Ez a topik dr. Szász Gyula Imre fizikus elméletének helytelenségét (vagy helyességét) bizonyító kísérlet elméleti leírásáról, kritikai vizsgálatáról, a kísérlet végrehajtásáról és a mérési eredmények közzétételéről szól.
"az izotópok miatti tömegdefektus" nem az izotopok miatt van, es az altalam emlegetettnek nem sok koze van az izotopokhoz. A lenyeg, az eletben jopar olyan jelenseg van, ahol merjuk olyan pontosan az elemek "sulyos" es "tehetetlen" tomeget, hogy a Szasz fele elteresnek fel kellett volna tunnie. Nem tunt fel. Szasz pedig mindent megtesz, hoy ne legyen ellenorzo kiserlet.
Nem ezt szokta iszugyi emlegetni, hogy 1920 óta ismert az izotópok miatti tömegdefektus, ezért ennek fel kellett volna tűnni a fizikusoknak, és ejtőkísérleteket végezni izotópokkal? Én nem értek hozzá, de szerintem erről van szó.
hogyannema? Az elemek tomeget joval pontosabban merik pl. tmegspektrometerrel ill. hagyomanyos (merleg+titralas) modszerrel. A Li eseten pl. siman eszzre kellett volna venni a kulonbsegeget. (Egyebkent pont a Li eseten figyelmeztet is ra a szakirodalom, hogy a forgalomban levo vegyszerek egy resze a korabbi izotopdusitokat is megjarta, igy az izotoparany elter a termeszetesstol, es par ezrelekben kulonbozhet a molaris tomeg....) De az iszugyis topikokban meg jopar peldat osszeszeddek anno.
Továbbra is jelezném, hogy ezt a topikot és tartalmát mindenhol fel fogom használni, ahol Te megjelensz. Minden médiába be lesz küldve és minden cikk mellé csatolva lesz. Kérlek, ne állíts ki magadról ilyen szegénységi bizonyítványt! Ebben a topikban a tudományos vitának van helye, nem pedig a vulgáris és szleng szókincsünk bemutatásának! Nyithatunk ilyen veszekedős topikot is, ha kedvedre van. Tudod, hogy ha kell, a körmönfont duplafenekű trágárságok terén is megállom a helyem.
Nem vagyok hülye, már elnézést. Te nem fogod fel, hogy a Kepler törvény egy közelítés, amiről Ő is nagyon pontosan tudta, hogy közelítés. Viszont közelítésnek borzasztó jó, annyira jó, hogy belőle meg lehet alkotni a klasszikus gravitációs modellt. Ehhez kell felhasználni mindkét test tömegét és megoldani a klasszikus kéttestproblémát, és ez már nem ad 0.15%-os hibát.
Az Uránusz Kepler állandója azért tér el neked 0.15 %-al a Marsétól, mert hibás képletet használsz, az állandó kiszámításánál tökéletesen figyelmen kívül hagyod, hogy az Uránusznak és a Marsnak is van tömege, nem csak a Napnak !!!
Szintén leírtam a fórumon, hogy a klasszikus kéttest-probléma megoldásában már 9 nagyságrendben vagy még pontosabban mérhető az egyezés a Kepler állandókban. A számításokat pontosan közöltem a Létezik-e elemi gravitációs töltés topikban a 11127-11128-as hozzászólásokban. ( http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=72303739&t=9134219 )
A válaszod a következőképp kezdődött: "vs120, te együgyü csaló" (11134-es hsz)
Bődületes szégyen, hogy egy magát fizikusnak nevező ember ilyen elvi és gyakorlati hiányossággal egyáltalán diplomához jutott. Az különösen elborzaszt, hogy fennhangon hirdeti a tudatlanságát, és emellett lecsalózza azokat, akik tudnak számolni és tovább tanultak.
Nem érted, miért különböznek a gravitációs állandó G(Newton) mérések majdnem egy százalékkal. Nem érted, miért tér el az Uránusz Kepler állandója 0.15 %-kal a Marsétól, kiszámítva az Ri^3/Ti^2-böl. Nem érted, miért különbözik a testek súlyos tömege a nyugvó tehetetlen tömegétöl. Sok mindent nem értessz te. Gyanítom, hogy ezek elkerülték a figyelmedet.
Azt viszont még egyszer sem írtad fel, hogy az elektromágneses zavarásod konkrétan mekkora és milyen összetevőkből áll, valamint hogyan modellezhető.
Egyébként is elvi problémám van azzal, hogy az elektromágneses tér ezreléknyi nagyságú zavarásokat okozna anélkül, hogy ez a hétköznapi életben észrevehető lenne. A hold tömegvonzásának hatására az óceánok 10 méteres árapályt szenvednek, noha a hold csak a gravitációs gyorsulás 1:50000 részét változtatja. Hogyan lenne hát lehetséges egy 1:1000-es perturbációt a hétköznapi életben nem észrevenni?
Igazából az az érzésem, hogy messzemenően eltávolodtál a tudománytól, és már az áltudományos érvelések birodalmába kerültél át. Ebből a sűrű zavaros bozótosból már nagyon nehéz kikeveredned. Az elektromágneses teret, mint valami megfoghatatlan és sötét erőt próbálod felhasználni, mintha félnünk kellene a hatalmától. Elhibázott tekintélyre való hivatkozás ez az érvelésedben. Nem a középkorban élünk, ahol a paraszt csodálattal vegyes félelemmel borult térdre a "delejes" csodák előtt. Duplán elhibázott tekintélyre való hivatkozás, hogy a kísérletedet egy kvázi mesebeli helyszínre helyezed: a klasszikus kastély legmagasabb toronyszobájába (Brémai ejtőtorony) űzöd a kísérletet, mint megmentendő várkisasszonyt, amelynek védelmét a hétfejű sárkány képében a mainstream fizikusok hada testesíti meg.
Első dolog hát, amin túl kell lépned, az ez a mesevilág, amely téged valóban Galilei korába repít vissza - legalábbis a köznép hiedelmei és értelmi szintje terén. Tudományos érveléstechnikai szempontból a legfontosabb, hogy mentesülj a gyermekbetegségeidtől: a legtöbbet használt álcázott tekintélyre való hivatkozástól és az árnyékboxolástól. Természetesen az árnyékboxolást befejezni még sokkal nehezebb lesz számodra, mivel a beszélgetésednek semmi előre meghatározott célja nincs, maximum annyi, hogy fenntartsd a homályos kísérleted körüli status quo-t. Értem, hogy lélektani szempontból a kibillenés és nyitás az vitapartner felé számodra a mostani állapotodban végzetesnek tűnik, de nem halogathatod a végtelenségig. Ha mégis ezt teszed, akkor a bohócok és pojácák sorsára jutsz, ami sokkal de sokkal megalázóbb a most magadra erőltetett kitaszított mártír tudós szerepénél.
Gyanítom, hogy elkerülte a figyelmedet a 16. hsz-beli írásom, melyben egy professzionális ejtőcsőt vázoltam. Ennek mind vákuuma, mind pedig EMC védelme megfelel a brémai toronyénak. Nem értem hát, hogy mire hivatkozol!!!
Valahogy nem megy a fejedbe, hogy a testek mozgó elemi elektromos és gravitációs töltésekböl állnak és e két kölcsönhatás 10^42 nagyságrenddel különbözik.
1:100.000 pontosságú gyorsulás méréssel - ilyen fogalom a tudományban és a méréstechnikában sincs. Légy szíves magyarázd meg, hogy mit jelent az 1:100.000 pontosságú gyorsulásmérés, valamint, hogy miért van rá szükség? Ezrelékes nagyságú gravitációs gyorsulás eltérésnél az ejtőkapszula ütközése előtti pillanatban már 4.7 cm/s a sebességkülönbség és ~11cm a megtett útkülönbség. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy két ilyen különböző anyagú próbatest ~ 2.75 msec különbséggel érkezik a célhoz, ami a 96khz-es mintavételezésű detektorral (ami egyébként ~ 1:100.000 sec, tehát helyben vagyunk) 264 minta különbség, vagyis három nagyságrenddel pontosabb a mérés, mint ami a jelenség kimutatásához elégséges.
100 méter helyett 5 métert választva, és továbbra is vákuumban, és EMC védett helyen ejtve: 1 cm/s a sebességkülönbség, 5mm az útkülönbség és 0.51 msec az időkülönbség, ami még mindig 49 minta az általam vázolt detektorral, vagyis még mindig "2.5" nagyságrenddel pontosabb a mérés, mint a kimutathatóság alsó határa.
Megkérdezem hát még egyszer, hogy mi szükség van a 100 méteres brémai ejtőtoronyra azon kívül, hogy olyan elérhetetlen távlatokba helyezd a kísérletet, amire nincs szükség?
Valamint kérdeznék a hszed végével kapcsolatban: "A gyorsulás kimérésre alkalmas időöszakasz kb 0.3 s-tól addig tart, amig van relatív gyorsulás (amíg van relatív sebesség növekedés)."
Miért ne lenne az ejtés végén relatív sebességnövekedés ??? vákuumban ejtjük a tárgyakat, mágneses tér árnyékolva van, mi gátolja meg a próbatesteket abban, hogy g gyorsulással gyorsulva zuhanjanak?
Latjatok. evvan. Nekem nem hianyzik ez a kiserlet, hisz tudom az eredmenyet (a gyakorlati eletben szamos esetben cafoljuk a Szasz-elmeletet, ugyanis), az erintettet meg nem erdekli.
A 2004-es ejtökísérletet az UFF cáfolására támogatta a DLR, és a kísérletek folytatása támogatását is megigérték, addig amig Dittusék azt felkéretlenül meg nem torpedózták. Ezzel akarták álcázni a brémai gravitációs fizikusok, hogy ügyetlenek kísérletezni. Az UFF-et ök sem tudták a brémai toronyban eddig igazolni.
Bírósági per lett belöle, ami költsége nekem eddig 6 millió HUF felett van.
A kémiai elemek elérö nehézségi gyorsulása kimérése vákuumban 100 m magasságból és 1:100.000 pontosságú gyorsulás méréssel. A gyorsulás mérést relatív kell mérni az elemek között
A szabadesésnél fellépö gyorsulásnál
a(elem) = F(e.m.)/m(elem;i) - G(grav.) m(Föld;g)/R^2 x (1 + delta(elem))
ügyelni kell arra, hogy az elö tag kisebb legyen mint a második tag ezreléknyi része, mert ezt szeretnénk
Erre a brémai ejtötorony 110 m-es és a kb 6 m átméröjü vákuum csöve kitünö alkalmat ad. A mérést el lehet végezni az Al ejtökaszuplában (itt kicsi probléma van a fenti feltétellel, de az UFF cáfolható), vagy szabadeséssel.
Vigyázni kell a próbatestek kioldására, és arra hogy az ejtés végén már eltérés léphet fel az egyenletes gyorsulástól. A gyorsulás kimérésre alkalmas idöszakasz kb 0.3 s-tól addig tart, amig van relatív gyorsulás (amig van relatív sebesség növekedés).
