Miközben egyesek számára szó szerint elfogadott, amit az ismerethiányos szerzők kiötöltek a zsidó mitológiában, valahogy számukra nem szúr szemet, hogy mondjuk a szomszédos Egyiptom magas kultúrája, teljesen másképp alakult.
Ilyen, amikor egy fundi nem képes felfogni, hogy az Özönvíz meséje idején Egyiptom ippeg a piramis építések fénykorát élte.
De míg az ő meséjük szerinti idő csordogált, addig Indiában, és Kínában is hatalmas kultúrák jöttek létre, amik persze szintén nem kapcsolódnak a zsidó alkotta fantazmagóriához.
Egy 24/7 napi várakozót lehetetlen leszedni arról, hogy nem a zsidók találták ki a hetet, ami nem is volt mindig 7, és pihenő v. vásárnap sem ugyan akkor lett tartva.
/mondjuk nekik a szombati klaviatúra verés is tilos;-)
Hogy a nagy koppintó zsidók, honnan nyúlták le a „hetet” az más az ő titkuk. És az is, hogy mikor.
A hét a mesterségesen szerkesztett, a Nap és a Hold járásától független időegységek közül a legfontosabb. Az égitestek mozgásától való függetlenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyetlen naptári rendszerben sem látták szükségesnek az éveket és a hónapokat egyeztetni a hetekkel.
A hét kialakulásának is megvannak az előzményei. A holdfázisok közül az újhold és a telihold mellett jól megfigyelhető és időben rögzíthető az első és utolsó negyed is. Így lehetőség nyílt a holdhónap kettő, illetve négy részre osztására. Egy-egy ilyen szakasz 29,5:4, azaz kb. 7 napra tehető, megvolt az alapja egy hét napból álló időegység kialakításának. Babilóniában valóban megfigyelték és nyilvántartották az újhold (arhu) mellett a holdtölte napját (umu sappattu), és megvolt a mágikus jelentősége minden hónap hetedik napjának is (szibutu), amelyen semmilyen új munkába nem volt szabad belefogni. Ez a hetes szám vallási és naptári jelentőségét igazolja, de egy folyamatos hétnapos ciklus feltételezésére nem szolgáltatnak alapot.
A héthez hasonló időegységek ismeretesek egyes kereskedő népeknél is; náluk gyakori a 7-8 napból álló periódus, melynek meghatározott napján, a vásárnapon a szomszédos települések lakói áruik cseréjére gyűlnek össze. Mezopotámia legrégebbi lakóinak ötnapos vásárhete volt. Az ókori Egyiptom naptárrendszerében tíznapos szakaszok, ún. dekádok szerepeltek. Történetileg jelentőssé vált a rómaiak nyolcnapos vásárhete, a nundinae („kilenc nap”, a két határnap beszámításával), amelynek utolsó, nyolcadik napját jogszolgáltatásra, közérdekű közlések tételére, hirdetmények kifüggesztésére is felhasználták. Minden év első napja egy nundinae első napja is volt, az év utolsó nundinae periódus pedig csonka maradt.
A babilóniai csillagászok hét égitestet ismertek (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz), amelyekről úgy gondolták, hogy a mozdulatlanul álló Föld körül keringenek. Mindegyik égitest egy-egy isten nevét viselte, amely az adott napot kormányozta. Ezért sok nyelvben a hét napjai nevüket az égitestekről vagy istenekről kapták (ún. planétáris napnevek, például újlatin nyelvek, germán nyelvek).
A perzsában a hét első napja a szombat, melynek neve šanbe; az ezutáni napokat a számnevek segítségével képzik: yekšanbe, došanbe, sešanbe, čahâršanbe, panğšanbe (a yek, do, se, čahâr, panğ jelentése: egy, kettő, három, négy, öt; az öt jelentésű szó indoeurópai nyelv révén rokon a mi szláv eredetű péntek szavunkkal, de itt a csütörtök az ötödik nap). Külön neve a pénteknek van: ğom'e, ez arab eredetű, vélhetően rokon a „dzsámi” szóval, ami a pénteki ima helye. Dusanbe városának neve hétfőt jelent, ekkor tartották ott a vásárt.
A Közel-Kelet országai Nagy Sándor hódításainak eredményeként közvetlen kapcsolatba kerültek a Nyugattal, s a keleti hiedelmek és babonás elképzelések elkezdtek átszivárogni a Mediterráneum nyugati partjaira. Ennek eredményeként a babiloni hét ismertté vált Görögországban és Itáliában, de ennek használata kezdetben valószínűleg csak az asztrológia híveinek körére korlátozódott. Az egyetlen változás az volt, hogy a babiloni istenek és istennők nevét a megfelelő helyi istenekével helyettesítették. Ez a rendszer fokozatosan egyre népszerűbbé vált, s Nagy Konstantin 321-ben hivatalosan is a naptár alapjává tette.
Estvétől-estvélig számítolták a napokat a zsidók, tehát még a te bugyuta ateista elméleted szerént is logice, hogy akkor a teremtés naptyait is miért ne estvével kezdenők? Dehát ép úgy van: estvével kezdődnek a teremtési napok - is...
A Bibliában összesen hat olyan könyv van, ami valódi történetírás, vagy valódi történetírás szándékával készült. A maradék mese, legenda, prófétálás (értsd: jóslás), vers, ének, levél, és életrajzi regény.
Amúgy bizonyíthatod a bibliatudásodat, ha fel tudod sorolni, melyik hat könyvről van szó.
És persze, rakodik a hülyeség, mint a madár guanó a tengeri sziklákra....
Lásd az "Édent" !!!
Aszongya a költő, nincs betegség és halál. A fundi benyalja.
A nagy hal nem ette meg a kis halat? A ragadozók és füveztek? Vagy csak aki ezt az ostobaságot kitalálta? A hangyász is port szippantott, mint a szerző?
Akkor még nem voltak férgek? Vagy elsikkad egy "teremtés", amikor a keresztények szerint már akkor az Jézus csiribázott, aki később a sperma termelő szent szellem által, egy szűz vagináján keresztül jött istenkedni? Szerencséjére megszavazták "Istennek", később....
Mikor teremtette az akármelyikük, a poloskát, a medúzákat, az orcát, a cápát, a gombákat, a hangyászt, az egerész ölyvet.....
Folytathatnám, mert sík hülyeség domborodik elő!
:-)
Egy fundi, hogy tudja az agyát eldobva elhinni ezeket?
Vagy miként magyarázza a kis eszével a képtelenségeket?
Azt sem értik, noha ha szó szerint benyalják, akkor ott kéne megállni, a hülyeség halmaznál?
De nem, mert még teóriákkal állnak elő, ami csak fokozza a hülyeség halmazt!
Tudom, te ilyen oldalakra nem mész fel, de elrettentő példaként, kérlek olvasd el:
Vagyis lehet filózni, akár, és kitalálni, megérteni mitől lesz valaki agyilag zokni, totál....
Vagy a filózással átlépni ezen hülyeségeket, és a csírájukból szőni valami értelmeset?
Varrni egy kabátot, ahhoz a gombhoz, amit az ismerethiányos szerzők megszültek a kis eszük szerint, és ma a NAGY ESZÜNKKEL, ismereteink birtokában ezt menteni kéne?
Nem gondolnám!
Majd ha tények, valami kis homályos nyom, vagy egy, az az egy, bizonyítékra bukkanunk, bukkannánk....
Akkor kéne ezen tépődni.
Addig csak egy lelki izéke, amit rég letűnt idők faszulatai támogatnának, de sokaknak bejön, mert tisztában sincsenek vele: MIT IS HISZNEK!
"Ábrahámnak megjelent az Úr, és így szólt hozzá: „Szodoma és Gomorra bűne már égbe kiált, és igen súlyossá lett. Lemegyek hát, és megnézem, hogy valóban úgy viselkedtek-e, ahogyan hozzám szállt az ellenük szóló panasz szava, vagy sem; tudni akarom.”
A "Mindentudó" "lemegy" és "megnéz"???????????????????????????????????????????????????????????????????????????
"Tudni akar"???????????????????????????
Szeretne tudni???????????????
Ellenőrzi amit a besúgó angyalai hadováltak?
És nekilát az Ábrahám nevű emberrel alkudni, mennyit is nyírjon ki?
Persze a fundi ilyenkor elsunnyog.
Vitatkozik, hogy a vasárnapi gyúrmázás az péntek? Nem létezik entitás, aki gyurmáz! Ennyit sem fognak.
Nem értik, nem érik fel ésszel, hogy egy lehetetlen koncepciót védenek?
Ha mi, akik roppant mód helyén kezelve, irodalmi műnek tekintjük a Bibliát, mitológiának, és a "szó szerinti értelmezéssel" parabolát tartunk eléjük, akkor egy okostojás ne felénk ágáljon, hanem a tompa hittársát világosítsa fel, hogy hülyeségeket hisz!
"Itt most megalapozottság alatt azt értettem, ami az illető meggyőződés tényleges alapját adja. Ha adott esetben egy vallásos meggyőződés a lelki béke iránti tudatalatti érzelmi igényből adódik, akkor az a megalapozottsága, hogy kielégíti azt az igényt."
Bocs, de itt egyszerűen skippelted a megalapozottság tárgyát. A téma az állítások megalapozottsága, bizonyítása, stb.; és nem a lelki béke megalapozottsága. A lelki békét meg lehet alapozni olyan állítással is, ami nem igaz, nem bizonyított, vagy bizonyíthatatlan.
"Remek kiindulási pont, ha a másiknak is ez a kizárólagos igénye, és meg lehet egyezni ebben, mint vitaalapban."
Ebben (legalább hallgatólagosan) megegyeztünk a hívőkkel. Amikor megkérdezem, hogy az istenük a gondolatok csoportjában van-e, vagy a másikban, akkor mindig azt a választ kapom, hogy a másikban. Nem az istenképek (gondolatok) létezéséről beszélgetünk, hanem az istenek létezéséről. A hívők azt állítják hogy az istenük a gondolataiktól független létező, és nem azt, hogy "csak" elképzelték. Az istenkép az isten leírása, nem maga az isten. Teljesen mindegy, hogy a hívők állítása igazolt-e vagy sem, a hit tárgya nem az istenkép, hanem az isten(ek). Közös igényem van a hívőkkel az állítások(gondolatok, istenképek, stb.) és a valóság(létező, vagy nem létező istenek) összehangolásának igényében, és ez a közös igény az alapja a bizonyításnak.
"Ha a végcél adott, akkor maga az érvelés ott kezdődne, amikor a meggyőződés mikéntjének bizonyos konkrét kritériumait valahogy megpróbálom összehozni azzal, ami a célom."
Nem biztos, hogy értem a gondolatodat. A meggyőződés nem bizonyítás, tökmindegy, hogy a meggyőződésnek mi a célja, vagy mik a kritériumai. A közös cél az, hogy a gondolatok és a valóság értelmesen legyen összekötve. Az, hogy valaki összekötés nélkül is összekötöttnek akarja tekinteni a két dolgot, nem izgat. Nem fogom elrontani sem az igényt, sem a módszert valaki lelki békéje érdekében.
Főleg akkor nem, amikor a lelki béke hiánya is (pl. eredendő bűn) annak az "alternatív" eljárásnak az eredménye, amit a lelki béke elérése érdekében akarsz alkalmazni. Sokkal egyszerűbb és racionálisabb elhagyni egy dolog elrontását, mint direkt elrontani, aztán megjavítani. Direkt kiszakítod a nadrágot, aztán ráteszel egy foltot. Minek?
"Röpködnek az önigazoló gondolatmenetek, meg egyéb episztemológiai naivitások, mindenféle személyeskedésekkel megtámogatva, de nem látom, hogy különösebben jellemző lenne annak a tudatosulása egyáltalán, hogy a meggyőződés kritériumait meg lehet kérdőjelezni, és az alternatív kritériumokat össze lehet vetni alapvetőbb szempontok mércéje alapján."
Ez egy sommás megállapítás, ezért legfeljebb részben igaz. Vannak ilyen elemek, de vannak korrektek is. Elfogadom a kritikádat abból a szempontból hogy az ateista oldal is lehetne okosabb. De hát emberek vagyunk, hibázunk, és időnként faszságokat mondunk (magam is). Nem lehetünk okosabbak, mint amilyenek vagyunk.
A meggyőződés nem a bizonyítás része. A meggyőződés nem "alternatív kritériumú" bizonyítás. Meg lehet győződni valamiről a bizonyítékok alapján, a bizonyítékok ellenére, vagy(legtöbbször) a bizonyítékok hiánya alapján is. A bizonyítás célja nem valaki meggyőzött állapotának elérése, hanem a valóság, és a valóságot leíró állítások értelmes összekötése.
Nem. A szerzőségnek nincs ilyen kritériuma, hogy mindent szó szerint kell leírni. No és persze az olvasásnak sincs olyan kritériuma, hogy mindent szó szerint kell venni.
"de úgy látom, hogy Te mégis szó szerint veszed :/"
Ény úgy veszem, ahogy le van írva. A szerzők mindig is azt írják le SZÓ SZERINT, amit közölni akarnak, és úgy írják le SZÓ SZERINT, ahogy gondolják a dolgot.
Hogy aztán kétezer év távolából kiderül, hogy a leírtak égbekiáltó hülyeségek, az itt nem számít. Szellemi toprongy ezek után a leírtakat megpróbálni átértelmezni allegóriának meg példabeszédnek, pusztán csak azért, hogy ne kelljen elismerni: a szerzők ostobaságokat írtak. SZÓ SZERINT.
"Tehát nem a reggellel kezdődik a nap, hanem azzal fejeződik be s következő este kezdődik az újabb nap..."
Te érted amit írsz?
Mert nem úgy tűnik.
Vagy a jobbik eset, hogy büdöstrollkodásból játszod itt a hülyét, és jókat röhögsz a szüleid házának az alagsorában a kecód magányában, hogy milyen jól szívathatod a tisztességes fórumozókat.
Szerintem te már el is felejtetted, hogy milyen hülyeséget próbálsz védeni.
Még egyszer leírom: a mese szerzője szépen felsorolja, hogy mit csinált Isten nappal, MAJD eljön az este, Isten nyugovóra tér, és nem csinál reggelig semmit. Amikor eljön a reggel, AKKOR letelt az adott nap. A szerző ezt azzal jelzi, hogy ide írta összefoglalóul, hogy ami előtte volt az az X. nap történése.
Akinek van egy kis esze azt érti: a teremtésmese reggeltől-reggelig tartó napok eseményeit regéli.
"Nem, mert a második, harmadik sat. nap is este és reggel lőn, nem pedig reggel és este..."
Te most vagy nem tudsz szöveget értelmezni, vagy szándékos trollkodásból teszed a hülyét.
Figyeld, elmagyarázom!
Az első teremtésmesében minden nap a szerző leír egy sor dolgot, hogy ezt meg azt csinálta az Isten. És azután ESTE LETT. Majd pedig REGGEL, amivel befejeződött az a nap és kezdődött a következő nap.
Itt kérdeztem tőled, éles logikai érzékkel megáldott gondolkodótól valamit...."
Figyeld, hívőtroll!
A teljes Tóra egy-az-egyben nem megtörtént mese és legenda. Tehát nem lehet szó szerint venni, nem lehet bolond módon azt hinni görcsösen, hogy ami oda van írva, az megtörtént a múltban.
Viszont ha mesének meg legendának tekintjük, akkor ugyan már, milyen Istenről ad képet a Tóra történetei?
Hát bizony egy véreskezű bosszúálló, népirtó Istenről, aki egyúttal korlátozott képességű, szellemileg topa, szerencsétlenkedő tesze-tosza, igazságtalan zsarnok hülyegyerek.
Úgyhogy még mesének sem javallt a Tóra anyagát figyelembe venni, mert az egész kitaláció annyira izzadságszagúan emberi Istent mutat, hogy azon semennyi dezodor nem segít. A mesék kitalálói nem tudtak jobbat elképzelni Istenről se, mint amit magukról ismertek, és ezért lett a "Mindentudó" és "Mindenható" Isten olyan, aki megbánja(!) a tetteit - nem látta előre? - és aki nem bír el(!) a völgylakók vas szekereivel, a "megromlott" emberiség eltüntetésére meg nem jut jobb az eszébe, minthogy vízbefullaszt minden élőt, olyat is akinek semmi köze a "romlott" emberhez. (Miközben az eszkimók a jégtáblákon vígan átvészelik az özönvizenyőt, hiszen van vizük meg van fóka.)
Úgyhogy aki gondolkodik, az nyugodtan kukázhatja a teljes Pentateuchus-t, max egy érdekes vaskori irodalmi mű. Semmi több. (Még isten is jobban jár, ha mossa kezeit, és elhatárolódik attól a hülyeségcunamitól és morális szennytől, ami a Tórába belekerült. "Bocsika, de ezt az ostoba emberek írkálták össze, semmi közöm hozzá!")
