(Emiatt az alig félmondat miatt végigolvastam az eddigi hozzászólásaidat és csak azt tudom mondani, hogy várjuk a továbbiakat! Ritkán olvasni ilyen találó megjegyzéseket.)
- ezzel elvettél 4 évet a volt barátnőd életéből is?
- akkor hagytad ott csak, amikor neked már összejött valami, ellenben ő lehet, hogy kihagyott miattad lehetőségeket, mert számított rád?
Szóval bocs, de nem neveznélek egy nagy jellemnek... És akkor még nagyon csínján bánok a jelzőkkel (és a lusta nem lenne benne az első 10-ben).
Ez nem azt jelenti, hogy egy rossz kapcsolatban kell maradni életed végéig, de akkor tisztességesebb tisztázni már mikor kiderül, hogy rossz, hogy vagy legyen vége, vagy tartson, amí tart (akár csak szexpartnerségként), de ha bárkinek beesik valaki, akkor vége.
Másnak a csaját felszedni meg... hát tisztességesnek azt se nevezném, de hát háborúban és szerelemben minden megengedett a mondás szerint. Különösebben nem papolnék, nekem is volt olyan barátnőm, akinek volt egy élettársa meg egy szeretője, és ezek mellé estem be én (és nekem is volt éppen szeretőm - vagy mi -, aki épp szintén nem volt független - én igen -, bár vele már az elején tisztáztuk a dolgokat). Más kérdés, hogy mindkét konkurens féllel elég zűrös volt a kapcsolata (aztán később velem is az lett).
Várj, mindjárt ellenőrzöm ...
...
... nos, férfi vagyok. :-)
Mint említettem, nem volt igazi szerelem, de legalábbis semmiképpen sem mérhető a másik kapcsolathoz. Annyira totál felesleges lett volna bármit erőltetni, csaltuk volna egymást egész idő alatt. Persze azért nehéz, az biztos.
Most, hogy próbálok új nőt hajtani, szembesülök vele, hogy mindnek van barátja (vagy rondák :) de innentől kezdve engem sem érdekel, csak ne legyen 200 kg!
Érdekes, a párt kereső nők meg azt gondolják, hogy minden valamirevaló pasi foglalt.
Három lehetőség van: vagy nekik nincs igazuk, vagy neked (és hímnemű sorstársaidnak), vagy egyikőtöknek sem :-)
Ja persze a lényeget elfelejtettem, válaszolni a címben feltett kérdésre.
Semmiképpen ne hátrálj meg a másik fiú miatt, már csak azért sem, mert rád sem lesz majd tekintettel a kutya sem, ha esetleg el találna jönni az ideje. Próbálj meg minél többször a közelében lenni és kimutatni az érzéseidet (!!!), a lentebb idézett "elszedést" is a lány egy kollégája követte el, velem ellentétben az érzéseit is kimutatva -- persze ehhez hozzásegítette, hogy neki mélyebb érzései voltak. Szóval ha vannak, mutasd ki! (bókok(!), élcelődések, SMS, kis édesség stb.)
Egy saját eset talán kissé szokatlan szemszögből és megközelítéssel:
nekem volt olyan, hogy bármennyire is szomorú, csalódott, kudarcot vallott stb. voltam amiatt, hogy elszedték tőlem(*) a barátnőt, mégis úgy láttam, hogy jobb ez így. Nem voltunk igazán szerelmesek egymásba és Őt érezhetően annyira mélyen megérintette a másik (és kölcsönösen, az "új legény" elvált miatta!), hogy éreztem, nincs semmi jogom (és lássuk be, esélyem sem) az általam egyébként igen kedvelt leányzót megfosztani ettől az új kapcsolattól és csak vágyakozva tudtam "nézni" őket, bárcsak egyszer én is ilyen szerelmes lennék. Természetesen nem egy felemelő érzés, hogy mással van az egyébként első osztályú kis teremtés, vagy éppen hogy jobb neki az ágyban mással, mint velem volt, de mégis, biztos vagyok benne, hogy az egyetlen felnőtt döntés a fájdalommentes elengedés volt és csak remélni tudom, hogy én is leszek még ilyen lángolóan szerelmes.
(Volt ezen kívül, hogy miattam hagyta ott a leányzó az előző fiúját és olyan is, hogy engem szedtek le ugyanennek a valakinek a kezéről, szóval vannak nézőpontok és én is empatikusabb vagyok azóta. :-) )
ZOH
(*) persze nem "szedték el", mert hogy soha nem is volt az én tulajdonom, de azért értitek
Bár már pár hónapja történt, de a felemlegetés újra jól fel**sz! Nemcsak hogy tudta, de többször is találkoztam vele, ráadásul az exem unszolására, hogy milyen jófej srác, és menjünk fel hozzá filmetnézni meg ilyenek (édes hármasban). Hát mondhatjátok, hogy nagy barom voltam és ez igaz is, de mentségemre szolgál, hogy ez külföldön volt, és nem ismertem senki mást, csak akinek be lettem mutatva.
Amikor végül kitudódott nagyon szívesen kitéptem volna a belét a kis patkánynak, csak hát túl komplikált lett volna.
Amúgy amiket írtatok az tudom, hogy igaz, a csajt minősíti, rossz kapcsolat stb. DE én igazán szerettem és sosem tudtam volnak elképzelni, hogy ez lesz. Most, hogy próbálok új nőt hajtani, szembesülök vele, hogy mindnek van barátja (vagy rondák :) de innentől kezdve engem sem érdekel, csak ne legyen 200 kg!
Teljes mértékben át tudom érezni a másik fél helyzetét is, annak ellenére, hogy én szedtem el a feleségét. De ez csak átmeneti állapot.
Az ember önérzetét persze, hogy sérti, ha elszeretnek mellőle valakit.
Azonban ha belegondolsz, még mindig jobb egyedül egy darabig, és utána megtalálni az igazit, mint szenvedni, gyötrődni egy olyan kapcsolatban, ami a másiknak nem jó. Mert ugye ha valakinek egy kapcsolat nem jó, akkor úgysem tud teljes mértékben részt venni benne, sőt, állandóan szenvedést, fájdalmat okoz a másiknak.
Namármost, ez kinek jó? Senkinek.
Mint az én esetemben is, kizárólag a lustaságon múlt, hogy 4 évig húztuk. Az én lustaságomon. Ha időben erőt veszek magamon, akkor 1 évig sem tartott volna. És így utólag belegondolva ez lett volna jobb.
A jelenlegi párom esetében meg ugyanez volt a helyzet, csak ő házasságban töltött el ugyanennyit. Mindkettőjüknek szenvedés volt az a kapcsolat, és én lettem a megoldás kulcsa.
És voltaképpen az ex-férj még hálás is lehetne nekem (de nem az), hogy rendeztem az ő életét is, mert már neki is van valakije, akivel jobban megértik egymást, mint a volt feleségével. És összességében véve mindenkinek jobb lett az élete.
A házasságoknak csak nagyon kevés hányada igazi, boldog házasság. Többnyire elhidegülnek egymástól a felek, és ez sok vitát szül. A gyerek meg állandó veszekedések között, rossz családi légkörben nevelkedik fel. Miért jó ez?
Sajnos az emberek gyávák változtatni, vagy a rossz kapcsolat ellenére az anyagiak tartják a másik fél mellett, és ezért nem akarnak változtatni. Azonban ez idegileg is tönkreteszi őket.
Ennek semmi értelme.
Szerintem vigasztald magad azzal, hogy ha a csaj hagyta magát elcsábítani, akkor hadd menjen.. tudom, hogy ez csak féligazság, de ebbe lehet kapaszkodni.
Egyébként a srác tudta, hogy a lánynak van barátja ?
Bevallom elszoruló szívvel olvastam végig a topicot, hiszen én pont a "másik oldal" azaz a szenvedő fél részéről éltem meg azt a folyamatot. 2 éves kapcsolatról kapcsolták le a páromat kb. 3 hónap módszeres munkájával, ráadásul úgy, hogy szinte semmi esélyem sem volt fordítani (kb. 4000km-ről).
Először én is a petike-féle módszer szerint akartam eljárni, de sajnos erre sem volt esélyem...
Naa mit is akarok írni nektek? Amikor lekapcsoltok valakiről egy csajt nyilván megy a lelkiismeretfurdalás eloszlatás: milyen rossz volt neki a régivel, nem is törődik vele, nem is szeretik egymást, tőlem mindent megkapna stb. stb. De ne felejtsétek el, hogy ezzel annak az embernek nagyon keményen betesztek, akár hosszú hónapokra, évekre elcseszitek az életét és pont az fogja érezni, amit mindenki leginkább el szeretne kerülni, hogy érezzen. (persze ez ki a f@szt érdekel, igaz?)
a hsz-egészére is érvényes ez
Én tudtam, hogy mi hiányzik a kapcsolatunkból, csak lusta voltam szakítani. 4 évig tartott, és amikor megismerkedtem a mostanival, már elöntött kérdés volt, hogy a régivel szakítok, csak az időpont és a módszer volt kérdéses.
A mostani barátnőmben megtaláltam mindent, ami eddig a többiekből (az előzőből is!) hiányzott.
Ha kívülről nézzük a dolgot a háttérben zajló események ismerete nélkül, akkor úgy néz ki, hogy a mostani barátnőm dobta a férjét miattam, én meg az előző barátnőmet dobtam ő miatta.
A háttér meg az, hogy egyikünk kapcsolata sem volt olyan, hogy ne lett volna okunk változtatni. Neki én adtam meg a kezdő "lökést" ahhoz, hogy lépjen, nekem meg ő.
Az, hogy az ember nem szakít először, és csak utána keres másik kapcsolatot, többnyire lustaságból adódik.
Nincs ami motíváljon.
Így viszont van.
Az új partner jelenléte.
Bizony, bizony. Ez alkat (pofán bőr) kérdése, hogy átlapoltan műveli a kapcsolatait. És akkor ugyanúgy megcsinálhatja megint. Tapasztalatból mondom ezt.
nem, csak addig fontos volt neked valaki annyira, hogy vele töltötted időd nagy részét, és jött valaki más aztán egyk pillanatról a másikra lelépsz mellőle. ez szar.
Szerintem sokszor nem döbben rá az ember, hogy mi hiányzik a kapcsolatból, csak amikor összetalálkozik egy olyan valakivel, akiben mindez megvan.
Meg tudok állni a saját lábamon, ez a dolog nem olyan egyszerű, hogy "ha nem tetszett, miért nem hagytad ott?", sok ember él olyan kapcsolatban, ahol hiányzik valami, de azért nem hagyja ott egyből a másikat, mert lehetnek emellett olyan tulajdonságai, amelyek mellette tartják. De ha találkoztam egy olyannal, aki sokkal inkább megfelel nekem, beleszerettem, miért ne mernék változtatni? Csak azért, mert eltöltöttünk x évet együtt? Nem biztos, hogy az első kapcsolatomban találom meg az igazit, nem?
Amúgy lehet, hogy nem szimpi, ha valaki több vasat tart a tűzben, nekem sem az, éppen ezért zártam le az előző kapcsolatomat, mielőtt bármi is történt volna az újjal. Szerintem nem kell ezért elítélni és kikiáltani, hogy gyáva vagyok és biztos a mostani barátomat is így fogom otthagyni stb..
Vannak, akik úgy gondolják, képtelenek létezni partner nélkül, akármilyen legyen is az.
Mások meggyőzik magukat, hogy mégiscsak jó a mostani társ, mert félnek beismerni, hogy rosszul választottak.
Megint mások egyszerűen gyávák szakítani.
Ennyi jut eszembe, a többit majd elmondják az illetékesek.
Lehet, hogy létezik olyan ok, amit még én is elfogadhatónak és érthetőnek tartok.
> 4 éve együtt vagyunk, lassan az összeköltözésen gondolkozunk...
Én 5.5 évig voltam együtt egy lánnyal.. aztán 4 hónap együttjárás után összeköltöztem egy másikkal.
Úgyhogy ez nem időfügő.. :)
Mindenesetre, ha úgy érezném, hogy már jó valakivel együtt lenni, akkor megmondanám neki, és nem aláznám meg azzal, hogy közben másokkal randizgatok.. talán mondtam már, hogy utálom a "több vasat tartok a tűzben" hozzáállást.. :)
