>>>Úgy látszik, én még túl racionális vagyok. :-(<<< Sheila
Csak, még nem foglaltad el a metapozíciót. :-)
>>>Nekem is esezmbe jutott ez a nyelvtanulási metafóra. :-) De hát ezt is gyakorolni kell, ahhoz, hogy megmaradjon a készség. Én például intenzív nyelvtanfolyamon egész jól megtanultam egy idegen nyelven, de aztán nem gyakoroltam, és most olyan, mintha újra mintha nem is tanultam volna szinte semmit. :-(<<< Sheila
Az nem jelenti azt, hogy nem tanultál semmit. Csak azt, hogy pillanatnyilag, a tapasztalataidba nincs olyan, élmény, amibe még nem kapcsolódik hozzá elég bizalom. Amúgy biztos vagyok benne, hogy néhány nap alatt visszatérne a tanult anyag. Ha ugyanolyan intenzíven foglakoznál a használatával, mint ahogyan tanultad. Vagyis olyan helyzetbe kellene élned vele, mint ahogyan megismerted. Az anyanyelvünkkel ez rendbe van. Mert intenzíven életünk része. Amint élsz a tanultakkal, feléled, és szolgálatodra van. :-)
>>>Ahogy olvasgatom a soraidat kedvenc könyveim a Vörös oroszlán és a Raguel hét tanítványa ugrott be. Kicsit ezt olvasva is úgy érzem, hogy ilyen szintre nem biztos, hogy tanulással el lehet jutni. Ha olvastad ezeket a könyveket biztos tudod, hogy hogy értem. <<< Sheila
Még nem olvastam. De ténylegesen nem a tudás az, ami szabaddá tesz. Hanem az igazság. Egy tudás még nem jelenti azt, hogy igaz is. :-) De tűnhet annak.
>>>Tudo, úgy írsz, mint akinek nem kell soha alkalmazkodni, mintha , hmmm hogy is fejezzem ezt ki, szóval mintha ezen az anyagi, (anyagias ?)világon kívűl lennél. Mintha nem lenne főnököd, vagy olyan személy, hatóság, akármi, akihez neked is alkalmazkodnod kell. <<<
“Mindenkinek van egy álma. Az enyém te lettél. Mindenkinek van egy tévedése. Remélem az nem te lettél....”
Ad meg a császárnak azt, ami a császáré. Amúgy folyamatosan igazodok-alkalmazkodok. De felismerem, hogy alkalmazkodok, és nagyon sok mindent kiderül. :-)
Ez olyan, mint a gyerekeknél a megismerés érdekébe kísérletezek, hogy meddig mehetek el. A szülővel szembe. „Amíg olyanok nem lesztek, mint a gyerekek....” :-)
Minden lehet, mindent szabad a gondolatok segítségével kísérletezni. De legyünk figyelmesek, hogy nem mindent kell. És nem mindent kötelező. Amit meg teszünk, azt tegyük ésszel és szívvel közösen. Végül is ennek a segítségével is tapasztalhatunk.
>>>És a scientológiáról semmit nem tudok, de nem is igazán akarok, mert így ismeretlenül is rossz érzést kellt bennem, és nekem ennyi elég ahhoz hogy távol tartson.<<< Sheila
A scientology olyan mint, egy ragadozó ami játszik veled és nem enged el. Ő nem fog, neked kell megtenned. Figyelmesen vele. Ismernek ténynek tűnő modelleket, amit valóságukká varázsoltak. És biztosak benne, és annyira, hogy már komolyan is gondolják. :-) De te soha ne légy olyan biztos, mikor rólad van szó velük kapcsolatba. És ne vedd őket komolyan, amit mondanak. Figyelj az intuícióra. Rész igazságok, között elbújik a paranoia. :-)
Szerencsémre a netten találkoztam a szabadzónával, és betekintést adott a hátérbe is.
Így könnyebb volt elengednem. És szinte párhuzamosan találkoztam az NLP modelljeivel.
Így még könnyebb volt. :-)
>>>És szerinted ebben segíthet az NLP ?<<< sheila
Természetesen.
>>>És ha már ott leragadtam, hogy akkor most mik is a céljaim ?<<< Sheila
Lehet-e az, cél hogy tanulmányozd az élet összefüggéseit? Figyelembe véve a szubjektív nézőpontjaidat. Majd mások nézőpontjait is. És ahol érzed, hogy tehetsz valamit. Ott örömmel megosztod a gondolataidat, a lényedet.
>>>Van jelentése az Akalának ?<<<
Igen, de az...
>>>Az NLP-vel kapcsolatban töbször felmerült az általad is említett hipnózis, de könyvvel még nem találkoztam ebben a témában, vagyis NLP-s könyvvel. Tudnál valamit ajánlani, ahol erről bővebben olvashatnék ? <<< Sheila
Amikről írtál, abban azért abba van nagyon példa a hipnózisra: Békából királyfi, NLP-trénereknek. Magyarországon sajnos még nincs minden NLP-s könyv lefordítva ebben a témába.
Nemrég, sikerült elolvasnom: Feldmár Andrástól: A tudatállapotok szivárványa című előadás sorozatának könyv változatát. Sajnos még/már nem lehet kapni a könyvet. Ezért kirakom a netre. Hamarosan kész vagyok vele. Addig is néhány link a gondolataihoz:
>Hiszen egy vicc poén nélkül, olyan mikor valaki betanulta volna elsőre a poént. És csak azért nevet, mert azt is előre betanulta. Az írások, amit bepötyögök nem ilyenek. Teli telis vannak oda visszacsatolással. Amit egy racionális megközelítéssel nem lehet könnyen kihámozni. Így >ehhez, mégiscsak igénybe veszi az intuícióit.
Úgy látszik, én még túl racionális vagyok. :-(
>Míg egy fizikai cselekvés lehet, hogy napokat vesz igénybe, addig a gondolkodás megváltoztatásához elég lehet egy pillanat. :-) Az NLP ezért a gondolkodással kezdi. Mert az szerintem lágyabb, képlékenyebb. És ha valahol már változunk, akkor változtunk. És ha úgy változunk, hogy ez kihatással van a külső >viselkedésünkre akkor már megérte. :-)
Igen, pontosan ezt szeretném elérni az NLP-vel. :-)
>És lehet. Mert egy nyílt rendszer az NLP. Ott változtatsz rajta, ahol számodra változtatni lehet.
Így az NLP olyan, mint mikor most tanulsz meg egy másik nyelvet. És ezzel egy másik gondolkodást. Vagyis kitágul a szókincsed, és nem beszürkül. >Vagyis segíti, hogy tisztább és tisztább legyen.
Nekem is esezmbe jutott ez a nyelvtanulási metafóra. :-) De hát ezt is gyakorolni kell, ahhoz, hogy megmaradjon a készség. Én például intenzív nyelvtanfolyamon egész jól megtanultam egy idegen nyelven, de aztán nem gyakoroltam, és most olyan, mintha újra mintha nem is tanultam volna szinte semmit. :-(
>A szövegeim olvasása egy gyakorlás. Akinek szól, az megértheti. Akinek nem annak, hülyeségnek, fog tűnni. :-) És így már elértem, hogy csak azok olvassák, akik megtanulnak olvasni a sorok >között.
Ahogy olvasgatom a soraidat kedvenc könyveim a Vörös oroszlán és a Raguel hét tanítványa ugrott be.
Kicsit ezt olvasva is úgy érzem, hogy ilyen szintre nem biztos, hogy tanulással el lehet jutni. Ha olvastad ezeket a könyveket biztos tudod, hogy hogy értem.
>>>Sajnos nem csak olyan emberekkel kell komunikálnunk, akivel azértbeszélünk, hogy jól érezzük magunkat.<<< Sheila
Hát, ha sajnos nincs csak ilyen, akkor ne sajnáld tovább. Azt, ami csak egy érzés és segít jelezni, hogy a másik nem szeretné jól érezni magát veled. De te nehogy bedőlj nekik. :-)
Mert ha rajtad múlna a másik jó érzése, akkor régen rossz volna a világnak. Hiszen lehet, hogy halálra kacagtatnád a kellemes társaságoddal. És meghalna a sajnálat. Amint egy nagyon érdekes >>>érzés. :-)
Tudo, úgy írsz, mint akinek nem kell soha alkalmazkodni, mintha , hmmm hogy is fejezzem ezt ki, szóval mintha ezen az anyagi, (anyagias ?)világon kívűl lennél. Mintha nem lenne főnököd, vagy olyan személy, hatóság, akármi, akihez neked is alkalmazkodnod kell.
>Az NLP nagyon finomam lehetővé teszi, hogy felismerd és megkülönböztesd, és ne vedd komolyan az illúziókkal való munkát. Hanem használd a saját céljaidra addig, amíg. Találj térképeket. Használj jó térképeket. De, nehogy valódinak tekintsd. És ha van kedved, készítsd pontosabb térképeket. Amit tapasztalunk jelenleg is át meg >át, van hatva ezzel.
Ezt eddig nem vettem észre, de igyekszem majd szem előtt tartani.
>Aki meg mégis scientológus akar lenni, vagy érdeklődik a scifi iránt, annak tudom, ajánlani. Jó nagy univerzumszéles mozi vászon van >berendezve, hogy fogadja a kedves látogatókat.
Én érdeklődö a sci-fi iránt, de csak a saját környezetében. És a scientológiáról semmit nem tudok, de nem is igazán akarok, mert így ismeretlenül is rossz érzést kellt bennem, és nekem ennyi elég ahhoz hogy távol tartson.
>A tudás, számomra az intuitív tudás. Amit racionális megközelítésen keresztül igyekszünk tudatosítani. Aztán egyszer csak tényleg tudsz. :-) Anélkül, hogy magyaráznád azt, hogy hogyan. A hogyan számomra csak az egyéni megjelenítésre és a kérdés feltevésre, szűkül.
Mikor képes vagy az előfeltevések nélkül megvizsgálni az életedet akkor....
Elkezdenek megnyilvánulni azok a folyamatok, amit >eddig előfeltevéseid eltakarhattak.
És szerinted ebben segíthet az NLP ?
>Jó, de hogyan? Hagyd, hogy az élet éltesen. :-) És ne akard, megmondani azt, hogy azt hogyan tegye? De legyenek céljaid, amit megmutathatsz neki. És ő viszonzásul bizalmadért segít megmutatni, hogy hogyan tudod megvalósítani >benne. :-)
És ha már ott leragadtam, hogy akkor most mik is a céljaim ?
>Vagyis bizalom és annak elfogadása, hogy TE is része vagy az életnek. Ezzel járnak jogok és kötelezettségek. Pl. Ha már kapni szeretnél. Akkor tudjál elengedni. És nem tarthatod magadba végtelenségig azt, ami már nem a tied. Hogy mi az? Azt én nem tudhatom ahhoz én még akala vagyok. :-) De, biztosan nagyot sóhajtanál, ha >elengednéd.
Akala, te tudsz valamit. :-)
Van jelentése az Akalának ?
Az NLP-vel kapcsolatban töbször felmerült az általad is említett hipnózis, de könyvvel még nem találkoztam ebben a témában, vagyis NLP-s könyvvel. Tudnál valamit ajánlani, ahol erről bővebben olvashatnék ?
egyébként köszönöm a linket, és a tanácsot. Feltétlenül el fogom olvasni. :-)
>>>Olyan sokat emlegetted a Rendszerelvű gondolkodás művészetét...<<< sheila
Igen, igen ezt azért szerettem meg, mert az NLP erre a gondolkodásmódra épített.
A részlet semmi, az egész a minden. :-)
>>>hogy össze-vissza lapozgattam, keresve, ami engem érdekelt hirtelen, és azért nem értettem belőle semmit.<<< sheila
Ez akkor jó módszer, mikor ismerkedsz, és térképezed a térképet. És ha menet közben találsz magadnak egy feladatott, akkor már ismered az utat a térképhez.
>>>Itt azért még nem tartok. De remélem, hogy van annyira fejlett az intuicióm, hogy észreveszem, ha meg akarnak vezetni. De ha olyan jól csinálják, akkor akkor sem veszem észre, ha kifejezetten erre figyelek. :-( <<< sheila
Észrevehető :-), ha paranoiás vagy ha ismered a mentális modellek fogalmát. Ami olyan gondolat, ami cselekvésre ösztönöz.
>>>Szerintem csak akkor tudok élni a tapasztalataimmal, ha eleget gyakorlok ahhoz, hogy az a folyamat, amit leírnak öszötnösen menjen, mint az autóvezetés. :-)<<< sheila
Ez a hasonlat nekem is tetszik. Mennyi idő alatt tanultál meg vezetni? Nekem 21-nap induláshoz elég volt. Induláshoz? Igen, mert utána rájöttem, hogy csak most kezdődött az igazi tényleges tanulás. Mert a tanfolyamon volt mellettem egy profi, aki segített, gyakoroltatta azt, hogy legyen elég bizalmam és rutinom a vizsgára. Hogy aztán nélküle az életbe is tovább finomodjon, és javuljon a rutin. Vagyis ha élsz a gyakorlattal, akkor, közben is tanulsz. Mondjuk olyan helyekre, utakra tévedsz? Ahol még eddig nem jártál. De ha még egyszer arra járnál, már volna ismereted, amivel rendelkezel.
Tévedés volna, az t képzelni, hogy ELsőre rögtön ÉRtHETŐ. És ha szeretném, hogy elsőre ne legyen érhető azzal, már szándékosságot is belecsempészek. Azért, hogy még foglalkoztasson. :-)
Természetesen nem kötelező. De mikor leesik a poén akkor tényleg egyszerű.
Hiszen egy vicc poén nélkül, olyan mikor valaki betanulta volna elsőre a poént. És csak azért nevet, mert azt is előre betanulta. Az írások, amit bepötyögök nem ilyenek. Teli telis vannak oda visszacsatolással. Amit egy racionális megközelítéssel nem lehet könnyen kihámozni. Így ehhez, mégiscsak igénybe veszi az intuícióit.
Ez lehetne olyan is, hogy ebből nekem nem látszik semmi. És lehetne az is, hogy ez pont nekem szól. Ha meg mégis neked szól, akkor vedd észre azt, amiből megtanulod a rekurziót.
Míg egy fizikai cselekvés lehet, hogy napokat vesz igénybe, addig a gondolkodás megváltoztatásához elég lehet egy pillanat. :-) Az NLP ezért a gondolkodással kezdi. Mert az szerintem lágyabb, képlékenyebb. És ha valahol már változunk, akkor változtunk. És ha úgy változunk, hogy ez kihatással van a külső viselkedésünkre akkor már megérte. :-)
>>>Nem tudok egyszerre tudatosan figyelni arra, hogy valaki mit mond, és arra, hogy hogyan mondja. Rám ugyanez igaz. Ennek a hogyannak öszötnösnek kell lennie, ahhoz viszont sokat kellene gyakorolni, ezt viszont szerintem úgy nem nagyon lehet gyakorolni, hogy elképzelem, hogy társalgok.<<< sheila
Egy egyszerű kérdéssel fordulok ahhoz, aki ismeri a választ, és kérem, hogy segítse tudatosítani benned a választ.
Mit jelent az, hogy sokat kell gyakorolni?
Pontosan mit értesz azon, hogy kell? Mert nem kell sokat gyakorolni akkor, ha már elsőre is egyszerű is érthető. Ezt vedd akkor figyelembe, ha szeretnél valamit megtapasztalni.
A térkép az térkép. A tapasztalat meg tapasztalat.
Ha csak egy térképet memorizálunk, akkor lehet egy nagyon pontos térképem. De kihagyhatjuk a lényeget. Pl. Hogy hova is, tettem azt a térképet mikor is tapasztalatokból szeretnék új térképet megrajzolni?
Melyik a jó térkép. Az amire azt mondják, hogy ez az egyetlen ami működik. :-)
Vagy az, amit a személyiséged segítségével magadnak újrarajzoltatsz.
Az NLP a térkép készítéséről szól. És még ez is képlékenyen változhat. Változhat, mert ez is egy térkép. :-)
Nem egy csak formula típusú módszer. (agykontroll, scientológia, meg sok más még.)
Ha ezt csinálod, ez fog történik.
Hanem
Ha így közelíted meg, akkor pontosabb a tapasztalat. És lehet, hogy még így is kihagytál valamit. Nem úgy állít, hogy ez a legjobb. Hanem ezt már ismerjük és elég gyakran eredményes. De biztosan lehet, még jobbat találni. :-)
És lehet. Mert egy nyílt rendszer az NLP. Ott változtatsz rajta, ahol számodra változtatni lehet.
Így az NLP olyan, mint mikor most tanulsz meg egy másik nyelvet. És ezzel egy másik gondolkodást. Vagyis kitágul a szókincsed, és nem beszürkül. Vagyis segíti, hogy tisztább és tisztább legyen. Anélkül, hogy a másikra rá kellene erőltetni bármit. Ha valami nem érthető, akkor tudjál, célzottabb kérdésekkel feltárni. Mint mikor egy régész dolgozik. De a régésznek valamennyire ismerni illik azt a kultúrát, amiből a leletek származnak. Különben a régész saját fantáziájával torzítja olyanra, amit éppen szeretne találni. Vagyis meghamísítja a tapasztalatait. Nem tudd elvonatkoztatni attól, amit találni szeretne.
A szövegeim olvasása egy gyakorlás. Akinek szól, az megértheti. Akinek nem annak, hülyeségnek, fog tűnni. :-) És így már elértem, hogy csak azok olvassák, akik megtanulnak olvasni a sorok között.
>>>Én meg pont az elenkezőjét hitetem el, de nem szándékosan, csak valahogy így alakul, végülis ez a környezettől is függ. De azt nem értem, hogy mi célod van ezzel, hogy bátortalanságot kommunikálj. Ettől jobban megbíznak benned, úgy gondolod ?<<<
Nem szükséges ott megbízni, ahol én sem bízom még. Mégis jó gyakorlat ahhoz, hogy másoknak egy tükröt készíts. Magukra ismerjenek. És változzanak ott, ahol már nincsenek a „de” „csak” és „ha” szócskák a mondataikba. :-)
>>>Sajnos nem csak olyan emberekkel kell komunikálnunk, akivel azértbeszélünk, hogy jól érezzük magunkat.<<< Sheila
Hát, ha sajnos nincs csak ilyen, akkor ne sajnáld tovább. Azt, ami csak egy érzés és segít jelezni, hogy a másik nem szeretné jól érezni magát veled. De te nehogy bedőlj nekik. :-)
Mert ha rajtad múlna a másik jó érzése, akkor régen rossz volna a világnak. Hiszen lehet, hogy halálra kacagtatnád a kellemes társaságoddal. És meghalna a sajnálat. Amint egy nagyon érdekes érzés. :-)
>>>Hát igen, te meg tudod engedni magadnak a harmóniát, de én még nem. Pont ezt a harmóniát keresem magamban, ilyen olyan eszközökkel, most éppen nlp-vel, vagy agykontrollal, vagy bármivel, ami segít ebben. Persze én nem nagy filozófiai dolgokkal kezdem, csak egyszerűen az életemet szeretném jobbá tenni. Apró lépésenként.
Azt tudom, hogy egy gondolat egy cselekedet is, de ha számos olyan gondolat van, ami ezzel ellentétesen hat, akkor nem az a gondolat fog érvényre jutni.<<< Sheila
Hát igen, ez egy nagyon érdekes kifogás arra, hogy mint nem engedsz meg magadnak?
A harmóniát? Bizony, Bizony mondom néked. :-) A harmónia dönget a tudatod belső ajtaján és... És te még mindig keresel, egy számodra még egy kinti módszert?
„Ha” és ezt most nem feltételesen írom. Ha szeretnéd az életedbe a harmóniát felfedezni. Azért nem tud más lenni, csak ha elfogadod a már meglévődet.
A harmónia nem egy statikus állapot. Azt nem lehet úgy keresni, hogy közben majd meg lesz valahol. :-) Az valahogyan olyan, hogy igényled a tapasztalataid alapján. És...
Egyszercsak, már benned is van. Már benned volt és csak most tudatosulhatott.
Mégis a harmónia az, valami olyan amiről nem lehet, csak úgy írni. Mivel nekem is más a harmónia és neked is más a harmónia. Talán mikor egyensúly tengElyén a szeretet a szellem békésen együtt hullámzik. Vagyis mikor a gondolataid azt tükrözik neked vissza Igen, ezt elfogadom.
>>>Igen, de ha egyszerűen megkérdezted volna, hogy használom-e az intúiciómat, akkor is valami hasonlót írtam volna, csak nem gondolkodtam volna ennyit a kérdésen, hogy most tulajdonképpen mit is kérdezel. <<< Sheila
Igen, “valami hasonlót”, de nem azt :-) A gondolkodás nem „intuició”. Amit leírtál az a folyamat volt, ami utána történik. Mikor...
>>>Nem értem, hogy miért kell "kihúzni" belőlem a válaszokat. Amire tudok, és akarok válaszolni úgy is fogok, amire meg nem tudok, vagy nem akarok, arra nem fogok. Mert persze van olyan is, amire nem akarok. De hát ez természetes, mert ez a fajta nyílt kommunikáció azért mégsem olyan, mintha két ember csak úgy beszélgetne. :-)
Egyébként nem jöttem rá az eszközre, megvilágítanád, és hogy milyen céllal is használtad, mert az sem világos. :-( <<< Sheila
Figyeld meg, én szeretem volna, hogy az orrocskád, előtt legyen. Hogy pillanatnyilag ezt a nézőpontot képviseled. Amin bármikor változtathatsz.
>>>Erre inkább most azt válaszolnám, ami az első gondolatom volt.
Ezzel az intuicióval csak az a baj, hogy akkor működik egész jól, ha nincs érzelmi kötődésem a témához, ha már van, és minél erősebb ez a kötődés, össze-vissza kezdenek jönni a képek, hangot, meg amit csak akarsz. :-( Ez ilyen feltett kérdésre leginkább az a válasz, amit szeretnék, aztán meg az,m amit nem szeretnék. Szóval nincs meg az az érzés, ami egy olyan esetben van, amikor nincs semmi érzelmi töltése a kérdésnek.<<< Sheila
Ezért kérdeztem, úgy, ahogy. Hiszen ez a válasz az összes eddigi intuíciós tapasztalatodat figyelembe vette. :-) Még azt is, amivel feltettem.
Ez is egy pillanatnyi gondolat volt intuitíven, hogy így többet segíthet neked.
>>>Én is kapkodok ide-oda, de én keresgélem az egy igaz módszert, ami beválik.<<< Sheila
Én már nem kapkodok. Én csak hasonlítgatok. És nem az, hogy beválik e? Hanem az, hogy hogyan válik be. És mikor beválik milyen feltételeknél, válik be.
És erre eddig két szavam van. Bizalom és szeretet.
Nem a kommunikáció. Mert mikor mi kommunikálunk már tudattalanul, már lejátszottuk egymással azt amit. Majd elkezdjük gondolatokba foglalni. Elkezdjük igazolni. Elkezdjük egy gondolat körül ki kristályosítani a megdumcsizott gondolatokat.
Ez egy nagyon jó játék. :-) Mert lehetővé teszi, hogy csak egy lehetséges legyen a több milliárd lehetségesből. Amit pillanatnyilag érzelmileg is támogatunk.
Ez olyan mintha, az élet egy nagy folyó lenne. Az érzelmek azok az élőlények, amit ki szeretnénk fogni meg szeretnénk, ismerni anélkül, hogy meghalna. A horog, lehet egy puszta fényes kampó? Vagy egy nagyon finom szövésű háló (metafora). Sokan csak a kampós módszert ismerik, mert szeretik, hogy küzdhetnek vagy esetleg fájdalommal is jár az ismerkedés. És megkockáztatják azt, hogy csak egy részét ismerhetik meg a „zsákmányból”. Hiszen nem cél, hogy elpusztuljon. Így ha már nem pusztíthatják el, akkor meg szenvedtetjük egy kicsit. Akkor is egy kicsit mikor ráakad, meg akkor is egy kicsi mikor kihúzzuk belőle a horgot.
A hálós módszer finomabb de mikor kiemeljük abból a közegből a vizsgál élőlényt akkor biztosan nem úgy fog viselkedni mint a megszokott életterében. És mint egy csapdába lévő élőlény lesz, aki nem érti, hogy az előbb még a vízben lubickolt most meg egy hálóban vergődik. És mivel annyira finomszövésű teljesen körülöleli. És a horog vagy a háló között van még egy kapcsolat. Ami lehet többszörösen is összetett. Az, ami összekapcsol velünk. Így ha magunk felé húznánk, lehet, hogy rögtön ellenállásba ütköznénk. Hiszen beleavatkozunk az eddigi életébe. De vannak, akik ezt élvezik, és élvezettel csinálják. :-( Befolyásolni szeretnék, maguk felé szeretnék húzni a másikat. Ugyan miért?
Ennél azért sokkal jobb módszerek is vannak. Az egyik ilyen módszer, hogy az univerzumról van egy tökéletes szellemi másolatunk. Ami egyben a szubjektumunk is. Amin keresztül kapcsolódunk az Univerzumunk valódi testéhez. A probléma az, hogy sokan csak a saját zavaros másolatába, turkál. Mert azt könnyen össze lehet kutyulni. Lehet vele játszani. Lehet benne szimulálni minden fajta meséket. Vagyis lehet olyant is, ami nem és soha nem fog megtörténi olyan módon, mint ahogyan elképzeltük, csak a szubjektív világunkba.
Ezt pszichonoetikus világnak nevezi az irodalom. Benne van minden olyan gondolat vágy, amit az emberiség nem élt meg. Vagy nem valósított meg. A kollektív tudattalan talán pszichológiai értelemben. A végtelen lehetősségek mezeje. Az illúziók táptalaja.
Addig játszik vele az emberiség ameddig....
De ami ezen túl van? Az már normál kollektív állapotba nem megismerhető addig, amíg a saját elfojtott, vagy a meg nem élt érzelmeink gondolataink, merítkeznek, belőle.
Talán-talán ezért fontos megismerni a saját szubjektumunkat. Hogy legyen mihez viszonyítani a kollektív szubjektumot. De ha ez nem valós.? Pontosabban csak egy közös illúziónak tartott terület, akkor minek többet meríteni belőle, mint amit már eddig is ismerünk.
Az NLP nagyon finomam lehetővé teszi, hogy felismerd és megkülönböztesd, és ne vedd komolyan az illúziókkal való munkát. Hanem használd a saját céljaidra addig, amíg. Találj térképeket. Használj jó térképeket. De, nehogy valódinak tekintsd. És ha van kedved, készítsd pontosabb térképeket. Amit tapasztalunk jelenleg is át meg át, van hatva ezzel. És akkor mihez kezdjünk?
Egyszerű válasz d a pillanatot, a MOST hatalmát. Ami most nincs akkor az még a jövő. Ami már nincs az meg a múlt. Vagyis azzal úgy játszol ameddig a kedved, tartja. Használhatod, hogy többet ismerj meg a világból. Olyan dolgokat is, ami eddig még nem jöhetett létre. Találkozhatsz hasonló gondolkodású lelkekkel. Stb... De ne legyen ez a problémáid forrása. Ne enged, hogy a gondolatod használjon. Te használd. Pontosabban ne hozzál létre olyan problémát, amit később már nem szeretnél megoldani. :-) Amit meg vállalsz, azzal meg foglakoz. Arra biztosan találsz lehetősséget. Ezért a kérdéseid legyenek azok a kérdések, amit ténylegesen meg szeretnél oldani. Az én kérdéseim az én kérdései. És más emberek kérdéseit, nem kötelező feltenni. És nem kötelező megoldani. Ezért nekem az a valódi kérdés, amit a MOST teszel fel, és most lehet rá megoldást találni.
Ezért nem, kell megértened tudatosan a törekvéseimet. Hiszen ez a saját megközelítésem. A saját illúzióm. A saját álmom. :-)
Mégis, ha már összesodort az élet egy kicsike pontján - és ez az NLP - akkor ismerkedjünk vele együtt. És egy jó kérdés?
Az, sokat segíthet.
>>>Nálad viszont olyan, mintha mindegyik működne, persze a szcientológiát kivéve, amit zsákútcának tartasz, de még abból is felhasználsz dolgokat. Javíts ki, ha valamit félreértettem volna !<<< Sheila
Valaki egy kicsit paranoiás és ráadásul még egy scifi író. Aki tényleg nagyot produkált. Elhittet az olvasóival, hogy? Az még pontosan ő sem tudta az elején. :-) Csak úgy tett mintha tudná? Úgy írt róla mintha lenne. Úgy írt róla, hogy elérhető. Úgy írt róla, hogy az egyetlen megoldás. Úgy írt róla, hogy nincs más megoldás. És ezt elhitte.
És rájött, hogy igény van rá. Rájött, hogy van benne valami. És elkezdet kutatni. Csak hát a paranoia. :-) Más szemébe a szálkát a sajátunkban a gerendát. Amivel találkozott az folyamatosan úgy mutatja be, mint ami minden bajnak a forrása. Úgy mutatja be, ahogy.
Mentségére legyen mondva ő megpróbálta a saját kérdéseit megválaszolni.
De miért kell ezeket a kérdéseket és válaszokat 80 000 000 000 millió forintért klónózni? :-)
A dianetika a csali és a scientológia akar lenni a válasz. :-)
Én elkezdtem egy alapfokú auditorképzést, és elkezdtem úgy gondolkodni anélkül, hogy nagyon, nagyon erőltetnem kellene, mint egy scientológus. Olyan kérdésekre találtam választ, amit később anélkül, hogy olvastam volna nagyon, nagyon értetem. De a probléma, az probléma. És nekem ez egy probléma egy feladat volt, hogy megfejtsem magamnak. Nagyképű volna, hogy másoknak. De a válasz csak nem akart jönni. A scientológus, világkép meg csak-csak nem hagyott nyugodni.
És a válasz nagyon-nagyon egyszerű. Elvágni az egyént az olyan tapasztalatoktól, ami nem tőlünk ered. Beszűkíteni az érdeklődését olyan gondolatokra, amit mi már ismerünk. És biztosítsuk neki a lehetőséget, hogy ha nem is könnyen, de rá akadhat. Úgy mintha egy nagy-nagy felismerés lenne mögötte. Jutalmazzuk a jó válaszokat, a rosszat meg ne fogadjuk el.
És így-így lépésről lépésre etessük és etessük. Olyan trükkökkel, ami egyértelmű, hogy hipnózis. Amit csak másnak nevezi meg. Azt is csak ezért, hogy használja azok ellen, akiket szeretne beetetni. És ez neked milyen jó. Hiszen minden egyes megmentett emberért valahol majd pontot és jutalmat kapsz. Egy újabb szolgáltatást. Szóval, ha valakinek érdeke van abba, hogy valami működjön a rendszerébe az a scientológus. De zárt arra nézve, hogy megváltoztassa a technológiához való viszonyát. Mert akkor, már nem a szcientológia lenne? Igaza van. Nem lenne elmék csapdája. Akinek nem marad más lehetőssége csak a scientológia. Ebbe a föld méretű beetetésbe nem veszek részt. És ha nem veszek részt, kerestem, olyanokat akiknek lehetőssége van „felszabadítani” azokat akik belestek egy módszerbe anno figyelmetlenül.
Mivel egy módszert csak azt tudja ténylegesen megváltoztatni, aki ismeri és szereti, annak igyekszem alternatívákat keresni. Hogy a tökéletesbe vettet illúzióját elhessegessem az elméjükből. De még sok fog történi a fejekbe, hogy olyan kérdéseket ne válaszoljanak, meg ami nem közvetlenül tőlük erednek.
Egy egyszerű végtelenítet kérdés párral, lehet segíteni. És válaszokat is találni. De elvisz olyan irányba, amit már nem a pillanat szülte.
Az NLP kérdései jobbak. Van belőle néhány, és jobban igazodik a helyzethez. És a tudattalant is jobban dolgoztatja. Nem tárgyiasítja és gépiesíti le az életet. Nem teremt robotot.
Aki meg mégis scientológus akar lenni, vagy érdeklődik a scifi iránt, annak tudom, ajánlani. Jó nagy univerzumszéles mozi vászon van berendezve, hogy fogadja a kedves látogatókat.
Tudod, hogyha nem meri elkövetni magával szemben azt, hogy megvizsgálja, hogy milyen előfeltevései vannak egy kérdés feltevés, előtt. És felteszi a kérdést. És azt kapja, amit várt akkor nem tanult belőle semmit. Csak azt, amivel bizonyítani akarja az előfeltevést.
Egy példa:
Végy egy előfeltevést. Keres hozzá egy másik embert, akinek ugyanaz azt olvasta az előfeltevésről. Vagy ő is ezt szeretné megtapasztalni. Egyiket nevezd el auditornak, a másikat Meg PC-nek. Legyenek szabályok, megegyezések köztetek. Addig nem tehetünk fel újabb kérdést, amíg egyre nem kapunk választ. Nem lehet olyan állapotod, amibe nincs megválaszolatlan kérdés stb...
Majd enged, hogy az auditor, addig tegyen fel egy kérdéspárt. Amíg úgy nem tűnik, hogy a PC-jól jól érzi magát a kérdéssel kapcsolatba és nincsenek további válaszai. Minden választ az auditornak nyugtáznia kell. Ehhez mellékelünk, egy tónusskálát, aminek a segítségével elhelyezheti az auditor a PC-t. Vagyis van definiálva egy létra, ami mentén kell mozgatni a PC érzelmi állapotát. Ha jó az auditor akkor, képes tükrözni ezen, skálán előre „gyártott” definiált érzelmeket. És ennek a segítségével tovább mozgatni a PC-t a tudás felé. :-)
Az auditort felszereljük a jelenlevőség, a lehengerlő magatartás, a reaktív elme gondolatával. És szabadítsuk a világra egy olyan játékot, ami mindenkit be szeretne kebelezni.
De milyen tudás felé?
Csak annyit, amit a kérdésekbe megengedünk. És amit a múltadba már megvolt.
A scientológia, az jelenti ki, hogy egy scientológus, hogyan tudja azt, amit tud.
Igen ez le van írva. De ebbe az is le van írva, hogy ők a....
De ők ezt meg honnan, tudják? Hiszen nem ismernek mást csak a scientológiát.
A tudás, számomra az intuitív tudás. Amit racionális megközelítésen keresztül igyekszünk tudatosítani. Aztán egyszer csak tényleg tudsz. :-) Anélkül, hogy magyaráznád azt, hogy hogyan. A hogyan számomra csak az egyéni megjelenítésre és a kérdés feltevésre, szűkül.
Mikor képes vagy az előfeltevések nélkül megvizsgálni az életedet akkor....
Elkezdenek megnyilvánulni azok a folyamatok, amit eddig előfeltevéseid eltakarhattak.
Itt segíthet a szkeptikus hozzá állás, amin nem racionális hozzáállás értek.
A gondolkodás lehetőssége lehetővé teszi, hogy megvizsgálhassd a tapasztalataidat a jelen pillanathoz képest. De ha ezt valaki arra használja, hogy a múlt fájdalmain keresztül igazolja a hipnózis szerepét és hatását akkor nagyon sok galibát, tud szimulálni. Ha valaki úgy tud az életébe jelen lenni, hogy a testének a jelenét is megéli. Akkor nem kell a múltjával addig foglalkozni, amíg nem jelentkezik magától. Tapasztalatom az, hogy semmi nem indokolja azt, hogy a múltba kell keresni a gyökereket, ha azt most tudod először megoldani. A megoldás első formája a jelennel való megméretetés. Valóban erre van még szükségem? Ezzel szeretnék még együtt élni? Milyen mélyebb céljai vannak ennek az élethelyzetnek?
És hogyan engedjem meg, hogy elérje a célját? Semmit, nem kell. Ez is csak egy lehetősség.
Ha ismered a valódi céljaidat az életedbe, akkor, éled az életedet.
Éld az életed.
Jó, de hogyan? Hagyd, hogy az élet éltesen. :-) És ne akard, megmondani azt, hogy azt hogyan tegye? De legyenek céljaid, amit megmutathatsz neki. És ő viszonzásul bizalmadért segít megmutatni, hogy hogyan tudod megvalósítani benne. :-)
Vagyis bizalom és annak elfogadása, hogy TE is része vagy az életnek. Ezzel járnak jogok és kötelezettségek. Pl. Ha már kapni szeretnél. Akkor tudjál elengedni. És nem tarthatod magadba végtelenségig azt, ami már nem a tied. Hogy mi az? Azt én nem tudhatom ahhoz én még akala vagyok. :-) De, biztosan nagyot sóhajtanál, ha elengednéd.
És néhány, hiedelem, amit a tanárom fontosnak tartott az orom állá dörgölni úgy szív magaságába. Hát nem értem, hogy miért pont ezekre gondol?
- Élj abban a tudatban, hogy istenek egy része vagy.
- Élj abban a tudatban, hogy mindenki és mindenik egy rész belőled és te is mindennek és mindenkinek egy része vagy.
- Élj a mindent átfogó szeretet szerint, mert a reiki a minden létező iránti szeretet.
- Éld felelősséggel jelen életed. Az alázatosság nem közömbösséget vagy passzivitást jelent.
- Ne csak gyógyíts a reikivel; ne csak tanítsd a reikit. – ÉLD a reikit.
Üdvözlettel akala
Ui. A most hatalma nagyon jó könyv. Ott a helye olvasmányaid közül, szentelj neki egy kis pillanatot. :-)
Az új életed kezdhet című, könyvel találkoztam. Mégis megelőzte a Seth könyvek sorozata és utána nem nyújtott akkor médiumi mű élvezettett. Bár ha nem tetszet, akkor nem neked íródott. :-)
olyan termékeny vagy, hogy egyszerűen nem tudok lépést tartani veled. :-)
Ezért egyelőre az előző leveledre válaszolnék.
Olyan sokat emlegetted a Rendszerelvű gondolkodás művészetét, hogy még egyszer megpróbáltam elolvasni. Azért mégegyszer, mert már egyszer belekezdtem, de valahogy nem ment az olvasás, persze az is lehet, hogy össze-vissza lapozgattam, keresve, ami engem érdekelt hirtelen, és azért nem értettem belőle semmit. De most, hogy újra kezembe vettem,egészen érdekesnek találom. :-)
>Vagyis nem a tartalomra figyeljek, hanem a szöveg szerkezetére. Milyen írói eszközökkel dolgozik. Milyen hangnemben szól. Mire szeretné felhívni a figyelmemet, és miről szeretné elvonni. Ezt, hogyan teszi. Milyen általánosításokkal él, és ezzel mit hagy ki. >Mivel szeretné felkelteni a bizalmat.
Itt azért még nem tartok. De remélem, hogy van annyira fejlett az intuicióm, hogy észreveszem, ha meg akarnak vezetni. De ha olyan jól csinálják, akkor akkor sem veszem észre, ha kifejezetten erre figyelek. :-(
>A gondolkodás nekem cselekvés. És ha az olvasás is számomra cselekvés volna. És ha szeretnék benned, mondjuk egy mentális modellt kialakítani, akkor nagyon egyszerű dolgom van. Ismerve az olvasó olvasási szokásait. Már az elején közlök vele valami nagyon-nagyon általános, ténynek tűnő szöveget. De mi legyen az, amit kialakítsak benne?
>Hát ez jó kérdés? Szerinted, mire lenne most szükséged?
Hát ha direkt csinálod, hogy ne értsem, akkor nagyon jól csinálod, mert az elejét valahogy nem fogom. :-( Az utolsó kérdés viszont lényeges, szerintem is. És ha tudnám rá a választ, azt hiszem már félig meg is oldódnának a gondjaim. :-)
>>>Mivel már kitaláltam. És nem is kérdeztelek meg róla. Ezért számodra addig tudattalan. Amíg, nem kezded el keressni. Keresni?
Igen keressni.
Na mivel én ismerem azt, amit te még nem, ezért elárulom, neked egy nagy-nagy titkot. :-) Mivel olyan nagy titok. Hogy először nagyon féltem így a szemed elé tárni. De mivel már kíváncsi lehetsz rá ezért írok róla neked. És ezzel, megerősítve az egyre erősödő barátságunkat.
Mivel minden a szemed előtt zajlik, ezért könnyű dolgom van. Hiszen bármikor többször átfuthatod még annyiszor ahányszor szükséged van rá, hogy felismerd a benne megfogalmazott gondolatok mögötti szándékokat és tanulságokat arra nézve, hogy mire szeretném felhívni a kedves olvassó figyelmedet.
Az első az a rekurzió. Vagyis az, hogy a szöveg szándékosan tartalmazza, azt hogy önmagára vonatkozik. Nincs több benne csak annyi amennyit észre, szeretnék venni.
Hogyan is érem el? Az a szemed előtt és a tapasztalataidba már megvan.
Innentől fogva a továbbiakba rendelkezésemre áll. :-)
Kezdhetnél vele bármit. És kezdesz is, hiszen kérem. Figyeld meg és olvassd vissza, ha valamit még nem értesz belőle. Elsőre nem is szükséges kérnem, hogy rögtön éljél vele. Hiszen ez csak egy egyszerű példája annak, amiről olvashatsz.
Ha van kedved írni róla, bátran szívesen olvasom vissza. És ezzel feltárva olyan finomságokat, >>>>amit már észrevehetővé vált.
Úgy tűnik, én egy csökkent értelmű medvebocs vagyok. :-(
>Különben abból már csak erőltetett kommunikációnak már nem lehetne nevezni dolog lesz.
Amikor gyakorolsz akkor valahol tudod, hogy most gyakorolsz. De meddig szeretnél még csak gyakorolni mikor akár, élhetnél is az eddigi >tapasztalataiddal?
Szerintem csak akkor tudok élni a tapasztalataimmal, ha eleget gyakorlok ahhoz, hogy az a folyamat, amit leírnak öszötnösen menjen, mint az autóvezetés. :-)
Nem tudok egyszerre tudatosan figyelni arra, hogy valaki mit mond, és arra, hogy hogyan mondja. Rám ugyanez igaz. Ennek a hogyannak öszötnösnek kell lennie, ahhoz viszont sokat kellene gyakorolni, ezt viszont szerintem úgy nem nagyon lehet gyakorolni, hogy elképzelem, hogy társalgok.
>Szerintem az olyan, snasz. Lehetne úgy tenni, mint egy önbizalomhiányba és bátortalanságba szenvedő egyén. És tökéletesen elhitettem a körülöttem levőkkel, hogy ilyen vagyok. És közben tökéletesen elértem, vagyis kiválóan éltem a kommunikációs csatornáimmal. Csak nehogy azt >kommunikáljam, hogy még higgyenek is nekem? :-)
Én meg pont az elenkezőjét hitetem el, de nem szándékosan, csak valahogy így alakul, végülis ez a környezettől is függ. De azt nem értem, hogy mi célod van ezzel, hogy bátortalanságot kommunikálj. Ettől jobban megbíznak benned, úgy gondolod ?
>>>Szerinted, erre van szűksége arra annak az embernek, akivel éppen készülök jól érezni magamat?
Nem mindegy nekem, hogy hogyan érzem jól magam? És élvezem a másikkal való eszmecserét?
Még arra is figyeljek, hogy hogyan mozgatja a szemét olvasás közben?
Na azt inkább neeeee. Mert akkor lemaradok a >>>poénról.
Sajnos nem csak olyan emberekkel kell komunikálnunk, akivel azértbeszélünk, hogy jól érezzük magunkat.
>A magunk megfigyelésére nem, kell tipizálni. Hanem egyszerűen figyelni és élvezni a bizalmat a képességeinkbe. Hogy bárhová elkísérnek, és bármikor rendelkezésre állnak. És tudtad? Képzeld, mindig, úgy ahogyan a megfigyelőnek szűksége van az élet tapasztalataira. Ebbe nem tud beleszólni más csak a megfigyelő.
Hiszen azt veszi észre tudatosan, amire éppen tudatosan figyel. Ha most éppen arra a harmóniára figyelsz, amit felfedezel, magadba mindahányszor csak észreveszed az igényét arra, hogy megteremtsd újra és újra akkor jó nyomon, jársz azon az úton, amit megfogalmaztam példának ezekbe a sorokban.
De tudom, hogy semmi újdonság nincs benne, hiszen a vágy arra, hogy megéld már természetesen megvolt az életedbe. Nekem könnyű dolgom volt vele. Megengedtem magamnak, hogy éljek vele ott is, ahol eddig nem is gondoltam vagy álmodtam róla.
Mivel egy gondolat egyben egyben, egy cselekedet. >Is Így....
Hát igen, te meg tudod engedni magadnak a harmóniát, de én még nem. Pont ezt a harmóniát keresem magamban, ilyen olyan eszközökkel, most éppen nlp-vel, vagy agykontrollal, vagy bármivel, ami segít ebben. Persze én nem nagy filozófiai dolgokkal kezdem, csak egyszerűen az életemet szeretném jobbá tenni. Apró lépésenként.
Azt tudom, hogy egy gondolat egy cselekedet is, de ha számos olyan gondolat van, ami ezzel ellentétesen hat, akkor nem az a gondolat fog érvényre jutni.
>Figyelj a válaszodra és tanulj magadtól. Arra voltam kíváncsi, hogy hogyan használod az intuíciódat az ösztöneidet. És...
>A válaszom egyben a válaszod is. :-)
Igen, de ha egyszerűen megkérdezted volna, hogy használom-e az intúiciómat, akkor is valami hasonlót írtam volna, csak nem gondolkodtam volna ennyit a kérdésen, hogy most tulajdonképpen mit is kérdezel.
>Inkább figyeld meg, hogy milyen eszközzel, húztam ki belőled a válaszaidat. Szerintem tanulságos. Miközben figyeled a szövegedet, ami >belülről jött, megérzésként, képként.
Nem értem, hogy miért kell "kihúzni" belőlem a válaszokat. Amire tudok, és akarok válaszolni úgy is fogok, amire meg nem tudok, vagy nem akarok, arra nem fogok. Mert persze van olyan is, amire nem akarok. De hát ez természetes, mert ez a fajta nyílt kommunikáció azért mégsem olyan, mintha két ember csak úgy beszélgetne. :-)
Egyébként nem jöttem rá az eszközre, megvilágítanád, és hogy milyen céllal is használtad, mert az sem világos. :-(
>>>Miközben figyeled a szövegedet, ami belülről jött, megérzésként, képként.
Mikor hallgatsz rá?
És hogyan nem hallgatsz rá?
Miből veszed észre, hogy fontos? Mihez viszonyítva fontos válaszolni?
Mit értesz azon „legyen válaszom”? Kinek legyen válasza?
És pontosan mit értesz azon, hogy utána nézel? Milyen dolgoknak?
Legyen olyan válaszaid, amire halgatsz?
>>>Na azért. :-)
Erre inkább most azt válaszolnám, ami az első gondolatom volt.
Ezzel az intuicióval csak az a baj, hogy akkor működik egész jól, ha nincs érzelmi kötődésem a témához, ha már van, és minél erősebb ez a kötődés, össze-vissza kezdenek jönni a képek, hangot, meg amit csak akarsz. :-( Ez ilyen feltett kérdésre leginkább az a válasz, amit szeretnék, aztán meg az,m amit nem szeretnék. Szóval nincs meg az az érzés, ami egy olyan esetben van, amikor nincs semmi érzelmi töltése a kérdésnek.
Ahogy olvasgattam egyéb levelezéseidet, feltűnt, hogy milyen széleskörű ismeretekkel rendelkezel. Én is kapkodok ide-oda, de én keresgélem az egy igaz módszert, ami beválik. Nálad viszont olyan, mintha mindegyik működne, persze a szcientológiát kivéve, amit zsákútcának tartasz, de még abból is felhasználsz dolgokat. Javíts ki, ha valamit félreértettem volna ! Ahhoz ugyanis elég bőséges az Akala név alatt talált írásmennyiség, hogy mindet el tudtam volna olvasni, ezért félre is érthettem az eddig olvasottakat. Szóval azt szeretném kérdezni, hogy hogy jön például a Reiki ehhez az egészhez ? Nekem ez teljesen idegennek tűnik az NLP-től. De te erről is úgy írsz, mint egy nálad remekül bevállt dologról.
Vagy ajánlottad a Most hatalma című könyvet, az Agykotroll kiadásában. Igaz, ezt még nem olvastam, de egy korábban nagyon reklámozott könyvet, Az Új életet kezdhetsz címűt olvasva nagyon csalódtam. Egyrészt rengeteg olyan konkrét ijezgetés volt benne, amihez konrét időpontot rendeltek, és mivel a magyar kiadásra ez már idejét múlta, és semmi hasonló nem is történt, ezért a magyar szerkesztő magyarázgatta a bizonyítványt, másrészt meg egy végülis hasznos gondolatot, amit szerintem max. tíz oldaban ismertetni lehetett volna, oldalakon keresztül boncolgatott, oda-vissza. :-(
Nem tudom, hogy olvastad-e ezt a könyvet ? De ebből a véleményemből kiindulva szerinted van értelme elolvasnom a Most hatalmá-t?
Egy kicsit még csámcsogok a szövegeiden. Nyam. Nyam. Nyam.
>>>De valahogy a kommunikáció soha nem volt az erősségem, ezért ebben az esetben sem fordítottam rá elég figyelmet. <<<
Hagyd kérdezek rá? Mit értesz azon a kommunikáción, ami soha nem volt az erőséged?
Gyereként, megkaptál mindent, a szüleidtől?
Vagy most jöttél rá arra, hogy ebből szeretnél megélni?
Vagy pszichoterápiás csoportot szeretnél vezetni?
Család terapeuta szeretnél lenni?
Vagy Hipnoterapeuta?
Vagy talán egy szórakoztató showban műsorvezető?
Mert ott megértem, hogy ők fejlesztik azon képességeiket, amikre szükségük lesz a terveik megvalósításába. De egy, hétköznapi ember az utca embere. Aki egyszerűen elfogadja a másikat olyanak amilyen. És egyszerűen csak meghallgatja a másikat. Nem akarja a másikat megváltoztatni, úgy, hogy a másik nem adta a belegyezését, akkor azt úgyis szeretik és elfogadják olyanak amilyen, és nem akarják meggyőzni arról, hogy neked jobb lesz így és így.
És emberünk lehet, hogy leéli az életét úgy, hogy nem is halott az NLP-ről. Meg még más pszichoterápiás módszerekről. Meg egy sor olyan, olyan így szuper meg úgy szuper kommunikációs technikáról.
Biztosan tudom, hogy pontosan olyan a kommunikációs képességed, amire az eddigi érdeklődési és világnézetednek teljesen megfelelő.
Megtanultál magyarul, és elkezdtél megtanulni más nyelveket. Ilyen nyelv az NLP-be a metafora is. Tudjuk, hogy egy nyelvterületen belül rengeteg más nyelvjárások vannak. Minden csoport létrehozza a saját kommunikációs nyelvét. És ha elég jól csinálják, akkor senki sem érti már meg? :-) Tudod, mindenkit hülyének, tekinthetnek. Esetleg aberráltnak, mert nekik olyan magasabb rendű fogalmaik vannak. Vagy a fogalmaik annyira tiszták, hogy azt mindenki megértiheti. Ez egy nagyon nagy beképzeltség. Ezért, hogy elfogadják, és megmagyarázzanak dolgokat, elkezdtek szavakat alkotni. És már csak a szavakkal dobálóznak, így a szavak már egy érzés, kép csak egy szó a fejükben. Vagy egy skálán. Egy fogalom. Egy címke. És ezért...
Igen ezért, hogy mégiscsak kiderüljön, elkezdtek kommunikációs tréningeken sorakozni. Tanulták a szebbnél szebb, hangzatosabbnál hangzatosabb módszereket. És elkezdtél saját magukra formálni azokat, akik még nem akarták manipulálni a másikat. De ez két esélyes.
Ha valaki manipulál másokat, akkor az csak úgy tudja elérni, hogy magával is elhitetetni hogy lehetséges. És máris ki kell találni valamit arra, hogy őt ne lehessen manipulálni. Hogy őt ne lehessen befolyásolni. Mi ez? Ez bizony az önetetése annak, amit nem szeretnénk. Hogy becsapjuk saját magunkat. Hogy saját természetünket verjük át. Ígéretesebb módszerekkel.
Egy kicsit sajnálom, hogy arról szól sokaknál, hogy a meglévő tudattalanul működő folyamatokat mások ellen fordítjuk és így magunk ellen. A tudattalan hangsúlyozom, nem jelenti azt, hogy öntudatlan. Vagyis addig, amíg szerepet játszik addig, elhatárolódik a rendezőtől. De a rendezővel folyamatosan kapcsolatba marad. Vagyis aki rendező szeretne, lenni annak érdemes, találni olyan darabokat, amiket megrendezhet magának.
Egy szereplőnek sokszor csak egy kis feladat jut. Egy kis asszisztensi szerep. Aki hozzájárul a díszlethez. Ha nem lenne, akkor nem lenne teljes a játék. Mi történne akkor, ha a meglévő rendező mindenkinek szabad kezet adna? Vagyis lemond a rendezői szerepéről. És mindenki más csak rendező. És csak figyeli azt, hogy hogyan villognak a statiszták, hogyan szeretnének főszereplők lenni, anélkül hogy ténylegesen ismernék a főszereplő szövegét. Ez elég nagy zűrzavarhoz vezetne. Senki nem lenne, elégedet. Mindenki a másikat okolná. És már lehet, hogy elfelejtették azt, hogy egy csodálatos játékra szerződtek. És ha mindenki, aki összetevője a játéknak elfogadná a saját szerepét. Mondjuk addig, legalább addig, amíg betölti az alap játékba szerepét. Abból lehet, hogy tökéletesen megtanulhatná a többieknek a szerepét is, játéka közben, de mégsem fog törekedni arra, hogy helyettesítsen addig, amíg van arra a szerepre valaki szerződtetve. Tudjuk, hogy a szereplők lehetnek ugyanazok, és közben a rendező változhat. Vagy csak elmegy nyugdíjba, mivel betöltötte már a magának szánt szerepet. Átadja a stafétát egy újnak. Ilyenkor az átadásnál, ha az új kérné, lehet, hogy elfogadná a régi rendező tanácsait arra vonatkozva, hogy melyik szereplő hogyan viszonyult hozzá, melyikkel nem tudta kivitelezni a rendezői szándékát. Melyik szereplő csinált teljesen, mást annak ellenére, hogy ő csak egy szereplő. Szóval, ha szerződtetnél egy új rendezőt, milyen tanáccsal látnád el? És arra vonatkozólag is, hogy mit fogadjon el a régi nyugdíjas rendezőtől. Milyen feladata lehet egy új rendezőnek? Talán személyesen bemutatkozik? Odafigyel a szereplőkre? Szereplőket megkérdezi egymástól, hogy ki milyen szerepbe szeretne tovább játszani? Hiszen ennek van realitássá. Mert mikor együtt játszanak régebb ideje, akkor már biztosan, megismerték egymást. Ismerik egymás lehetősségeit. Közelebb vannak egymáshoz mit a nézők a nézőtérről. És mivel egy a céljuk, egymás kiegészítve is, eljátsszák a szerepeiket. A nézők ebből vajmi keveset vehetnek észre, főleg ha nem is ismeri a színművet. És ráadásul, ha még nem is voltak ott a próbákon. A nézők lehetnek elfogultak és lehetnek kritikusak, és még lehetnek olyanok is, akik végigalusszák az egész előadást. Végül is tudjuk, vannak ilyen nézők. :-) De tudjuk, hogy ha nincsenek nézők, akkor nincs előadás. Mert mi történne egy olyan színházzal, ami csak a rendezőnek tart előadást? És azt nem is nevezhetnénk igazi játéknak, legfeljebb csak gyakorlásnak. Ami hozzásegít, hogy a főpróba, ahol már minden a helyén van, - legfeljebb még az öltözékek, hagyhatnak kívánnivalót maga után-, megtörténjen. Te lennél olyan néző, hogy végigüldd a szezon összes próbáját, bakiját? És még a főpróbára is bekéredzkednél? Majd megnézed az előadást is?
Egy biztos, hogy az nagyon körülményes, hogy minden próbára eljuss. De tudatjuk, hogy ha ott szeretnénk lenni, akkor a rendező biztosan észreveszi azt. És egy jó rendező már lehet, hogy még a gyakorlás közben is kikéri a néző véleményét. Hogy abból a távolságból, ahonnan a néző szemléli milyen a rendezés. Nem maga a játék, hiszen az még nem állhatott teljesen össze, még az nem teljes. Mégis, ha egy néző figyeli a rendezőt, akkor a tehet észrevételek, szólhat pár kedves szót, adhat tanácsot, hogy így a színmű szemszögéből, hogyan viszonyulnak egymáshoz a szereplők és a rendező. És ezzel akkár, hozzájárul a sikeres előadáshoz. És akár, észreveheti, visszahallhatja, megérezheti, a játékon azokat a tanácsokat, amit annó, valamelyik próbán szuggot a rendező szeme elé. És ezzel még jobban élvezheti a színi előadást. Mert szinte neki szól a darab. Felismeri a rendező figyelmességét a néző elvárásaival szemben. Figyelembe veszi a rendezői képességeit, a szereplők belső és külső tulajdonságait a színmű érdekébe. És...
Szerintem, aki nagyon jó rendező az egyszerre nézője és rendezője a játéknak. És ezzel a szereplőkön is megfigyelhető a keze nyoma. És hallottam már olyan rendezőről, aki valamikor lehet, hogy csak egy nézője volt mások rendezésének. És nem is volt bejárása és ezzel betekintése a próbákra. Mégis mivel a szereplőkön megfigyelte a rendezői instrukciókat. Nagyon jó rendező lett. És hallottam, olyan rendezőről is, aki valamikor statisztaként játszott valahol, ahol megszerette a rendezést. A színészek között nagyon jól érezte magát, megszerette a társulatot, és mikor úgy halotta, hogy a rendező nyugdíjba vonult, vagy önként otthagyta a rendezői székét... Jelentkezet, és azok a színészek között, ahol felnőtt, és szinte köztünk tanulta meg az egész mesterséget, máig is rendez, míg...
>>>Persze érdekes, amiket olvastam, hogy hogy lehet például azt megfigyelműni, hogy ki milyen típus, meg az ő megjelenítési rendszeréhez igazodva könnyebb megtalálni a közös hangot. De szerintem ehhez nagyon sok gyakorlás kell, hogy valaki az elsődleges megjelenítő rendszeréről bármely másikra át tudjon térni. Nekem még az is gond, hogy ne csak arra fiygeljek, hogy a másik mit is mond, hanem arra is, hogy hogyan mondja, milyen szavakat használ, milyen tartásban, stb. <<< Sheila
A tanfolyamok a próbák, és lehet hogy a főpróbák. Azért mikor gyakorolsz, akkor gyakorolj. Vagyis gyakorolj. Mikor már játszol, akkor játszol. De játék közben folyamatosan gyakorolni az mégis gyakorlás marad. Vagyis nem beszélhetünk önfeletti játékról. De játék közben észrevenni a gyakorlás eredményeit az, mégis csak önfeletti játékot produkál. Ha meg nem veszed észre az, lehet, hogy az is a gyakorlás és egy másik játék része. Akkor az egyikbe tudod, hogy gyakorolsz, de a másikba már játszol a gyakorlatokkal.
>>>Én először magammal szeretnék kommunikálni, hogy azt mondjam magamnak, amit akarok. Remélem, hogy jól fejeztem ki magamat. <<< Sheila
Én meg remélhetem még azt, hogy magácska egyszer észreveszi, hogy nem tudnál kommunikálni velem se, ha nem kommunikálnál talán talán magadal?
Ebből az akarod kihozni, hogy önbizalomnak nevezet metaforikus játék hiányába úgy fejezed ki a kommunikációnak nevezett metaforádat, hogy nem tekinted kommunikációnak az eddigi önmagaddal folytatott kommunikációt?
Igazad van. Magaddal minek kommunikációról beszélni? Hiszen te-te vagy. Magad és Te magad az. Én vagyok.
Vagyis ebből az derül ki magamnak, hogy ha először mondani szeretnél magamnak valamit, akkor először szétszedem magamat. Úgyis mondanám Énre meg magamra. Hogy mondhassak, magamnak úgy mintha nekem mondanál. És mikor kellően csak magam vagyok, akkor kommunikálok magammal. Ahelyett, hogy csak önmagam legyek?
Tudod ez a trükkje annak, hogy ne legyek önmagam. :-) Mikor önmagamnak lenni nem elfogadható? Vagyis nekem arról van, szó, amíg játszok azzal, hogy még nem akarok önmagam lenni, addig részekkel, kommunikálok, hogy elfogadjam, és önmagam legyen.
De ez csak egy szójáték az elmébe. Mindig önmagad vagy. És csak akkor beszélek kommunikációról, ha még külsőnek tartom. De gondolj arra, mikor már elfogadtad és részeddé vált akkor már egy a középpontja. Vagyis az Én. De ez én Jelenleg Csilla.
De, Csilla is része az életnek. :-)
Amíg Csilla kommunikál, akar? addig a kommunikáció csalóka. Mert az egy játék. Úgy teszünk mintha kommunikálnánk. Holott, előtte már elfogadtuk egymás középpontját.
És pillanatokra egy kicsit a másikká is válunk, majd vissza. Majd esetleg cserélünk.
És ezt nevezhetjük mi kommunikációnak. Tehetünk úgy, mintha kommunikálnánk. De ez egy játék. És ki-ki, hogy szereti játszani. Nlp-sen?
De benne van az elfogadás, amit elfogadsz, azzal már kapcsolatba is kerülsz. Vagyis addig kommunikál veled. Amíg részévé nem válik annak, amit te vagy. De meddig lesz részed?
Amíg részednek tekinted, és nem önmagadnak. :-)
És tanulmányaim alapján ebbe segít a szeret, amit szeretettel fogadsz el. Az, szereteté válik.
Már nem egy részed, hanem maga a szeret, amit...
>>>Na igen, de talán pont ez a legnehezebb, hogy arra figyeljek, hogy mit is mondok, vagyis inkább, hogy hogyan mondom. Hogy a megfelelő szavakat használjam, meg hogy a megfelelő gesztusokat, stb... <<<
Ez nem járható, legalább is nekem nem sikerült eddig, mert ezzel egy olyan visszacsatolást hozol létre, ami megerősítheti a megfigyelt szokásokat. :-)
Nem tud természetesen megváltozni a célodnak megfelelően.
Az érzékszerveink nem arra vannak, hogy korlátozzuk. Azok az érzékszerveink, amik tudósítanak. Erre mi elkezdjük megfigyelni. A megfigyelőt?
Akkor belép a játékba a megfigyelt megfigyelő és még a megfigyelő megfigyelője?
Na egyből nehézségek adódhatnak. Önhiedelem, önkorlátozó hiedelem belép.
És ha még ebből sem ismerjük fel. Akkor lett egy részünk. Mondjuk mikor nem, fogadjuk el, amit megfigyelünk. Jogosan. Hiszen tényleg nem csak ennyi. De ami kialakult az kialakult.:-)
Vagyis a tapasztalat torzult a megfigyelőt végző hiedelem kapcsán. Ezért működik a hipnózis.
Ha olyan visszacsatolások produkálunk, ami befolyásolja a megfigyelő megfigyelőjét.
Ezért különülhetnek el az érzékszerveink tapasztalatai egymástól. Mert egymás oda visszafigyelgetik, kontroll alatt tartják a hiedelmeknek megfelelően.
Vagyis a szag érzeteket szaglásként. Az íz észleleteket ízként. A hallást hallásként. Képi infót képként. Az testi belső érzeteket érzelemként. Tudatosítja.
Mi történik akkor, ha a hiedelmünk alapján az mondjuk, hogy vizuális vagyok. A többi kikerül a tudatos fókuszból. Attól még a többi szuperűl érzékel. De nem tudatosan. Mégis, hogy nehogy olyan dolgokat lásson a vizuális megjelenítő rendszer, amit nincs tudatosan fókuszba, visszajelzésként igénybe veszi más megjelenítő rendszer tapasztalatát is. Hogy kontrollt gyakoroljon és kizárjon olyan, élményeket, amit még nem kell a tudat fókuszába helyezni.
Ez egy nagyon finoman együttműködő, oda visszacsatolásokkal gazdag rendszer, egy közös hipnózis. :-) Álom.
Kizárunk és megengedünk magunkat tapasztalatokat. Asszociáción keresztül, meg összekapcsoljuk, összekötjük az élményeinket, amit megengedtünk magunknak.
Megengedjük magunknak, hogy kizárjunk tapasztalatokat, vagy kizárunk olyan információkat, ami bizonyíthatna más még tudattalan észleleteinket. Ebből az a tapasztalatom, hogy szép, hogy vannak az érzékszerveink. Ha az élményt a belül már meglévő tapasztalatok torzítják olyanra, mintha kívül lenne olyan. :-)
>>>Ez nem egyszerű, a könyv alapján megpróbáltam például kitalálni, hogy milyen az elsődleges megjelenítési rendszerem, a fejtartásomból, a hanghordozásomból, a testartásból, meg ahogy ott le volt írva, de valahogy egészen más jött ki, mint amira elsőre tippeltem volna, meg ahogy szerintem igazából gondolkodom. Szóvall még mindig nem egészen egyértelmű számomra ez sem.<<< sheila
Használd és használat közben kiderül, hogy merre kell még finomítani, érzékenyebbé tenni. Ha szükséges, akkor úgyis kifinomodik. Hiszen az igényed rá már megvan.
Használat közben magától fejlődik. Nem kell azt mesterségesen noszogatni. Azért vannak olyan gyakorlatok, hogy élesbe tudjon finomodni.
Addig meg ne foglakoz azzal, hogy milyen típus vagy. Hiszen cél, hogy mindegyik érzékszerved finoman együttműködjön. És amibe jó vagy az kapcsold össze azzal, amihez még nincs tapasztalatod.
Amire nézek, közben, milyen hangokat veszek észre?
Amit hallgatok, annak milyen színe lehetne?
Olvasgatom a soraidat, és... Néhány már általam bejárt, megközelítés.
A dianetika, könyv után a Rendszerelvű gondolkodás tett figyelmesebbé az olyan stílusra, hogy amit olvassol, ne rögtön kezdjem el kipróbálni, hanem kezdjem, előbb kifürkészni az író szándékát. :-)
Vagyis nem a tartalomra figyeljek, hanem a szöveg szerkezetére. Milyen írói eszközökkel dolgozik. Milyen hangnemben szól. Mire szeretné felhívni a figyelmemet, és miről szeretné elvonni. Ezt, hogyan teszi. Milyen általánosításokkal él, és ezzel mit hagy ki. Mivel szeretné felkelteni a bizalmat.
Ténylegesen az, hogy a szöveg végére mit is szeretne az egészből kihozni. :-)
A gondolkodás nekem cselekvés. És ha az olvasás is számomra cselekvés volna. És ha szeretnék benned, mondjuk egy mentális modellt kialakítani, akkor nagyon egyszerű dolgom van. Ismerve az olvasó olvasási szokásait. Már az elején közlök vele valami nagyon-nagyon általános, ténynek tűnő szöveget. De mi legyen az, amit kialakítsak benne?
Hát ez jó kérdés? Szerinted, mire lenne most szükséged?
Na nekem mindegy. Nem is várom meg, hogy válaszolj. Kitalálok valamit. Valamit?
Csak úgy? Igen, csak úgy.
Mivel már kitaláltam. És nem is kérdeztelek meg róla. Ezért számodra addig tudattalan. Amíg, nem kezded el keressni. Keresni?
Igen keressni.
Na mivel én ismerem azt, amit te még nem, ezért elárulom, neked egy nagy-nagy titkot. :-) Mivel olyan nagy titok. Hogy először nagyon féltem így a szemed elé tárni. De mivel már kíváncsi lehetsz rá ezért írok róla neked. És ezzel, megerősítve az egyre erősödő barátságunkat.
Mivel minden a szemed előtt zajlik, ezért könnyű dolgom van. Hiszen bármikor többször átfuthatod még annyiszor ahányszor szükséged van rá, hogy felismerd a benne megfogalmazott gondolatok mögötti szándékokat és tanulságokat arra nézve, hogy mire szeretném felhívni a kedves olvassó figyelmedet.
Az első az a rekurzió. Vagyis az, hogy a szöveg szándékosan tartalmazza, azt hogy önmagára vonatkozik. Nincs több benne csak annyi amennyit észre, szeretnék venni.
Hogyan is érem el? Az a szemed előtt és a tapasztalataidba már megvan.
Innentől fogva a továbbiakba rendelkezésemre áll. :-)
Kezdhetnél vele bármit. És kezdesz is, hiszen kérem. Figyeld meg és olvassd vissza, ha valamit még nem értesz belőle. Elsőre nem is szükséges kérnem, hogy rögtön éljél vele. Hiszen ez csak egy egyszerű példája annak, amiről olvashatsz.
Ha van kedved írni róla, bátran szívesen olvasom vissza. És ezzel feltárva olyan finomságokat, amit már észrevehetővé vált.
Legyen ez egy olyan együttműködő kapcsolat, aminek a segítségével megismerjük egymás gondolatait. És ha használjuk, akkor felismerhetjük azt, amire a másiknak éppen szüksége van arra, hogy megismerje a valódi énjét.
Ennyit így bevetetőnek. :-)
És jöjjenek a gondolataid.
>>>Már több könyvben is olvastam, hogy az egész NLP lényegében kommunikációs tréningből indult, reméllem jól értettem.<<< Sheila
Hát lehet, hogy ez olvasható sok könnyben. Mégis én nem csak a kommunikációt veszem alapul, hanem a figyelmes odafigyelést azokra a folyamatokra, amit később kommunikációra használnak fel.
És ez a szubjektív megfigyelés művészeté való kiszélesítése. Feltárva és az egyediségét megőrizve.
>>>Persze érdekes, amiket olvastam, hogy hogy lehet például azt megfigyelműni, hogy ki milyen típus, meg az ő megjelenítési rendszeréhez igazodva könnyebb megtalálni a közös hangot.<<< Sheila
Ezekről olvasva, tényleg nem derül ki, hogy nincsenek is igazán típusok, csak olyan megfigyelők, akik egy szubjektív megközelítésen keresztül tudatosabban figyelik meg az érzékeink álltál, közvetíttet élményeket. De ez csak egy segéd hipotézis. Hogy könnyebben és tudatosabban lehessen megfigyelni az eseményeket. Mikor párszor megfigyeljük onnantól kezdve nem, kell már vele foglakozni. :-)
Különben abból már csak erőltetett kommunikációnak már nem lehetne nevezni dolog lesz.
Amikor gyakorolsz akkor valahol tudod, hogy most gyakorolsz. De meddig szeretnél még csak gyakorolni mikor akár, élhetnél is az eddigi tapasztalataiddal?
Ha valamit észreveszel egyszer, azzal már nem kell még 1000 szer odafigyelni csak azért, hogy még mindig észreveszem e? :-)
Mert akkor már csak egy önmegerősítő önbizalom tesztelő és elveszítő tanfolyamra iratkoztunk fel az élet iskolájába. :-)
Szeretnél esetleg más tanfolyamra is feliratkozni?
Rengeteg van már. Én már csak tudom. Abba, amire jelentkeztél már, én már kijártam. Nem azt mondom, hogy nem adott tapasztalatot. Mert sokat tanultam belőle.
És egy kis türelemmel már a végére is érhetsz. :-) Vagy? ....
Vagy megfigyeled azt, hogy ha valamit tanulsz azt, akkor tanulod. Vagyis nem cél, hogy rögtön tudatos legyen. Soha nem lesz. Pontosítok. Mindig tudatos marad.
Csak az a tudatosság nem olyan, amit meg kellene indokolni. Azzal egyszerűen élned kell. Amit felismersz a tapasztalataid alapján, arról beszélhetsz, hogy tudatosult már. De mikor élsz vele akkor is tudatosan, élsz vele. Csak a tapasztalatod alapján magabiztosabban, bátrabban. De ez már az elején is meglehetne. Hiszen nem azért
Tesszük, hogy csak magabiztosságot és bátorságok mutassunk? Másnak?
Szerintem az olyan, snasz. Lehetne úgy tenni, mint egy önbizalomhiányba és bátortalanságba szenvedő egyén. És tökéletesen elhitettem a körülöttem levőkkel, hogy ilyen vagyok. És közben tökéletesen elértem, vagyis kiválóan éltem a kommunikációs csatornáimmal. Csak nehogy azt kommunikáljam, hogy még higgyenek is nekem? :-)
Mert akkor előbb nekem, még magammal is el kell hitetnem. És csak utána tudom másokat is meggyőzni arról, hogy én tényleg ilyen vagyok.
Szerinted, erre van szűksége arra annak az embernek, akivel éppen készülök jól érezni magamat?
Nem mindegy nekem, hogy hogyan érzem jól magam? És élvezem a másikkal való eszmecserét?
Még arra is figyeljek, hogy hogyan mozgatja a szemét olvasás közben?
Na azt inkább neeeee. Mert akkor lemaradok a poénról.
Ha magamat figyelem, akkor szerintem nem az a lényeg, hogy etessem meg magammal mindenfajta másoktól származó gondolatot. Hanem mikor érzem azt a bizalmat az élet felé, amivel merek valamit is elkezdeni.
A magunk megfigyelésére nem, kell tipizálni. Hanem egyszerűen figyelni és élvezni a bizalmat a képességeinkbe. Hogy bárhová elkísérnek, és bármikor rendelkezésre állnak. És tudtad? Képzeld, mindig, úgy ahogyan a megfigyelőnek szűksége van az élet tapasztalataira. Ebbe nem tud beleszólni más csak a megfigyelő.
Hiszen azt veszi észre tudatosan, amire éppen tudatosan figyel. Ha most éppen arra a harmóniára figyelsz, amit felfedezel, magadba mindahányszor csak észreveszed az igényét arra, hogy megteremtsd újra és újra akkor jó nyomon, jársz azon az úton, amit megfogalmaztam példának ezekbe a sorokban.
De tudom, hogy semmi újdonság nincs benne, hiszen a vágy arra, hogy megéld már természetesen megvolt az életedbe. Nekem könnyű dolgom volt vele. Megengedtem magamnak, hogy éljek vele ott is, ahol eddig nem is gondoltam vagy álmodtam róla.
Mivel egy gondolat egyben egyben, egy cselekedet. Is Így....
>>>Próbálok ilyenkor is figyelni befelé, és ha jön valami kép, megérzés, valami, akkor arra halgatok, ha meg nem, és fontos, hogy legyen válaszom, akkor utána nézek dolgoknak.<<< Sheila
Hát ez még nekem magas. :-(
Dehogy magas. De hogy magas. :-)
Figyelj a válaszodra és tanulj magadtól. Arra voltam kíváncsi, hogy hogyan használod az intuíciódat az ösztöneidet. És...
A válaszom egyben a válaszod is. :-)
Kéred, hogy megmagyarázzam?
Én nem kérném? És te?
Inkább figyeld meg, hogy milyen eszközzel, húztam ki belőled a válaszaidat. Szerintem tanulságos. Miközben figyeled a szövegedet, ami belülről jött, megérzésként, képként.
Mikor hallgatsz rá?
És hogyan nem hallgatsz rá?
Miből veszed észre, hogy fontos? Mihez viszonyítva fontos válaszolni?
Mit értesz azon „legyen válaszom”? Kinek legyen válasza?
És pontosan mit értesz azon, hogy utána nézel? Milyen dolgoknak?
Legyen olyan válaszaid, amire halgatsz?
Na azért. :-)
>Szerintem, meg használja, de nem arra, amire te :-)
Igazad lehet, csak az zavart egy kicsit, valóban, hogy emi engem érdekelt, arra nem nagyon tudtak válaszolni, meg nem is emlékeztek rá.
biztosan más lehet egy hosszú heteken át tartó tanfolyam hatása, mint az olvasgatás eredménye. Vagy az is lehet, hogy csak én ragadok ki gyakorlatokat, és más lenne fontosabb nekem is, ha összességében nézném az egészet. Legalábbis a leveleid erre a gondolatra vezettek engem.
Már több könyvben is olvastam, hogy az egész NLP lényegében kommunikációs tréningből indult, reméllem jól értettem.
De valahogy a kommunikáció soha nem volt az erősségem, ezért ebben az esetben sem fordítottam rá elég figyelmet. Persze érdekes, amiket olvastam, hogy hogy lehet például azt megfigyelműni, hogy ki milyen típus, meg az ő megjelenítési rendszeréhez igazodva könnyebb megtalálni a közös hangot. De szerintem ehhez nagyon sok gyakorlás kell, hogy valaki az elsődleges megjelenítő rendszeréről bármely másikra át tudjon térni. Nekem még az is gond, hogy ne csak arra fiygeljek, hogy a másik mit is mond, hanem arra is, hogy hogyan mondja, milyen szavakat használ, milyen tartásban, stb.
Én először magammal szeretnék kommunikálni, hogy azt mondjam magamnak, amit akarok.
Remélem, hogy jól fejeztem ki magamat.
>Kérlek, mesélj majd a tanfolyamról, ahol voltál :-) A trénerről. Mik voltak az erőségei. >Mik voltak a gyengeségei? Mibe lehetne még fejlődnie?
Hát nem egyszerű a kérdésed. Nekem nagyon szimpatikus volt a tréner, annak ellenére, hogy első látásra nem tűnt annak. Remélem nem olvassa ezt a Topicot ! :-) Talán ez volt az egyik erőssége, hogy meg tudta kedveltetni magát.
Jól magyarázott, elég érthető volt, néha kicsit szájbarágós, meg lassabb, mint amit az én mentalitásom jól visel, de megértem, hogy ilyennek kell lennie, mert egy ilyen tanfolyamon mindenkihez kell alkalmazkodni. szerintem egyébként nekem nincs ahhoz elég tudásom, hogy el tudjam mondani egy tréner erősségét, vagy gyengeségét. Nekem mindenesetre tetszett.
A feltett kérdésekre iygekezett válaszolni, de azért voltak olyan kérdések, amire nem tudott, és ezt volt mersze elismerni, és nem egy közhellyel elintézni, és ilyen esetben, de egyébként is volt lehetőség arra, hogy a "halgatók" is beleszóljanak, véleményt mondjanak. És bele is mertünk szólni. Szerintem ezt is ő érte el, mert nem egy magas emelvényről fennsőbségesen dirigáló előadónak tűnt, hanem olyannak, aki mindig szívesen tanul, és ha hüyleségeket mondanak, az sem baj.
Szerintem ő abból kapott visszajelzést, ahogy a halgatósága fogadta, amilyen hangulatú volt a tanfolyam. Legalábbis így gondolom.
>Pedig, pedig ez az NLP egyik mondanivalója. Hogy, tanulj abból is, amit másoknak mondasz, vagy mutatsz. Vagyis mindenből, amiből érdemesnek tartasz. De honnan vesszük, észre a saját erősségünket, ha nem foglakozunk azzal, amibe még >gyengébbnek mutatkozunk.
Na igen, de talán pont ez a legnehezebb, hogy arra figyeljek, hogy mit is mondok, vagyis inkább, hogy hogyan mondom. Hogy a megfelelő szavakat használjam, meg hogy a megfelelő gesztusokat, stb...
Ez nem egyszerű, a könyv alapján megpróbáltam például kitalálni, hogy milyen az elsődleges megjelenítési rendszerem, a fejtartásomból, a hanghordozásomból, a testartásból, meg ahogy ott le volt írva, de valahogy egészen más jött ki, mint amira elsőre tippeltem volna, meg ahogy szerintem igazából gondolkodom. Szóvall még mindig nem egészen egyértelmű számomra ez sem.
>Én csak könyvekből ismerem az NLP-t. Éppen ezért én szimulálom, a könyvekbe lévő hangulatot. Mivel szeretek olvasni, nekem nem nagyon számított az, hogy eddig mit olvastam. Ezért szaladtam bele, a Dianetika csövébe, amivel megvezettem magamat olvasva. :-) Ez altatott el. És az NLP ébresztett >fel.
Én is szeretek olvasni, de nem vagyok elég türelmes, és ezért egyszerre több könyvet is olvasok, és így persze a gyakorlás is néha felesleges dolognak tűnik, mert hát leírva olyan világos, miért is ne műkődne, hiszen megértettem, hogy hogy működik. Talán emiatt a párhuzamos olvasgatás, és kapkodás miatt nem látom át az egészet. De hát ez is egy olyan tulajdonságom, amivel el kellene diskurálnom, és megértenem, hogy mit is szeretne elérni. :-)
Tényleg jó dolog ez a levelezés, mert itt jövök rá olyan dolgokra, amikre egyébként nem.
>Nekem az NLP-t olvasva felébredés volt egy, egyfajta szűklátókörűségből, féloldalúságból. Nem törekszem arra, hogy mindent kipróbáljak akkor, ha erről én ezekről gondolati úton is >meggyőződhetek.
Számomra meg pont az vált nyilvánvalóvá, hogy nekem igenis ki kell próbálni, hogy mi hogy működik, és úgy müködik-e, ahogy le van írva.
>Addig nem, amíg gyakorolhatom. Van egy kis baráti köröm, ahol élesbe gyakorolok.
Pl. 3 órán keresztül tudok olyan körmondatokat folyamatosan mondani, amivel bárkit elaltathatnék. :-) Vagy tudok, olyan beszédet tartani, amibe elég sok ki nem mondott kérdést megválaszolok anélkül, hogy erőlködnöm kelen >azon, hogy mit mondjak.
Figyelemre méltó képesség. :-)
>Mikor leszel eredeti? Mikor mondhatod, hogy így még nem fogalmazott más?
>Nekem most lényegtelen. Neked?
Nekem sem fontos. Azt hiaszem kevesen mondhatják el magukról, hogy valami eredetit mondanak, még ha azt is hiszik.
>Itt azért feltennék egy érdekes kérdést. Ha nem tudnál válaszolni egy kérdésre a meglévő tudatos ismereteid szerint. Akkor minek a segítségével válaszolnál?
Mondjuk, hogyan válaszolnál erre a kérdésre? És ha már válaszoltál volna?
>Enged, hogy megnyilvánuljon. :-)
Nos, ha az ismereteim alapján nem tudok valamire válaszolni, akkor ha vannak alternatív válaszok, tehát van miből választani, akkor úgymond "ösztönösen" választok. Ha nem kezdek el logikázni a kérdésen, akkor eégsz jó a válaszadási arányom, de ha nincs miből választani, akkor egyszerűen azt mondom, hogy nem tudom a választ.Próbálok ilyenkor is figyelni befelé, és ha jön valami kép, megérzés, valami, akkor arra halgatok, ha meg nem, és fontos, hogy legyen válaszom, akkor utána nézek dolgoknak.
>Ha kérdésfeltevéskor, a választ is ott találjuk? >Hogyan válaszolnál erre a kérdésre?
>Milyen kérdés?
>Milyen válasz?
>Mi lehet a kérdés?
Mi lehet az a kérdés, amit készülök feltenni?
Hogyan teszem fel a kérdést, amit készülök, megválaszolni?
Hogyan válaszoljak rá?
>Hogyan válaszolsz ezekre a kérdésekre?
>>>Az első leveleden még gondolkodom egy kicsit, mert az a "távolból nézős" fajtának tűnik. :-) <<< sheila
Szerintem is. :-) De melyik az első?
>>>Nekem még az a fura, hogy több olyan ismerősöm is van, aki elvégezte az NLP tanfolyamot, és mégsem használja a módszert, szinte semmire. :-(<<< sheila
Szerintem, meg használja, de nem arra, amire te :-) Tessék, egy kicsit, elvonatkoztatni, vajon miért szeretnéd őket felhozni példának? Mikor neked is, lehetősséged van gyakorolni. Ha neked jobban tetszik, akkor neked többet adhat. Ennyi és nem több. Több csak akkor, ha többet szeretnél. Amúgy az NLP-be benne van a páciens önrendelkezése. Ez érvényes az NLP tanulmányokat folytató személyre is. Azt használja, amire éppen lehetőssége adódik. Ha nincs lehetőssége, akkor meg teremthet. Mindig mellettük vagy? Hogy ilyen jelentesz ki látatlanul? :-)
Nekem itt is megnyilvánul az, hogy nem lettek valaminek vagy valakinek a bábjai.
Az NLP-t így a természetes tanuláshoz közeli módszernek is nevezhetnénk. Nem szerencsés ráhúzni, hogy most NLP-zik. Hogy ő NLP-s. Legfeljebb többet ismer egy gondolkodás módszeréből, és természetéből. Mindenkinek mást- mást, jelenthet az NLP. De ami összefogja az, hogy hasonlóan közelíthetnek meg olyan feladatokat, ami hasonlónak tűnik. De nem ugyanaz a feladat. :-)
Ezért kétszer biztosan nem csinálod ugyanúgy, csak hasonlóan. Ami meg hasonló annak meg lehet egy megfogalmazható szerkezete. Amit megtanulhatunk jól. Vagy még jobban. És ha már elégé ismerjük, akkor megtaníthatjuk másoknak is. :-)
Kérlek, mesélj majd a tanfolyamról, ahol voltál :-) A trénerről. Mik voltak az erőségei. Mik voltak a gyengeségei? Mibe lehetne még fejlődnie?
Ha nem is írod, le akkor legalább meséld el neki. Lehet, hogy tanulhat belőle. És ugyanúgy arra van szüksége, mint neked is, hogy visszajelzést kapjon.
Mikor felteszel egy kérdést, és választ kapsz rá. Szerinted annak nem szól a kérdésed, és a kérdésedre a válasz? Pedig, pedig ez az NLP egyik mondanivalója. Hogy, tanulj abból is, amit másoknak mondasz, vagy mutatsz. Vagyis mindenből, amiből érdemesnek tartasz. De honnan vesszük, észre a saját erősségünket, ha nem foglakozunk azzal, amibe még gyengébbnek mutatkozunk.
Én itt a fórumon igyekszem tanítatni magam. Olyan kérdéseket keresek, amire érdemes válaszolni. Olyan kihívásokat kutatok, ami még nekem is az. És közben tanulok, tanulok, tanulok.
Én csak könyvekből ismerem az NLP-t. Éppen ezért én szimulálom, a könyvekbe lévő hangulatot. Mivel szeretek olvasni, nekem nem nagyon számított az, hogy eddig mit olvastam. Ezért szaladtam bele, a Dianetika csövébe, amivel megvezettem magamat olvasva. :-) Ez altatott el. És az NLP ébresztett fel.
Mert megvan az a képességem, hogy „hátérben” is végigjátszom folyamatokat anélkül, hogy valóságomnak kelljen vélnem. De ha az írásba elkövetik azt a figyelmetlenséget, szándékosan, hogy ez mintha valóság lenne akkor...
Nekem az NLP-t olvasva felébredés volt egy, egyfajta szűklátókörűségből, féloldalúságból. Nem törekszem arra, hogy mindent kipróbáljak akkor, ha erről én ezekről gondolati úton is meggyőződhetek.
Így, tényleg a "távolból nézős" fajtának tűnők. De ez legyen az én megközelítésem. Annyi minden érdekel, hogy pillanatnyilag másként nem lenne lehetősségem, kísérletezgetni vele. :-)
Sokszor ez olyan távoli, mint mikor 50 méter magasból figyelgetném az életemet.
Ennek megvan az előnye és megvan a hátránya. Előnye, hogy bármilyen nézőponttal, tudok azonosulni. A hátránya, hogy a saját nézőpontomat meg nem értékelem.
Ha itt NLP-sen kellene megközelítenem, akkor az NLP gondolataiból indulok, ki. Ha a szabadzóna gondolataiból, akkor abból.
Tudod a kedvenc sorozatom a Kaméleon volt. Egy szimulátor, aki a helyzetbe lévő feladathoz megfelelően viselkedik.
Szóval csak tudok, úgy gondolkodni, ahogyan mások nem akarnak. Hogy megtaláljam azt a feladatott, ahol van még felfedezni való. :-)
A tapasztalat, az tapasztalat. Olyan tapasztalatokat, gyűjtők, amivel először transzba kerülök, hogy aztán felkeltsem azt, aki alszik. Nem azzal, hogy altatatom, hanem azzal, hogy én felébredek magamtól a saját hipnózisomból. Így van értelme NLP gondolatainak.
>>>A békából királyfi című könyvet olvasva, csak azt sajnáltam, hogy én még nem végeztem el a tanfolyamot, mert ebben a könyvben ugye egy tanfolyam menete van leírva, gyakorlatok, meg tapasztalatok, példák, szóval minden, ami egy tanfolyamon történhetett, és olyan jó kis gyakorlatok voltak, amik elvégzéséhez minimum két személy kellett, de többnyire inkább három. :-(
Neked nem hiányoztak ezek a gyakorlatok ? <<<
Addig nem, amíg gyakorolhatom. Van egy kis baráti köröm, ahol élesbe gyakorolok.
Pl. 3 órán keresztül tudok olyan körmondatokat folyamatosan mondani, amivel bárkit elaltathatnék. :-) Vagy tudok, olyan beszédet tartani, amibe elég sok ki nem mondott kérdést megválaszolok anélkül, hogy erőlködnöm kelen azon, hogy mit mondjak.
Keresek egy kis gondolatot, és tovább göngyölítem. Felgyorsítom magamba az időt. Vagy ugrok egyet az időben, hogy tapasztaljam, hogy van e értelme foglalkozni vele.
Szóval kísérletezgetek ezzel, azzal. :-)
Amúgy ha nem tudod, gyakorolni élesbe. Akkor gyakorlatoz, gondolatba. A sakkozók játszanak így magukkal. Ez is egy lehetőség. Ne gondold azt, hogy nem gyakorolhatsz. Holott gyakorolsz.
Mikor olvasod az NLP-s könyveket akkor kinek a nézőpontjába vagy?
Milyen úgy tenni mintha ott lennél az előadáson és hallgatni? Vagy mintha te tartanál egy előadást? Vagy mintha te írnád magadnak a könyvet?
Nekem ez könnyen megy. Ha arra gondolsz, hogy ami le van írva. Akkor már meg is tetted mikor elolvastad, akkor ne várj csak a gyakorlatokra. Amit megfigyelsz magadon az, jó. Amit megfigyelsz másokon az is jó. Amit megfigyelsz olvasás közben az is jó.
Nekem a fórum egy Szimulációs közeg. Ahol „élesbe” megvizsgálhatom az ismereteimet. Az, hogy ezek nem a saját gondolataim? Arra hamar rájövők. :-)
De legalább tapasztalom, hogy mi van bennem. Az írás lelassítja a gondolatok áramlását és miközben ezt is, írom neked, figyelem azt, hogy milyen más gondolatok születnek mielőtt még írásba kifejeződnek. :-)
Mikor leszel eredeti? Mikor mondhatod, hogy így még nem fogalmazott más?
Nekem most lényegtelen. Neked?
Gyakorolhatunk itt is. Élesbe.
Írsz egy megoldandó feladatról én meg végig, göngyölítem a saját nézőpontomból.
Aztán ha valaki beszáll, akkor már egyre több és több. :-)
>>>Látod, mégis tudtál segíteni, mert te egy másik nézőpontból vizsgáltad meg a dolgokat, és minden új információ bővíti a kialakult képet. Külső szemlélőként te képes vagy olyasmit is meglátni, ami nekem fel sem tűnik. És a tapasztalataid is nagyon sokat segítenek. <<<
Tudod, csak úgy közelítettelek meg, hogy megtaláld a saját válaszaidat. De ezek csak az én válaszaim voltak. Pontosabban általam már ismert válaszok. A te válaszaid csak a kérdéseidre a saját válaszok. Én legfeljebb inspiráltalak.
Itt azért feltennék egy érdekes kérdést. Ha nem tudnál válaszolni egy kérdésre a meglévő tudatos ismereteid szerint. Akkor minek a segítségével válaszolnál?
Mondjuk, hogyan válaszolnál erre a kérdésre? És ha már válaszoltál volna?
Enged, hogy megnyilvánuljon. :-)
Ha kérdésfeltevéskor, a választ is ott találjuk? Hogyan válaszolnál erre a kérdésre?
Milyen kérdés?
Milyen válasz?
Mi lehet a kérdés?
Mi lehet az a kérdés, amit készülök feltenni?
Hogyan teszem fel a kérdést, amit készülök, megválaszolni?
Hogyan válaszoljak rá?
Hogyan válaszolsz ezekre a kérdésekre?
Magyarországon nem csak ez az NLP institute foglalkozik tanfolyamok szervezésével, csak ők internetesítették magukat eléggé ahhoz, hogy őket legyen a legkönnyebb megtalálni. NEkem ők egy kicsit nagyon üzletiesnek tűnnek. :-(
Persze ez nem mindig roszz, de én már csak ilyen gyanakvó vagyok.
Én az MBÁ tanfolyamot a Nemzetközi NLP Alapítványnál végeztem el, akiknek az oktatója, Murányi Péter fordított elég sok NLP témájú, de az is lehet, hogy mindegyiket, ebben nem vagyok biztos.
Hát róla a legrosszabb, vagy legjobb indulattal sem lehetne elmondani, hogy üzleties gondolkodású. Sajnos emiatt nem is egyszerű rátalálni a tanfolyamaikra. :-(
Egyébként meg úgy rémlik, hogy internetes böngészgetéseim alkalmával több ilyen magyar szervezetet találtam, akik NLP tanfolyam szervezésével foglalkoztak. Úgyhogy a csak itt, csak most, típusú hirdetéseknek nem kell bedőlni.
nagyon jó ötleteket adtál, nagyon köszönöm. Ki is fogom próbálni otthon. :-)
Az első leveleden még gondolkodom egy kicsit, mert az a "távolból nézős" fajtának tűnik. :-)
>Néhány tapasztalat. Én nagyon auditiv, vagyok, ezért ha vannak olyan részeim, amiket nem látok, pontosabban nem veszek észre, és ha ezek után még nem érzek semmit felőlük, azt annak tudom be, hogy én hallani szeretnék róluk.
>Szerinted ez így van?
Lehet benne valami. éÉn meg inkább vizuális típusnak tartom magam. Lehet, hogy ezért van, hogy nem mindig értem meg, amit írsz... :-)
>Itt van egy egyszerű gyakorlat, amit kereszttükrözésnek neveztek el. Ha már megvan a saját „hitelesítő” rendszeredet akkor, keresztezéssel bekapcsolod az összes kimaradt rendszert. Vagyis előtte megfigyeled azt, hogy mi alapján lesz valami hiteles és mi alapján nem. Aztán további részleteket kérsz más-más megjelenítő rendszerben.
A mély belső amúgy mindegyikkel dolgozik. Először is megérintem (kinesztikus) a testeden azt a területedet, ami kapcsolatba lehet a részeddel. Majd köszöntöm (verbális). Úgy, mint én téged.
Majd figyelek. A válasz bármilyen rendszerbe jöhet. És tényleg előfordulhat, hogy olyanba, amibe eddig nem voltam tudatos. :-) De megkérheted, hogy teremtsen kapcsolatot minden megjelenítő rendszer a megérintet részeddel. Vagyis az érzésért felelős részed lépjen kapcsolatba a látással és hallással felelős megjelenítő részeddel. Majd a beszéddel, kapcsolatos részeddel. És utána mehet a >kommunikáció :-)
ez is nagyon jó ötlet, ki fogom próbálni. Eddig zavart egy kicsit, hogy csak vizuális oldalról közelítettem meg a dolgokat, és a belső hangomat nem sikerült előcsalni, és igazán a kinesztetikus érzékelés sem ment. De ez jó ötletnek tűnik arra, hogy próbáljam tágítani a belső érzékelésemet. :-) Feltétlenül ki fogom próbálni.
>Nyugodtan keverd, az egyik nem zárja ki a másikat. Nekem pl. az NLP magába foglalja az >agykontrollt gyakorlatait. Mintegy kitágítja.
Igen, én is így éreztem, csak nem nagyon mertem így leírni, nehogy valaki az orromra koppintson. Amikor megkérdeztem egy olyan barátomtól, aki elvégezte az NLP-t, és az agykontroll tanfolyamot is, hogy mesélje már el, hogy mi is az az NLP, miben más, mint az agykontroll, azt mondta, hogy teljesen más. Persze többet nem is nagyon mondott. :-(
Nekem még az a fura, hogy több olyan ismerősöm is van, aki elvégezte az NLP tanfolyamot, és mégsem használja a módszert, szinte semmire. :-(
Pedig szerintem zseniális az NLP.
A békából királyfi című könyvet olvasva, csak azt sajnáltam, hogy én még nem végeztem el a tanfolyamot, mert ebben a könyvben ugye egy tanfolyam menete van leírva, gyakorlatok, meg tapasztalatok, példák, szóval minden, ami egy tanfolyamon történhetett, és olyan jó kis gyakorlatok voltak, amik elvégzéséhez minimum két személy kellett, de többnyire inkább három. :-(
Neked nem hiányoztak ezek a gyakorlatok ?
>>>Persze, abban igazad lehet, hogy ezt magamnak kell valahogy megoldanom, mert ennél többet, meg ennél világosabban, ahogy a könyvben olvastam, nem igen lehet világosabban leírni a gyakorlatokat. <<< sheila
>Igen ebben egyet értünk. Én is csak példákkal >játszadozok, gyakorolgatok.
Látod, mégis tudtál segíteni, mert te egy másik nézőpontból vizsgáltad meg a dolgokat, és minden új információ bővíti a kialakult képet. Külső szemlélőként te képes vagy olyasmit is meglátni, ami nekem fel sem tűnik. És a tapasztalataid is nagyon sokat segítenek.
Egy-egy könyv, tanfolyam mindenképpen uniformizált. Bár meg kell, hogy mondjam, az MBÁ tanfolyam ilyen szempontból egyedi volt, gondolom minden NLP-s tanfolyam ilyen lehet, mert nem az történt, hogy elmondták a gyakorlatot, esetleg bemutatták, és utána tessék gyakorolni, aztán majd lesz valahogy, hanem minden egyes bemutató után párban kipróbáltuk, hogy hogy is működik a dolog, és közben pedig segítők nézték, hogy mit hogy csinálunk.
Szóval most egy kicsit elvonulok próbálkozni, és remélem, hogy menni fog. :-)
Ha megspékeljük a kreatív fantáziát azon modellezők tapasztalataival, amit az NLP-ben már leírtak akkor, szerintem értékesebbnek tűnik az egész. Ha valaki azért nem tud valamit elérni, mert úgy gondolja, hogy lehetetlen. Valószínűleg, sohasem kezd el agyalni azon, hogy hogyan is kezdjen hozzá. A modellezés itt egyfajta gondolkodás és feladatmegoldó megközelítés. Ami sikeres gondolkodási stratégiákat vett alapul.
Amit így, hasznos lehet azoknak megismerni, akik személyesen már nem találkozhatak Milton Erickson-nal, Virginia Satir-ral, Walt Disney-vel, Albert Einsten-nel, Gregory Batenson-nal, Fritz Perls-sel. Stb...
>>>A kritikusoknak miért nem való? Nekik esetleg nem fog hatni? Milyen összefüggésben van a kritikai képesség és gyakorlat a tanfolyam hatásosságával?<<< Warnerbro
Szerintem kritikusoknak való csak igazán. :-) Mert ezzel a lehet csak igazán újabb, gondolatokat kifacsarni magunkból és a tanárból. Szép és jó mások, nyomdokait követni. De akkor csak olyanok leszünk, mint mások. Mégis igazán megkérdőjelezni gondolatokat, csak felfedezők tudnak.
Ha nem kérdőjelezed meg a szűklátókörűséget akkor, te már szűklátókörű maradsz?
>>>Ez az eredeti NLP® oklevél, tanfolyami bizonyítvány és a világon legnagyobb minőség-biztosítási szervezet.
Ennek a mondatnak NLP-vel már lesz értelme?
<<< Warnerbro
Itt egy kicsit NLP-sen. :-) Milyen szervezetek közül a legnagyobb?
És ezt ki mondja? És mi célból állítja? :-)
>>>A lenti angol idézetből az a lényeg,hogy azzal együtt, hogy az NLP-nek vannak valós eredményt adó módszerei, az általuk meghatározott elméleti alapok nem nagyon bizonyítottak, és az eredményessége is kizárólag a sikerről beszámoló résztvevőkön keresztül mérhető, ami önmagában csak annyit jelent, hogy a tanfolyamot tartók képesek meggyőzni a hallgatókat újabb hallgatók behozásának nagyszerűségéről... vagy ilyesmi. <<<
Hát igen, ez egy kritikus vélemény. És egy képzeletbeli metaforában mi lesz bizonyítható? Egy szubjektív metaforát, hogyan lehetne bizonyítani? És egyáltalán kinek kell bizonyítani?
Annak, aki használja? Vagy annak, aki csak olvas róla?
Engem az fog meg az NLP-be, hogy minden csak hipotézis. Ami gyakorlatba gyakran beválik. És ha beválik a gyakorlatba, akkor mért ne oktatná :-) Ezen felül figyelmeztet, hogy ezek csak szubjektív megfigyelések. Vagyis lehet jobbat is megfigyelni. Nem teszi csak „objektív” címkét, mert akkor oda a belső rugalmasság a változhatóság. Amit leírtak egyszer azt, valaki megfigyelte. Biztosan objektív volt az a modellrendszer, amibe dolgozott? Tényleg független volt a megfigyelő a tárgytól? És a szubjektív értékítéleteitől? Ezt hogyan lehet ez egy élettelen, tárgyal kapcsolatban? És egy másik szubjektummal rendelkező személy megfigyeléseskor?
Vagyis aki Objektíven, szeretné bizonyítani ezt a szubjektivitás álcája alatt, akkor csak saját magának bizonyítja azt, amit. Ami meg tényleg szubjektív.
Ha valami nem válik be, akkor csináld másképp. Ha valami következetesen beválik, akkor vizsgáld meg, hogy mit nem vettél figyelembe.
Ez a két mondat lehetne az NLP módszer mottója. A kiagyalói szemszögéből. :-)
Ennek a rugalmasságát csak a tapasztalat igazolhatja?
Ha lehetne érdekesebb az életünk, azáltal, hogy megtanulunk különbséget tenni a szubjektív gondolatok között és az Objektívnek tűnő gondolatok között. Akkor változnánk? És, ha mégis változnánk előnyünkre, változnánk?
Mennyi szubjektív előfeltevést passzíroztam ezekbe a gondolatokba? És hogyan tettem?
>>>olyanok első ránézésre, mint a pont-képek, amit a szemvizsgálatkor szoktak használni: közelről nézve nagyon nehéz rajtuk bármit észrevenni, de kicsit messzebbről, félig behunyt szemmel elég határozottan kirajzolódik a "mondanivaló".<<< Warnerbro
Ha máshová tenném a pontot. Nem ide. Ha nem ide. Akkor most hol van az a pont, amire gondoltam? .-) Pont ez a szép benne.
Utánamentem a www.nlp.hu-nak, kicsit böngésztem, és ilyet láttam:
>>Ez a kurzus nem azoknak a nyúlszívűeknek való, akik félnek a változástól, sem a szűklátókörű kritikusoknak.
A kritikusoknak miért nem való? Nekik esetleg nem fog hatni? Milyen összefüggésben van a kritikai képesség és gyakorlat a tanfolyam hatásosságával?
>>Ez az eredeti NLP® oklevél, tanfolyami bizonyítvány és a világon legnagyobb minőség-biztosítási szervezet.
Ennek a mondatnak NLP-vel már lesz értelme?
Egylőre ennyi...
A lenti angol idézetből az a lényeg,hogy azzal együtt, hogy az NLP-nek vannak valós eredményt adó módszerei, az általuk meghatározott elméleti alapok nem nagyon bizonyítottak, és az eredményessége is kizárólag a sikerről beszámoló résztvevőkön keresztül mérhető, ami önmagában csak annyit jelent, hogy a tanfolyamot tartók képesek meggyőzni a hallgatókat újabb hallgatók behozásának nagyszerűségéről... vagy ilyesmi.
Akala/sheila,
eleinte én is elég furcsán néztem akala szövegeire, amik kb. olyanok első ránézésre, mint a pont-képek, amit a szemvizsgálatkor szoktak használni: közelről nézve nagyon nehéz rajtuk bármit észrevenni, de kicsit messzebbről, félig behunyt szemmel elég határozottan kirajzolódik a "mondanivaló". Akala szövegei is ilyenek, a "tudományológiai" szövegértési "tech"-en valószínűleg kifognak, de egyébként teljesen rendben vannak :)
Kedves Csilla alias Sheila!
További megfigyeléseim, amit eddig nem írtam.
>>>De amíg könnyű két tárgyat, vagy két személyt elképzelnem, és a képüket ide oda helyezgetnem, valahogy a valamiben hiszek, és valamiben nem hiszek dolgokat már nem ilyen egyszerű. Az egyik NLP-s könyvben leírták, hogy milyen példával próbálkozzunk, csak az a gond, hogy nem igazán látok jelentős különbséget.<<< sheila
Ha valami könnyű kezd azzal.
Tekintsük a megvizsgálandó hitedet két személynek. Hiszen ha belegondolunk, mi mikor azonosulunk egy hittel akkor másfajta személyé is váltunk.
Hogyan néznének ki? Kire, vagy mire hasonlít? Nőnemű? Vagy Férfi? Vagy talán egy állat?
Gondolj arra, hogy bizonyos állati tulajdonságba nagyon is emberi viselkedések tükröződhetnek. PL. Hangya: szorgalmasság. Elefánt: Erő és türelem. Nyúl: gyorsaság, és félénkség. Stb...
A sámán kulturába erőállatnak, hívják.
Milyen magas az egyik hited? És milyen magas a másik? Egymáshoz képest, hogyan fordulnak? Milyen közzel vannak egymáshoz? Milyen színű öltözéket viselnek?
Melyik személy áll hozzád közelebb? Milyen érzés az egyikre, majd a másikra figyelni?
Ez is kereszt tükrözés. Átviszed abba a rendszere, amibe jól megy. Ott különbséget teszel. Lehet úgyis, ha te lennél az egyik hit. Akkor hozzád képest, merre lenne a másik? Aztán helycsere. :-)
Milyen érzés az egyiknek lenni? És milyen érzés a másiknak lenni?
Az időnyomodon elhelyezve melyik áll közelebb a jövőhöz. Melyik képviseli a múltat? Melyik volt hamarabb?
Szóval, ami belefér :-) Ha belegondolsz ezek is szubmodalitások. Csak ez egy összetettebb megjelenítő rendszerben. A tágabb rendszer neve lehetne az Identitás kép.
Most csak dőlnek a gondolataim. :-)
Ha abba a helyzetbe látod magad, mikor éltél a kérdéses hittel. Akkor hogyan nézel ki
Kívülről? Egy érintet személy szemszögéből? Egy másik hited szemszögéből?
Szóval, bátran a fantáziával.
Tudod ezek "szubjektív" tapasztalatok, ne erőltesd rá csak az "objektív" világképeidet.
Ha találsz olyan mesebeli, hőst, akire hasonlíthat, vagy ráhúzható a hit akkor személyesítsd meg. Addig, amíg meg nem ismered.
Hófehérke, Kuka, Tapsi füles, Mici mackó, Merlin, Egy angyal, Tündér, egy Apostól,
Szóval, enged, hogy kialakulhasson, egy személyiségkép. Legyen az bármilyen, dolgozz vele.
A másik, ha nem „halod”, akkor figyelj a belső hangodra, ami benned keletkezik.
Mit válaszolna erre a kérdésre? ...
Mi lenne a válasza? ...
Aztán, majd tisztázódik.
Gondolj Kukára, ha ő lenne. Ő nem beszéddel jelezné. Hanem arcjátékkal, érzelmekkel. És a válasza az lehetne, amit belőled kivált.
Szóval elég sok lehetősséged maradt még így is. :-)
Ahogyan visszaolvastam az amit neked szántam, egy belső hang nem hagyott nyugodni egy apróság felet. Amit még az elején figyelembe vettem, de mégsem hívtam fel rá kellően a figyelmedet.
És ez a Mély belső átalakulás gyakorlati ismeretében teszem.
Figyeltem a szavaidat és valami kibontakozott.
Szóval nekem is nagyon tetszett
de valahogy nem nagyon akartak megszólalni a részeim.
Be be villantak képek
de nem éreztem azt, hogy ez a részeim válasza lett volna.
Ja és persze nem oldódtak meg a problémák,
amiket ki akartam küszöbölni.
Én ennek alapján meg azt írom, hogy pontosan az, történt, amit leírtál.
Amiket, kiakartam küszöbölni?
A mély belső átalakulás éppen az ellentettjéről szól. Legalább is nekem :-)
Vagyis nem "kiküszöbölni", a részeket, hanem visszafogadni.
Mit szólnál ahhoz, hogy azzal a részeddel végeznéd el legelőször a Mély belső „elfogadás” és átalakulás visszafogadás folyamatát, ami ki szeretné "küszöbölni". Így megértem, hogy nem jó rá a MBA.
Ha te mondjuk a "kiküszöbölés" gyakorlatát, végeznéd, akkor azt már eddig is jól ismered.
Jó ez pontosan ezért jött így, mert ő volt az első részed, ami jelentkezet, csak így tudta felhívni a figyelmedet, hogy a sikertelenek, tüntetet fel a gyakorlatot. Holott tökéletesen együtt működtél vele. :-)
Vagyis köszöntöm azt a részedet, ami a mély belső átalakulás gyakorlata során „kiakar küszöbölni”?
Köszönöm, hogy felhívta magára a figyelmet írásba, és szeretném kérni, hogy keresse meg és találja meg azt a mélyebb célját, ami azelőtt volt, hogy elkezdet kiküszöbölni.
Tudom, hogy eddig is jól végezte a feladatát. És segítsen neked, megérteni, és felvilágosítani, eddigi szándékait, érzéseit. Hogy megtaláljátok, egymással a közös hangot, és még mélyebb célokat. És legyen harmónia, figyelmesség, beszélgetésetek alatt.
Jó átalakulást kívánok!
Mi már felvettük a kapcsoltatott veled.
Folytatjuk?
>>>Kedves tőled, hogy válaszoltál. :-)<<< sheila
Kedves tőled, hogy létrehoztad a Topicot.
>>>Baj, ha nem értem meg mindig, amit írsz ? :-(<<< sheila
Dehogy :-)
Ez amúgy szándékos. Ha nem érted, attól még van értelme, nekem biztosan. :-)
Nem vegyél mindent szó szerint. Amúgy majd igyekszem érthetőbben. :-)
>>>Szóval nekem is nagyon tetszett, ki is próbáltam a gyakorlatot, de valahogy nem nagyon akartak megszólalni a részeim. Be be villantak képek, de nem éreztem azt, hogy ez a részeim válasza lett volna. Ja és persze nem oldódtak meg a problémák, amiket ki akartam küszöbölni. Gondoltam biztos az a hiba, hogy én magamat kérdezgetem, ezért elmentem egy ilyen tanfolyamra. De sajnos ott sem sikerült a dolog. Egyébként az agykontrollos ilyen típusú gyakorlatokkal is már voltak ilyen gondjaim. Például nekem nem sikerült működőképes tanácsadókat sem létrehoznom.
Szóval ennyit a belső hangról.<<< sheila
Néhány tapasztalat. Én nagyon auditiv, vagyok, ezért ha vannak olyan részeim, amiket nem látok, pontosabban nem veszek észre, és ha ezek után még nem érzek semmit felőlük, azt annak tudom be, hogy én hallani szeretnék róluk.
Szerinted ez így van?
A megszokás nagy úr. És a hitrendszerünk is csak az egyik rendszer alapján hitelesíthet. Hiszem, ha hallom. Hiszem, ha látom. Hiszem, ha már a kezemben van. Hiszem, ha érzem.
De így, körülményes felvenni rögtön a verbális kapcsolatot. :-)
Mert, ha vissza olvasom a soraidat és megérintem a gondolataidat akkor nekem az derült ki pontosabban úgy érzem, hogy a hitelesítés az érző rendszered alapján vártad, egy vizuális rendszeren keresztül történő válaszra. :-) Természetesen így, nem érződőt hitelesnek a vizuális válasz, mivel nem abba kaptad, amibe hiteles.
Itt van egy egyszerű gyakorlat, amit kereszttükrözésnek neveztek el. Ha már megvan a saját „hitelesítő” rendszeredet akkor, keresztezéssel bekapcsolod az összes kimaradt rendszert. Vagyis előtte megfigyeled azt, hogy mi alapján lesz valami hiteles és mi alapján nem. Aztán további részleteket kérsz más-más megjelenítő rendszerben.
A mély belső amúgy mindegyikkel dolgozik. Először is megérintem (kinesztikus) a testeden azt a területedet, ami kapcsolatba lehet a részeddel. Majd köszöntöm (verbális). Úgy, mint én téged.
Majd figyelek. A válasz bármilyen rendszerbe jöhet. És tényleg előfordulhat, hogy olyanba, amibe eddig nem voltam tudatos. :-) De megkérheted, hogy teremtsen kapcsolatot minden megjelenítő rendszer a megérintet részeddel. Vagyis az érzésért felelős részed lépjen kapcsolatba a látással és hallással felelős megjelenítő részeddel. Majd a beszéddel, kapcsolatos részeddel. És utána mehet a kommunikáció :-)
>>>Azért azt természetesen nem várom el, hogy valami anélkül működjön, hogy egyszer, párszor elvégzem a gyakorlatot. Csak az nem megy nekem igazán, amit az agykontrollon kellett csinálni, a szokáskontrollnál, hogy akkor amit szeretnék elérni minden nap programozzam 30 napon keresztül.
Bocsi, hogy ennyire belekeverem az agykontrollt, tudom, hogy két különböző dolog a kettő, de nekem az egyikből következett a másik. <<< sheila
Nyugodtan keverd, az egyik nem zárja ki a másikat. Nekem pl. az NLP magába foglalja az agykontrollt gyakorlatait. Mintegy kitágítja.
Mégis ezért szeretnék elárulni, néhány szakmai tikot. Ha nem várod el, akkor nem is fog úgy működni. Az agykontrollban azon van a hangsúly, hogy addig ismételsz tudatosan, amíg tökéletesen nem megy tudattalanul is. Én, mint agykontrolt végzett, megtapasztaltam milyen, elbonyolítani egy már jól működő képességet, pusztán azzal, hogy olyan hiedelemrendszert erősítek magamba, aminek csak az egyik oldalát, nézem.
Hit, vágy, elvárás.
Hitt van például a pozitív, gondolkodás csapdája. Elköveti azt magán, hogy meggyőzi magát arról, hogy a gondolatainak milyen óriási ereje. Van? És ezért hiheti, hogy minden „baj” abból, fakad, hogy „negatívan” fogalmazza meg a gondolatait.
Holott ez nem jobb és nem rosszabb attól, hogy legalább már vannak céljai és gondolatai. Mielőtt elmentem az agykontroll tanfolyamra. Én már tapasztalt alfajáró voltam. Anélkül, hogy tudtam volna. És ezzel így lehet mindenki. Csak nem volt hozzá címke rendelve. Nem volt hozzá rögzítve, sem három ujj és sem nem egy számsor.
3 3 3
2 2 2
1 1 1
Én elmentem és elkezdem másokat is megismerni. És közben elkezdetem magamat meg értékelni. Mert nem jöttek úgy az élmények, ahogyan elvártam. Pontosabban minden gyakorlat működött, de nem, úgy ahogyan szeretem, volna. Miért?
Mert miden objektív ténynek könyveltem el. Azt gondoltam, hogy ami le van írva az úgy van. És ami nem úgy működik, mint ahogyan írva vagyon akkor én vagyok az, aki rosszul csinál valamit. Igen én voltam az, komolyan vettem minden „objektív” tanácsot. És írást. És a szubjektum évekig csak objektum maradt, Természetesen nagy-nagy tanulságokkal.
Először az NLP-be találkoztam azzal, hogy a választás szabadsága. Az agykontroll pl, formulák megtanításával éri el azt, hogy jól működjön. Ez nekem, nem volt olyan felemelő. Ha így csinálod azt fog, történi. Ha ezt csinálod, akkor nem. Ha ennyit gyakorolsz, akkor, már tökéletesen. Ennek megvan az-az oldala, hogy sínre tesz a saját rendszerén belül. A siker főleg abba nyilvánul meg, hogy több százszor elismételsz valamit. Vagyis olyan nincs, hogy olyan bugyuta célokat tűztél ki magadnak, aminek a létrejöttébe, nem segít a tudatalatti. Hiszen csak az van, amit én akarok.
Gondolj bele, ezer és ezzel számtalan olyan pillanatod volt, amikor valamit tökéletesen, begyakorolhatnál. És ezt leszűkítjük csak egy „rituális” formulára.
Hozok egy példát. A tudatalatti „hátérben” értelmez sok-sok mindet. Vagyis ha valamit kijelentesz, akkor azért ő igyekszik tenni, hogy legyen miért?
Ha valaki sztereotípiákkal nyomatja a tudatalattiját, akkor mindkét tapasztalat rendelkezésére fog állni. És itt van az a nagy-nagy tanácsadó testület, amit a környeztünk, add.
Pl. Szeresd jobban magadat!
A tudataltinak meg így hangzik: Nem szeretem magamat, és több szeretetre van szükségem ezért...
Ezért jobban tetszik az a megközelítés, ami lehetősséget nyit: Felismerem a szeretet és elfogadom.
Ilyenkor szoktam azt mondani? Hogy a nyomdafesték mindent elbír. Még a sztereotípiákat is.
>>>A bal oldalon van a múlt, jobb oldalon meg a jövő, és egy félköríven helyezkedik el körülöttem az idővonal. Ezzel nem is volt gond, csak aztán végig kellett gyalogolnom az idővonalamon, hogy keressem meg a probléma forrását, és amikor úgy érzem, hogy itt van, akkor szóljak. Na és sétálgathattam a vonalkámon fel le, nem jött semmi sugallat. :-( <<< sheila
Megsúgom a nagy titkot, amit előbb egy isteni sugallat folytán éreztem meg ott, ahol eddig még nem vártam. Ebből megértetem, hogy mikor súgnak valamit vizuális módon: akkor az történik bennem, hogy olyan érzéseket is tapasztalok, amit figyelmemen kívülről szólított meg. Eddig valahogyan senki nem tőlem kérte a választ, hogy másként is elérhetem és megláthatom azt a hangot, amit hozzám szólt, mikor érzésként szeretem, volna beszélni róla. Mivel kedvesen kértek beszélek erről neked. Mégis szeretnék ehhez visszajelzést kérni tőled, hogy meglegyen az a tudatos csatorna, amin keresztül figyelmességgel simogathatom a részeidet. Így most már könnyebb elképzelni és észrevenni olyan képességeket, aminek az alapjai az érzésekhez is kapcsolódik azzal, hogy hallasz felőle ott, ahol hallani szeretnél. Mint mondjuk ezen a fórumon.
Hasonlóan a fentiekhez. Pontosan milyen sugallatra vársz, mikor érezésekre figyelsz? :-)
>>>Na, ezt most megint nem értettem igazán. :-(
Azt természetesen végiggondolom, hogy mitől tart távol a hitem. És emiatt szeretnék rajta változtatni. Például én azt hiszem, tegyük fel, hogy nem jó a nyelvérzékem, és én csak anyanyelvi környezetben tudok megtanulni egy idegen nyelvet. De tudom,hogy szükségem van erre a nyelvre, a hobbijaimhoz is, meg a munkámhoz is , mert így tudok információt szerezni. De ugye hiába, mert a hitem megakadályoz abban, hogy megtanuljam ezt az idegen nyelvet. Na erre lenne jó megoldás, hogyha ezt a hitemet meg tudnám változtatni a szubmodalitások segítségével. De amíg könnyű két tárgyat, vagy két személyt elképzelnem, és a képüket ide oda helyezgetnem, valahogy a valamiben hiszek, és valamiben nem hiszek dolgokat már nem ilyen egyszerű.<<< sheila
Jó tegyük fel. Hiszen életszagú a példád. Szeretnék változtani, egy olyan hitemen, ami alapján látszik így visszaolvasva, hogy érzésekkel van kapcsolatba valahogyan.
Mégis mikor tudomásul veszem tudásomat és szükségeimet. Akkor olyan információkat nyerek belőle, ami alapján megérzem azokat a lehetősségeimet a változtatásra, hogy mikor olvasok róla, akkor meglátom az összefüggéseket, amire eddig nem figyeltem. Mire is?
Én például arra, hogy más rendszeren keresztül hiszek és más rendszeren keresztül, alkotom meg a céljaimat. Ez nekem nagyon jó arra, hogy több szemszögből, kitapintva az olvasottakat. Melyből megértem akár a hallás után is azokat a gondolatokat, ami nekem szól. Így könnyebb kibővíteni a tapasztalataimat az életem olyan területén. Ami eddig csak, lehetősségként fogalmazódott meg bennem. Miután néhányszor elolvastam a kéréseidet itt. Mégis egyszerűnek látszik újra átgondolni újra Újra Úgy, mint a U betűbe lévő ábra is mutatja. Ujra és Újra. Addig amíg...
>>>Az egyik NLP-s könyvben leírták, hogy milyen példával próbálkozzunk, csak az a gond, hogy nem igazán látok jelentős különbséget. <<< sheila
Ha nem látsz, akkor nincs is?
Én sem látom meg azt, ami gyakran csak egy érzés. Emiatt, már nem gond és nem próbálkozok annak a meglátásával addig, amíg, az érzéseimmel nem tisztázom, hogy felfedezhessek különbséget az érzéseim összehasonlításával.
Milyen érzés az, mikor észreveszel különbséget az írásaim közben. :-)
>>>Persze, abban igazad lehet, hogy ezt magamnak kell valahogy megoldanom, mert ennél többet, meg ennél világosabban, ahogy a könyvben olvastam, nem igen lehet világosabban leírni a gyakorlatokat. <<< sheila
Igen ebben egyet értünk. Én is csak példákkal játszadozok, gyakorolgatok.
>>>Már csak az érdekelne engem, hogy ha neked ilyen jól működik minden, akkor miért szeretnél egy NLP-s oktatóval találkozni ?<<< sheila
Hát, mert érdekelnek a mai gondolatok is. Gondolj arra, hogy azok a könyvek, amiket olvastál már legalább 10-20 éves információk. Nagyon sokat tanulhattak, és fejlődhetett, tapasztalatokkal gazdagodott. És én is gazdagodni szeretnék. :-)
Fejlődött az átadási technika. És amúgy is érdekel a modellezés. Ebben nincsenek olyan foltok, amit ne lehetne még jobban feltérképezni.
Gondolj arra mikor a térképeket, rajzolták, először csak szájhagyomány útján fektették le. Majd kitaláltak ezt azt. Például, egy olyan szerkentyűt, amivel pontosabban lehetett mérni az eltelet időt. Ennek a segítségével pontosabban tudták mérni a megtett úttat, és ennek a segítségével, finomodott a rajzolat. A szegélyek pontosabbakká váltak. A határok pontosodtak, a külpolitika jobban odafigyelt a határon túlra. És a belügynek egyszerűen fontosabb lett, hogy megtudja, hogy ilyen pontos térképek alapján, hogyan lehet megtapasztalni mindazokat a domborulatokat, - magasságokat és mélységeket – Amit feltüntetek a térképészeti vállalat munkatársai.
És mivel az ősember óta, már sok mindent kitaláltak, ami forog. És ennek a forgásnak a segítségével már repülni is sikerült. Így én úgy döntöttem, hogy olyan térképeket szeretnék megrajzolni, amivel már akár eszköz nélkül is lehet oda repülni és vissza, ahova szeretnék.
Jonh Seymur-Joseph O'Connor : NLP
Jonh Grinder, Richard Bandler : Békából királyfi
Richard Bandler: Elmés változások
Joseph O'Connor, Ian McDermott: NLP és az egészség
Van még több NLP-s témájú könyv, egyelőre ezeket olvasgattam alaposabban, de ha szétnézel a www.bioenergetic.hu honlapon, vagy a www.konyvkereso.hu-n nlp témakörben biztosan több ilyen könyvet találsz.
http://server.mhc.hu/dudusch/gondolat1 weblapon
ZeNLP címszó alatt érdekes összefoglalót találhatsz NLP-ről Dudusch jóvoltából.
>Ezek szerint a tréner csak jó. És nem működik úgy, mint egy tréner. :-)
>Ez az ő hozzálássa, vagy a tied?
Baj, ha nem értem meg mindig, amit írsz ? :-(
A tréner egy konkrét problémámmal kapcsolatban adott tippeket, hogy milyen fajta gyakorlatokkal próbálkozzak. Ebből az egyik, amikor a szubmodalitások megváltoztatásával kellett megváltoztatnom a hozzáállásomat bizonyos dolgokhoz azonnal működött. Nem kellett töbször megismételnem a gyakorlatot. :-) Ebből én kis naív azt a következtetést vontam le, hogy akkor már minden ilyen egyszerűen megy, mint a kapikacsapás. Azért is tetszett meg nagyon az NLP, mert hogy ez milyen egyszerű. :-) De aztán rájöttem, hogy nem minden ilyen egyszerű.
Említetted valamelyik korábbi levelezésedben a Mély belső átalakulás gyakorlatot. ( Látod, dolgozom a házifeladaton, és olvasgatom a leveleidet. :-) ) Szóval nekem is nagyon tetszett, ki is próbáltam a gyakorlatot, de valahogy nem nagyon akartak megszólalni a részeim. Be be villantak képek, de nem éreztem azt, hogy ez a részeim válasza lett volna. Ja és persze nem oldódtak meg a problémák, amiket ki akartam küszöbölni. Gondoltam biztos az a hiba, hogy én magamat kérdezgetem, ezért elmentem egy ilyen tanfolyamra. De sajnos ott sem sikerült a dolog. Egyébként az agykontrollos ilyen típusú gyakorlatokkal is már voltak ilyen gondjaim. Például nekem nem sikerült működőképes tanácsadókat sem létrehoznom.
Szóval ennyit a belső hangról.
>Figyússz egy kicsit.
Minek olyant gyakorolni, ami csak működés közben jó?
>Ha lehetne úgyis, hogy mielőtt gyakorolnád, már >jó.
Azért azt természetesen nem várom el, hogy valami anélkül működjön, hogy egyszer, párszor elvégzem a gyakorlatot. Csak az nem megy nekem igazán, amit az agykontrollon kellett csinálni, a szokáskontrollnál, hogy akkor amit szeretnék elérni minden nap programozzam 30 napon keresztül.
Bocsi, hogy ennyire belekeverem az agykontrollt, tudom, hogy két különböző dolog a kettő, de nekem az egyikből következett a másik.
>Te merről gondolnád közeledni a jövőt, és merre gondolnád távolodni a múltat?
Milyen útvonal lenne az idő számára kézenfekvő, >ha megéri ntednéd?
A bal oldalon van a múlt, jobb oldalon meg a jövő, és egy félköríven helyezkedik el körülöttem az idővonal. Ezzel nem is volt gond, csak aztán végig kellett gyalogolnom az idővonalamon, hogy keressem meg a probléma forrását, és amikor úgy érzem, hogy itt van, akkor szóljak. Na és sétálgathattam a vonalkámon fel le, nem jött semmi sugallat. :-(
>Mielőtt megjelenítenéd, írásba, kérlek, gondold végig azt, hogy én hiába hiszek
valaminek, a létezésébe vagy éppen nem létezésébe, ha vannak mellettem, akik élnek vele. Vagyis sokszor nem az a kérdés, hogy hiszek e vagy sem. Hanem, hogy mitől tartana távol a hitem, vagy az, amitől kételkedem. És így én nem >tudok, neked segíteni. :-)
Na, ezt most megint nem értettem igazán. :-(
Azt természetesen végiggondolom, hogy mitől tart távol a hitem. És emiatt szeretnék rajta változtatni. Például én azt hiszem, tegyük fel, hogy nem jó a nyelvérzékem, és én csak anyanyelvi környezetben tudok megtanulni egy idegen nyelvet. De tudom,hogy szükségem van erre a nyelvre, a hobbijaimhoz is, meg a munkámhoz is , mert így tudok információt szerezni. De ugye hiába, mert a hitem megakadályoz abban, hogy megtanuljam ezt az idegen nyelvet. Na erre lenne jó megoldás, hogyha ezt a hitemet meg tudnám változtatni a szubmodalitások segítségével. De amíg könnyű két tárgyat, vagy két személyt elképzelnem, és a képüket ide oda helyezgetnem, valahogy a valamiben hiszek, és valamiben nem hiszek dolgokat már nem ilyen egyszerű. Az egyik NLP-s könyvben leírták, hogy milyen példával próbálkozzunk, csak az a gond, hogy nem igazán látok jelentős különbséget.
Persze, abban igazad lehet, hogy ezt magamnak kell valahogy megoldanom, mert ennél többet, meg ennél világosabban, ahogy a könyvben olvastam, nem igen lehet világosabban leírni a gyakorlatokat.
Már csak az érdekelne engem, hogy ha neked ilyen jól működik minden, akkor miért szeretnél egy NLP-s oktatóval találkozni ?
Szia ,
Én éppen csak összefutottam ezzel egy cikk kapcsán, amibe akkor bottlottam a neten, amikor kommunikációs tréningekkel kapcsolatban kutattam, és nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Hálás lennék, ha megadnád nekem a könyvek címét, amiből az infóidat szerezted.
Előre is köszi!:o)
