Belenéztem a Néhány röpke szösszenetbe. Korábban már olvastam némelyik novellát, kíváncsi voltam Nagy Dóra fordítására. Van pár gond vele: először is szemlátomást azt hiszi, az Oofy keresztnév (ez a Stekszes Prosser nevű figura, legalább két novellában felbukkan a kötetben). A Wee Tots, a lap, ahova Bingo Little ír, annyi magyar nevet kapott már jóformán, ahány novellában említik. Kövesdi Miklós Gábornál egy kötetben Tipegő Apróságok (talán a Tökös-mákosban), egy másik kötetben, amit ő fordított, Tündibündik (vagy Tündibündi?). Nagy Dóra Kis Tipegőnek fordítja, jó lett volna tartani az egységes nevet, ugyanarról a folyóiratról van szó. Macskatáp Potter-Pirbright valamiért megtartja az eredeti angol becenevét a szövegben. A klub neve még mindig rettenetes.
Az életműkiadásból már csak pár kötet hiányzik: a Pearls, Girls and Monty Bodkin, a Bachelors Anonymous (a legutolsó regényei közül kettő), a Nothing Serious (novelláskötet 1950-ből), a The Coming of Bill, néhány korai iskolaregény (a Mike és Psmith előtt íródottak). Sajnálatos, hogy a betűméret az utóbbi négy-öt évben kisebb lett a cicerós kötetekben, így nehezebb olvasni, egyszerűen nem kellemes, és mintha a ragasztás is másféle lenne, a Csirkék és szerelem című szöveget - ami az egyik legjobb "ismeretlen" Wodehouse az elmúlt években szerintem, részben Révbíró fordítása miatt, részben mert egy komolyabb könyv, egy lájtos szerelmes regény, nem egy börleszk, mint a későbbi szövegek közül néhány, részben nem tudom, miért - lapozni is könnyebb volt, talán a papír volt másféle, nem annyira fehér.
A nemrégiben megjelent könyvek közül a Fodrász és főnemesen nagyon érezni, hogy egy színdarabból lett átalakítva. Három helyszín, a színváltozások között mindig két hét telik el, az összes szereplő felbukkan gyakorlatilag az adott helyszínen, akármilyen indoklással. Az aranyifjú valamivel halványabb volt, mint vártam (ezt a Psmith a pénzvilágbannal és a Mike-kal egy időben írta!), de a Legénylakásról sem mondanád meg, hogy gyakorlatilag a Nyári zivatarral egyszerre keletkezett. Garroway közrendőr a Galahad mindent elrendezből viszont egy ismert karakter (Wodehouse először ezt a könyvet írta meg, majd újra felléptette a figurát egy negyven évvel későbbi szövegben). A Halljuk Mr. Mullinert élvezetes volt, leginkább Révbíró Tamás fordítása miatt. Roberta Wickhamről három történet is volt, de ami ennél fontosabb, ezek szerint Mr. Mulliner némelyik unokaöccse/-húga/kuzenja tényleg létezik, úgy értem, a Wodehouse által teremtett világban. (Bobbie Wickham több Bertie Wooster-történetben szerepel, és egy Idegnyugtató kúra című szövegben is.) Az ember azt gondolná, Mr. Mullinernek egy szavát nem lehet elhinni. A Barmy Csodaországban nem volt rossz, de a hatodik-hetedik fejezet (Mervyn Potter-Tulipán-Barmy) színvonala magasabb volt a többinél. Az Amikor egy francia... egy halványabb szöveg, amin nem segített a tipográfia (apró betűk), és a fordítónak, talán Borsos B., az a szokása sem, hogy a kelleténél gyakrabban használja a sikoltott szót, amikor a szövegkörnyezet alapján kiáltotta lenne a megfelelő ("- Ó, csodálatos! - sikoltott Jo."). Gondolom, az eredetiben a scream ige állt. Ezt a regényt szinte semmi nem köti a többi Wodehouse-hoz, egyedül a helyszín (!), Roville-sur-Mer, valaha itt nyaralt Bertie Wooster, de még bőven a második világháború előtt. A Naplemente Blandingsben fordítása jól sikerült, és Wodehouse jegyzetei nagyon érdekesek. Még egyet ismerek, az nincs benne a Naplementében, majd berakom, ha megtalálom. A Telihold a magyar filmes címadási szokásokat juttatta eszembe: mindenáron bele kellett írni a címbe, hogy Blandingsben, hogy mindenki tudja, ez egy Blandings-regény? Barabás András stílusa helyenként túl nyers Wodehouse-hoz, ez a Bízza Psmithre! szövegre is érvényes, Mike seggfejnek nevezi Psmitht, megőrült a fordító? Erről jut eszembe, Nagy Dóra egyik szövegében, nem olvastam el végig a kötetet, is előjön a pofátlan szó, ami szerintem már túl durva egy Wodehouse-novellában.
Eladó egy "Az eszményi vő" c. kötet. Képen látható állapotban, az első borító picit sérült, de a könyv hiánytalan, 3000 Ft-ért szívesen átadom bp-i személyes átvétellel. Érdeklődni: bertram1@citromail.hu
Ádáz küzdelem (Heavy Weather) angol vígjáték, 94 perc, 1995 Peter O'Toole
Cserébe ezeket a Wodehouse filmeket tudom adni:
Tóbiás és a többiek 1965 Forduljon Psmithhez 1975 A váratlan utazás 1977 Majd a komornyik HD minőség 1990
Wodehouse rádiójátékok:
Rengeteg pénz P. G. Wodehouse meséli 1. Tóbiás a színre lép P. G. Wodehouse meséli 2. A Rozmaring-lak P. G. Wodehouse meséli 3. Egy sötét terv P. G. Wodehouse meséli 4. Bingó, szerelmem! P. G. Wodehouse meséli 5. Bertie meggondolja magát
Ciceró Könyvkiadó válasza idei Wodehouse megjelenések kapcsán: Idén áprilisban jön a Full Moon (Telihold Blandingsben), nyár elején az Indiscretions of Archie és ősszel A Few Quick Ones.
Lord Emsworth and Others (1937) – (A címe ellenére a kilenc novella közül csak egy, a "The Crime Wave at Blandings" (magyarul megjelent füzetes formában: Bűnhullám a kastélyban (fordította: Várady György, 1944 - Bányai-Várkonyi), illetve a Hahó! című kötetben (Bűnözési hullám Blandingsben, fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2006 - Európa))
Itt a fórumon már előkerültek A Tóbiás és a többiek és az Ádáz küzdelem (Heavy Weather) című filmek.
Kérem, aki át tudja másolni nekem dvd-re, vagy ha nem nagy méretű és fel tudja másolni valahova, írjon nekem! Esetleges költségeket (dvd, posta) előre fizetem. Köszönettel!
Elkezdtem olvasni a "Naplemente Blandingsben"-t: érdekes könyv, a sok háttérinformáció tágítja a látókört, egy sajnálatos hibát már azonban találtam: a Full moon-ra több ízben is úgy hivatkoznak, nincs hivatalos magyar címe - Kedélyes kastélyként viszont már kiadták.
