Ez azért nem teljesen így van. Ha előhívod a filmet, és a megfelelő ideig tartod az oldatban, akkor az oldat kimerülése is pontosan ugyanúgy történik a jól és a rosszul exponált filmnél. Ugyanis az oldat ugyanúgy hat a nyersanyagra, más kérdés, hogy milyen lesz az előhívott kép. Ugyanúgy előhívódik a jól és rosszul exponált szemcse is, ugyanannyi hatóanyag fogy el. Az emulzióból is kioldódik aminek ki kell oldódni, az előhívás során keletkező anyag is ugyanannyi lesz, a ph. is ugyanúgy változik. Tehát ha darabra meg van adva, hogy hány film az oldat kapacitása, az akkor is annyi, ha minden film a kukában végzi.
Ettől mondjuk némileg eltér a fixír oldat. Ugyanis az nem úgy "merül ki", mint pl. egy hívó, mert a nátrium-tioszulfát nem módosul a fixálás során, csak valami bonyolult úton lehetővé teszi az előhívatlan ezüsthalogenid kioldódását. A fixír akkor válik működésképtelenné, amikor a kioldott ezüstvegyületek elérnek egy adott koncentrációt, és több már nem képes oldatba menni. Ez a nátrium-tioszulfátra vonatkozik. Az ammónium-tioszulfátot nem ismerem, de gondolom, hogy az is pontosan így működik.
,,Azt gyanítom hogy ennek a hívásban lesz az oka."
Hívás közben, 30-60 másodpercenként mozgatni kell a filmet. Forgatni megállítani, finoman emelgetni. Az igazi profi tankokat fejre is lehet állítani, Akkor sem folyik a nyakadba a hívó.
De ez nem feltétlenül kell a munkához egy közönséges patterson tankban is lehet jól hívni. Arra is gondolni kell, hogy ne sok levegőt, buborékot oldjon be a hívó a mozgatás során, mert a levegő is eszi a hívót.
Én úgy gondolom( csak ugatom a szakmát🤪) hogy a nem pontosan exponált filmnél a hívó folyadék másként "merül " ki. Értem ez alatt hogy nem kerül a film minden pontjához "friss " hívó. Mármint hogy a túl, a jó, illetve az alul exponált kockán másképp viselkedik az ott maradt hívó folyadék.
Na ezt nem én találtam ki, pár külföldi oldalt olvasva , több helyen említik ezt. Gondolom ha zóna rendszerrel mérnél fény akkor ez ki küszöbölhető valamilyen szinten( én sose próbáltam így exponálni)
Igen, ez lesz, spirálban fogom szárítani, nincs jobb ötletem. Csinálok egy "szárítógépet", amibe szűrt ( de nem melegített ) levegőt fújok bele felülről. A lemosás, lerázás az megvolt eddig is, de sajnos nem volt elég.
Volt már gépem aminek gond volt a fényzárásával, de ez a jelenség nem olyan. Azt gyanítom hogy ennek a hívásban lesz az oka.
Ha egy fényképezőgépbe fénybeszűrődés történik, arra jellemző, hogy a kockánkénti eloszlása nem egyenletes. Ha ritkábban exponálsz, a fénybeszűrődés jellemző, ha gyorsan egymás után, akkor a fénybeszűrődés domináns.
Ha szárítás közben porosodik a film, szárítsd meg az előhívó spirálban. Többször leírtam már, ioncserélt vizes öblítés, lerázás és megszárad a spirálban is.
Hát ez a hívás most nem lett jó. Mármint jó lett abban a tekintetben, hogy szerintem jó lett a hívás általánosságban, helyükön vannak a színek, fedett a negatív, de van ahol nem egyenletes ( mintha nem agitálta volna a technikus ?? :-) ). Több képen ( amik nagyjából egymás után jöttek ) megfigyelhető, hogy a kép felső részén fakóbb-fehérebb terület van, mintha valami enyhe fénybeverés lenne, de ezt nagyjából kizárom, mert akkor ennek ugye alulról kellett volna a kamerába bejutni, viszont a gép tokban volt, még ha gond is lenne a fényzárással, ami ennél eléggé valószínűtlen, akkor sem jutott volna be fény. Na és nem is mindegyiken van. A VR200 alapból egy igen szemcsés film, ebben nem látok változást, ha mondanom kellene valamit akkor ebben a tekintetben inkább romlott a végeredmény.
Valószínűleg a problémákhoz köze van hozzá az elhasználódott hívónak is, el is öntöm.
Egyéb tanulsággal is járt a kísérlet, az IIF távmérője közelre kicsit csalt ( ezen azóta állítottam, de persze nyitott rekesszel egy méterre fényképezve nem csoda hogy nem éles a téma ), a fénymérője úgy tűnik jó, a Vito BL fénymérője is jó, azt gondolom a fókusz is, de a távolságokat valószínűleg rosszul mérem fel. :-) Legközelebb viszem hozzá a vakupapucsba tolható távmérőt is. Na meg szintúgy eléggé nyitott rekesszel kellett fényképeznem, fokozottabban előjött a rossz becslés eredménye. Mindazonáltal kicsit többet vártam ettől a Color-Skopar objektívtől, egyszerű olcsó kis gép az nem kérdés, de sok helyen legendákat írnak a szuper éles képéről, ezt nem annyira látom. Ahol éppen eltaláltam a távolságot ott nem rossz, de a kép széle felé azért már nem mondanám élesnek. Lehet lerekeszelve sokat javul, fogom még próbálgatni, mert amúgy nagyon jópofa gép.
A por viszont kinyír. Fogok építeni egy szárító dobozt, mert ezen nem tudok úrrá lenni. Kutya, macska van, ráadásul puli, kimegy-bejön, állandóan száll a por, ahol lefekszik ott mindig marad egy fél maréknyi homok. Az is sokat "rontott" a helyzeten, hogy nemrég lecseréltem a síkágyas szkennert rendes filmszkennerre, és mivel ennek valóban annyi a felbontása amennyi rá van írva, sokkal élesebb minden, de sokkal jobban látszik a por is. ICE sajnos nincs benne.
Na mindenesetre ez a mai menet sem volt tanulságok nélküli.
Amit én vettem az egy alig használt ,olcsó kínai cucc. A C41 vegyszereket én 1L üvegekbe kevertem be. Ezeket be tesz egy sima Jysk-ben vásárolt tároló dobozba. Csapvízzel feltöltöm ,és be állítom a kivánt hőfokot. Be lehet állítani hogy miután elérte mennyi ideig tartsa azt. Közben keringteti is a vizet.
Meg fogom csinálni. Mindenesetre már szárad a VR200, szemre teljesen jó lett. Túl a hívási kísérleten eléggé izgat, hogy sikerült-e az objektívokat beállítani. Az egyiket csak mattüveggel állítottam, a másikat előbb azzal, majd kollimátorral, és nem láttam benne hibát, remélem az első is jó lett. Mindkettőn a végtelennél ( vagy azon kicsit túl ) már mechanikus gát is van, a tubus annyira betekeredik, hogy fel is tud ütközni. Nyilván a gyártásnál ez előny, mert nem kell mindegyiket külön állítgatni, de kényelmetlen a végtelennél enyhén megszoruló fókusz. Főleg a Retinánál, ott kicsit csaltam is, talán nem is tökéletesen végtelen az a végtelen, de így szépen jár a fókuszgyűrű.
Én sem tudományos összehasonlításra gondolok, csak annak a pár szemmel látható paraméternek a változására, ami meglátszik egy képen.
Színesnél egyszer gondolkodtam egy módosításon, amit végül lustaságból nem próbáltam ki, miszerint az első hívásnál csökkentem a mozgatást, hogy laposabb legyen a negatív gammája. Később olvastam valahol Török Györgytől, hogy fontos az intenzívebb mozgatás, hogy az alsóbb rétegekben is elégséges legyen a vegyszercsere. Nem jártam utána, most már talán nem is fogok. mosoly
Igen, fogok is ilyen tesztet végezni ha bekeverem az új hívót. Akkor csak az eljárás lesz a "bizonytalan" pont, friss hívó, friss film. Nagyon tudományos összehasonlításra nem nagyon van módom ( illetve tudásom ), de elég jó a scanner, talán látszani fog ha valami jelentős különbség van.
Én semmiféle előnyét nem látok az állóhívásnak. Fekete-fehérben próbáltam, sőt össze is hasonlítottam normál hívásokkal, de semmivel sem jobb, semmilyen szempontból. A különböző leírásokat, véleményeket olvastam, de nekem a rodinalos próbák nem hoztak jobb eredményt semmiben. Színesben nem próbáltam, de ott sem az lenne a lényeg, hogy lehet-e vele hívni, hanem azt megvizsgálni, összehasonlító teszttel, hogy miben más az eredmény, melyik paramétere változik a negatívnak, és milyen irányba.
Helló ! Ez a sous vide rúd mekkora ötlet ! Eddig azt sem tudtam, hogy létezik ilyen eszköz, nem vagyok épp egy gourmet. :-) Mennyire lehet lecsavarni a hőfokot ezeken ?
A normál hőmérséklet tartásával alapvetően nincs gondom, én úgy szoktam, hogy egy elég nagy vízfürdőbe állítom a vegyszereket, amit magasabb hőmérsékletről indítok ( van a fürdőben keringető, hogy egyenletes legyen a víz hőmérséklete ), és amikor eléri a megfelelőt, akkor kezdem a hívást. Persze hűl tovább, de csak a hívás hőmérséklete kritikus(abb), az alatt a 3-4 perc alatt tizedeket esik csak.
Az alacsony hőmérsékleten agitáció nélkül végzett hívás az egyszerűsége miatt fogott meg. Nincs róla nagyon sok infó, ahogy nézem van pár recept, és ezer jutuber, aki ugyanazt előadja, új infók nélkül. És úgy látom, hogy előnyös tulajdonságai is vannak, ff-nél teljesen egyértelműen. Nyilván nem olyan lesz a végeredmény mint egy pontos hívásnál, de ahogy olvasom nem rosszabb, csak más.
Most ázik már egy Kodak VR200, ez 60 percet fog hívódni, kíváncsi vagyok milyen lesz. Nincs rajta semmi lényeges, javítgattam két gépet ( Kodak Retina IIF és Viogtlander Vito BL ), azzal lőtt teszt képek vannak rajta. Nyilván csinálok még pár teszthívást, és ha elég konzisztens az eredmény, akkor megy bele az Ektar meg a Portra is.
A dia rettenetes nagy szerelem, de még szoktatni kell magam az új árakhoz. Viszont lehet rendelek az Adox ff diájából meg hozzá a hívójából. Azzal nincs tapasztalatod ?
Szerintem egészen egyszerűen semmi sem néz ki olyan jól mint a dia.
Na ilyet én még nem próbáltam. Eddig csak a Fuji C-41 Xpress hívót használtam itthon. Vettem hozzá egy olcsó sous vide melegítőt, azzal simán tudom tartani az eredetileg elő írt hőfokot.
Én tavaly dia hívást csináltam a sima FF hívó és C41 kombinálásával.
Nem lett tökéletes 😭, de szkennelés javított rajta.
Hát szerintem tök jó. A negatív egyáltalán nem rossz. A hívó tényleg jócskán túl van már a szavatosságán. Ez most 50 perc volt, félidőben 3 óvatos átfordítással, és 8 perc fixálással, rendesen agitálva. A scan teljesen "gyári", ahogy a Minolta scanneremből kijött. Ha a level-t húzgálom az eredetin, akkor nagyon jó látszik, hogy az eresz alatti sötét részen is szépen megvannak a lécek, és persze kontrasztosabbá is lehet tenni. Ez a film amúgy sem az ordító színeiről híres, hanem az olcsóságáról. :-) Por van bőven, erre most nem nagyon figyeltem. Holnap kipróbálom kicsit hosszabb hívásidővel is, meg beletekerek egy teljes tekercs Kodak VR200-at, amivel csak gépeket teszteltem.
Az mindenesetre jó, hogy ezt a Cinestill kittet még januárban kevertem be, hívtam benne 10 tekercset, és még mindig működik. Mondjuk lehet már az utolsókat rúgja...
Már folyamatban a kísérlet... Eggyel több változó van mint kellene, mert a vegyszer már koros kicsit, de elméletileg még kellene működnie. Ellőttem egy tekercs friss C200-at az F75-ben ugyanarra a témára, ez lesz a teszt film. Egy arasznyit levágtam, befűztem a tankba, és már ázik is a Cinestill hívóban, ami szoba hőmérsékletű, 22 fokos. Volt a szokásos előmosás, most pedig 50 percet hagyom benne, féltávnál kétszer óvatosan megforgatom. Utána szintén szoba hőmérsékletű blix jön, a gyárilag ajánlott 8 perc, majd mosás, stabilizálás, és szárítás. Ma szerintem lesznek is scanek. Ha esetleg nem lesz semmi a negatívon, akkor feltételezem, hogy megdöglött a vegyszer, akkor keverek frisset, és új kör, bár akkor kontrollnak fogok hívni előtte egy arasznyi darabot a "normális" hőmérsékleten is kontrollnak. Nagyon izgalmas. :-)
Van tapasztalata a fórumon valakinek az úgynevezett "stand developing" eljárással ? Mind ff, mind c41 tekintetében. C41 tekintetében még izgalmasabb, de amúgy nem tűnik marhaságnak, pl. a Cinestill ad meg hívásidőket alacsony hőmérsékletekre is, igaz agitációval. Mindenféleképpen kipróbálom, de érdekel, hogy valakinek itt van-e vele személyes tapasztalata.
Rengeteg jó gépem van, csak Nikon tükrösből is van 5, de mikor kirándulok akkor nem nagyon van kedvem vinni a tükröst, hozzá vakut, mert ugye profi gépben nincs, de ha már rendes gépet viszek hátha kell deríteni, ezért vagy valami jobb kompakt van nálam, ( abból is van vagy 6-7 darab de valójában kevésbé szeretem, mert nem sok befolyásom van rá hogy mit is csinál ), vagy valami régi manuális, Kodak Retina, vagy Zorki, vagy éppen Vilia. A zsebemben meg a szelénes Sekonic, mert sokkal kisebb mint a Gossen, igazi kis ékszer. :-)
A Zorki a betolható objektívvel fantasztikusan kompakt, használni is élvezet. Persze a kategóriában sok jobb van, egy Retina azért optikailag sokkal jobb persze, de most a Zorkiban talált tekercset kellett "befejezni". Direkt ilyen hurcolásra vettem egy Nikon F75-öt, a műanyagsága mellett egy piszok fejlett és jó gép, az még jó kompromiszum, de már ahhoz is vinni kell táskát, mert nem lehet zsebre vágni. A film persze nem olcsó, de azért lehet ésszerű szinten tartani. Na meg nem mérem a digitálishoz, teljesen értelmetlen összehasonlítás.
Mikor jól fagyott elmentünk korizni az erdőbe ( vannak errefelé nagyobb dagonyák amik jól befagynak, kicsapkodom fejszével a befagyott ágakat, és kész a privát koripálya az erdő közepén ), egy Viliába fűztem egy Fuji C200-at, és piszok jó fotók készültek. Ja persze csak középen éles, néha ott sem, de azt a hangulatot digittel visszaadni nem lehetett volna. Ha egy digit annyira sz@r lenne amennyire a Vilia az, akkor azok a képek teljesen használhatatlanok lennének, mert a sz@r üveg mögött hulladék szenzor is lenne. Itt meg legalább a szenzor jó. Ha meg nagyon jó digit lenne, akkor meg fotósboltban kellene túlórázni a képeken, hogy kiirtsam a sterilitást.
Én egyszerűen arra használom a filmet amire régen is használták amikor nem volt más, és amire ma már digitet lenne érdemes. Családi fotókat csinálok, semmi többet. :-)
Legalább a könyvből belelátsz, hogy régen a hívás-nagyítás milyen komoly szakma volt. Én ha fimre dolgoznék (ami még egyszer akár elő is fordulhat) tartanám az ősi szabályokat.
Sok egy gyártásból származó friss egyszerre filmet kell megvenni, és hűtőbe tenni. A vegyszert is frissen kell használni, betartva a javasolt technológiát. Tisztaság, pormentesség mindig mindenhol.
A fekete-fehér filmhívás és a nagyítás nem bonyolult.
Normális fényképezőgépet kell venni, nem érdemes olyen Zorkij szinten kavarni, ehhez ma már drágák a filmek. Sokkal jobb korszerűbb, kényelmesebb gépek vannak a Nikon F301-től az F6-ig.
Igen, nem az otthoni labornak szól. Pár napra rá meg is volt, vannak benne hasznos és érdekes információk, de jóval magasabb szinten tárgyalja a fotokémiát mint nekem szükséges. Viszont mindig élvezettel olvasom az egyes szakmákhoz tartozó terminológiákat.
Mindenesetre azóta csak egyszer hívtam, ez ff volt, a végén alaposan kimostam ioncserélt vízben a filmet többször cserélve azt, alaposan leráztam, és talán jobb is lett, bár mikor kiakasztottam a filmet, akkor nem csak apró cseppek voltak rajta. De ezzel a filmmel más okból igen megszenvedtem utána, egy nem igazán használt régi gépemben volt, nem is emlékeztem rá hogy mikor fűzhettem be, de a fotók alapján aztán össze sikerült rakni, hogy majdnem 10 éve. Közben a film is lejárt vagy 7 éve. Ennek ellenére a majd 10 éve helyesen exponált képek teljesen használhatóak lettek, a másik fele amiket meg most exponáltam azok pedig ( nekem ) jók. ( egy Zorki-C a gép ) APX100 a film különben, és amivel megszenvedtem, az az, hogy valamilyen okból annyira kunkorodott, hogy felvágni is alig bírtam, a pauszba befűzés is szenvedés volt, nem beszélve a scannerbe való berakásról. :-) Érdekes, mert emlékeim szerint máskor az APX nem szokott ilyen lenni. A hívás kicsit saccra történt, belehívtam pluszban egy kicsit, a fixírem is már vagy 7 éves, de a kép hangulata nekem hozza a helyszínét. Nem egy precíziós munka, egyik részét tekintve sem, de nekem ez nem is erről szól, nincs is hozzá szemem.
Szkenneld be, és dolgozd ki fekete-fehér képként. Régen is csak átfényképezve lehetett volna. De arra készülj fel, nem biztos hogy azt az eredményt kapod, amit vártál. Ugyanis a jó fekete-fehér kép az nem egy színek nélküli színes kép.
Én Jobo tankokat használok, van régebbi és újabb fajta is, azt nagyon bírom, hogy az újabb egyes tankban 250ml hívóval elő lehet hívni a kisfilmet, ( gépben még kevesebbel, de kézzel forgatom ) elöntésnél ez nagyon előnyös tud lenni. Nem próbáltam mást, de a befűzés ennél is megy mint a karikacsapás, ugye a két orsófél elforog egymáshoz képest, úgy lehet "beracsnizni" a filmet, nem is tudom elképzelni mivel lehetne jobb.
