Rutinosabb ebben a műfajban, meg se próbálj küzdeni vele a térfelén. Ignorálod, ha rám hallgatsz – túl nagy az esélye egy miatta történő kitiltásodnak. Mondom ezt úgy, hogy igencsak más oldalon állunk, tehát még kárörvendőn röhöghetnék is magamban...
Ha nem halt volna meg, a jelzős szerkezeted alapján azt hinném, v. Gorka Pali bácsi vagy. Az ő, nem kedvenc, de használt szófordulata volt ez az atf. Köszönöm, hogy idáig olvashattalak, most sajnos dolgom van.
Ha hetek óta figyelsz egy diszkurzust akkor miért nem szólsz hozzá? Szeretnék már egy értelmes emberrel beszélgetni mert Laloval sajnos nem lehet. Kicsit el van szállva önmagától az emberke.
Nem Lalo, nem fontos és nem izgalmas és nem rúgtak ki a csoportból hanem TE léptél ki. És most tömören és világosan fogalnazok...egy arcoskodó, tudálékoskodó faszkalap vagy...ennyi.
Hetek óta figyelem ezt a diskurzust te és Lalo közt (a serény fikanickeket most felejtsük el, mert mintha téged olvasnálak). Ha valami nem érdekes a számodra, meg lényegtelen a szabadkőművesség szempontjából, akkor miért fektetsz ennyi energiát az ekézésébe?
Utoljára írok ebben a témában, mert látszik, úgy sem segít.
Lehet, hogy érdekes, lehet, hogy sokan nem ismerik. Én se ismertem - nem is igazán érdekes számomra.
De ezekben a dolgokban nincs egyrészt semmi olyan, ami "titkos" lenne, vagy el kéne hallgatni, mivel teljesen lényegtelen a szabadkőművesség szempontjából.
"Ez valami nemtommilyennagy valami, hogy ki kit nem szeretett 100 éve, meg 25 éve? "
Mindenesetre illik tudni róla. Az a tudatlanság a két rítus egyesüléséről, amit a zárt csoportban tapasztaltam, késztetett ennek a közzétételére.
"A magasab fokokról annyit írtál, hogy voltak. És? Mi az érdekes ebben? Persze, hogy voltak. És akkor ebből most mit tudtunk meg?"
Úgy látom, figyelmetlenül olvasol. Kiemelem számodra a lényeget:
"Pikáns dolog, hogy a Symbolikus Nagypáholy is elismeri a magas fokokat, van saját Nagytanácsa, s ehhez a jogi alapokat abból vezeti le, hogy 1886-ban a skót rítusú Nagyoriens is alapítója volt a Symbolikus Nagypáholynak. Tehát mind a két Nagytanács (természetesen a Nagyorienshez is tartozik nagytanács) ugyanarra a lausanni konventre hivatkozik, mint amely jogfolytonosságot biztosit nekik, pedig egymást nem ismerik el... "
Ez egyáltalán nem közismert. És rendkívül érdekes. Lehet, hogy a szimbolikusok többsége nem tud erről.
U.i.:
Érdekesen megváltozott a stílusod. Egyre inkább hasonlít Nosce Orbis-éra...
Most ez komoly? Ez valami nemtommilyennagy valami, hogy ki kit nem szeretett 100 éve, meg 25 éve?
A szabadkőművesség szempontjából nagyjából 0 fontosságú információt tartalmaz, amit leírtál.
A magasab fokokról annyit írtál, hogy voltak. És? Mi az érdekes ebben? Persze, hogy voltak. És akkor ebből most mit tudtunk meg?
Ha számodra a lent közöltek valami nagyon fontos és izgalmas dolgot tartatlmaznak, akkor sajnos ki kell, hogy ábrádítsalak: nem sokat értesz abbül, hogy mi a szabadkőűvesség. Sőt, ettől függetlenül, általában véve bármely más hasonló szervezet lényegéből és tevékenysége feldolgozásából.
De igaz. Mégis kifogásolták. Minden bekezdést cáfolni igyekeztek azzal, hogy nem tudhatok ezekről a dolgokról. Különösen a magas fokok emlegetése zavarta őket. Nem hitték el, hogy a Kelet számaiból idézek. Ha az az Interneten olvasható, akkor már nem is igazi. stb. stb.
Azt a több részletben előadott szabadkőművesség történetet, ami kiverte a biztosítékot és ami miatt megtiltották a magas fokok emlegetését, ezt mindenesetre lementettem, íme:
Kezdjük az előtörténettel. A kiegyezés után két rendszerben alakult újjá a magyar szk-ség. A polgáribb, kiegyezéspárti, főként német és zsidó polgárság alkotta Jánosrendi Nagypáholy és a függetlenségpárti szellemi foglalkozásúak, vidéki nemesség és néhány arisztokrata alkotta Nagyoriens vetélkedett egymással sokáig. Sokáig vajúdott az egyesülés kérdése. A jánosrendiek csak az inas/legény/mester fokokat ismerték el és féltek a magas fokúak esetleges dominanciájától. A skótok viszont pártolták az uniót. Végül 1886-ban létrejött az egyesült Symbolikus Nagypáholy, a jánosrendiek dominanciájával. Számszerűleg 2:1 volt a páholyok és a létszámok aránya az ő javukra. Az egyesülés utáni periódust hívják a hazai szabadkőművesség aranykorának. A skót magasfokú műhelyek függetlenül működtek mintegy 15 évig, azután szép lassan elhaltak. 1919-ben a Tanácsköztársaság korlátozta a nagypáholy szuverinitását, de csak a Horthy-rendszer tiltotta be 1920-ban. 25 év betiltás után 1945-ben alakult újjá a Szimbolikus Nagypáholy, amelyet aztán 1950-ben Kádár, mint belügyminiszter tiltott be. Egyik betiltás sem járt személyes üldöztetéssel. Ezek azok a háttér információk, amelyek a rendszerváltás utáni újjáalakulás megértéséhez kellenek.
A rendszerváltás közeledtével, az ausztriai Breitenbrunnban 1989-ben a bécsi Gleichheit páholy támogatásával értekeztek az újjáalakulás lehetőségéről. Megállapodtak abban, hogy a hazai, még életben levő öregek mellett a főként Bécsben és Párizsban felavatott ill. dolgozó szabadkőművesek együttesen hozzák létre az új nagypáholyt. Erre a az új társasági törvény adott lehetőséget. 1989. december 27-én János napon adták át a nagymesteri kalapácsot Galambos Istvánnak, az újjáalakul Symbolikus Nagypáholy nagymesterének.
Galambos István és munkatársai úgy döntöttek, hogy az angol irányzathoz fognak csatlakozni, s az UGLE támogatását kérték. Ezzel az újjáalakult nagypáholy tagjainak egy jelentős része, de kisebbsége nem értett egyet. Ezek főként a párizsi Martinovics páholy tagjai, ill. ott felavatott szabadkőművesek voltak. Miután kisebbségben maradtak, kivonultak a nagypáholyból és megalakították saját nagypáholyukat, a Nagyorienst. Tehát újra létrejött az a helyzet, ami a kiegyezés után jellemezte Magyarországot, hogy két irányzatban dolgoznak a szabadkőművesek. A Symbolikus Nagypáholy a Jánosrendi hagyományokat folytatja, míg a Nagyoriens a régi Nagyoriens vonalát követi. Létrejött ezen kívül még egy vegyes (Tolerancia és Testvériség) és egy női (Napraforgó) páholy is. Ezek az őket csak részlegesen elfogadó Nagyoriens páholyházában kaptak bérelt helyet. (A részleges elfogadás azt jelenti, hogy ők nem fogadják munkán a nőket, de meghívásra szívesen részt vesznek azok munkáin.) A két nagypáholy közti viszony nem felhőtlen, különböző események borzolják, borzolták a kedélyeket.
Egy személyi kérdések miatt kirobbant botrány után a soproni Testvériség páholy elhagyta a Nagyorienst és betagozódott a Symbolikus Nagypáholyba. (Pontosabban tagjait egyenként újra felvették és azok a szimbolikusok keretei között újjáalakították páholyukat.) Egy másik belső konfliktus után a volt nagymester, Báti Márk hagyta ott a Nagyorienst páholyával (Leonardo da Vinci páholy) együtt, s az előhöz hasonló metódussal létrehozta a szimbolikus Quadrum Leonardi páholyt. (Pletykaszintű információ, hogy a volt nagyoriensesek, csak a piros kötényükhöz ragaszkodtak az átlépési tárgyalások során ...) Mindenesetre napjainkban újra az 1880-as évek 2:1 létszámaránya tért vissza.
Mind a két nagypáholy természetesen különböző nemzetközi szövetségekben vesz részt, a szimbolikus UGLE elismertekkel, a nagyoriensesek francia orientációjúakkal. Pikáns dolog, hogy a Symbolikus Nagypáholy is elismeri a magas fokokat, van saját Nagytanácsa, s ehhez a jogi alapokat abból vezeti le, hogy 1886-ban a skót rítusú Nagyoriens is alapítója volt a Symbolikus Nagypáholynak. Tehát mind a két Nagytanács (természetesen a Nagyorienshez is tartozik nagytanács) ugyanarra a lausanni konventre hivatkozik, mint amely jogfolytonosságot biztosit nekik, pedig egymást nem ismerik el... A Symbolikus Nagypáholy újabban elismeri a Royal Arch magas fokait is. A Nagyoriensben pedig vannak francia és modern francia rítust követő páholyok a skót rítuson kívül.
A korábbi liberális és elfogadóbb légkör napjainkra megváltozni látszik, egyre kevesebb nyilvános rendezvényt szerveznek a páholyok. Ráadásul a szélsőjobb állandó támadásának is ki vannak téve. Ennek következtében pl. szimbolikusok Kelet című folyóirata már nem vásárolható meg könyvesboltokban, sőt az OSzK kötelespéldányait is zároltatták. A Magyar Jelen című szélsőjobboldali, sőt már fasiszta lap "Téglaként épültünk be a szabadkőművesek közé" címmel "leleplező" cikksorozatot publikáltak igaz is hamis információkat keverve rendkívül rosszindulatú körítéssel.
Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége. (Lukács 1,30-33)
Az Úristen azt akarta, hogy legyenek ünnepeink, hogy legyen olyan nap vagy olyan időszak, amit megszentelünk, amit odaszánunk neki, mert az nekünk használ. Valaki egyszer azt mondta, hogy az ünnep nem más, mint egy asztalhoz ülni Istennel. Ahogyan az étkezés megadja a nap ritmusát, ahogyan közösséget teremt, mert nem jó igazán egyedül enni, és ez a közösség a teljesség felé segít minket, ugyanígy van az Adventtel is. Az Advent megadja az egyházi év ritmusát, hiszen ezzel kezdődik, közösséget teremt, mert eljön a várt vendég, aki a teljesség felé vezet minket. Arra készülünk, hogy eljön a Vendég, egy asztalhoz ül velünk, és Ő nemcsak vendég, hanem egyben házigazda is, aki vállalja velünk a közösséget, és a nagy ünnepen mi ülhetünk oda az Ő asztalához, ami a teljességet kínálja.
Elérkeztünk Advent negyedik vasárnapjához. Igénk egy fiatal nő életének meghatározó eseményébe enged bepillantást. Nekünk, mai olvasóknak, igehallgatóknak talán furcsa, de nagyon sok botránkozást okozhatott ez a történet. Miért küldte az Úr Gábrielt pont Galileába? Mert az még csak-csak érthető lenne, hogy a jeruzsálemi templomban, szertartás végzése közben megjelenik egy papnak (Zakariás). De éppen Galileában? Éppen Názáretben? Hiszen így gondolták: „Származhat-e valami jó Názáretből?" (János 1,46) Ráadásul pont egy nőhöz szól az angyal. Izráelben abban az időben az asszonyoknak nem is köszöntek. Minden, ami együtt jár Gábriel látogatásával, Mária számára is megdöbbentő. Ő mindvégig hallatlan méltósággal és nyugalommal fogadja a meglepő közléseket.
Számára is hangzik a biztatás: Ne félj! A kegyelembe fogadás mindenkor valamilyen szolgálatra való elhívás. Máriának egy soha nem volt és soha többé meg nem ismétlődő megbízatás és felhatalmazás az, amit el kell vállalnia. Foganni fog és fiút fog szülni, akit Jézusnak kell elneveznie. A gyermek – Isten neve kiejtését megkerülendő – a Magasságos Fiának fog neveztetni. Józsefen keresztül lép be az ígéretek sorába Dávid trónja, mely neki adatik. A történetben nem a részleteken van a hangsúly, hanem a lényegen. Ez pedig az, hogy Isten belép az emberiség történetébe. Ez most először egy leány életén át történik meg, és itt azt tapasztalhatjuk meg, hogy amikor Isten így intézkedni kezd az ember életében, az mindig azzal jár, hogy szétfeszíti az ember gondolatainak és útjainak kereteit. Az Ő útjai és a mieink, az ő gondolata és a mieink sohasem ugyanazok. De lehetünk adott esetben, kitüntetett időben Isten alkalmas eszközei, ahogyan Mária azzá lett.
Az adventi várakozás értelme: Isten jónak látta, hogy utat nyisson az emberekhez, ezért küldte közénk Egyszülött Fiát, Ő taposta ezt az ösvényt. Őáltala, Őérte, Őbenne van utunk az Istenhez, ezért nem vagyunk elveszettek, ezért taposhatunk utat még a halál kertjében is. Nem a tökéletesekért jött, hanem olyanokért, mint mi, akik telve vagyunk kétségekkel, bizonytalansággal, félelemmel, a magányosság érzésével, az elveszéstől való rettegéssel. Akik elfelejtünk hálát adni és megköszönni minden napot. Akik természetesnek veszünk mindent, ami jó, és kérkedünk vele, ha a miénk, és számon kérjük Istent, ha elveszi.
Isten az Ő Egyszülött Fiában, a Szentlélek által ma is kopogtat a szívünk ajtaján, ahogyan tette az angyal által Máriával: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én hangomat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, véle vacsorálok és ő énvelem" (Jel. 3.20.). Halljuk meg szavát, és fogadjuk alázatos szívvel! Ámen!
"Kicsoda szakíthat el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság... vagy éhség?" Róma 8,35
Parton élünk. Egész mai világunk mintha egyfajta billegés lenne: látjuk a végtelent, vagy legalábbis sejtjük, hogy ez a világ túlnőtt minket. Mégis, ezt a mi világunkat, a partot érzékeljük igazán valóságosnak. A part kavicsait a szívünkben elmozdíthatatlannak látjuk. Valahogy jobban kötődünk azokhoz, mint a tenger távolba hívó reményéhez. Aztán van az életünkben néha olyan forduló, amikor döntenünk kell. Fontosabb-e a szívünk vágya, a belénk oltott mély remény, mint az, amit magunk előtt látunk? Át tud-e a szívünk billenni abba az irányba, hogy előrébb való a távoli, mint a közeli? Maradunk-e ebben a matériában, odaragadunk-e a kavicsok közé, vagy hiszünk, bízunk a messzeség ígéretében? Pál apostol szavai ebből a sóvárgásból érthetőek. Hiába van itt nyomorúság, akár éhség. Krisztus szeretete, Isten tapasztalata valóságosabb a számunkra. Mintha ezt mondaná: inkább a tenger, mint a kavics. Pedig a földi körülmények, különösen az éhezés, nagyúr. A történelem folyamán az emberiség háromféleképpen válaszolt rá:vagy elvándoroltak, vagy fellázadtak, vagy belehaltak. A Biblia első lapjain rögtön találkozunk a vándorlás megoldásával. Ábrahám az éhezés elől egy időre Egyiptomba menekült. Így kerül egész Izrael is József segítségével később Egyiptomba. De olvasunk lázadásról is, hiszen a pusztában Mózes ellen az éhezés miatt lázad fel a nép: Kihoztál minket az egyiptomi húsos fazekak mellől, hogy éhen haljunk a pusztában? - mondogatják vezetőjüknek. De sajnos rengeteg olyan emberről is olvasunk a Bibliában, akinek nem volt módjában sem elvándorolni, sem fellázadni, csak várta az éhhalált. A sareptai özvegy azt tervezte, hogy előveszi az utolsó adag kis lisztecskéjét, megsüti az utolsó pogácsát, és meghal. De létezik egy negyedik féle viszonyulás is az éhezéshez. Sőt a Bibliában újból és újból előjön a nép imádságában: az Úr szemmel tartja az őt félőket, kimenti őket a halálból, és az éhségben is eltartja őket. Létezik valami különleges bizalom, ami az ételt, az élet legalapvetőbb mozgatórugóját is Istenre bízza. Van olyan, hogy valaki ott áll létének tengerpartján, és bízik abban a távoli erőben, amelyik nem az övé. Ez a bizalom jelenik meg Pál apostol vallomásában: "Ki választhat el Krisztustól? Az éhség? Nem. Sőt meg van győződve arról, hogy sem halál, sem élet, sem éhezés, sem fegyver sem semmi nem választhat el Isten szeretetétől minket." Ma az ösztönökkel igyekeznek bennünket megfogni. Ha Ábrahám ösztönszerűen elvándorolt hazájából, ahol éhezés volt, most csordában mennénk el azonnal onnan, ahol nincs mit enni, mert már annyira tömegesen és ösztöneinkben lettünk irányíthatóak. Isten egy olyan egységre hív bennünket, ahol már nem számítanak ezek a belső irányító erők. Pál apostol nem tagad, nem azt mondja ájtatosan: ne fájjon annyira az éhezés, ne ez irányítson, hanem állít: egy új és sokkal fontosabb kötődésre hív. Isten szeretetében mindez megoldódik. A sareptai özvegynek az volt a dolga, hogy az utolsó marék lisztjéből az Isten emberének adjon pogácsát. Ez volt a bizalom jele. Erre hangzott Isten válasza: nem fogy ki a véka, mindig lesz a korsóban olaj. Ezt a kicsi bizalmat kéri tőlünk is. Sose felejtem el, amikor egyszer régen festettünk, és nem volt pénzünk kifizetni a végén azt a számunkra hihetetlen nagy összeget, amit a festő mondott. Akkor olvastuk éppen Mária énekét, aki megénekelte, hogyan töltött meg éhezőket javakkal, gazdagokat pedig üres kézzel bocsátott el... Gondolkodtam, mit kellene eladnunk ahhoz, hogy kifizessük az összeget. Mire innen is, onnan is hozott a postás váratlanul pénzt, és minden magától megoldódott. Az ember életében vannak ilyen kis csodák, ha észrevesszük őket. Ha bizalommal keressük Isten kezét, akkor az éhezés sem annak a jele lesz, hogy innen el kell menni, hanem hogy Krisztus szeretetétől még ez sem választ el. Adja Isten, hogy Ő valóban egy mindennél biztosabb pont legyen számunkra: tengerparton a tenger. Ámen.
Mindenható Istenünk, Mennyei Édesatyánk! Köszönjük Néked, hogy a Te Igéd örök, és annak tanításából, mindig láthatjuk azt, hogy annyi minden van, amit nem tudunk, nem értünk, amivel mi nem rendelkezünk. Urunk, Te látod, hogy mindegyikőnknek milyen lelki ajándékra van szüksége ahhoz, hogy szolgálatát, a Te dicsőséged szolgálatát, híven és hűségesen betöltse. Urunk, add, hogy ne különböztessük meg mi ezeket a lelki ajándékokat, és ne gondoljuk azt, hogy egyik, vagy másik ajándék egyértelmű jele annak, hogy a Te Lelked munkálkodik. Köszönjük, hogy azokban a közösségekben is, ahol nem szólnak nyelveken, a Te Lelked munkája tetten érhető, és köszönjük, hogy azokban a közösségekben is, ahol nyelveken szólnak, ott is érezhető a Te jelenléted. Urunk, könyörgünk azokért, akik szektás kizárólagossággal gondolkodnak magukról. Könyörülj rajtuk és azokon is, akikre kiterjesztették hatalmukat, és akiknek nem engedik, hogy szabaduljanak. Urunk könyörgünk az élményt kereső világért, amelyben élünk. Könyörülj azokon az embereken, akik olyan csapdákba kerülnek, amelyekből végül nem tudnak megszabadulni. Mennyei Édesatyánk, így hozzuk Eléd a mi református egyházunkat. Te látod, hogy hányféle vonulata van kegyességben, gondolkodásban a mi református egyházunknak. Urunk bocsásd meg, amikor egymást kitagadjuk, és egymás hitét kérdőjelezzük meg. Add, hogy tudjuk elfogadni, befogadni egymást! Ámen
Ferenc pápa jóváhagyta az illetékes vatikáni kongregáció döntését Teréz anya szentté avatásáról. A szegényeket segítő szerzetesnőt jövőre kanonizálják.
A szentté avatási ügyekben döntő vatikáni kongregáció elismerte a Teréz anya közbenjárására történt csodát, ez a kanonizáció feltétele. Egy brazil mérnök gyógyulását minősítették csodálatosnak: a halálos betegségben szenvedő férfi felesége kérte Teréz anya közbenjárását, a férfi pedig meggyógyult, ma is egészséges. A szentté avatási kongregáció orvosok véleményét is meghallgatta, ők tudományos szempontból megmagyarázhatatlannak ítélték a gyógyulást.
"Külföldön elötudod adni a nagy "szakértöt" mindenkinek hiszen ök úgysem beszélnek magyarul és nem ismerik/ismerhetik az igazi éned."
De nekem angolul kellett beadnom az előadáskivonatomat és angolul adtam elő! S éppen ismeretlenségem okán becses a meghívásom, mert két független bíráló egybehangzó véleménye kellett, hogy elfogadják az előadásjavaslataimat és meghívjanak. Akik persze nem az igazi, vagy hamis énem ismeretében/nem ismeretében döntöttek, hanem az előadásvázlataim minősége alapján.
"mindent tudok a szabadkömüvességröl én vagyok a legnagyobb szakértö és mindenki aki bármit is ír róla az valótlan és helytelen"
Ez súlyos tévedés. Én is mások munkájára támaszkodom. És minden állításomat forrásokkal igazolom. Szívesen veszem, ha valaki kijavítja, vagy akár megcáfolja, de csak kinyilatkoztatásokra nem adok, még ha szabadkőműves is az illető. Tessék szíves lenni bizonyítani a dolgokat.
Számos esetben tévedtem, s a tévedéseimet mindig beismertem. Pl. annak idején úgy véltem, hogy Eötvös Károly nem volt szabadkőműves, mert nem szerepelt a Palatinus listában. Legújabban megjelent Berényi Zsuzsanna cikke Eötvös szabadkőművességéről, benne az avatási okmánya fénymásolatával, tehát készségesen kijelentem, hogy tévedtem.
Viszont ragaszkodom ahhoz, hogy ne általánosságban bírálgassanak, hanem konkrétan. Azzel nem lehet semmit se kezdeni, se pro, se kontra, hogy zsákutcákba sétálok, nem értem az összefüggéseket és dezinformálom az embereket. Mindeddig egyetlen ezekre vonatkozó konkrétumot nem hoztál fel. Nyilván el sem olvastad a cikkeimet.
"1) Igazam volt-e akkor, amikor a "két nagypáholy egy páholyházban" dezinformációt kijavítottam?"
Ez miért lenne dezinformáció, az hogy te még nem tudsz bizonyos dolgokat az még nem biztos, hogy helytelen. És különben is ha szerinted ez a kijelentés dezinformáló volt, akkor nem tudnád normálisan megkérdézni, hogy az a személy aki ezt kijelentette honnan vette az információját és nem tudálékos, okoskodó módon úgy, hogy mindenkinek feláll a ször a hátán?
Ez egy alapvető tény a hazai szabadkőművesség történetével kapcsolatosan. Kb. olyan, mint az, hogy 1+1=2. Ha valaki az ellenkezőjét állítja, akkor nem kérdezem meg, hogy honnan tudja, hanem kijavítom.
Úgy érzem, hogy ezt a fenti állítást te még mindig kétségesnek veszed.
Felhívom a figyelmedet néhány szabadkőműves által írt könyvre, amely ezt tárgyalja:
Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1993. ISBN 963-05-6540-4 Reprint
"2) Kitiltást helyezett kilátásba az egyik adminisztrátor, ha a magas fokokról beszélnék?"
Ezt nem tudom, de valószinü ennek is meg volt az oka. Mert a magasfokokról maguk a szabadkömüvesek sem beszélnek, föleg nem profánok elött, számomra így érthetö az adminnak a reakciója.
Tehát diktatúrát gyakorolt, korlátozta a szólásszabadságot. Ez szerinted érthető.
Egyébként beszélnek a magasfokokról sok helyütt. Éppen azon a párizsi konferencián - amely profánok számára is nyilvános volt, különben ott sem lehettem volna - egy nagy kerekasztal beszélgetés foglalkozott a skót rítus egyik korai dokumentumával:
33 4:30 PM Closing Plenary Session- Grand AuditoriumBrent Morris,Emperors, Princes, and the Francken Mysteries: What Paris Has Revealed- Report on the Conference Special Committee on the Francken Documents
Az Academian is vannak tudományos közlemények erről a témáról:
És van egy európai skót ritust kutató társaság is:
Revue of the European Scottish Rite Research Society
Iitt is bárki tag lehet:
"a coopération entre les chercheurs, universitaires ethistoriens en Europe, qu’ils appartiennent ou non à une juridiction du courant maçonnique dit ‘‘écossais’’"
Kiadványa megvásárolható: Kilwinning. Revue of the European Scottish Rite Research Society
Mint már korábbi beírásomban is irtam nem vagyok szabadkömüves.
"1) Igazam volt-e akkor, amikor a "két nagypáholy egy páholyházban" dezinformációt kijavítottam?"
Ez miért lenne dezinformáció, az hogy te még nem tudsz bizonyos dolgokat az még nem biztos, hogy helytelen. És különben is ha szerinted ez a kijelentés dezinformáló volt, akkor nem tudnád normálisan megkérdézni, hogy az a személy aki ezt kijelentette honnan vette az információját és nem tudálékos, okoskodó módon úgy, hogy mindenkinek feláll a ször a hátán?
"2) Kitiltást helyezett kilátásba az egyik adminisztrátor, ha a magas fokokról beszélnék?"
Ezt nem tudom, de valószinü ennek is meg volt az oka. Mert a magasfokokról maguk a szabadkömüvesek sem beszélnek, föleg nem profánok elött, számomra így érthetö az adminnak a reakciója.
"Sőt, a konteókat a szabadkőművesek körében sem fogadom el"
Ez a kijelentés szintén azt mutatja, hogy mennyire nem érted a dolgokat. Ez a úgy hangzik, hogy én LALA mindent tudok a szabadkömüvességröl én vagyok a legnagyobb szakértö és mindenki aki bármit is ír róla az valótlan és helytelen. Tudom, hogy most megint visszafogsz kérdezni, hogy mit nem értesz. Teljesen felesleges kifejtenem mert meg sem hallgatod a másik ember véleményét hanem csak a saját igazad mantrázod. De lehet, hogy buddhista vagy Krisha hivö akkor viszont érthetö az állandó mantrázás.
Tudod Lala az a legnagyobb problémád, hogy mindig csak a saját magad igaza a mérvadó és másra akarod ezt ráeröltetni. Ez pedig egy nagyon unszimpatikus viselkedés egy olyan személytöl aki a szabadkömüvességet kutatja. Ismerem azokat a személyeket akikhez nagyon akarsz hasonlitani és leirtad a nevüket az elözö posztjaidban,van olyat akit személyesen is, de te a közelükbe sem érsz. Azt az alázatot és tiszteletet ahogy ök a szabadkömüvességröl beszélnek nagyon hiányolom nálad. Szerintem jobb lenne ha csiszolnád a saját kövedet egy darabig mielött újra megszólalsz ebben a témában, mert így igen hiteltelennek tünsz itt Magyarországon. Külföldön elötudod adni a nagy "szakértöt" mindenkinek hiszen ök úgysem beszélnek magyarul és nem ismerik/ismerhetik az igazi éned. Sajnállak és kár érted mert több alázattal/tisztelettel biztos egy értékes személy lennél a magyar szabadkömüvesség kutatásában de így viszont egy arrogáns, nevetséges figura aki nem örvend nagy népszerüségnek a magyar szabadkömüvesek körében.
