Hajós Eszter néven futok a fészen. Nem ez az igazi nevem, tudod.
Köszi az érdeklődést egyébként! A fiam másodéves egyetemista, a Humboldton tanul informatikát. A leányka most érettségizett, a Freie Universitätre fogja beadni a jelentkezését gyógyszerészet szakra. Jó esélye van rá, hogy felvegyék, de egy picike részben az is benne van a pakliban, hogy esetleg mégsem (legalábbis nem azonnal). Reménykedünk ;)
Azért időnként egy mondta, hogy minden megy a maga útján, kert szép gyerekek ezt vagy azt tanulnak sikerrel, beférhetne. Csak, hogy ne veszítselek el teljesen. Facebookot kezdettől nem szerettem és ez azóta se változott. Szerintem nem is vagy bejelölve ismerősnek. Ha sokat gondolkozom, talán beugrik a neved és megkereslek, ha nincs még 6 azonos nevü. De mindegy, azért itt és most csak előkerültél.
Igen, mostanában nincs időm, kedvem és főképpen ihletem a bloghoz. Eléggé ugyanazok a dolgok történnek velem: dolgozom, vezetem a háztartást, hetente négyszer-ötször sportolok, gondozom a kertet, és eljárok a cserkészetre. Ezek mindegyike sok örömöt hoz (még a háztartás is: szeretek sütni-főzni, barkácsolni), ugyanakkor eléggé időigényes, és bizony ha aközött választhatok, hogy este kilenckor, amikor már azért eléggé fáradtan befekszem az ágyba, még blogoljak egyet vagy inkább elolvassak pár oldalt egy jó könyvből, bizony az utóbbi mellett döntök. Apróságokat beteszek a Facebook-ba, legfőbbképp cuki állatos videók teszik ki a szociális tevékenységemet (szívesen élnék így IRL is). A politizálásról ápr 8-án teljesen leszoktam. Egyszóval az életem se nem változatos (ami nem baj!), se nem mások számára izgalmas...
Bocsánat, hogy csak most válaszolok, de már nemigen látogatom ezt a fórumot: látod, teljesen átvették a kiutaztatók, a "szisztok, nem értek semmihez, és csak magyarul tudok, állást keresek" típusú álláskeresők, egyéb reklámhuszárok - aztán amikor látták, hogy nincs itt senki, ők is leléptek. Így halt ki ez a fórum. Kár érte.
Te, biztos én szúrtalak le a gyerekmentes hotel ügyében? Száz százalék????? Az én gyerekeim most 18 és 20 évesek, és bizony ha lenne pénzem szállodázni, én is szívesebben mennék olyan helyre, ahol nem kell visító bébiket hallgatnom. Vagy összekeversz valakivel, vagy alaposan változtam :-)
Bovika-Zsuzsa a mai napig is sokszor eszembe jut, feldolgozhatatlanul hirtelen halt meg. Bár neki nyilván jobb volt így, mint hónapokig kínlódni valami szemét betegségben.
No, akkor neked is szép napot :-) Ha többször írsz, be-benézek azért.
p.s. dániai vízparti ház... húha, az klassz lehet.
A nosztalgia kedvéért benézek ide. Úgylátom, hogy sokan eltüntek erröl a forumról is, pedig Ti itt nagyon aktivak voltatok, szinte naponta többen is társalogtatok egymással. A Zsuzsa barátnönk halála óta, ki sem nyitottam ezt a fórumot, mivel nem akartam elhinni azt, hogy Ö már nem létezik. Annak idején (a 90-es évek elején) én ajánlottam neki, a fórumokon való társalgást, mivel azt panaszolta, hogy nagyon egyedül van. Elösször a "Magyar Narancs" újság nyitott egy fórumot, ahol nagy lelkesedéssel társalgot a Világ magyarságának egy nagyon kicsi része, mivel abban az idökben a "Pc", még nem volt elterjedve. Az utóbbi években, a "focebooc" lett a népszerü, tehát ennek köszönhetö, a fórumok mellékessége. Na igen, de hát azt is érdemes meg emliteni, hogy a kezdet kezdetén, föleg az 56 - os magyar honfitársaink voltak aktivak és ezek a személyek ma már 80 - éven felül lehetnek (akik még életben vannak).
Azt még el kell, hogy mondjam; a Zsuzsas férje "Miska" felöl nem hallottunk semmit, valoszinü, hogy egy szociális otthonba került (sajnos a pc kezelését soha sem tanulta meg, tehát most, hogy egyedül van, nincs lehetösége az emberekkel valo kapcsolat tartásra).
Más: Itt erre mifelénk, Dániába - is nagyon pocsék az idö, de föleg az a bosszantö, hogy itt a vizparti házunkat, totál fujja a Svédek szele, de annyira, hogy még a sétálás is egy totális "tortura"!
Egyszer már régen, nagyon leszurtál azért, hogy nem "szeretem a gyerekeket"! Ezeket a szavakat azért kaptam töled, mivel az itteni társainknak ajánlottam azt a Torremolinos (lakásos) Hotelt, ahova már évek óta járunk nyaralni,a Nejemmel. A megjegyzésem az volt, hogy itt " nagyon kevés a gyerek, ugyan úgy mint a Budapesti nyaralási hotelünkben". Hát igen, ezek a szavak sértettek tég, tehát meg is kaptam Töled a magamét. Most utólag elárulom, hogy nekem 5 testvérem volt, majd a házasságunkban egy fiú és egy lány és a két gyermekünk után,8 unokánk van. A koruk az 10 évtöl 26 éves korig. Natehát,amint látod, böven kivettem a részemet, a gyerekekböl, az életem folyamán.
O, Havelina, reszvetem, ez borzaszto... Ferjemnek volt egy nagyon stresszes idoszak a munkaban, mar kezdett szurni a baloldala. Halistennek sokat sportol, a vernyomasa 105/70, talan nem fenyegeti infarktus. De azert aggodtam nagyon.
Mindennek a tetejébe én is itt vagyok még. Nálam semmi nem történik, csak élünk békésen. Utazunk amennyit csak tudunk és birja a lábunk. Persze mostanában már csak Europában.
Társ elvesztése a legrosszabb ami történhet az emberrel. Feldolgozni én sosem tudtam, de azért az élet megy tovább és nem vagyok már régen egyedül.
Orulok, hogy mindenki jol van. El se hiszem, hogy a fiad mar masod eves. Persze mar vagy 6 eve nem forumoztam. A nickemet se tudtam vissza aktivalni, ezert lett havelina-bol Havel Ina.
Nekem 6 es fel eve meghalt a felesegem (szivinfarktus). Nem volt konnyu, de mar megbekeltem a vilaggal... talan meg azt is mondhatom, hogy jol vagyok...
Ugyanott elek, es a munkam is biztosnak nez ki....
Óh, mi jól megvagyunk! Még mindig (!) megvan az állásunk, kifizettük a házunkat, a fiam már másodéves a Humboldton (Infomatika), leányka ebben a tanévben érettségizik, gyógyszerészetre gyúr... Két gyönyörű cirmos cica is van... Ha nem lenne ennyire bizonytalan a munka, akkor egy hang szavunk nem lehetne. Idén gyönyörű hetet nyaraltunk az Adrián.
Es igen, ha el kell menni, ez talan a legjobb modja.
Reszvetem a ferjenek, remelem, hogy a szoc. halo, a sajat megtakaritasuk stb elegendo lesz, hogy meltosagban elje tovabb az eletet ameddig meg teheti es szeretne.
58 ev egyutt, te jo eg! Mi meg nem is eltunk ennyit, nemhogy egymassal...
Hát igen, ennek a két embernek regénybe illö életük voltm, tele keserüséggel.
A Miska férj, Ö egy régi budapesti jóbarátom, az 50-es évekböl. Majd sok év után, amikor a Zsuzsával össze házasodtak Lillében, áttköltöztek Obernburg-ba, a nagynéniükhöz. A Miska munkát kapott a szakmájába mint lakatos, a helyi vasgyárba. Majd egy átkozott napon, egy óriási vasszerkezet leszakadt az emelö daru karmaiból és a Miska hátgerincét részben úgy megsértette, hogy deréktól lefelé 100% ban örökre béna maradt. Ez az eset 1959 - ben történt!
A Zsuzsa örökös bánata az volt, hogy nem szülte meg azt a gyereket, akit a házuk épitése miatt
felkellet áldozni, a Miska balesete elött.
Az utobbi évekbe, nem volt szoros a kapcsolatunk velük, mivel eléggé népes lett a családunk, tehát kevesebb idönk jutott, a baráti kapcsolatok ápolására. Minket is nagyon meglepett ez a lesulytó hir, amit a Miska részletessen a mai napon elmondott. A Zsuzsának semmi szervi baja nem volt és halála elötti estén ugyan úgy viselkedet, mint a többi lefekvés elötti napok estéjén.
Aztán másnap reggel elkellet fogadni azt a katasztrófális valóságot a Miskának, hogy a Zsuzsa házastársa akivel 58 - évet élt eggyütt, örökre elment.
Persze a Miska az életének tovább kell menni és remélhetöen az idö mulásával majd csak elviselhetöbb lesz számára. Az otthonukat semmi esetre sem akarja feladdni a barátom, tehát továbbra is ott él és állitólag elviselhetö az élete, mivel az illetékes szervek gondoskodnak, a mindennapi segitség biztositásáról.
Olvastam, hogy mész. Családod legalább kipiheni magát és önállósodik, te szintugy, bár te magadtól is önálló vagy, így inkább a pihenés vonatkozik rád. San Sebastián tavasszal biztos gyönyörű lesz, élvezd!
