Sajnos épp mostanában egy komolyabb országpropaganda-megrendelésem érkezett, hát azon kell dolgoznom egyelőre. Mindenem a KLUB-é egyébiránt, a zoknit postázom, ha privátban kezeimhez vehetném a címét az úrfinak.
Az biztos is. Hideg kicsit, de nem annyira, hogy zavarna. Kicsit macerás a repülőtereken, nem mindig vagyok vicces kedvemben, hogy elmagyarázzam a sok buta parasztnak, hogy ez nem tréfa, nem kandi kamera, ez itt valóban egy tizenöt kilogrammos aranyszív, amit a kamerán látnak, úgyhogy haladnék tovább.
Pedig kérdezgetik mindenfelé, klubokban, erra-arra, milyen fiú ez a lordofthechicagoblues. Mondtam is nekik, aranyból van a szíve, a legkiválóbbak egyike.
Dalocskára minden körülmények között szükségünk lesz. Én a 'Lennék én róóózsa-rózsabimbó' cím? opusszal járulnék hozzá a sikerhez.
Szerintem ha öt f?állású idióta csatlakozik hozzánk, akkor el lehetne indulni. Ennek megfelel?en azt javaslom, hogy mindenki szálljon be 10 ficcsel. Engem remélem bevesztek ingyen, hiszen én szállítottam a príma ötletet! Ennyi méltányosságot elvárnék.
Az ötletet támogatom, de nem tudom, hogy elegen vagyunk-e így. A két/három/öttagú magyar Wodehouse fan club kicsit komikusnak tűnhetne a külvilág szemében:)
Én Gallyt jobban szeretem, mint Ickenhamet, bár elismerem, hogy nem sok különbséget tudnék megfogalmazni kettejük között:)
Ukridge fölöttébb szórakoztató, még úgy is, hogy az egészségesnél talán egy kicsivel több rugalmasság szorult belé. Nem beszélve az éleslátásról, nomeg a széles látókörr?l.
Psmith történetei nemkevésbé kedvemrevalók. Bár a Blanding kastélyra is második otthonomként gondolok, különösen ha éppen ott tartózkodik Galahad Threepwood vagy Lord Ickenham.
Titkon azt remélem, hogy kell? számú fanatikussal megalapíthatnánk a Wodehouse Társaságot az angol és az amerikai mintájára! Az elkerülhetetlenül vidámságba csapó összejöveteleken túlmen?en néhány ajánlást is megfogalmazhatnánk a leend? fordítóknak (nagyrabecsült Applebaum urat kivéve). Nyelvi elszigeteltségünk odáig fajult ugyanis, hogy egy bármennyire is befejezetlen és rossz fordításban megjelent magyar kiadás után esélyünk sincs méltó fordításban m?élvezni. Ez pedig nem járja!
A Money in the Bank nekem egy nagyon szép háboró előtti amerikai kiadásban van meg, a vizsgák után neki is ülök majd, már alig várom. Sajnos Karácsonyra nem Wodehouse-t kaptam.
Egyébként az nyert volna most, aki ausztrál krokodilvadász-kalapra tippel:)
HSK: Üdv a topikban! Nem hiszem, hogy a csappanó hozzászólások a megjelenéseddel lennének összefüggésben. Mik a kedvenceid a nagy P. G.-től?
"Valamennyien kezet ráztunk, a rendőr megint elővette a rágógumiját a székláb mellől, ahová a szűkösebb napokra elraktározta, beült egy sarokba és tanulmányozni kezdte a végtelent."
Tekintetbe véve az er?sen megcsappant érdekl?dést - mely nyilvánvalólag valamiképp összefügghet betolakodásommal, bár hogy miképp, azt magam sem tudom -, úgy döntöttem, hogy a hangulatot javítandó, meghirdetem a kalap-futamot.
Szóval lehet tippelni, hogy milyen kalapban írja következ? hozzászólását a topiklakó. Én mindenesetre százat teszek tizenhét ellenében egy sötét simléderes sapkára.
Úgy döntöttem, csatlakozom a topikhoz, bár elottem is kétséges, hogy ez mennyiben emeli a hely vonzerejét. És bár távol álljon tolem, hogy félbeszakítsam a szeretve tisztelt Társaságot nyelvészkedéseiben - különösképp, hogy nem kisebb embert tisztelhetünk e Társaságban, mint Applebaum urat -, bátorkodnék idetolakodni egy korábbi témáról vallot nézettel.
Idézet a Sunset At Blandings (Naplemente Blandingsben) címu kötethez írt bevezetobol: (Vajon ki írhatta?)
"Amit Wodehouse ír, az tisztán a szavak muzsikája. Cseppet sem számít, hogy végtelen variációkat írt olyan témákra, mint egy közönséges emberrablás, gogös komornyikok és kicsinyes csalások. O az angol nyelv legnagyobb zenésze, és hasonló anyagok variációit kutatják a zenészek is egész nap. Sot számomra úgy tunik, hogy amirol szól, az fantasztikusan érdektelen. A szépségnek nem kell zólnia semmirol. Mirol szól egy váza? Mirol szól egy naplemente vagy egy virág? Mirol szól, hamár itt tartunk, Mozart huszonharmadik zongoraversenye? Azt mondják, hogy minden muvészet a zene állapota felé tart, és a zene nem szól semmirol - hacsak nem egy kevésbé jó zene .[...] Egz Bach fúga csupán forma, szépség és játékosság, és nem vagyok benne biztos, hogy az emberi muvészet és teljesítmény viszonylatában túl sok minden lenne Bach-on túl. Talán a fény QED elmélete. Talán az 'Uncle Fred Flits By', nem tudom."
Igaz, elkalandoztunk 1 kicsit Percytől, ígérem, most szólok utoljára Nádasdyról. Épp csak annyi, hogy megvettem az Ízlések és pofonok c. kötetét, és a 10-12 évvel ezelőtt a BUKSZ-ban megjelent cikkek nagyon jók. Az egész sokkal jobb, mint a Hárompercesek a nyelvről - nyilván ez olvasásra, és nem rádiózásra van szánva, mint az.
Valószínűleg engem is csak az zavar benne, hogy más nem csinál ekkora showt - ez pedig nem az ő hibája. Jól csinálja, csak hiányzik még egy-két ilyen szuggesztív figura, akik kiegészítik-kupálják egymás a nyilvánosság előtt. Egyébként amikor egy éjjeli beszélgetés műsorban összeeresztették Grétsyt és Nádasdyt, legalábbis az alatt a negyedóra alatt, amit láttam, nem volt szó semmiről:(
Oszinten megmondom: en szetetem Nadasdy stilusat es teszek ra, hogy o mivel azonositja magat.
)En neha erzek egy kis provokaciot is az irasaiban, mintha cukkolni probalna a tobbi nyelveszt, hogy ne csak egymasnak gyartsanak mindenfele elmeleteket, hanem probaljak meg ezt a kozonseg fele is kozvetiteni. Es ez jo, mert az a tudomany, amihez nem csatlakoznak lelkes laikusok, fabatkat sem er.)
"kijelenti, hogy o nyelvesz"
De tényleg nyelvész, es annál azért többet tesz ennek demonstrálására, mint hogy kijelenti. Tintás szerintem azt állítja, Nádasdy a "magyarországi nyelvészettel" azonosítja magát.
Nem ismerem annyira, hogy eldöntsem, hova helyezi magát saját szakmájában, de szerintem az okozza ezt az érzésedet, hogy róla hallani. Igen, talán akad olyan nyelvész, aki sokkal nagyobb tudású nála, és folyamatosan bővíti ezt a tudását valami eldugott kis könyvtárban, publikál szakmai lapokban stb. Nádasdy ezzel szemben szerepel, népszerű stílusban ír népszerű lapokban, költő, Shakespeare fordító... Nyilván ha valaki vállal egy kis sómensipet (angyalhentes kedvéért :)), akkor a közönség hajlamos azonosítani őt a szakmával. Szerintem ilyen Csányi, Mérő, és Popper is. Kicsit más, de hasonló Réz András, csak róla nehéz eldönteni, melyik is az a bizonyos szakma, amivel azonosítani kéne. Gondolom, ő a "bölcsész".
Ahogy elneztem, itt nem helyesirasi hibakrol volt szo, legalabbis nem az elgepeles vagy betutevesztesrol, hanem pontosan a fogalmazasi problemakrol, leven hogy a "leven hogy" hasznalata a hibas fogalmazas sulyos hibajaval rendelkezik. :)
Az megintcsak mas kerdes, hogy a mai hivatalos magyar helyesirast felhaborito mertekben hozza nem erto emberek alakitjak, legalabbis ami a szukebb szakteruletemet, a szamitogepes szakkifejezeseket illeti.
Eppen ezert joerzesu ember nem ir le olyat, hogy "flopi", meg akkor sem, ha kenyszeritik ra, legfeljebb akkor, ha a cocker spanieljenek ez a neve.
Tovabbi remek pelda a tisztelt(?) akademikus urak merhetetlen amatorsegere az "internet" szo irasmodja. Nos, ezek az akademikus urak nyilvan nem lattak meg halozatokrol szolo tankonyvet, vagy egyaltalan halozatot, hiszen akkor tudnak, hogy az "internet" (halozatok kozotti, ugy altalaban) es az "Internet" (a konkret halozat, amin keresztul olvashatjatok ezt a hosszura nyult es erosen offtopic hozzaszolast) nem osszekeverendo. (SzamGepHal vizsgarol peldaul buktato beugrokerdes volt ez.)
(Aki meg hasraesik attol, amit egy ember mond, legyen az akar Nadasdy vagy akarki, csak azert, mert az illeto kijelenti, hogy o nyelvesz, az meg is erdemli.)
Nagyon fontos dolgokat említettél, például a nyelv és helyesírás összemosódásáról. Révbíró írja: Az Internet ráadásul a rossz helyesírás melegágya, itt már szinte senki sem becsüli a saját gondolatait annyira, hogy rendesen megfogalmazza őket. Pedig remekül mgfogalmazott mondatokat is le lehet hibásan írni, és fordítva, más kérdés, hogy gyakran tényleg együtt jár az ostoba megfogalmazás és a számtalan helyesírási hiba. Megértem, hogy azok, akik többek között szövegek korrigálásával foglalkoznak, jól fel tudják húzni magukat a sok hibán, de szerintem azért nem tartunk, vagy nem emiatt tartunk "nemzethalál":) felé. Szerintem egyszerűen arról van szó, hogy a rendszerváltás óta mindenki oylan könyvet, sőt, az interneten olyan bármilyen rövid írást tesz közzé, amilyet csak akar, csak az állami pesztráció elvesztése a Helyesírási szabályzathoz ragaszkodó lektorok elvesztését is jelenti (azaz, nem muszáj őket alkalmazni.) Igényes kiadások, plakátok, politikusok is vannak az országban, és mindenkinek a saját feladata, hogy megtalálja a neki tetszőket.
Nádasdyról csak annyit, hogy bár hatalmas egyéniségnek tartom, egyre kevésbé szimpatikus az, ahogy kiáll a magyarországi nyelvészet elé, és gyakorlatilag kijelenti, hogy ő az. Attól, hogy Nádasdy mond valamiról egy véleményt, még senkinek nem kell hasraesni, igaz, sokszor nagyon érekes dolgokra világít rá, így érdemes odafigyelni arra, amit mond.
Szegény Nádasdy megkapta a magáét mindkettőjüktől. :)
Ha van, aki esetleg csak ebből a két cikkből ismeri a nevét, pár dolgot azért leírok róla:
- Nem szokott helyesírással, központozással foglalkozni, ezekről nyilatkozni. A helyesírás tudatos emberi alkotás, konvenció, az élőnyelvnek pedig van egy organikus evolúciója, ami "magától" történik, őt inkább ez foglalkoztatja. (Tudom, egyik cikk sem állította ennek az ellenkezőjét, de könnyen összemosódnak a dolgok.)
- Nádasdy (ja, egyébként Ádám) valóban megengedő ezekkel a tömeges nyelvi elhajlásokkal szemben, mert nem érzi úgy, hogy nyelvészként feladata lenne a jelenségeket bírálni. Aigner Szilárd sem szentségel a tévében, ha hétvégére esőt igér. Mint magánember aztán valószínűleg igen. Egyébként Nádasdy is írt egyszer egy cikket, amiben felsorolja, hogy neki mely jelenségek nem tetszenek, hangsúlyozva, hogy gusztus dolga. Ahogy a gombaszakértőnek is lehet kedvenc gombája, de az nem a szakmájából adódik.
- Ehhez jön még, hogy ha az embert lenyűgözi a nyelvtörténet, akkor nyilván egész másfajta bizsergést érez, ha a változás a szeme láttára megy végbe. Ha egy biológus szemtanúja lehetne egy új állatfaj kialakulásának (elnézést a természettudományos képtelenségért), nem fogja megakadályozni a status quo romantikus védelme érdekében, hiszen maga a folyamat lebilincseli.
Amúgy ő értékeli a nyelv védelmezőinek fáradalmait, hiszen rámutatnak ezekre a jelenségekre.
Revbirot eddig is nagyon kedveltem, de most kuion megorultem annak, hogy vegre valaki ki mert allni es kijelenteni, hogy a nagymagyarnemzeti mozgalom jelszava a magyar nyelv ismeretenek hianyossagairol allit ki hiteles tanusitvanyt. (Mint ahogy ez altalaban jellemzo a politikailag tulfutott mozgalmakra, legyenek azok barmilyen nemzetiek is, valahogy ugy, ahogy a szerelem heveben az ember a kedvesnek szant levelbne pacakat ejt az izgalomtol, ugy szorjak tele ezek az emberek nyelvtani hibakkal irasaikat, beszedeiket. Persze, kulon megerne egy kort politikusaink matematikai jaratlansaga is, utalok itt a negativ valoszinusegre, a 360 fokos fordulatre es a haromszaz-harmincezer forintre. Liter. )
Szerintem sem volt nagy dívat az elmúlt 50 évben "A bajba jutott várkisasszony" címen "ilyen jellegű irodalmat" kiadni... Csatlakozni vagyok kénytelen.
Ha lesz topic-találkozó, elhoznám a dalocskát, amelyet a topic közössége - kis magyarázat és szövegmegfigyelés után - együtt harsoghatna a szélbe akár.
