Köszönöm! Mert tudom, hogy a kedvesem csak és kizárólag a tengerparton akar majd feküdni, amit én nem igazán szeretek... így elláttam magam olvasnivalóval, amit a part menti hűvös tavernákban lapozgathatok!
Nos, a Nászidőszak Jeeves-es történet a szokásosnál is több szerelmi szállal, megismerheted a nagybátyját :)). Ingadozok, hogy ezt rangsoroljam előre, de talán a Piccadily Jim jobb, (nem tartozik egyik állandó szereplős vonulatba sem, Önááló sztori), főleg ha a férfi főhős nyafogós jeleneteit leszámítom, az apja pl. kifejezetten egy jellem... Azért nem árt ha a nüanszok teljes felfogásához otthon vagy néhány angolszász sportágban...
Jó nyaralást! Hogy hogy ennyi időd lesz olvasni???????
Jövő hét elején indulok nyaralni ezért bementem a könyveesboltba és hosszas kutakodás után találtam olyan Wodehouse műveket, melyeket még nem volt szerencsém elolvasni (mint tudjuk nyaraláshoz a legjobb!)
A köv. műveket sikerült vásárolnom:
Piccadilly Jim ford:Vitéz Ágnes (?)
Eszményi Sámuel ford: Várady GYörgy (?)
Nászidőszak ford: Molnár Zotán (!)
Sajnos gyakorlatilag már minden Révbíró fordítás megvan, ezért kellett ezeket megvennem, de reményteljesen indulok neki a könyveknek, főként az általam már ismert Molnár Zoltán fordításának.
Kérdésem csak annyi lenne, olvasta-e valaki a könyveket, milyen véleménnyel van róluk, élmény lesz-é avagy szenvedés?
Mint valami tökéletesített különleges tudakozó :)) Cserébe elmesélhetem neked mindazt, amit Nansenről tudni akarnál... :)
Annak viszont örülök, hogy Jeevesről derülhetnek még ki dolgok. Ez a Sally motívum nekem túl burjánzónak tűnik, kitalálhatott volna újabb női nevet is..
A válaszok cecilke kérdéseire, sorrendben: nem, nem és nem.
A Sally kalandjai főszereplője Sally Nicholas. Cecilke feltehetőleg a Doctor Sallyt olvasta, abban dr. Sally Smith szerepel. Ennélfogva nem is dobta a vőlegényét (legalábbis nem tudni erről). Továbbá: van még olyan Jeeves/Wooster-történet, amely nem jelent meg magyarul.
Az angol könyv megszerzése kissé problémásnak tűnik.
Más.
Olvasom itt, hogy Sally kalandjai a következő könyv,. Amit én olvastam abban éppen eljegyezte magát... Ez még előtte történne? Vagy könnyen jött, könnyen megy, már dobta a vőlegényt? Jobb lett volna egy Jeeves, tényleg az már mind megjelent magyarul?
A satóról eszembe jutott az általam legutóbb magamévá tett P.G.W-mű, Tüzes víz című alkotás, az imént belelapoztam, és rájöttem, hogy itte' Blissac néven van elneveződve a kastély.
És a ferdítő: Vérbíró Révbíró Mester Úr!
(Elnézést kérek a véletlen elgépelési hibáért...!)
Van egy olyan névmutató David A. Jasen könyvében (A Bibliography and Reader's Guide to the First Editions of P. G. Wodehouse), amelyből megállapítható, hogy melyik szereplő melyik könyvben fordul elő. Lord Emsworth és Bertie Wooster neve mellett jó sok adat van, de csak egy van, amelyik közös. Ez azt jelenti, hogy ebben a kötetben Lord E. és Bertie is szerepel. Csahogy ez a könyv a Plum Pie című novelláskötet, és ők más-más novellában szerepelnek...
Most olvastam ki a Folytassa, Jeevest, és vicces volt összehasonlitani a filmmel. Úgy vettem észre, a film epizódjait szinte kizárólag ebből a kötetből merítették...Mindenesetre számomra Stephen Fry annyira beégett mint Jeeves, hogy már a könyv olvasása közben is ő ugrott be, pedig korábban másnak képzeltem picit. Idősebbnek. Na, nagy élmény volt, ez a 20ik Wodehouse-könyvem, most gondolkodom, melyik legyen a következő. A Nászidőszak Jeeves-es?
Bertie nekem is túl öregnek tűnt. Jeeves pedig fiatalabbnak nézett ki mint Bertie. De az imdb szerint Hugh Laurie a fiatalabb. 90-ben a sorozat kezdetekor 31 illetve 33 évesek voltak.
Cecilke fölvetése a filmsorozat szereplőinek hajlott korával kapcsolatban teljesen helytálló. Szinte mindenki jóval idősebbnek látszik, mint ahogy az írott szöveg alapján képzeltem. Nyilván azért, mert maga Bertie Wooster (Hugh Laurie) jó negyvenes lehet, és minden perc meg is látszik rajta, tehát a nagynénikéinek arányosan idősebbnek kellett lenniük. A hal most is a fejétől bűzlött. Ez a én véleményem, szerintem.
fennakadtam valamin: a nagynénik kora. Agathának 10-15 éves Thomas fiacskája, Daliának még annyi se, valami Bonzo, az egyik regényben valami gyerekbetegségbe esett a bentlakásos iskolában és hozzáutazott az anyja emiatt nem lehetett valami fontos kavarásban benne, ami persze Bertire maradt :) szóval 40-45-nél nem kellene többnek lenniük, de itt kb 70-nek néznek ki....
Tény, de az is tény, hogy angyalhentes 558-as idézetéről nekem is egyből beugrott a Néma revolverek városa, és az ember, aki kutyát vezetve pórázon lép ki a szekrényből, s annyit mond "Nos, Benjamin?" (ha mégsem Benjamin, bocs, nincs velem a kötet)
Olvastátok PGW-től a "The Play's the Thing" című darabot? Igaz, nem ő írta, ő fordította (alighanem németből), és Molnár Ferenc Játák a kastélybanjáról van szó.
Érdekes, de a Molnár darabot nézve soha nem jutott eszembe, hogy "tiszta Wodehouse". Aztán amikor az ő verzióját olvastam, döbbentem rá, hogy valójában abszolút passzol Plumhoz.
Turai = Galahad vagy Ickenham, Dvornicsek = Beach, ráadásul a neve lehetetlensége is humor forrása, azt PGW is szerette.
Persze, mas erzes olvasni a kettot, de nekem olyba tunik, hogy mind a nyelvi, mind a szituacios humort (jaj, ezt biztos nem igy hivjak igazibol) hasonlokeppen hasznaltak. A tempo kulonbozik, a szereplok hattere is kulonbozik, de a humor ugyanabbol a forrasbol valo.
(Legalabbis en igy gondolom, de nem akarom senkire se raeroltetni a velemenyem.)
Nálam csak annyiban van köze Rejtőnek Wodehouse-hoz, hogy mindkettőn tudok nevetni. Egyébként teljesen más karakter a kettő -- a tempójuk különbözik alapvetően. Wodehouse ráérős, Rejtő sietős. Más érzés olvasni a kettőt, nekem legalábbis, de remélem, sokaknak.
Mondjuk az még az egyszerűbb eset. Az szokott fájdalmasabb lenni, amikor dialektus van írásban imitálva... (és a magyar szövegben a feketék mondjuk csongrádi tájszólásban szólalnak meg)
PGW es a francia nyelv, a French Leave eloszavabol:
I never succeeded in speaking French, but I learned to read it all right, which is all I need, for now that I am 92 and never leave my Long Island home it is improbable that I shall have the opportunity of kidding back and forth with a Frenchman, and my views on pencils will remain unspoken.
Pencils, owing to my instructress at Berlitz, were the only subject on which I was able to speak with authority. She taught me all I know today about pencils (or crayons as we call them in France). 'Le crayon est jaune', I learned to say. 'Le crayon est bleu'. 'Donnez-moi le crayon de ma tante', and lots more on this fascinating topic. If some French manufacturer of pencils had happened along, I would have held him spellbound with my knowledge of his business, but in general society the difficulty of working pencils into the conversation was too much for me and after a while I gave it up and stuck to the normal grunts and gurgles of the foreigner who finds himself cornered by anything Gallic.
"Amikor Maud visszatért a szobába, egy úr lépett ki a szekrényből, pizsamában, fején egy ízléses zöld selyem lámpaernyővel, és barátságosan mosolygott."
Szentendrén, a főtér sarkán található. Tegnap még 2 példány van a könyvből, miután én egyet elvittem.
Mellesleg pedig tegnap elkezdtem a következő PGW-regény fordítását. Ez az, amelyik e híres passzussal kezdődik: "Into the face of the young man who sat on the terrace of the Hotel Magnifique at Cannes there had crept a look of furtive shame, the shifty, hangdog look which announces that an Englishman is about to talk French."
