Milyen irónikus, pont a Feldmár iránti rajongásom miatt hagytam otthon picike gyermekemet... Nekem nagyon tetszett az is, ahogy kezdte az előadást. Hogy a nagy közönség olyan neki, mint egy nagy sárkány, és hogy félt az előadás előtt. Szerintem ha mindenki ilyen nyíltan tudna beszélni arról, hogy fél, akkor sokkal egyszerűbb lenne az élet. Tetszik, hogy még amikor idéz is valakitől, akkor is ott vannak mögötte a saját élményei, nem csak a globális okosságok.
Én mind2 előadáson voltam( úgyhogy most egy hónapig vajas kenyér a menü...), tetszett, főleg az első, de én elfogult Feldmár-fan vagyok. A stílusát nagyon szeretem, de nem lepett meg, mert láttam a filmet, ott is kb ilyen volt. Sok minden, amit mondott részletekben, elszórva vagy kicsit másképp benne vana a könyveiben, de ezeket tényleg nem lehet elégszer elmondani, meg gondolom sok mindenkinek újdonság is volt. A második előadáson is volt egy nagy röhögés, amikor valaki az LSd-terápiáról kérdezett, gondolom egy páran kipróbálnák...(én biztos).:)
Ha valaki szeretné, már rendelkezem az első előadás írott (nevezzük:lejegyzetelt) változatával - közrebocsáthatom. Bár ide igen nagy méretű lenne beemelni.
Az az "én csak jót akarok a gyerekemnek" tényleg nagy volt:)
Nekem mindkét előadás nagyon tetszett, bár az első előadásnál még hozzá kellett szoknom Feldmár stílusához. Zseniális gondolkodó. Zseniális, hogy mennyire egyszerű és kézenfekvő magyarázatai vannak olyan dolgokra, amiket mi túlbonyolítunk. Rengeteg kérdés merült fel bennem egy-egy gondolata során. Szívesen járnék hozzá analízisre:))
Nekem tetszett. Érdekes előadásmódja van. A legnagyobb jelenet szerintem az volt, amikor valaki kérdezett tőlle, és közben a legnagyobb nyugalommal kimondta az a mondatot, hogy "ő jót akar a gyerekének". Ekkor mindenki elkezdett nevetni. Feldmár eről már írt régebben, csak a kérdező nem tudta.
Én igazából azért írok, mert volt két lány nagyon nézett felém a második napi előadás első felében. Ők jobb oldal nagyából elöl ültek, én bal oldalt hátul. Akkor azt hittem, mögöttem ül egy ismerősük, azért nem kapcsoltam.
Jópofa történet, bár nehéz elhinni, hogy egyetlen utasnál se volt semmiféle igazolvány, amit normális körülmények között azért el szoktak szedni az ápoltaktól... :]
De egy diliház tényleg érdekes hangulatú lehet.
Még fiatalabb koromban egy drogellenes füzetke grafikai és nyomdai előkészítését vállaltam az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet számára (Lipótmező).
Egy korareggeli órára beszéltük meg, hogy a nyomdakész anyagot átadom nekik, és én bizony egy szép, tavaszi reggelen odaballagtam a bejárathoz, és megkérdeztem a portást, hogy ugyan, merre van a nyomda. (Tudtam, hogy van saját nyomdájuk.)
Az ember meg is mondta, hogy erre meg arra, aztán látni fogok egy kéményt, és majd ott forduljak be így meg úgy.
El is indultam a bazinagy, gyönyörű kertben. Ballagtam egy csomót, de kéményt azt sehol se láttam.
Néha jöttek velem szemben mindenféle emberek, de valahogy egyiküktől sem akaródzott útbaigazítást kérnem, mert szinte láttam magam előtt a jelenetet:
Én: "Jó napot kívánok, a nyomdát keresem, útba tudna igazítani?" Valaki: "A nyomdááát? Hehehe. Hát peersze, hogy a nyomdát! Jöjjön csak velem!... MOST, FIÚK!" Én: "Mit akarnak tőlem???" Fogdmeg: "Na, megvagy, nesze egy nyugtató, és itt ez a szép, kényelmes kényszerzubbony! Majd adok én neked nyomdát keresgélni!"
Szerencsére azért célhoz értem és sikerült kijutnom is onnan bármiféle vendégeskedés nélkül, de bevallom, igazán csak akkor lélegeztem fel, amikor kiléptem a kertkapun. :]
Ez egy részlet egy körlevélből, elnézést, ha kicsit off, de azért annyira mégsem, és állítólag igaz történet...
"Buszmegállóból a bolondok házába. Miután megállt iszogatni egy zugkocsmában, egy zimbabwei buszsofor azt vette észre, hogy utasai - 20 elmebeteg, akit Harare városából Bulawayo-ba szállított - megszöktek. Mivel nem szeretett volna balhét magának, a sofor egy közeli buszmegállóhoz hajtott, és az ott várakozóknak felajánlott egy ingyenes utat. Ezután az utasokat beszállította az elmegyógyintézetbe, a személyzetnek azt mondta, hogy a páciensek nagyon izgatottak és mindenféle kényszerképzeteik vannak. A trükköt csak 3 nap múlva vették észre..."
Most akartam beírni én is az előadásokat, de azért a háttéranyagot idekopizom:
Sajtó-háttéranyag
„10 éves a Soteria Alapítvány”
A Soteria Alapítvány 1995-ben jött létre hazai szakemberek, hozzátartozók és a neves pszichológus, Feldmár András inspirálására, hogy új szellemiségû szolgáltatásokat indítson olyan embereknek, akik problémáik miatt rendszerint pszichiátriai osztályra kerülnek. Az alapítvány létrehozását a meglévõ ellátórendszerrel kapcsolatos elégedetlenség motiválta. A rendszerváltás során társadalmunk, gazdaságunk szinte minden dimenzióban gyökeresen megváltozott, de ez a pszichiátriai ellátásról sajnos még mindig nem mondható el.
A mai magyar ellátórendszer sturktúrája az 1950-es években alakult ki, amikor a pszichiátriai betegeket és fogyatékosokat elhagyatott kastélyokban, kúriákban helyezték el, eredeti lakóhelyüktõl 200-300 kilométerre. Ebben fontos szerepet játszott a deviáns jelenségek „láthatatlanná tétele”. Az azóta eltelt negyven év alatt a magyar rendszer nem sokat változott, és továbbra is alapvetõen a nagy, zárt intézményekre épül. A kórházak pszichiátriai osztályai ritkán kisebbek 100-150 férõhelynél, a mintegy százötven évvel ezelõtt létrejött lipótmezei elmegyógyintézet (ma Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) mintegy 1500 férõhelyes, de a tartós bentlakást nyújtó szociális intézmények (pszichiátriai otthonok) is általában többszáz fõs szolgáltatások.. Viszont számos kutatás kimutatta, hogy a nagy, zárt intézményekben a betegek pár éven belül teljesen hozzászoknak az intézményi viszonyokhoz, mely az önállóság teljes elvesztésével jár (ezt nevezik hospitalizációnak). Ezért itt gyakran valóban akarat nélküli, magatehetetlen embereket látunk. Ian Falloon, a közösségi alapú ellátások egyik nemzetközileg ismert szószólója éles kritikával úgy fogalmaz, hogy „ezek az intézmények legfeljebb saját falaik közé képesek rehabilitálni.”
A Soteria Alapítvány létrejöttét leginkább az motiválta, hogy az ötvenes évek ideológiai öröksége szinte változatlan formában fennmaradt. Miközben a nagy, zárt intézmények rendszerét a hatvanas évektõl világszerte felváltotta a közösségi-alapú ellátás, addig Magyarországon ez egészen napjainkig nem történhetett meg. A nagylétszámú, tartós bentlakást nyújtó intézményekben összesen 7500 ember lakik, miközben a rendszerváltás után tizenöt évvel a sokkal emberibb, családiasabb elhelyezést nyújtó lakóotthonból összesen tizenkilencet találunk az országban, amelyek mintegy 230 embert látnak el.
A Soteria célja, hogy elõsegítse a változásokat: a saját elképzeléseink és a minket inspiráló emberek – mint a nemsokára ismét hazánkba érkezõ Feldmár András – javaslatára új fejezetet nyitottunk a hazai pszichiátriai ellátás történetében. Az eltelt tíz évben számos szolgáltatást hoztunk létre, mint például az 1995-ben elindított krízisház, ahol gyógyszerek alkalmazása nélkül vagy minimális gyógyszeres kezeléssel segítettünk pszichotikus állapotban lévõ fiataloknak. Azonban a hazai konzervatív szakmai légkörben ezt nem lehetett fenntartani, és engedélyek és források hiányában be kellett zárnunk a házat. Mára a tevékenységünkkel szembeni ellenállás és elutasítás inkább elfogadássá alakult: három önkormányzattal összesen öt szolgáltatás – közöttük klubházak és családi tanácsadó programok – mûködtetésérõl kötöttünk ellátási szerzõdést. A Soteria hozta létre Budapest elsõ nappali intézményét, és a jogszabályi nevesítés elõtt öt évvel már közösségi pszichiátriai ellátást mûködtettünk.
Jelenlegi szolgáltatásaink:
- Pszichiátriai betegek nappali intézménye (klubház) Budapest III. és XIII. kerületében
- Közösségi pszichiátriai ellátás Budapest II. és III. kerületében
- TÁMPONT munkaközveítõ iroda mentális problémával küzdõ emberek részére Budapest egész területén
Mára a hazai pszichiátriai ellátás egyik elismert reformszervezetévé vált az alapítványunk, és évente mintegy hatszáz családot látunk el Budapest területén. Megelégedni akkor fogunk, ha létezõ szolgáltatásaink mellett sikerül újraindítanunk a tíz évvel ezelõtt megálmodott krízisházat. Ez azt jelentené, hogy Magyarország is nyitott a máshol sikerrel alkalmazott humánus, új módszerek irányában.
Feldmár András
Kanadában élõ magyar pszichológus, pszichoterapeuta
1940-ben született Budapesten, majd tizenhat évesen, 1956 decemberében távozott az országból – saját bevallása szerint inkább családi, mint politikai okokból. Kanadában szerzett diplomát matematikából, majd hirtelen váltással a pszichológia felé fordult. 1969-tõl egyetemi tanulmányai befejeztével klinikai pszichológusként dolgozott Vancouverben, és ekkor ismerkedett meg R. D. Laing skót pszichiáterrel. A vele való találkozás olyan nagy hatással volt Feldmárra, hogy Londonba költözött, Laing tanítványa lett és egy életre szóló barátságot kötöttek.
1975-ben Kanadába visszatérve privát praxist indított, melyet a mai napig folytat. Az eltelt több, mint harminc évben rendkívül szerteágazó tevékenységet végzett: figyelemre méltó eredményeket ért el pszichotikus betegek pszichoterápiájával, de elõszeretettel foglalkozik gyerekekkel, családokkal, csoportokkal és különbözõ közösségekkel is.
Az utóbbi években egyre több idõt töltött pszichológusok és pszichiáterek továbbképzésével. Elõadásokat és workshopokat tartott Kanada, az Egyesült Államok és Anglia több városában, valamint Szarajevóban, Szerbiában, Debrecenben és Budapesten is. 2002-ben Fliegauf Benedek „Van-e élet a halál elõtt?” címmel portréfilmet forgatott róla.
1995-ben magyarországi látogatása alkalmával találkozott Dr. Csom Éva pszichiáterrel és kollégáival. Beszélgetéseik hatására jött létre a magyar Soteria Alapítvány, a nemzetközi Soteria mozgalom részeként, melynek gyökerei egészen R. D. Laing londoni kezdeményezéseihez nyúlnak vissza. A szervezet azóta is szoros kapcsolatot ápol Feldmár Andrással, és a Soteria munkatársai sok tekintetben az õ magyar követõinek számítanak.
Feldmár András a Soteria Alapítvány 10. születésnapja alkalmából két elõadást tart:
2005. szeptember 27. 19.30
Szeretet, vágy, akarat és szex
2005. szeptember 28. 19.30
Valóság, képzelet, nyelv és emberi kapcsolat
Helyszín: BME "K" épület, Auditorium Maximum, Mûegyetem rakpart 3.
Az áráról annyit, h a minap a nőgyógyásznál töltöttem 15 azaz tizenöt percet, mely rákszűrést és receptírást foglalt magában, és 6000 magyar forintot fizettem érte...
soteriához közeli források csepegtetik az igét. a honlapjukon biztos lesz majd információ. az árakról annyit tudok, hogy nem lesz olyan horribilis. 4-5 e Ft-ért árulnák a jegyeket. két előadás lesz (nem workshop!). kérdezni azért lehet.
en voltam Feldmar shopjan kb. 2,5 eve... nekem megerte,nagyon jo volt...foleg ahogy beszelgetett mas pszichologusokkal...persze van nehany "nem tul jo" pszichologus, azok persze probaltak bekeriteni ot, hogy nincs igaza itt meg ott abban amit mond, de nem tudtak...szerintem nagyon hiteles Feldmar, nekem felnyitotta sok dologban a szemem. Neha most is elolvasom ha a kezembe kerul vmi tole, de mostmar tudom a sajat utamat jarni, es en ezert nagyon halas vagyok neki, meg magamnak, hogy nem ragadtam le hu.e gyogyszerezo pszichologusoknal.
uccsó infóm szerint jön, de csak a halál biztos. Ezekkel a workshop-okkal az szokott a baj lenni, hogy magyar viszonyokhoz képest horribilis összegeket kérnek érte. Teszem azt tizenezer forintokat néhány órányi tekintélyszemélyen csüggésért.
nem tudom, a honlapot nem szoktam nézni. egy ismerőstől kapom az infókat. szeptember végét mondott, de pontos időpontra nem emlékszem. talán még a helyszín sincs meg. olyan nagy a titkolózás, hogy ő is csak úgy súgta nekem ezeket. akkora nagy szám lenne ez az ember?
köszi, a múltkor néztem a soteria honlapját, írtam is mailt, de vagy nem ment el, vagy mindenki nyaral, mert nem jött válasz. Ha jön Feldmár szeptemberben, én tutira elmegyek, ez valami rendezvény keretében lesz?
amit írt az előbb Jucsa, azt tudom neked mondani, a Soteriában olyasmi a szemlélet itt, Mo.-on mint amit Feldmár papa tol. Ha írsz mailt az exituslethalis@mailbox.hu címemre, kérdezek neked egy terapeuta kontaktot. Depire ők alapból nem a zantidepresszánssal nyitnak, elég gyóccerellenes brigád, just as Feldmár.
