Psmith főnöke adja elő tömeg előtt az egyik JKJ sztorit, amelyikben egy nagy preparált halról van szó. A hal egy kocsmában függ a falon, és sok vendég azt állítja, ő fogta ki, de a végén kiderül, hogy műanyag. Psmith főnöke úgy adja elő, mint saját sztoriját, mire Psmith pajtásunk felszólal, hogy tennie kéne valamit, mert egy Jerome K Jerome nevű pali lenyúlta a történetet.
A Psmith in the City és a Psmith Journalist kicsit összefolyik az emlékekben, az előbbire tippelek, mert az utóbbiról az maradt meg bennem, hogy Wodehouse-tól szokatlan komolyságú szociodráma. A kedvencem a szájpadlás nélküli (ugye?) szocialista agitátor.
"tudna valaki egy címet mondani, ahol a teljes életművet megtalálom?" -- kérdi KubBarb. Bár amilyen jó lenne, ha létezne ilyen cím. A teljes életmű, pláne digitalizálva... mámorító gondolat. Feltéve persze, hogy a teljes Wodehouse-életműről van szó, nem pedig... neveket nem mondok.
A brit Wodehouse társaság honlapján (http://www.eclipse.co.uk/wodehouse/ ) kell lennie teljes címlistának. Ha mégsem lenne, nagyot csalódnék. Akkor az orosz Wodehouse-társaság honlapját kell majd fölkeresni, de annak a címe most nincs a kezem ügyében, de majd kikutatom.
Még nem olvastam el az eddigi hozzászólásaitokat, nem tudom volt-e már erről szó, de gyors segítségre lenne szükségem: tudna valaki egy címet mondani, ahol a teljes életművet megtalálom? Előre is köszi, és most elkezdem olvasni az eddigieket:)
Sok jel mutat arra, hogy Klapka György valóban élt Angliában. Fél órát sem töltöttem a Google faggatásával, és máris több, erre utaló nyomot találtam. A Magyar Életrajzi Lexikonban közölt adatokat eddig általában megbízhatónak ismertem -- no de ha nem közli az adatot...
Ha már ennyi szó esett Jerome-ról a Wodehouse-fórumon -- emlékszik-e valaki, hol idéz PGW egy epizódot Jerome egyik művéből?
Mas. A kovetkezo idezet a "Herend Herald" Vizi E. Szilveszter-interjujabol valo. Igaz, h orvos, de megiscsak az MTA elnoke, ezert idezem:
"At Herend today, they make vases, coffee cups and dining services, which, say, in the 19th century Batthyány himself ordered, or Klapka from London."
Mindezt az interju vegen mondja, hizelegve kicsit a porcelangyarnak. Persze lehet, h felretajekozott, de egyre inkabb hajlok affele, h Klapka elhetett Londonban.
Eszerint a Kossuth-eletrajz szerint: http://www.muveszetek.com/napsziget/akt-152.htm Klapka (valamint Teleki es Kossuth) 1859-ben Parizsban volt--vagyis az Eletrajzi Lexikon listaja lehet, h nem teljes. Ez persze nem jelenti azt, h Londonban is elt, de ezt sem zarja ki az, h a lexikon nem emliti meg.
"1859-ben Párizsban Klapka Györggyel és Teleki Lászlóval megalakította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot (emigráns magyar kormány)."
Nekem is ugy tunik, h minden eletrajz a baratsag-variaciot hozza, ugyhogy most mar kivancsi lettem, h igaz-e ez a tortenet, es ha nem, vajon honnan szarmazik.
Nem én olvastam, hanem a 224. hozzászólásban említette Applebaum. Persze lehet, hogy az ilyesmit jobb nem tudni?! Ha esetleg Applebaum olvassa ezeket a sorokat, megkérhetem, hogy írjon ehhez a rejtélyes ezüstbuzihoz szövegkörnyezetet és/vagy definiálja a kifejezést? Ha nem túl nagy kérés, persze, és ha hölgyek jelenlétében is kifejthető a téma...
Most aztán tényleg mesélje el nekem valaki, hogy miért nem tagolódnak a remek beírásaim! Kezd roppant idegtépő lenni. Pedig most még sorokat is kihagytam...
Üdv errefele!
Ha bővíteni szeretnél, és még nem ismered, javaslom kezdd a Rengeteg pénzzel. Nemrégiben láttam boltban, kiadták megint. Utána jöhet bármi más. Meg péntek esténként a Dunán a 'Majd a komornyik'.
Az ezüstbuzira van tippem, de szövegkörnyezet nélkül inkább nem találgatok. Ezt Wodehousenál olvastad? Ki fordította?
Köves
Sziasztok, én itt új vagyok. Elolvastam az egész fórumot, és azt szeretném írni, hogy:
„… belépett Freddie Threepwood, becsukta az ajtót maga mögött, az ágyhoz tántorgott, és mélyen, csukladozó hangon felnyögött. Psmith, akit ily durván felriasztottak kellemes ábrándozásából, megfordult, és neheztelve pillantott a bánatos ifjúra.
- Majd máskor, Threepwood pajtás, amikor csak tetszik – mondta udvariasan, de határozottan. – Most nem. Nem vagyok abban a hangulatban.
- Mi? – kérdezte Freddie szórakozottan.
- Azt mondtam, hogy bármikor máskor a legnagyobb elragadtatással fogom élvezni állathangutánzó művészetét,…”
Én ennél a résznél a röhögéstől leestem a székről.
A Wodehouse-repertoárom még elég csekély, bővítésre szorul. Eddigi élményeim alapján a legjobban „A jókedvű jótevő” nyerte el a tetszésemet. Különösen Lavender Briggs tett rám kedvező benyomást.
Van egy kérdésem: Mi az az „ezüstbuzi”? Kérdeztem az okosabbnak tűnő kollégáimat, ők se tudják.
„Jerome Klapka Jerome mélyen vallásos családban született 1859. május 2-án. Három idősebb testvére is különös neveket kapott: két nővérének Paulina Deodata illetve Blandina Dominica, bátyjának pedig Milton Melancthon volt a neve. Milton 1855-ben született, és hat éves korában elvitte a krupp nevű torokgyulladás.
Id. Jerome Jerome második keresztneve is szokatlan volt: Clapp. A Jerome-ot nem is használta, a gyülekezet Clapp tiszteletesként emlegette. Vélhetnénk, hogy a ‘Klapka’ név ebből származik, de valójában nem így áll a helyzet. Klapka György tábornok, az 1849-es szabadságharc ifjú hőse elhagyta hazáját, és brit földön telepedett le, hogy megírja emlékiratait. Nyugalmas helyet keresett, ezért elfogadta Jerome tiszteletes meghívását, az ő házánál szállt meg, és a család barátja lett. Jerome K. Jerome iránta való tiszteletből kapta második keresztnevét.”
A történet szép, egy kisebb hibával: A Magyar Életrajzi Lexikon szerint Klapka a szabadságharc bukása után Törökországba emigrált, majd Olaszországban és Svájcban élt. A kiegyezés után hazatért, vállalkozó lett és országgyűlési képviselő Tisza Kálmán balközép pártjában.
Idősb Jerome ettől még olvashatott az újságban a hős tábornokról, aki a világosi fegyverletétel után még hetekig védte Komáromot, amíg szabad elvonulást nem sikerült kieszközölnie embereinek és önmagának. Annyi mindenesetre biztosnak látszik, hogy a Klapka nem felvett név: az egzotikus keresztnevekben tobzódó szülőktől kapta az író.
:O))) a csónak az a jerome k. jerome, bár humoruk kétségtelen, egy tőről fakad, javaslom beszerezni a három ember kerékpáron-t, valamint - jobbára '45 előtti kiadásban - egyéb műveit, a fájdalom garantált gyomortájékon
Jajj... régebben olvastam tőle egy-két könyvet... Forduljon Psmith-hez (ahol a "p" néma) :))) és azt hiszem, a "Három ember egy csónakban" is tőle van. Arra emlékszem, hogy könnyesre röhögtem magam. :)))
I held it truth, with him who sings To one clear harp in divers tones, That men may rise on stepping-stones Of their dead selves to higher things.
— Alfred Lord Tennyson, In Memoriam A. H. H.
Wodehouse kétségkívül innen vette a képet, hogy egykori önmagunkat hágcsóként használva emelkedhetünk egyre magasabbra. A Tennyson-versnek nem találtam magyar fordítását, ezért valamivel emelkedettebb prózában ültettem át. A Valami új 8. fejezetében nem aprólékoskodtam ennyit. Ott ugyanezt a részletet így intéztem el: "... az Ashe-féle optimista világosan látta az arra utaló jeleket, hogy Mr. Peters egykori önmaga romjain új, magasabbrendű életbe emelkedhet, és jóllehet nem zárkózhat már fel azok közé, akik mosolyogva falják a currys homárt, a karmonádli terén azonban még számottevő eredményeket mutathat fel."
Szerzőnk szerette ezt a Tennyson-képet, valamelyik Wooster-történetben is elsütötte.
"... a sors csapásait beépítse egyénisége fundamentumába, s rajtuk mint hágcsón egykori énjét meghaladva, lángelméjével a bukást is diadalra váltsa." Ez szép :)) Vagy ez valami idézet?
Cecilke fején találta a szöget: az Öröm az ürömbenből (!) valóban készült zenés színpadi komédia, 1980-ban Windsorban a Theatre Royalban, 2004-ben pedig Edinburgh-ban, a fesztiválon játszották. A szöveget és a zenét a szerzőktől megszereztem, és valamikor az ősszel továbbítottam a Vígszínházba, ahonnan évekel ezelőtt Wodehouse-komédiát kértek. Remélhetőleg egyszer reagálni fognak.
Mi baja volt angolul Gertrude Butterwick apjának? Isiász, angolul sciatica. De az isiász helyesírása magyarul nem elég komplikált, ezért kellett egy nehezebben leírható mozgásszervit keresnem.
"... ami hallal kezdődik... Á, hallucináció. Mi ez a kollektív amnézia az angoloknál?"
Az én rögtönzött magyarázatom: angolul a műveltség fokmérője a "hosszú szavak" ismerete. A hosszú szavak az angolban jellemzően latin és görög eredetűek, ezért aki hosszú szavakat használ, mint hallucináció vagy idioszinkrázia, az művelt ember. Angliában, a sznobizmus őshazájában kiapadhatatlan humorforrás a hosszú szavak helyetelen használata, mert leleplezi az alaptalan fennhéjázást. Hát még akkor, ha a bonyolultabb szavakat az inasától kérdezi meg...! Az angol olvasó kaján örömöt érez, amikor a választékosan fogalmazó alak felsül, megszégyenül. (Nálunk Hofi Géza alkalmazta ezt a fajta plebejus humort. Ma is a fülemben van, ahogy megsemisítő gúnnyal azt mondja: Volumen!)
Albert Peasemarch valóban szerepel a 35 évvel később megjelent Cocktail Time-ban is, ahol immár szárazföldi munkát végez. Ennyi idő alatt megváltozhat a karakter, de esze ott is csak annyi van, "amennyi egy aszpirines dobozban elfér".
Tegnap este megvettem a könyvet és gyorsan elolvastam a cselekményt, még a finomságokra nem volt időm.. :) A klasszikus PGW, nem lehet rá panasz, annyi csavar van benne, hogy az már filmre kívánkozik. Esetleg színpadra a kis térigény miatt.
Sajnos nem tudok annyira angolul, hogy eredetiben is értékelni tudnám a nüanszokat, akkor meg minek, ezért megkérdezhetem tőled, mi baja volt angolul GB apjának? :)
És egy kulturális kérdés: majd minden regényben a fő vagy alszereplő fiatalurak - akik valami igen jónevű helyen végeztek - rendszeresen ilyesmit mondanak : valami ami hallal kezdődik... Á, hallucináció. Mi ez a kollektív amnézia az angoloknál? És miért akarnak olyan szavakat használni, amit nem tudnak? Már Bertie Wooster is rengeteget szenvedett emiatt.... Ráadásul nem is tulságosan ismeretlen szavak.
De mintha AP (üröm) jelleme nem az volna, mint amit egy korábban megjelent, de nyilvánvalóan később játszódó sztoriban olvastam volna. Amikor Mr I. sínre teszi szerelmi életét :)
Egyébként tetszett, meggondolatlanul erősen köhögtető betegségem alatt olvasom, mikor is a nevetés fuldoklásba torkollik, dehát nehéz letenni... :)
Tegnap végre én is kézbe vehettem az Öröm az ürömben példányait. (A borító grafikájáért én kérek elnézést.) Meglepően testes a könyv -- a papír is vastagabb, a szöveg is hosszabb a szokásosnál.
Én nagyon kedvelem ezt a regényt; remélem, ti is így lesztek vele.
Szerintem a Love among the Chickens inkább érdekes, mint jó. Mármint irodalomtörténeti szempontból. 25 évesen írta, és ez alapozta meg regényírói pályafutását (egyesek szerint).
Kicsit olyan, mint amikor valami híres festmény tanulmányskicceit nézegeti az ember. Felismerhetőek a motívumok, jól látszik, hogy miből mi lett, de az is világos, hogy még nincs kész.
További érdekesség, hogy Ukridge első fellépése, és nős. Aztan a későbbi írásokban visszaagglegényül.
– Hajtson, mint a veszett fene! – mondta Freddie a sofőrnek.
– Hová? – kérdezte az, nem minden ésszerűség híján.
– Mi? Ja, a Paddingtonhoz.
Ma is emlékszem, ez volt az a részlet, amelyből megértettem, hogy minőségilleg más irodalommal van dolgom, mint bármi, amivel addig találkoztam. Tíz éves voltam, még sohasem utaztam taxiban, és sejtelmem sem volt, hol van a Paddington.
Ezután még tizennyolc év telt el, mire először eljutottam Londonba. (Addigra a Hübele Sámuel már megjelent magyarul.) A fent idézett részletre emlékezve a legelső napon elzarándokoltam a Paddingtonhoz, és ugyanaznap este a Panton Streetre is, hogy megnézzem, hol lehetett a Haragos Sajt nevű szórakozóhely. Bates és Tresidder urakat már nem találtam ott, Willoughby Braddock sem bukkant fel az éjszakában.
