Természetesen nekem is nagyon tetszenek ezek a könyvek, de ami most ennél érdekesebb volta miatt kopog a fejemben az az, hogy mennyi sok értelmes, jópofa hozzászólást lehet e témában olvasni. Lehet, hogy a Wodehouse könyvek az "okos emberek" kedvenc olvasmányai? S ha ez így van, mi a helyes válasz erre? "Persze hogy így van, naná!" vagy pedig "Igen, ez így van, sajnos ez a helyzet." Nem tudom, mennyire érthető (érezhető) ez így, sajnos én csak ennyire vagyok okos... (Lehet, hogy csak okoskodni akartam ezzel, ráadásul off-oltam is. Bocsi.)
Elnézést, most látom ezt a már egy hónapos kérdést. Nem tudom, eddig miért nem vettem észre.
Nos, az ezüstbuzi kifejezést én is csak egy korábbi hozzászólásból emeltem át (194-es körül). Viszont érteni véltem. Szerintem ez nem a homoszexualitásnak egy válfaja, hanem valaki, aki rajong az ezüst tárgyakért. Szokták ezt használni más összetételekben is, pl mozibuzi (azt hiszem ezt az Annie Hall magyar szinkronjában hallottam), autóbuzi stb. Nyilván zavaró, hogy az ezüstbuziban az "ezüst" melléknév is lehet, és így olyan hatást kelt, mintha a "buzi" jelzője lenne.
Szóval szerintem élő szóképzésről van szó, de Wodehouse szövegben idegennek hat.
Hát a "felvilágosításokat adó hivatalnok" elég rémes.
Ugyanakkor az "összes alkalmazottjai" is báncsa a fülem. Persze lehet, hogy akkor még az "összes" többest vonzott, elvégre sok nyelvben megvan az a kettősség, hogy a "minden" sing-et vonz, az "összes" pedig plur-t.
Amikor még csak az emsworth-féle idézetet olvastam, úgy értettem a dolgot, hogy az adott szituációban még sok alkalmazott jelen volt, és mindenki figyelt.
A Youwine-féle meg inkább azt jelenti, hogy a hivatalnok fürge volt, hiszen mindenki a hotelben fürge volt.
Gondolom Plum az utóbbira gondolt.
Ilyen szempontból a fürge jobb, mert ezt a félreértést elkerüli... persze kérdés, mi az eredeti határózó?. Alertly?
Az Eszményi vő érdekes eset, mert a The Insdiscretions of Archie a háború előtt két fordításban, két különböző címen is megjelent magyarul. A nálad lévő példányt alkalmasint Tábori Mihály fordította, a nálam lévőt pedig Balogh Barna, a címe Utazás az após körül, és a Pesti Hírlap Könyvek sorozatban jelent meg 1929. december15-én. Sárga fedelű, zsebbe való könyvecske. Így kezdődik:
I. fejezet
Kellemetlen ljelenet egy szállóban.
— Hé, fiatalember! — kiáltotta Archie.
— Parancsol, uram? — válaszolta a portás figyelmesen. A Cosmopolis Hotel összes alkalmazottjai figyelmesek voltak.
Youwine, megtennéd, hogy ideidézed ezt a részt a Tábori-fordításból?
Köszönöm szépen a tippet, elolvastam a „Rengeteg pénz”-t és nagyon a kedvemre való volt. Bár egy kicsit hirtelen ért véget. Egy pillanatra nem is értettem, hogy akkor most mi van. Vagyis hogy most elfogadták a pénzt annak fejében, hogy hősünk kiszáll a milliomos leányzó életéből és nem vadászik többé hozományra, közben meg hát pont hogy igen. Na persze a milliomos nagybácsi csúnyán átverte (ütőkártya a kezükben), de erre nekem kellett rájönnöm magamtól, használva az eszemet, és asszem ezt nevezik elvarratlan szálnak. Vagy mi.
De írok mást is. Elolvastam továbbá a „Gáz van, Jeeves”-t is, amit Molnár Zoltán fordított, a szokásos bakikkal (ez a tegezés-magázás kérdés olyan, amin még az ígéretesebb fordító-jelöltek is elvéreznek). Szerintem az illető ráérzett a dologra, de távol van még a tökélytől. Mindenesetre az ő tolmácsolásában idézem a következő két passzust, szórakoztatásképp:
„Minden bizonnyal azok közé a lányok közé tartozott, akik kezükkel befogják férjük szemét, miközben az macskajajos fejjel betámolyog reggelizni, és azt mondják neki: „Találd ki, ki vagyok!”
Egyszer egy újonnan nősült cimborám udvarházában vendégeskedtem, akinek arája öles betűkkel a kandalló fölé vésette, ahol lehetetlen volt nem észrevenni, az alábbi feliratot: EZT A FÉSZKET KÉT SZERELMES ÉPÍTETTE, és még mindig jól emlékszem a mátkapár másik, hímnemű tagjának tekintetében ülő néma gyötrelemre, ami mindannyiszor megjelent benne, valahányszor a srác bejött, és meglátta a feliratot.”
„Na persze értettem én, miről van szó. Madeline megpróbált kissé kozmetikázni a fiúja imázsán (ha jól tudom, így mondják), és ezt, mint minden lány, túlzásba vitte. Ugyanezt figyeltem meg újdonsült ifjú aráknál is, amikor azt próbálják neked bemesélni, hogy Herbertnek vagy George-nak, vagy bármi legyen is a neve, rejtett mélységei vannak, melyeket a sekélyes és felületes szemlélő hajlamos nem észrevenni. A nők az effélék terén soha nem tudják, hogy hol kell megálljt parancsolni maguknak.
Emlékszem, egyszer Mrs. Bingo Little, röviddel a házasságkötésük után azt mesélte nekem, hogy Bingo költői dolgokat mondott neki a naplementéről – holott a srác legbenső barátai tökéletesen tisztában voltak vele, hogy cimborájuk soha életében még csak észre se vett egyetlen naplementét se, és hogy ha valami rendkívüli véletlen folytán valaha észrevenne is egyet, akkor az egyetlen megjegyzés, amit tenne rá, az volna, hogy az egy jól átsült marhaszeletre emlékezteti.”
Valamelyik György - elfelejtettem, hogy hányadik - azt mondta egyszer: bizonyos mennyiségű alvás minden éjjel - hogy mennyi , az most kiment a fejemből - valamivé teszi az embert, de hogy mivé, az pillanatnyilag nem jut eszembe. (Valami új)
Applebaum jól tudja: a Psmith a pénzvilágban című regényben, egy politikai gyűlésen Mr. Bickersdyke meséli el a Jerome-féle történetet, mintha vele magával történt volna meg. A kapitális pisztráng persze nem műanyagból van (a sztori jó száz évvel ezelőtti), hanem gipszből. (A magyar kiadásban: 72-73. oldal.)
Psmith főnöke adja elő tömeg előtt az egyik JKJ sztorit, amelyikben egy nagy preparált halról van szó. A hal egy kocsmában függ a falon, és sok vendég azt állítja, ő fogta ki, de a végén kiderül, hogy műanyag. Psmith főnöke úgy adja elő, mint saját sztoriját, mire Psmith pajtásunk felszólal, hogy tennie kéne valamit, mert egy Jerome K Jerome nevű pali lenyúlta a történetet.
A Psmith in the City és a Psmith Journalist kicsit összefolyik az emlékekben, az előbbire tippelek, mert az utóbbiról az maradt meg bennem, hogy Wodehouse-tól szokatlan komolyságú szociodráma. A kedvencem a szájpadlás nélküli (ugye?) szocialista agitátor.
"tudna valaki egy címet mondani, ahol a teljes életművet megtalálom?" -- kérdi KubBarb. Bár amilyen jó lenne, ha létezne ilyen cím. A teljes életmű, pláne digitalizálva... mámorító gondolat. Feltéve persze, hogy a teljes Wodehouse-életműről van szó, nem pedig... neveket nem mondok.
A brit Wodehouse társaság honlapján (http://www.eclipse.co.uk/wodehouse/ ) kell lennie teljes címlistának. Ha mégsem lenne, nagyot csalódnék. Akkor az orosz Wodehouse-társaság honlapját kell majd fölkeresni, de annak a címe most nincs a kezem ügyében, de majd kikutatom.
Még nem olvastam el az eddigi hozzászólásaitokat, nem tudom volt-e már erről szó, de gyors segítségre lenne szükségem: tudna valaki egy címet mondani, ahol a teljes életművet megtalálom? Előre is köszi, és most elkezdem olvasni az eddigieket:)
Sok jel mutat arra, hogy Klapka György valóban élt Angliában. Fél órát sem töltöttem a Google faggatásával, és máris több, erre utaló nyomot találtam. A Magyar Életrajzi Lexikonban közölt adatokat eddig általában megbízhatónak ismertem -- no de ha nem közli az adatot...
Ha már ennyi szó esett Jerome-ról a Wodehouse-fórumon -- emlékszik-e valaki, hol idéz PGW egy epizódot Jerome egyik művéből?
Mas. A kovetkezo idezet a "Herend Herald" Vizi E. Szilveszter-interjujabol valo. Igaz, h orvos, de megiscsak az MTA elnoke, ezert idezem:
"At Herend today, they make vases, coffee cups and dining services, which, say, in the 19th century Batthyány himself ordered, or Klapka from London."
Mindezt az interju vegen mondja, hizelegve kicsit a porcelangyarnak. Persze lehet, h felretajekozott, de egyre inkabb hajlok affele, h Klapka elhetett Londonban.
Eszerint a Kossuth-eletrajz szerint: http://www.muveszetek.com/napsziget/akt-152.htm Klapka (valamint Teleki es Kossuth) 1859-ben Parizsban volt--vagyis az Eletrajzi Lexikon listaja lehet, h nem teljes. Ez persze nem jelenti azt, h Londonban is elt, de ezt sem zarja ki az, h a lexikon nem emliti meg.
"1859-ben Párizsban Klapka Györggyel és Teleki Lászlóval megalakította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot (emigráns magyar kormány)."
Nekem is ugy tunik, h minden eletrajz a baratsag-variaciot hozza, ugyhogy most mar kivancsi lettem, h igaz-e ez a tortenet, es ha nem, vajon honnan szarmazik.
Nem én olvastam, hanem a 224. hozzászólásban említette Applebaum. Persze lehet, hogy az ilyesmit jobb nem tudni?! Ha esetleg Applebaum olvassa ezeket a sorokat, megkérhetem, hogy írjon ehhez a rejtélyes ezüstbuzihoz szövegkörnyezetet és/vagy definiálja a kifejezést? Ha nem túl nagy kérés, persze, és ha hölgyek jelenlétében is kifejthető a téma...
Most aztán tényleg mesélje el nekem valaki, hogy miért nem tagolódnak a remek beírásaim! Kezd roppant idegtépő lenni. Pedig most még sorokat is kihagytam...
Üdv errefele!
Ha bővíteni szeretnél, és még nem ismered, javaslom kezdd a Rengeteg pénzzel. Nemrégiben láttam boltban, kiadták megint. Utána jöhet bármi más. Meg péntek esténként a Dunán a 'Majd a komornyik'.
Az ezüstbuzira van tippem, de szövegkörnyezet nélkül inkább nem találgatok. Ezt Wodehousenál olvastad? Ki fordította?
Köves
Sziasztok, én itt új vagyok. Elolvastam az egész fórumot, és azt szeretném írni, hogy:
„… belépett Freddie Threepwood, becsukta az ajtót maga mögött, az ágyhoz tántorgott, és mélyen, csukladozó hangon felnyögött. Psmith, akit ily durván felriasztottak kellemes ábrándozásából, megfordult, és neheztelve pillantott a bánatos ifjúra.
- Majd máskor, Threepwood pajtás, amikor csak tetszik – mondta udvariasan, de határozottan. – Most nem. Nem vagyok abban a hangulatban.
- Mi? – kérdezte Freddie szórakozottan.
- Azt mondtam, hogy bármikor máskor a legnagyobb elragadtatással fogom élvezni állathangutánzó művészetét,…”
Én ennél a résznél a röhögéstől leestem a székről.
A Wodehouse-repertoárom még elég csekély, bővítésre szorul. Eddigi élményeim alapján a legjobban „A jókedvű jótevő” nyerte el a tetszésemet. Különösen Lavender Briggs tett rám kedvező benyomást.
Van egy kérdésem: Mi az az „ezüstbuzi”? Kérdeztem az okosabbnak tűnő kollégáimat, ők se tudják.
