Laci, jobbulást! Szerintem a klíma sem tett jót neked (sem), én is rendesen berekedtem. A teszten én nem jegyzeteltem, gondolván, hogy úgysem fogok megogalmazható különbséget hallani. Két dolog azért nagyon feltűnt. A Private Investigation-ben van egy ütős hangszer vibrafon-szerű hanggal, ami a szám elején is szólt, de ez csak Dys-cus trafóin tűnt fel. A másik kettő összemosta az ütéseket, szinte folyamatos hang szólt, a D trafón elkülönültek a hangok. A másik a Beethoven hegedűverseny hegedűje. A D esetben a társaság még szívesen hallgatta volna, a másik két esetben már hamar elég lett. A mélyek is jobban tetszettek, bár nem mondom, hogy jobbak, mint a Lundahlé. Szóval, Dys-cus trafóit vittem volna haza. Meg is tettem! :)
Ma délután magam is erre gondoltam. A 2a3 kihegyezetten kevés wattja igen érzékennyé teheti.
Nálam vannak Decca 300b-i. Ha lesz időm (meg kilábalok a trónörököstől kapott lázból) meg fogom próbálni A táptrafó (made by Márton Skomától) alkalmas a 300b táplálására. A meghajtást nem akarom megváltoztatni, az már sok lenne. De egy katód ellenálló + csatoló cseréje gyorsan megy. Sokan használnak SRPP meghajtást ecc83-al 30b-hez, és az ecc808 annak a klónja. Tudom, hogy nem lesz egy combos meghajtás, de egy próbát megér. Kiváncsi vagyok rá, megosztom veletek a tapasztalatokat.
Elég sokat jegyzeteltem, és ennek alapján mondom, hogy nincs nagy különbség L és D között. D kevésbé dinamikus, általában jobban teljesített. L nem bírt a nagyobb hangtömegekkel, torzzá vált. Nálam kevéssel, de D nyert. Az első trafó messze elmaradt D és L-től. Így utólag nem bírok megszabadulni attól az érzéstől, hogí Krizsi erősítője nem volt jó alany a teszthez. Azért nem, mert az átlagos SE kapcsolásoknál sokkal érzékenyebb bármilyen változásra. Ez elvileg jó is lehetne, de egy trafó csere valószínűleg több változást hoz az erősítő működésében, és így a hangban is, mint amekkora változást a trafó hozna. Lehet, hogy korektebb kép alakult volna ki mondjuk egy sima 6SN7 JE labs típusú kapcsolással. Krizsi erősítője "borotvaélen" táncol. Egy fojtó kicserélése is drámai módon változtatja meg a hangot. Szóval csak egy dologban vagyok biztos: kicsit bizonytalan vagyok. Vagy mégsem?
Annak ellenére, hogy a harmadik etap (L trafó) hallgatásakor a második szám elején S'koma lapjánal hátuljára felírtam az eredményt (2,3,1), a svédacél (2) bizonyos műfajoknál (nem "komoly" zene) nem volt rosszabb Dyscus (3) tekervényénél.
Az összhatást tekintve én azt mondtam, hogy ha meg kellene venni, inkább a 2-esre (Dyscus) adnék ki pénzt.
1. Amikor a Dys-cus cucca szólt nem figyeltem arra, hogy fáj a tyúkszemem (ma vettem egy kurva tapaszt!:)) és sajnáltam, hogy lecserélték a Beethoven lemezt.
2. A Lundahl középtartományán volt egy nagy púp. Bizonyos esetekben ezért tűnt úgy, hogy jobb a Dys-cus-féle trafónál, más esetekben meg nem.
Nohát akkor. Lesz itt hideg is meleg is.
Először is az első trafó: az én erősítőmben alapvető koncepcionális hiba. Nálam nincs megfogva az alsó határfreki, ezért ami jön az megy is a trafóra. Ahhoz hogy az alacsony frekik átvitele ne okozzon alapvető jeltorzulást minimum 10H feletti induktivitás kell, különben a vas telítésbe megy és sokkal magasabbra kiható felharmonikus dús jelet produkál. Ezt egy SM74-es mintegy 6,5 cm2-es vassal nem lehet elérni. Ahhoz, hogy az a trafó értékelhető eredményt produkáljon nem kerülhetne rá 60-70-80….. mittudom én hány herznél több. Persze ez is csak fél siker, a magas DCR miatt várhatóan dinamika vesztett lesz az egész cuccos. Több szó erről ne essék.
Illetve még anyi, hogy tisztességtelenül jártam el Vacumtubéval, mivel erre számítottam, mégsem mondtam neki, hogy inkább maradjon ki a tesztből, mint szinte biztos vesztes. Ezt személyesen és telefonon is megbeszéltük már, nincs harag, csak tanulság.
A Lundhal és Discus féle tarfók összevetése VÉLEMÉNYEM szerint. Ez kizárólag arra a tesztkonfigurációra vonatkozik, amit ott hallgattunk, első sorban az erősítőre (módosított Loftin White SRPP meghajtással ECC808 Tungikkal, 20uF – 5H – 100uF táppal a végcsövekhez)
A két trafó a továbbiakban L és D.
D trafó feszes ritmust tartva, dinamikusan zenél. Öröm vele zenét hallgatni. Jól részletez, a részletekben energia is van, nem csak „hú miket is lehet itt hallani”, beépül a zenébe. L viszont kissé vérszegény. A zene nem hömpölyög, lüktet kissé szenvtelen, majdhogynem ványadt. Aztán D elkezd gyanús lenni: minden olyan qrva jól szól. A kristály pu-val leharcolt Hegedűs a háztetőn karcossága is megszűnt. Olyan mintha valami „jó zene szósz” kerülne mindenre. A Beethoven hegedűverseny is veszít légiességéből, viszont veszettül magával ragad. Nem egészen Perlman játszik. Az egész hangkép picit felmelegített. A L fordítottja. Már írtam, hogy szenvtelenül játszik. Ha D felmelegített akkor ez „hidegített”. Tonálisan kb egyformán hibáznak, csak ellenkező előjellel. D a szerethetőség felé. Hogy hifis paraméterekről is beszéljek D alja kissé konrolálatlan, míg L hiányos, mintha helyenként kilyukadna a hangkép. D legfelső regiszterei mindig selymesek, L hozza a digitálisan felvett hegedű visítását.
Összességében D hibái megbocsáthatóbbak, szerethetőbbek, L hibái zavaróak. Olyan „mi a közöm ehhez az egészhez” hangzású. Hogy melyik hibáit mennyire és mivel lehetne korrigálni, és mit változna a végére csupán teoretikus vita lehetne, teljesen értelmetlen. Itt és most D egyértelműen nyert. Ha az árakat is figyelembe vesszük akkor bizony elég jelentős különbséggel.
Azért néhány szó a kivitelről. A Márton féle és a Lundahl tisztes ipari termékek, míg Discus trafója (legalábbis a tesztre bocsátott példány) rossz értelemben vett garázstermék. A trafó megbontása nélkül nem szerelhető. Minimum a kapocsléceket (ha ennek nevezhetjük a nyákcsíkban kb 0,8 mm csövecskékben végződő tekercselést) le kell szerelni, hogy ezzel a négy csavarvéggel lehessen valahova rögzíteni. Aztán, hogy a leszerelt kapocsléc hova kerül rejtély, valószínüleg kukába. És a takercsvégek?? Azt hiszem mondani sem kel, hogy egy ilyen megbontás hogy befolyásolja a „termék”-kel kapcsolatos felelősségi kérdéseket. A vas és a tekercs impregnálatlan, felületkezeletlen. A vasat (EI, légréssel, lemezelt, 13 cm2) már vékony rozsda nemesíti. Érintésvédelmi követelményeknek alapvetően nem felel meg. Egy-egy primer és sec tekercselés egymástól fél mm-nél közelebb, a cséve egy furatában van kivezetve. A primer szigetelve jön ki ugyan a tekercsből, de a sec zománchuzalaira csak a csévén kívül van cső húzva. 500V körüli anódfesznél szvsz minimum 1 cm kúszóút lenne szükséges. Még a 220V-os berendezések átütési szilárdságát vizsgáló 1kV-os teszten sem menne át. A primer-sec kivezetések rapszodikusan egyik-másik oldalon vannak kivezetve, tartalék dróthossz ráhagyása nélkül.
Valóban van mit tanulni.
A vége lehet, hogy kissé kritikusra sikeredett, de nem tudom szó nélkül hagyni. Technikum után (akkor még volt) után földi pályafutásom tekercselőként kezdtem, sok trafót és motort tekertem, majd művezetőként több százezer behúzótekercs, trafó, relé meg mittudom én minek a tekerését felügyeltem, irányítottam, tanítottam be az új termékeket a melósoknak. Ez is egy szakma amihez lehet érteni. Nem csak a kiloherzek számítanak, vannak más jellemzők is melyek betartása fontosabb ennél. Az életvédelemmel nem lehet viccelni, a garanciális kérdések pedig igen gyakran súlyosan esnek latba. Egy laza hiperszuper trafó ügye könnyen végződhet kínos körülmények közepette.
Ismeretlenül is gratulálok. Most már csak a magyar HiFi- társadalommal kell elhitetni, hogy tényleg úgy szól ahogy a lentlévők is hallották. Ehhez persze tartani kell a minőséget, ami azt hiszem menni fog Neked. Még egyszer gratulálok.
Nos megnyugodtam. Azt tudtam, hogy elég jó a traficsek, de erre azért én sem számítottam. A Lundhal tulajok ne keseredjenek el, mert ha jól emléxem Arzachel ajánlott értük 40 Ft-ot kilónként. :o) Kérlek benneteket írjatok ide a trafókról, hogy híre menjen, kishazánkban ugyan kevés a svédacél, kevés a réz, de azért tekerni tudunk. Mikor elkezdtem csinálni a TauCetit, akkor volt aki kiröhögött, hogy otthon a műhelyemben, Magyarországon nem lehet reprodukálni a Quad cég produkcióját, mert annak nagyon különleges trafói vannak, különleges a technológia. Nos aki járt nálam, az hallhatta, hogy szól a sztatik. A röhögőknek meg azt mondom, hogy kishonunkban nem csak a Quadot lehet megközelíteni, de a Lundhalt el is lehet hagyni. Köszönöm Krizsinek a lehetőséget, és a zsűrinek a hallgatózást. Kérem a zsűri tagjait, hogy mindenki írjon egy-két szót, mert az is hozzájárul a minőség javításához, ha ismerjük a közvéleményt.
Tegnap monstre kimenő tesztet tartott Audioland prominenseiből álló társaság. Az ürügy: Decca olvtársunk építendő 300b-s erősítőjébe való kimenő választás.
A résztvevők:
Vacumtube által használt Márton féle SM74 vasra készült
Discus által készített saját tervezésű EI vasas
Lundahl 1623
A trafókat ebben a sorrandben hallgattuk. Mindegyik saját 2a3-as erősítőmben került tesztelésre, melyben erre az időre egy Tamura fojtó (5H 250mA) vendégeskedett (köszönet Arzachelnek). A teszt „konfiguráció”:
Minden zene lp-ről:
Vollenweider: Caverna Magica (Colomba LP82-01) elejéről mintegy 3-4 perc
Beethoven 5. z. verseny Casadesus (6 szemes Columbia, ML5100 1955, mono) elejéről 3-4 perc
Belafonte at Carnegie Hall (RCA Victor LSO 6006, 1959) Sylvie
Dire Straits Love over Gold (Vertigo 6359 109, 1982) Private investigations kb 2/3 rész
Beethoven hegedűverseny, Itzhak Perlman (digitálisan rögzített. Adatait nem tudom, Gabótól)
Hegedűs a háztetőn (Hungaroton SLPM 16719), Bordal kb 2/3 rész
Cseh Tamás, Műcsarnok (Pepita 17656) Dal a ravaszdi Shakespeare Wiliamról
Supex SD900 Super retip
Micro Seiki MA707
Systemdek IIX
Melorn asztalka
VdH összekötő
Melorn nagy (kétdobozos) fonó
Melorn hálókábel
Arzachel IC
2a3 SE
Melron hálókábel
Melorn hangfalkábel
Sonido NEA
A Melorn komponensekért köszönet a Melorn Audionak
A tesztre dugig megtelt az erre berendezett szoba, hathatós akusztikai csillapító elemet, és fűtést megvalósítva.
Vaktesztet szerveztünk, minden trafó hidegen került a meleg láncba. A trafó csere idejére az úri közönség elhagyta a termet. Míg visszatámolyogtak a trafó 5-6 percet melegedett kivezérlés nélkül. Mindhárom trafóval ugyanazt a műsort hallgattuk végig. A teszt indítása előtt tesztlapokat osztottam szét az arra fogékonyaknak, akik aztán komoly képpel bólogatások közepette szorgalmasan jegyzetelgettek mindenféle okosságot amit aztán kevesen osztottak meg a többiekkel. A végén a tesztalanyok ismerete nélkül közfelkiáltással történt az eredményhirdetés, mely szerint a legjobb a Discus féle, melyet a Lundahl követ, míg a megtisztelő III helyet a Márton féle nyerte el.
Az első és második helyezett közt kisebb volt a különbség, mint a második – harmadik közt. Néhányan egy-két lemeznél a másodikat tartották jobbnak.
Mint a teszt szervezője és lebonyolítója nem vettem aktívan rész a fülelésben ( a pártatlanságom kizárt volt mivel a Discus féle előtte két hete nálam járódott be, és a teszt számomra nem volt „vak”).
Nem is érzem magam kompetensnek ennél több elmondásában, akiknek van mondanivalójuk elő vele.
