Keresés

Hiszen a Föld Rendje, is az, hogy amit adok, abban részesüljek

És kegyetlennek tartod azt a Rendet, amikor rólad van szó

És egészen elnézőnek tartod, amikor téged szenvedtetőt nem sújtja azonnal halálra az a Rend

Hasznomra válik az a Rend a gonoszságomban is, mint ahogy ha a jóság útját követem a jóságomban is

És édenné tehetném azt a Földet, ha azt nem a másiktól várom el

És bármennyire nem akarom meglátni a természetet az ő szellemi tartalmában, hiszen tevékeny

De tehetném, hogy a szolgálatomban álljon

És tehetném, hogy minden ami békétlen, elforduljon magától, és odaforduljon a békébe

Hiszen földi értelmemben magával ragad az önösség, és nem enged, sőt, még jobban megragad

Megvan mindenem, ami kiragadhatna engem az önzetlenségbe

És ezerszer szapulhatnálak, hogy tedd azt, de az önmagában semmi

Hanem amikor amellett döntesz, az hozza el a békédet

Mint ahogy vég nélkül mondhatod nekem, hogy mit tegyek, de amíg nem mondok nemet a bűnre, az a számomra kvázi hiábavaló

És aki még nem emelte fel a gondolatot, számára sem számít más, hanem csakis a döntése

És ugyan a szív döntése az, ami számít, de mégis előtte jár a gondolat

Majd amikor gondolat elkezd mérni, majd a szív tudni fogja az igazat

És erős ellenfele van a testben, mint ahogy már a szív döntésében szolgálatba áll a test

Panaszkodni fog, sírni és jajongani, hiszen elvesztette az uralmát az életben

Hogy bővelkedsz másokat szeretve, az csak az egyik rész

Hogy bővelkedsz Istent Jézusban szeretve, az csak az egyik rész

Mikor összerakod azt a kettőt, abból kerekedik ki az egész

Hogy azt gondold, az Isten a bosszúállás Istene, az a sötétséged

Mert átkot csak a halál mond, csak a halott mondja, légy halott

Isten azt mondja, hogy élj

Mikor látszatra valamit elvesz, azért veszi el, hogy adjon, hogy örök életet adjon, és valóban azt adja

Hogy egynek a gonoszsága sokakat gonoszságba csábít, az megtörténhet, és meg is történik

De az is megtörténhet, hogy azt az egyet a többiek életbe emelik

És hogy a megtisztulót visszarántja a sárba a gonosz környezete, az is megtörténhet, és meg is történik

És hogy a megtisztuló Istenbe lép, és ott is marad, és a jelenlevő Tűzzel, feléleszti a többiekben a Tüzet, az is megtörténhet

Hát, amikor meglátom a tisztát, mért is ne kezdjek először töprengeni, hiszen a tiszta nem önmagától tiszta

És amikor meglátom a szennyet, mért is ne kezdjek el töprengeni, amint meglátom mi jön ki az egyedüllétből, az Istentől elfordulásból

Ha a tisztaságot választom, az a döntésem, és az ellen nem tehet semmit a gyilkos

Ha meg akarok halni az életnek, ugyan szomorúan, de tiszteletben fogják tartani az akaratomat

Hogy meg magam öljem meg a testemet, az a teljes vakságom, különösen ha a büszkeségem késztet arra

Avval nemcsak a testemet ölöm meg

Hogy ne bírjak a nehézségeimmel, valóban egyedüllétemben könnyen ledöntenek

De tehetem, hogy segítségül hívom Jézus szent nevét

És azzal legyőzöm az átkokat

Szeretni nem bonyolult

És amikor még nem ismerem az Istent, amikor még nem érintett meg a szeretete, ami mindent tisztába tesz nálam, addig legegyszerűbben a testvéremben tudom szeretni

A szeretet messze áll a majomszeretettől, hiszen az inkább összezúz, a szeretet sokkal inkább közel áll az áldozathoz, a szeretetem olyan értékű, mint az áldozatának a mértéke

És amikor mást adok, az előbb utóbb elfogy, de amikor szeretetet adok, akkor több marad nálam annál, mint amit adtam, hiszen abban növekszik, ha adom

Ha pedig így növekszem benne, akkor előbb, mint utóbb Isten jelen lesz nálam, sőt már jelen is van

És őt is egyszerűségben szeretem, szerethetem

És nem mindenféle furfang fog engem megértetni, hanem az istenfélelmem, amint közeledek felé egyszerűségben

És az istenfélelmem is egyszerű, hiszen az egyszerű szeretetemből építkezik, meg ne bántsam, és szomorúságot ne okozzak Neki

Félelmeim abból táplálkoznak, aki vagyok, így le tudom őket győzni Istenben

Istenfélelmem meg abból ered, aki nem vagyok, azokból az ajándékokból, amivel eláraszt engem

Hogy hogyan tudom szeretni az Istent, majd felépül az a hálámban

Mint ahogy az áldozataim is hálát ébresztenek másokban

És hogy helyhez kössem az Istent, azt ugyan azért teszem, hogy Hozzá menjek, vagy azért, hogy el tudjam hagyni

Hogy azért tegyem, hogy Hozzá menjek, akkor már Hozzá mentem volna

Istent akarnám megismerni, holott először magammal kell, hogy tisztába jöjjek

Szentlelked elmenekül a hazug nyelvűektől, a kezektől, melyek ártatlan vért ontanak, a szívtől, mely gonosz terveket sző, azoktól, akik arra éreznek késztetést, hogy gonoszat cselekedjenek, a hamis tanúságtevőktől, kik szüntelenül hazudnak, azoktól, akik széthúzást szítanak a testvérek között

Miből ismerhetjük fel a hit kérdéseit, hát nem abban, hogy nálunk van a megdönthetetlen válasz

Ha azt gondoljuk, akkor már el is tévedtünk

Hanem sokkal inkább a kérdésbe elrejtett áldozatkérés teljesítésében van a válasz

Jön egy kérdés, ami kikezdi a nagyságunkat

Majd jön az áldozatvállalás felismertetése

Amikor felfújom magamat, abban nincs válasz

Hanem az áldozatvállalásom hozza el a békémet

Egyáltalán nem könnyű a felismerés, hanem a mérés egy kés pengéjén táncol

Egyrészről szükségünk a felismertetésünk, másrészről szükségünk az áldozat felvállalásunk

Hogy mért kapjuk azokat, amikor már tisztában vagyunk, azért kapjuk, mert még nem vagyunk tisztában

Ha tisztában lennénk, követnénk az utat a keresztünk hordásában

És a válasz nincs másnál, mint a Főnél, aki a szívünkre tudja rakni a szeretetének pecsétjét

Hogy keresztre feszítették, meghalt, majd feltámadt, az abban nincs befejezve

Hiszen az idők végezetéig marad, hogy tanúságot tegyen a keresztjéről, hogy képesek legyünk hordani

A hit kérdései vezethetnek fel minket az élő jelenlétének a felismerésére, az igenünkben

És az ugyan egy kis részben az értelmünk, a nagyobb részt azonban a felvállalásunk

Akik megszentelődött állapotban halnak meg, azok feltámadnak az örök életre

Földi életben meghaltak a halálnak, ezért az élet fogadja be őket

Ahogy levetik a testüket, nem törődnek többet avval, meghozta a jó szolgálatát a test a számukra

Akik ragaszkodtak a földi életükben a szolgasághoz, hogy a testük uralja őket, azok nehezen válnak el a testüktől, nem értettek az életükben, ezért nem is érthetnek a halálukban, ragaszkodásuk megmarad, de a test nem marad meg a számukra, ugyan kit hibáztassanak, ha nem önmagukat

Halál állapotába kerültek, kénytelenek elszenvedni önmagukat

Földi állapotukban saját maguk volt az, aki elérhette volna az életet, halálukban ki hozhatná el nekik az életüket, amikor az egy elhatározás, amit nem akarnak

Saját akaratuk vitte őket a halálba

Ami éltette őket, amiben bíztak, azzal nem lehet kifizetni az életet, egyedül csakis a tisztasággal

A földi élet minden szakasza egy kérdés, az ifjúság is egy kérdés, és az öregség is egy kérdés

Mint ahogy a bőség is egy kérdés, és az ínség napjai is azt teszik, hogy megkérdeznek

Ugyan nem én ébresztem fel az életet, hanem az élet ébreszt fel engem, csakhogy az életnek vannak számos kérdései, amelyeket feltesz, mielőtt életre keltene

Mivel nem ismerem az életet, de az élet ismer engem, ezért ő tudja megmutatni önmagát nekem

Az élet türelmes velem szemben, addig kérdez, amíg meg nem értem, hogy azok a kérdések az életre vezetnek

Most van ideje a megtérésnek, és abban a felszólításban ne nézz másra

Hiszen egy korszak lezárul, és egy új kezdődik

Amit gondoltál a világról, az már nem úgy lesz, és amit gondolsz az égről, az a helyére kerül

Addig meg a gonoszság azon van, hogy elragadjon téged, mégpedig az örök halálba

És valójában nem az van, hogy te akarsz megismerni, hanem az az Isten vágya, hogy megismertessen téged

Így ne úgy gondolj a megtérésre, mint amit a végével lehetne kezdened, hanem úgy, ami elkezdődhet benned

Ezért emeld fel a figyelmedet, hogy megengedd, hogy tapasztalhass

És amint négy fal között nem lehet arra a lányra rátekinteni, aki az utcán jár, úgy aki kimegy, annak már megakadhat a tekintete, és semmi sem lesz benne, ami megbánja, hogy kijött a fényre

Így ami tagadás és elutasítás van benned, az nem ered másból, mint az elfordulásból, abban, hogy meg ne láss, hogy meg ne érts, nehogy azért lépned kelljen, hiszen eléd áll akkor a felelősséged

Először nem fogsz egyetérteni, de mégis másodjára elgondolkozol

Mert ugyan sokféle okból alakul ki félelem, de a legfőbb ok azok között a tevékenységtől való félelem

Akik nem léptek tevékenységbe az életükben, azok csak nagy fájdalmak között tudják elhagyni a testüket testük halálakor

Ugyan ismered a Teremtés történetét, de hol járnak a gondolatai?

Mert a Paradicsom sem egy hely, és nem itt vagy ott volt, és a kiűzetés sem azt jelenti, hogy egy helyről lettél száműzve

És a paradicsomi állapot sem azt jelenti, a legkevésbé sem jelenti azt, hogy minden az öledbe hull

Hogy csak leszakítod a gyümölcseit, majd megpihensz

Hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy az téged tevékenységbe von, és a tevékenységedet Isten áldása kíséri

És a menny sem az elpihenés helye, legkevésbé sem juthatunk be oda henyélve, és legkevésbé sem a henyélő élet vár minket, hanem sokkal inkább a tevékenység

Aki tevékeny, annak nem fárasztó a tevékenység, annak az eredmény nem a tevékenységbe való belefáradás

De aki még nem indult el rajta, az még zsörtölődik, és legszívesebben nem tenné

Igen, a Föld egyik célja, hogy kezdj el tevékenykedni

Ahhoz meg szükséges az ínség

Aki már tevékeny, annak az már nem a szüksége, nem is érzi jól magát a henyélésben

A tevékenységnek célja van, és eredménye, és az eredménynek a velejárója az a jó érzés, ami nincs meg a henyélésben, így a tevékeny további érthető célja, a tevékenység

A henyélés meg a megpihenés az két különböző fogalom

A henyélésben kikeményedsz, a megpihenésben erőt merítesz a tevékenységre

Hogy meg félsz a haláltól, annak nagyobb részt véget vethetsz a tevékeny életeddel 

És hogy valójában mitől alakult ki benned a haláltól való félelmed, ahhoz a szíved tudja a válaszokat, igaz, hogy megtudd, ahhoz bele kell hallgatnod a csendbe, ami meg megint nem a környezeted 

Hogy azt gondolod, hogy meg akarom rengetni a magadba fektetett bizalmadat, sokkal inkább, hogy felismerd, amint ledöntöd a méltóságodat

Hiszen menekülsz Isten Házától, és azon vagy, nehogy meglásd a papjai szentségét

Lázadásod arra készteti az Istent, hogy megszólalt, hogy meghalld

És ugyan miből épül Isten papjainak a szentsége, az imáidból épül

És miből épül a megszentelődésed, közbenjáró szolgálatukban épül és a tanításaikban

Most még menekülsz attól, hogy magadra kelljen nézned

Hiszen amikor rájuk nézel, azt látod, hogy a tükröt, amit tartanak eléd, abba bele ne nézzél, hiszen meglátod a tükröt

Igen a lázadásod indít téged ellenük

Pedig náluk van az Igazság, és a Tanítások

És hogy nélkülük akarod kiküzdeni az igazságot, az sem alapul máson, mint a lázadásodon

Arra hivatkozva, hogy szabadságod van, igen, szabadságod van legyőzni a lázadásodat

És szabadságod van a halálra, mint ahogy megszerezhetnéd a szabadságot az életre

Szabadságod a halálra lekötöz téged a bűnbe, amikor ahhoz ragaszkodsz

Önmagadba zárod magadat, azért, hogy a végesből érd el a végtelent

Csakhogy senki sem adhat mást, csak azt, amivel bír, így a végtelen sincs másban, mint az Istenben

Mint ahogy szeretet sincs másban, csakis a Szeretetben

Így a szereteted sem több, mint amiben éppen részesedsz

Aszerint, amint megragadod az igazságot

Ismerd fel, amint vádolod magadat

Megáld titeket ma éppúgy, mint tegnap és mindenkor

Nyissátok ki a fületeket, és figyeljetek

Nyíljon meg minden szív, hogy befogadja a Szavadat

Rátok helyezte az érdekeit, hogy a Háza betölthesse a vágyait

Csak a naiv gondolja, hogy összekülönbözőségek nélkül lehet élni

Amelyekben egyáltalán nincs rossz akarat

De tehetem, hogy kiegyenesítem azokat

Sőt azok még jobban megadják nekem a békédet

És azokban is Te leszel, aki megoldja azokat a helyzeteket

Akaratlagos összekülönbözések nélkül meg lehet élni, sőt úgy is kell, hogy legyen

Mikor kezdünk a tudatunkra ébredni, akkor elkezdjük keresni az igazságot az értelmünkkel, és valóban megtalálunk egy pontot

Amikor azonban már a szívünkbe nézünk, akkor már megragadjuk az igazságot, ami egy tér

A pont és a tér között pedig nagyobb a különbség, mint ami távolság elválasztja az eget a földtől

Hiszen Istenben van az igazság, hiszen Isten az Igazság, azaz az igazság nem más, mint a szeretet

És addig sok butaságunknak vagyunk az elszenvedői, amíg erre rá nem döbbenünk

Magunk megszenvedtetve magunkat

Ha körbenézünk, és szemléljük a világ szenvedéseit, az mind abból indul ki, hogy összetéveszti a pontot a térrel

Azaz összetévesztjük azokat

Itt van a mi Istenünk! Velünk van a mi Istenünk. Sohasem hagyott el bennünket, úgy jött, mint a pásztor, hogy táplálja nyáját és karjába gyűjtse bárányait, mert országa közel van.

Mikor egy magas hegyre állok, ahol a kiáltás visszhangként jól érthetően hallható, ugyan milyen gondolatokat ébreszt az bennem?

Mert hiszen a visszhang létrejöttéhez is szükséges a mindent átölelő szelíd gyermekét emelő törődés

Ugyan az önszeretetünk nem más, mint az akaratunk, és ugyanúgy mint más rossz irányoknál tévedésünkből indul, de mégis többnyire az a gyerekkorunkban volt belénk táplálva a majomszeretetet szülői tévedéseivel

A sok felesleges dicséret, ajnározás és mindent megengedés cselekedeteivel

És amint gyerekkorunkban könnyű lehetett volna bennünket nevelni, úgy idősebb korban, az már szinte lehetetlenné válik

És ugyanúgy hibás nevelés a folytonos, és mérték nélküli korholás, és az erőszak

Hiszen a legfontosabb az ifjúságunkban, és gyermekkorunkban a jó kedélyvilág

Szép lányt meg dicsérni szépségéért, és drága ruhába öltöztetni, hogy még jobban kitűnjön a szépségével, mi is a halált ültetjük el a szívében

Az okost meg felmagasztalni, az is ugyanaz a cselekedet

Isten előtt a szépségünk, és az okosságunk a szívünkből fakad

Az Isten hozzá vezetett Szavától az egyik felébred, a másik alva marad, és sőt hiába is látná meg az Isten tetteit, mert közömbös maradna iránta

Az egyik énekre fakad a felismerésben, a másik szótlan marad, köztük a különbség a felismerés, és a kikeményedés

Amikor már tovább lépsz az önösségbe, és abban már kapzsi, és harácsoló leszel, minden gondolatod a nagyobb vagyon

Nem tud a szíved megnyílni, nem engeded, hogy megnyíljon

Szellemed arra vár, hogy felébreszd, hogy Isten Szavában rádöbbenhess az igazságra

Az első feltámadásban életre kelt az Isten Szava, a másodikban az, hogy felismered, semmi sem vagy magadtól

Hogy maradnak még olyanok, akik a második feltámadásban sem vesznek részt, maradnak még kapzsiságukban kikeményedett lelkek

Hogy mennyi lesz majd a második feltámadásban az engesztelés a világban, az nagyban befolyásolja a sorsukat, nem a kényszerítésben, hanem a felvállalásukban

Hiszen a felébredés az egy döntés,, az nem más, mint az élet megragadása, és lemondás az önösségünkről

Ki mint szeret, aszerint él, vagy marad halott

Az önzetlen szeretet az szolgál, az önző szeretete a gyűlölet, aki elvárja, hogy szolgálják

Isten Szava ugyanaz, a változó én vagyok

Hogy az Isten személyesen megsegíthesse a felismerésemet, ahhoz szükségem az alázatom

Az alázatomat meg eldöntöm

Az alázatom képes feldönteni bennem a kikeményedett tornyaimat

Egy korszak ideje lejárt, és egy új kezdődik, ahova az önző nem léphet be

Kezembe kapom, hogy eldöntsek

Jézus akarata, hogy ismét eggyé tegye Egyházát, felébresztve benne az élő hitet, a hitet, amiben a kezdetektől gazdag volt

És adott a hitünknek egy feladatot, hogy egyesítsük Húsvét dátumát

És arra a kérésére tette az ígéretét, ha megteszitek, a többit én teszem meg

Hogy még mielőtt fellázadna a természet a gonoszságaink ellen, és mielőtt a hitehagyásunk elterjeszti a háborúkat a világban, tehesse, hogy felébresszen minket

Azt meg hogy a kerékkötője legyél az egységnek, ne tedd, érted ne tedd, nehogy a szíved kőkeménnyé váljon, ne engedd, hogy a halál elragadjon téged

Jézus életre hívta a holtakat, hogy tanúskodjanak az igazságról, és hogy imájuk megvédje a világot a gonoszságainak a következményeitől

Szándéka, hogy megadja az igazság óráját a világnak, hogy meglássa önmagát, és azáltal képessé váljon Jézusban körbenézni

Hogy már ne ítélkezve szóljunk, hanem megalázva magunkat, hogy életünkké váljon a jelenléte

Szavával megerősít minket, hogy egyesüljünk Vele az Eucharisztiában, hogy az életünkké váljon

Az első a Kegyelem, kérésébe és ígéretébe helyezte a Kegyelmét

Mikor mást mondok, mint amit gondolok, és mivel észre sem veszem, ezért nem is bántom meg magam a felismerésemmel

Farkas vagyok, olyan, aki hűséges a falkájához

És mikor egy fokkal jobbá válok a falkámban, már elkezdek ügyelni arra, amit mondok, de valójában nem tudom, hogy megbántok, hiszen abból indulok ki, aki vagyok, minden gondolatom tép és szaggat, hiéna lettek, aki keresi a koncot, és hogy tényleg ne ismerjek fel, azt mondom, amit gondolok, hogy jó vagyok, a szomorúságodra

És amikor már tényleg elkezdek ráhallgatni az ösztönzéseidre, még akkor is megmarad a szegényes szókészletem, és a szegényes sík, amin járok, ugyan ki hinné el rólam, hogy Tőled veszek

És hogy még ezután se legyen elrejtve a tartalom, nem másról beszéltem, hanem rólad

Aki most más felé nézel, és nem akarod elfogadni azt, aki vagy

Ugyan gazdagságra törekszek, de szegénységre jutok, így el sem jutok addig, hogy kisebbé váljak

Majd amikor odaadom azt, amim van, majd gazdag leszek

Amit egyedül magamnak gyűjtök, az elszegényít engem, amit megosztasz velem, az a birtokodba visz

Ahol a bőség és jólét együtt nevetnek a békével

Ugyan hogyan érthetném meg a gondolatod, amíg a magam véleményére figyelek

Azzal kezded velem, hogy megtanítod nekem a legfontosabb leckét, ami azzal kezdődik, hogy a másikra is figyelek, az ő szemszögéből, és a szemszögödből, ami megváltoztatja a szemszögömet

Mivel nem ismered a békétlenségedet, azért nem is ismered a békédet

Máshol nincs békéd, csakis Jézusban

Őt meg a bűnbánatban találom meg, és az akaratban, amelyik az igazságot keresi

Körbevesz a világ, és minden, ami a világ, úgy tünteti fel magát, mint akinek hatalma van, holott csak annyi a hatalma, amit megengedsz neki

És ugyan mit tehet veled szemben, ha elmerülsz a csendbe?

Teljesen tehetetlenné válik veled szemben

A csendhez meg nem kell elmenned sehova, hanem egyszerűen csak a szívedbe kell nézned

Ha megtalálod a békédet, felismered mindazt, ami el akar téged szakítani tőle

És ha már egyszer beléptél a csendbe, attól kezdve már arra vágysz, hogy körbevegyen

Teheted, hogy belépsz, mint ahogy teheted, hogy kilépsz belőle

De az a butaságom, ha nem ismerem meg, amikor már megértem, hogy megismerhetem

Mikor megismerem azt, aki rám vágyakozik, amikor távol kerülök tőle, akkor tudom meg milyen jó a jelenléte

És amíg nem ismerem meg, nyilván nem is tudom, hogy távol vagyok tőle

És attól kezdve, hogy megismertem, bárki jöhet hozzám, hogy elragadja a szívemet, hiszen már a szívem foglalt

Az mégsem járná, hogy eljussak célig, de ne lépjem át a célvonalat

Amikor már elvégeztem a nehezét, és ne lépjem meg a könnyebbet

Mert az istenismeret, az nem a célom, hanem a jó eszközöm, hogy segítségét kapjam

Hogy az ismeretet már úgy használhassam, mint egy gyeplőt, megerősítve engemet

A Tanítások elvezetnek az ismeretbe, majd arra bíztatnak, tegyem is

Hogy belépjek az akaratának a közösségébe

Mindenben, a legkisebben is az akaratát kutatva, majd abban járva

Elérve a derűjét a derűmben, hálával töltekezve

A szűk út egy széles és napsütötte kertbe visz

Aszerint, hogy milyen a testbeöltöző lélek gondolata, aszerint lesz lány vagy fiú a gyermek

Nem abban, hogy eldönt, hanem a tulajdonságai szerint, és az lesz az akarata

És a lélek építi a majdani földi testét, így az egy pecsét is lesz a választásában

Ha majd mint ember aberrált lesz homoszekszuálisan, az egy erőszak a lélek ellen

És annak a következménye a félelme

Ezernyi gúny esik meg a lélek felett, amíg nem tér a tudatára

Önmagára nézve felismerve önmagát, mint méltót

A méltatlan önmaga is meri fel önmagában a méltót, a test háttérbe kerül

És ezzel elérte a lehetőségét, hogy felismerje az Istent

Mintegy szamárként, azaz föld gúnyolódik rajta, ugyanakkor már alázatos, felismerve az alázatot, mint jó eszközt az igazság megismerésében

A szeretet és az alázat összetartozó fogalmak, ott ébred a szeretet, ahol megragadják az alázatot

Alázat nélkül nincs önzetlen szeretet

Az önző szeretet nem ismeri sem önmagát, és fel sem ismerheti az Istent, hiszen olyan, mint aki fényévekre tart a megismeréstől, és még tovább távolodik tőle

Az értelem nem képes a felismerésre, hiszen lélek az, aki felismer

Nem az értelem hozza előtérbe a lelket, hanem az alázat

Hogy majd amiként a test megteszi a jó szolgálatát, az értelem is megtehesse azt a szolgálatát, amire rendeltetett

Micsoda különbséget tehetek az Isten Szavához való viszonyulásaimban

Mert indulhatok onnan, hogy igaz, vagy nem igaz, de érkezhetek oda is, hogy megtartsam, amit mond, vagy ne tartsam meg

Ezeknél azért van még sokkal rosszabb is, amikor minden gondolatot elhagyok, és csak annak élek, hogy sodorjon az áradat arra, amerre akar, miközben az ellenkezőjét állítom még magamnak is ahhoz képest, amit teszek, és amit nem teszek

És oda lyukadok ki, hogy az a szabadságom

És valóban szabadságom van arra, hogy ha nem akarok, akkor ne értsek, csakhogy az a lekötözöttség

A muszájt megjárt, de még testet nem öltött lelkek azon vannak, hogy segítsenek ott, ahol tudnak

És ez az indulásunk, mint lélek, hogy segítsünk

A Földet megjárt bukottak, meg azon lesznek, ami abból indul ki, hogy én, beleértve a bosszúhadjárataikat, és gúnyukból eredő tetteiket is

Ugyan a test a halálba törekszik, de az akaratunk az választhat, hogy válassza a test törekvéseit, vagy válassza a nemeset

Így a földi életre felvértezett lelkemet átitatom vagy az éggel, vagy a testem törekvéseibe temetkezésemmel, a földdel

És azt ne kérdezd, hogy mindezt mért nem láthatod, mert az a kérdés önmagában is értetlenség, és annak az akarata, hogy értetlen legyek

Hátha majd helyettem megcselekszi azt az ég, amit tőlem vár, hogy felemelhessen  

Hogy a pokolban nemigen fogsz megváltozni, az legyen nyilvánvaló a számodra, ezért nemigen tudsz onnét kikerülni sem

Hogy a mennyben csak igen kis mértékben, és még annál is lassabban tudsz tovább megszentelődni, az is legyen világos a számodra

Ugyan a Földön kicsi lettél, így a gonoszságod is le lett avval kötözve a mértékében, de mégis itt van az a hely, ahol úgy tudsz mérlegelni, hogy egyedül az akaratod lesz az, ami számít és dönt

Így teheted, hogy magasra emelkedsz a részesedésben, és csakis a részesedésben teheted azt

És elsüllyedhetsz az önösségedbe, és azzal hiába próbálkozol, hogy azt a másik nyakába varrd, hiszen te vagy azért a felelős

A mélységedben a magasság is okozhatná a lelki halálod, ha még nem szabadultál meg a mélységtől

Így a megismerésnek is van jó mértéke, az állapotod szerint, az akaratod, és megismerésed szerint

A sorsod jól tudja, mi a jó mértéked

És ne gondold, hogy egy igen a mennyországot jelenti

Hanem egy igenem azt jelenti, idegen lettem a pokolnak

A mennyország elérése egy folyamat, és a mértéke a szeretet

És a megismerése a szeretet

A pokolba úgy kerülök, hogy a szeretetem az a gyűlölet

Így a szeretetem megismerése sem lehet más, mint részesedés

A gyűlöletem abból merítkezik, aki vagyok

A szeretetem abban ébred, aki nem vagyok

Így már helyre is kerülhetne bennem a fogalom, ha nem ragaszkodnék ahhoz olyan nagyon, aki magamtól vagyok

A pokolban azokkal vagyok, akik hozzám hasonlók

A mennyben azokkal lettem közösségben, amint részesedtem a mennyből, azokkal, akik részese a mennynek

A pokol ítélete nem más, egy akartál lenni önmagaddal, menj, tedd azt

A menny részesedése, meg akartál ismerni engem, ezért gyere be az örömömbe

És hogy mi az önösségem, legalapvetőbben nem más, mint gondolat

Részesedésem meg Isten terve velem szemben, velem gyermekével szemben

Amiben az igen nem csak egy kimondott szó, hanem inkább akarat

Az akarat pedig egy folyamat, egy építkezés, tervekkel, és kivitelezéssel

A gyűlöletben az egész terv nem más, mint az én, abban nincs meg semmi a szivárvány színeiből

Hiszen az egy sodrásban sodortatás

Azaz az akarat lekötözése

Mélységem mélységéhez meg az is hozzá tartozik, nem azokba kapaszkodok, akik kint vannak a parton, hanem azokba, akik éppen csak megkapaszkodtak 

Így amikor megkapaszkodok, sokan fognak belém kapaszkodni, így az a lehetőségemmé válik, hogy kilépjek a partra 

Hogy mit hozhat el neked Isten Szava?

Hát először is azt, hogy az uralomravágyásod ne vigyen el, ezerszer ezer száz év szenvedésébe

És a gőgöd ezerszer ezer év szenvedésébe

Hogy ne a félelmeid uralkodhassanak rajtad

Mert amit veszel Isten Szavából, azt magaddal viszed, és az képes megtörni az értetlenségedet, a magadba vetett hiábavaló reményedet

És mennyivel inkább az legyen, hogy már a Földön megtaláld az értelmet, és akkor rábukkansz az igazságra, ami megment a magadnak okozott szenvedéstől

Persze még azon vagy, hogy magad adj gondolatokat

Holott azokban tovább juthatsz, amikor hozzá adsz a gondolataidhoz, a halálnál többre is juthatsz

Eléd lesz tárva a magad igazsága, és abba bele is halhatsz, tested nem biztos, hogy elviseli magadat

És mért is nem ahelyett, hogy magad igazságának a fájdalmas oldala miatt szenvednél, inkább az Isten szépségében gyönyörködnél

Ami most még érthetetlen fogalom a távollevőnek

De amikor meglátod magad sötétségét, és attól menekülnél, nem lesz hova menekülnöd, bocsánatot is kérhetnél

„Bocsásd meg mindazokat a fájdalmakat, amiket Testednek, Igédnek, és Istenségednek okoztam”

A bűnbánat, és a bűnbánat szavai feloldanak az átok alól, a bűnök alól, amikkel megátkoztad magadat

És a Kegyelem eljön hozzád a felismertetéssel, felismertetve a szeretetével

Abból az órából egy pillanat is szörnyű, amint mutat magadnak a valódban

És abból a csodából, amint Istent szemlélheted, az várhat téged odaát is, ha megragadod azt a pillanatot, és megtartod

Ha meg nem lesz erőd bocsánatot kérned, ne védekezz azzal, hogy nem tudtam, hogyan kerülhetem el azt a szenvedést

Fel lett számodra kínálva az első feltámadás

Magad megmutatásával fel lesz számodra kínálva a második feltámadás

Nem az van, hogy enyém az élet, hanem a halálba tartok

Életem nem lehet másban, és mástól, egyedül csak az Élettől

Aki felismertet, az az Isten Szava

És a belépésem az életbe csakis az akaratom felvállalásában történhet

Azaz mérlegelésben, és döntésben

Az hogyan lehetséges, hogy az egyik dolognak örvendezel, amint felismersz, de a másik dologgal kevésbé törődsz

A magnak örvendezel, holott amikor elülteted, értékes ajándékot kapsz

Az a természetes, hogy értékes magot kapsz, de az is nyilvánvaló, hogy értékes gyümölcshöz

Az meg hogy asztalra rakva kapod, ugyan mért örvendezel azon, amikor meglátod az asztalon, hiszen azt valójában közvetlenül kapod

Mindenkinek joga, és lehetősége van arra, hogyha akarja, közel kerüljön a Szívedhez és élvezze barátságodat, bizalmas kapcsolatba kerüljön Veled

Ha nem akartál bőségben, és a békédben megérteni, akkor nem maradt más a számodra, mint az ínségedben

Amit teszel, abból semmi sem a tied, és mégis részesedsz

És amit elveszel, azt nem mástól veszed el, hanem csakis magadtól

Amit meg adsz, és ahogyan adod, azt nem kapja meg más, hanem te

És amikor azt látod, a természet békétlen, az nem másé, mint a te békétlenséged

Ugyan lehetne ostorozni téged a törvénnyel, de valójában magad vered meg, amint elfordulsz a szeretettől

Ami nem más, mint amit kifelé cselekszel, azaz a legfontosabb leckéd

És hogy elfordulsz az Istentől, azzal magadtól is elfordultál

Mert semmi mással nem tudsz jobbat cselekedni magadnak, mint ahogy az Isten felé fordulsz

Mert ami szeretetet adsz, azt kamattal megkapod Tőle

Így az lesz a bővelkedésed, amikor adod

Ha pedig megvonod, a világ is meg fogja mutatni, amint megvon tőled

Így addig ne nézz tükörbe, amíg körbe nem nézel, hogy valóban azt lásd meg, amint adsz

Ha azon vagy, hogy panaszkodj, akkor te vagy az, aki miatt panaszkodhatsz

Az első tanítások egyike az - itt vagyok

Ami felnyitja a szememet arra, hogy az Isten meg akar nekem nyilatkozni

És ahhoz a felismeréshez tartozik, hogy állapotom szerint el is űzhetem magamtól, mikor eltelek a gonoszságaimmal

Azaz magam teszem, hogy tapasztalom, vagy nem tapasztalhatom

Csakhogy annak a felismerésnek van egy másik oldala, aki magam vagyok

Mert bennem is vagy vonzás ébred, vonzalmam ébred az Isten után, vagy taszítást tapasztalok

Amennyi bennem a gonoszság, ami nem másból ered, mint az önösségből, azaz amennyi bennem az önösség, annyi lesz a taszíttatásom Tőle

Az értelmem képes helyére tenni ezeket az érzelmeimet, és megértetni velem azok forrásait

Hiszen azok egyszerre jönnek

Így a felismeréseim, és az igazodásaim a tisztasághoz taszításon keresztül kell, hogy átvágjanak, átszelve az igazsággal a hazugságot

És a taszításaim segíthetnek abban is, hogy maga a taszítás legyen, ami igazol, és segít megtartani az akaratomat az igazságban

Igaz, azt jó ha megelőzi az igazság vonzása, és felismertetése, illetve szükségem is van az igazság megismerésére, hogy ellen tudjak mondani a hazugságnak

Minden vonzásomat, és ami amögött van, és minden taszíttatásomat, és ami mögötte van, valódi információvá tehetem saját magam számára az igazságban

Meggyorsíthatom a haladásomat, megkönnyíthetem az utamat, ha az értelmem átlát

A taszíttatásaimnak meg több oka lehet, amiben az első az önösségem, majd a test az ő lényegében, és még ott van a kívülről engem támadó elhitetések, amelyek engem akarnak visszarántani az önösségbe

Amíg nem ismerem meg azt, aki nem vagyok, azt mutogatom, aki vagyok, és ezt teszed te is

Még jó, ha nem kerekítem el azt, aki ezeket mondja nekem

Aki meg akar ismerni engem, az hozzám jöjjön, és én megmutatom magam neki a lélek útjain

Aki meg akarja tudni a hozzám vezető utat, vegye a Szavamat

És kövesse

Hogy átok sújtja az embert a születésében, az sokkal inkább abban mutatkozik meg, hogy átok sújtja a földi életében

Mert mi is az az átok, az az átok az önösség, ami maga gőgös, hiú és nagyravágyó

Aki nem tud megférni békében senkivel

Aki megosztottságot vet, és ezért gyűlöletet arat

Ugyan a test lényege az önösség, de mégis már el van vetve benne az önzetlenség

Hogy megküzdjenek egymással

Ha az önösséget szemlélem, vegyek fel egy követ, mert az a kő lényege, a kikeményedésben

És az a kő már ezerszer feloszlott, igaz nem a maga erejéből, amíg a pokolba került lélek még mindig azon van, hogy én

Ez az az átok, ami az embert sújtja

És attól nem lehet máshogy megszabadulni, mint egyrészt lemondással, másrészt Jézus befogadásával

Jézus befogadása meg mindennél egyszerűbb, hiszen a Szavából lép ki

Igaz csak annak, aki a Tanításokat megméri, és az értéke szerint veszi

És az nincs a Tanításokban, hogy hogyan léphetek be az értékesbe, de lemondások nélkül, hiszen az ellentmondásba kerülne önmagával

A Tanításokban az van, hogyan szabadulhatok meg az önösségemtől

De egyedül nem kell azt tennem, hanem csakis a segítségében, Vele együtt járva, végigjárva a tisztulásom göröngyös útjait, ahol a göröngy magam vagyok, amikor magamat helyezem előtérbe

Elég hamar eljön hozzánk az a kérdés, amikor megkérdezzük, mért engeded meg azt a sok szörnyűséget a világban?

Hiszen választhatjuk a tisztaság útját magunknak

És ugyan az nem kényszeríti a gonoszságot arra, hogy megálljon, de sokkal inkább arra az irányba vonz

És bárhogy is elhitetjük magunkat a gonoszságainkban, de abból nem tudunk kikerülni, hogy a gonoszságunknak is kitelik az ideje

És amikor próbáljuk kiküzdeni a tisztaságot magunkban, arra is az vonatkozik, a tisztaságnak is kitelik az ideje

És amint a gonoszságaink is egy belső elhatározásunk arra, akkor is, hogyha nem ismerjük fel abban az akaratunkat akaratnak, úgy ugyanúgy a tisztaságunk sem kezdődik másban, mint az elhatározásunkban

És a tisztaságunknak eljön a könnyű sora akkor, amikor már egy belső megismerésből kezdünk kimerni magunknak, azaz a Szeretet szeretetéből merítünk

Gonoszságunkat meg magunkból merítjük, igaz elhitetve abban

Onnét nem jöhet az Isten szeretetének megismerése bennünk, hogy kívülről, hanem csakis belülről

A szívünkből, de az is csak ott kezdődik, hogy hol jár a gondolatunk

Hogy meghallgatunk, akár Isten Szavát véve, az még nem befogadása a keresésnek

Hanem amikor az akaratunk teszi, hogy meg akarja tudni az igazat, azaz elkezd mérlegelni

Így az, hogy a földi Rendbe beletartozik, hogy tehetem a gonoszat, éppen az lesz az, ami képes bennem felismertetni a tisztát

Hiszen a lelkiismeretem elkezd értem küzdeni, igaz egészen gyengéd érintéseivel, a látható durva és erőszakos megnyilvánulásaival ellentétesen

Így a gonoszság megtermi a fájáról a jó gyümölcsöt is, igaz anélkül, hogy abban lenne érdeme

Hanem érdeme nincs másnak, mint az akaratunknak

És amikor könnyünk ered a gonoszság megnyilatkozásai miatt, az egyben azt is jelenti, hogy amit ránk mér, azt el tudjuk viselni, hiszen senki sem kap több terhet, mint amennyit elbír, és az jó mértékkel van kimérve, mindenkire személyesen rászabva, megengedve

Mondhatja-e a kéz a lábnak, vagy a láb a kéznek, előrébbvaló vagyok

Vagy mondhatja-e az értelem, én vagyok a fő?

Mikor a szem azt mondja, nélkülem nem látnál, a fül pedig azt mondja, nélkülem nem értenél

És amikor az egyiknek azt mondod, mondd, a másiknak azt, hogy érts, egyik sem mondhatja, én állok elöl