A statisztikák szerint az emberiség 10% halláskárosult (vagy legalább is valamilyen szintü hallásproblémával küzd)
Tapasztalataim szerint a halláskárosult embernek (utálom a ’siket’ vagy ’nagyothalló’ kifejezéseket) rengeteg problémával kell megküzdenie, betegsége komoly pszichés megterhelést jelent számára, sokszor nem is tudja ’merre induljon’ problémáinak megoldására.
Ezt a topicot azzal a szándékkal hoztam létre hogy legyen egy ’találkahely’ mind a halláskárosult emberek, mind a rajtuk segíteni akaró és tudó szakemberek számára.
Legyen egy olyan hely ahol mindenki felvetheti problémáit, megoszthatja tapasztalatait, információit valamint segítséget/iránymutatást kaphat a topicra látogató már a témában tapasztaltabb betegtársaktól vagy szakemberektől (audiologusok/orvosok).
Én egy kis segítséget kérnék, a feleségm nagyapja meghalt és találtunk nála 2 db Geerc tipusu készüléket. Nem is tudtuk hogy van neki sose hordta, elszeretném adni de nemtudom mennyiért lehet ...egy hölgy hívott ma a mamájának kellett volna 35000 ft kínált érte mert auzt mondta nagyon sok járkálás sok idő és ha receptet is kap 55000 ft..kérem ha valaki tud segítsen! Vagy ha érdekel valakit jelezze ! 2 db van jobbos balos.
Sziasztok! A mai nap folyamán olyat vettem észre, hogy furcsán hallok. A hallásom nem csökkent, mert ugyanolyan hangerővel hallok mint eddig, de viszont furcsa mód a mélyhangokat nem úgy hallom mint eddig, hanem lecserélte őket egy ilyen robot szerű hang. Tehát aki beszél hozzám azt is ilyen robotszerű hangként hallom, és megmondom őszintén nagyon kellemetlen, de csak akkor ha mély hangokról van szó. A lágyabb hangokat ugyanúgy hallom mint eddig. A legjobban sajnos ilyen robotszerű hangokként tudom definiálni mert nem tudok jobbat egyszerűen. A fülemet kipucoltam, de mivel hétvége van így orvoshoz nem tudok menni. Valami ötlet hogy mitől lehet ez?
Újabb beállítás..hullámzik a hangerő...Majd megszokja technikus) Kétnapután megadta madát a DOT-10....konktat hiba. Egyhét szervízz....újra beállítás....egy hét után újra süket a készülék... Meginit szervíz. Másnak sem bírja a meleget a hallóka?
Orrmandula nagyobbodásom van. A Tv2 Segíts magadon egészségmagazinban volt egy homeópátiás lehetőség orrmandula eltüntetésére. Ha valaki látta és megmondaná a doktornő nevét, megköszönném. Txt felirat eltakarta a doktornő nevét, a Tv2 honlapján nem lehet visszanézni.
Még dolgozom, s ameddig fog lehetni, addig fogok is - nyugdíjból (legalábbis az enyémből) talán nem is lehet majd túlélni. Tehát majd valamit ki kell találnom, hogy hogyan tovább.
Hát én nem szemtréningezek úgy, mint ahogy a szemtrénerek forszírozzák. Én egy kicsit más dolgokkal próbálkozom. Már az is erőt adó érzés, ha nem rosszabbodik a hallásom. Ha nem is javul a hallásom, de az érzékelésem mindenképpen javul és javult. Úgy értem, hogy az ember valahogy megtanul hallás nélkül is hallani. Tetszik továbbá az is, hogy nem kell törődnöm a szemüveggel, tisztogatni, hordani és minden pár évben újabbat venni stb. Tetszik hogy nem kell törődnöm a hallókákkal, feltölteni, fülbe tenni stb. Ugyanezt próbálom elérni a többi bajjal is - kikezelni vagy kivédeni minden külső segítség nélkül...... Ez olyan természetes szabadságérzetet és önbizalmat ad, ami jól jön az életben......
Szerintem inkább életstílus, mint valami módszer...... Mikor letettem a hallókát a bajok miatt, azt httem, hogy teljesen elveszett leszek. Az első napok, hetek, hónapok nehezek voltak lelkileg, de egy bizonyos szintre visszakapaszkodtam és onnantól semmin probléma. Ugyanez volt a szmüveggel is. Kilenc évig hordtam, de megrémisztett, hogy már erősebb kellett volna. Letettem, de nagyon nehéz volt a kezdet szemcsi nélkül. De pár hónap alatt rendbejöttek a dolgok lelkileg is és sokkal jobban láttam és a mai napig élvezem a hallóka és szemcsi nélküli életet.......
Jól van Ghepard, megértettem. Ha megnyerem az ötöst, és megépíthetem Rendsburg mintájára álmaim REHA-centrumát spec. hallássérültek számára, akkor tiszteletbeli meghívottam leszel, hogy bemutasd módszereidet. :-)
Én úgy érzem, hogy nem estem a ló túloldalára. Minden igyekezetem csak az, hogy ne sérüljek meg (a focin például elkerülhetettlen), lehetőleg kerüljenek a komolyabb bajok. Nézd, én senkit se próbálok rászedni erre vagy arra – csak megírom ide is tapasztalataimat, hogy én kb így látom, így próbálkozom. A célom tehát az, hogy lehetőleg ne érjen komoly baj. Lassan a kicsiket megtanultam kezelni, kivédeni és így talán védem magam a komolyabbaktól. De sose lehet tudni mit hoz a jövő..........
Hát az fiatalkoromban valóban nagyon jól ment. A hallóka viselése csaknem teljesen kiverte belőlem. Igaz az is, hogy aztán már nem is kellett annyira. Az iskolában és fiatalkoromban nagyon arra hajtottam, hogy lehetőleg a legtovább ne tudják meg, hogy nem hallok. Ezért tudtam annyira koncentrált lenni és figyelni a szájat, meg a testbeszédet. Szinte ránézésre tudtam, hogy mit érezhet az az ember, akire nézek.....
Most már nem kell annyira jónak lennem ebben. A környezetem ismer engem, én is ismerem a környezetemet. Azokkal most tudok jól komunikálni. De idegenekkel most már nem megy annyira. Ha jön valami új kolléga, akkor eltart egy pár hétig, míg megtanulom Őt és aztán már szépen eldumcsizhatok vele.......
Most fontosabb számomra, hogy jó kondiban legyek és jó egészségnek örvendjek – hogy továbbra is focizhassak, bicajozhassak, melózhassak a kertben, a dolgozószobámban, bírjam a hideget, meleget stb
Egyetértek, hogy rá lehet erre fázni. Én is ráfáztam néha a kezdetekkor. De az ember tanulhat saját hibáiból. Az orvosok is elég sokszor melléfognak, sokszor nem is tudják, hogy mit kellene tenni, de adagolják a gyógyszereket (nem is kell messzire menni, lásd a fülzúgó topikot)... Nembeszélve arról, hogy most már nagyon sok pénz kell mindenhol adagolni........
Meghallgatok ezt azt, elolvasok ezt azt – de a dolgokat tapasztalni kell – a olvasástól és a kommunikációtól még nem lesz okosabb a test.....
Abban, hogy hisz benne az ember, az a tapasztalatokon át jön belém. Ha nem hozna eredményt, akkor nem hinnék benne. Maga a hit nem elég (de segít), sokat kell gyakorolni. Csak úgy megjegyzem, hogy a hang az energia, az elektromágnes is, a gravitáció is. Ezek hatnak – a kérdés, hogyan tudjuk felhasználni javunkra. Meg a hideget, meleget, fényt, sötétet stb. Vegyél egy egyszerű mozdulatot. Állj egylábra. Egyszerű, de csak akkor, ha nyitva a szemed. Megállni egylábon csukott szemekkel már jó nehéz – ha nem gyakorolsz, sose fog menni, de meglehet tanulni percekig is állni egylábon csukott szemekkel. Meg kell érezned bizonyos dolgokat és akkor fog menni. Én figyelem a testemet, hogyan reagál dolgokra és időben észreveszek változást – és akkor kevesebb energiával semlegesíthetem a problémát....... Ha nem fogok tudni magamon segíteni, akkor természetesen megpróbálok orvoshoz menni, de már jó ideje azon vagyok, hogy kivédjem a rám leselkedő bajokat.....
Nekem sok problémát okozott, hogy gyakorlatilag nem hallok, de próbáltam a magam módján segíteni ezen.
Szeretném még egyszer kiemelni, hogy nem leértékelem a saját módszereket, hiszen én is tudom, hogy tálcán nem kapunk meg semmit az élettől, mindenért meg kell küzdeni. Jó, ha az ember képes saját kezébe venni sorsának irányítását, de veszélyesnek tartom, ha átesünk a ló túloldalára és mindent magunk akarunk csinálni.
Kedves Ghepard! Most azzal szeretném folytatni, hogy mi az ami nagyon tetszik: hogy elmondásod szerint tökélyre vitted a metakommunikációt.(szájrólolvasás, testbeszéd/ ill.gondolatolvasás gesztusokból. A szakirodalom szerint ez jobban szokott sikerülni azoknál, akik koragyemekkorban vesztették el hallásukat. Élő példa vagy rá Te is. Olvastam az amerikai siket jogászprofesszor, Bonnie Poitras Tucker könyvében, hogy ő már 4 évesen annyira jól tudott szájról olvasni, hogy az édesanyja sem vette észre, hogy siket. A szomszédasszony hívta fel a figyelmét. Soha nem is hallott hangokat, tehát nem tudja mi után kéne sóvárogni. Na de aki felnőttként, pláne öregkorban válik hallássérültté, anál nem ilyen egyszerű. Nekem például hang nélkül nem is megy a szájrólolvasás. a kettő együtt kell, és nem is tudnék olyan könnyedén lemondani az élő beszéd hangjairól, mint pl. te. A tévé pedig nem nagyon érdekel. Mindig találok valami mást, ami jobban leköt. Hála a számítógépnek híreket olvashatok, filmeket nézhetek reklám nélkül. Mind-mind másak vagyunk, más-más szokásokkal, más és más ígényekkel. Ezért kéne minden esetben testre szabni, egyéni rehabilitációs tervre építeni a hallássérültellátást. Futószalagon van aki fennmarad, van aki lepottyan. Az öregkorban sérült emberek nagy része lepottyan, és segítség nélkül "csináld magad" módszerekkel nem lesz képes kommunikációs képességeit arra a szintre fejleszteni, ami neked- gyermekkorodtól mostanig sikerült.
Az alább beidézett mondataidra én is csak „tekerni” tudom a fejem, akárcsak a focizótársaid.
„Fizikus létemre értem a fizikai oldalát a testnek, a kémiait is próbálom megérteni, meg a mentálisat is (pár lépesre tőlem vannak kémikusok, orvosok is, gyógyszerkutatók is, sokat ismrek is, focizom is Velük, átveszem Velük a dolgokat) – tekerik ők is fejüket, hogy annak ellenére le tudtam tenni a szemcsit, hogy egész nap olvasnom kell – nekik nem megy pedig magyarázom, hogy hogyan, mit kellene csinálni – na az már nehezebb, hogy meg is kell csinálni, gyakorolni – ahhoz meg belső energia és egy kis idő is kell. De a magamra fordított energia visszaköszön a jobb állapotban ezért is megyek azon az úton......”
Háááát, kívánok sok szerencsét ezen az úton! Örvendek, hogy a magadra fordított energia visszaköszön a jobb állapotban, és őszintén kívánom, hogy soha soha ne fázz rá a „csináld magad” módszerekre. Tapasztalataim szerint sajnos sokan ráfáznak.
Nem akarom részleteiben kommentálni a dolgokat, fogalmam sincs, mennyi ismeretet lehet összeszedni fent említett tudományokból barátkozás és focizás során. Én nem focizok. :-)
Csupán annyit jegyeznék meg, hogy a Te módszereid hatékonyságához nem elég a „belső energia és egy kis idő”. Én például fordíthatnék rá százszor annyi időt és energiát,akkor sem érném el azt a hatást, mint Te, egyszerűen csak azért, mert ha valamiben nem hisz az ember, akkor a placebó-hatás ki van lőve. Hihetelen mi mindenre képes a placebo. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden alternatív gyógymód placebo hatáson alapul, de van köztük bőven. Azt sem ítelem el, ha valami placebo hatáson alapul, sőt... na és ha placebó? Lényeg, hogy hasson és eredményes legyen. Orvos-természetgyógyászként szeretek mindent a helyére tenni, minek hol van a határa. Ha tehetném, hidat építenék a nyugati típusú orvoslás és a természetgyógyászat közé. Előbbi "rákfenéje", hogy a természettudományoktól átvett módszerekre épít- ún. kauzális analízisre. Adatokat gyűjt (labor, EKG, Rtg. stb.stb), végül a sok papír közt elvész az EMBER.
Az alternatív gyógymódoknál előtérbe kerül az EMBER, de csak az orvoslás mellett tudom elképzelni az egészet, nem helyette. Ez nagy különbség. Aki helyette műveli, előbb utóbb ráfázik. Ha belemerülnék a miértekbe, hogyanokba, akkor ez a topik már nem arról szólna, amiért PTCA indította – a hallásproblémák megbeszéléséről.
A német hallásrehabilitációs szakember (audioterapeuta) Petra Speth praxisában ötvözi a két módszert, ezért tetszik.
Hát olvastalak, mert jókat írsz és úgy emlékeztem, hogy ennyit írtál valamelyik hsz-ban. Nekem is 2.5D szemcsim volt és már erősebb kellett volna. Nekem is volt kezdődő szürkehályogom, az is elmúlt. A szürkehályog a szemlencse baja. A közepén kezd valami kristályosodni, lerakódni stb és ezáltal szórja a fényt és egyre szürkébb (homályosabb) lesz a látótér közepe. Erre hiába teszi fel az ember a szemcsit, az nem segít – szinte még jobban látni a szürkeséget (innen tudom, hogy az volt). Van a szemekre is és a hangokra/rezgésekre is külön topikon itt az Indexen. Rendesen megdolgoztattam a szemeimet és így a szemlencsének is muszáj volt olyan mozgásokba kezdenie, amiket 9 évig nem engedett meg a szemcsi (mert nem kellett amiatt) – na és az eredmény az lett, hogy azok a szemlencse közepén lévő lerakódások valahogy eltávoztak. A sok hangrezgés, meg mindenfajta más rezgés is különböző helyzetekben (a gravitáció miatt nagyon nem mindegy mit csinál az ember és milyen helyzetben) megtették a magukét.......
Nagyon jól írod, azok a segégeszközök csak mankók és ha leteszed, akkor ott vagy ahol voltál - de inkább még rosszabb mint volt. Ha rajtad vannak, akkor semmi se késztet arra, hogy rendesen láss, vagy el legyél gyakorlatilag hallás nélkül is..... Látásom javításánál olyan dolgokat is kitaláltam és elemeztem, amit nem ajánlanak az orvosok sem, sőt még a szemtornászok sem. Fizikailag megalapozottnak tartottam és nem féltem kikisérletezni a hatást. Most olyan dolgokat meg tudok csinálni a látással, amit nem is nagyon értenek meg az emberek. Sok sok gyakorlással értem csak el azt a szintet, ami most van. Vedd csak a pislantást. Kielemeztem a legapróbb részletig is (mint egy lassított film), mert sok függ a szaruhártya felszínétől, a könnytermelést is és minden mást, amivel tudom javítani látásomat..... Fizikus létemre értem a fizikai oldalát a testnek, a kémiait is próbálom megérteni, meg a mentálisat is (pár lépesre tőlem vannak kémikusok, orvosok is, gyógyszerkutatók is, sokat ismrek is, focizom is Velük, átveszem Velük a dolgokat) – tekerik ők is fejüket, hogy annak ellenére le tudtam tenni a szemcsit, hogy egész nap olvasnom kell – nekik nem megy pedig magyarázom, hogy hogyan, mit kellene csinálni – na az már nehezebb, hogy meg is kell csinálni, gyakorolni – ahhoz meg belső energia és egy kis idő is kell. De a magamra fordított energia visszaköszön a jobb állapotban ezért is megyek azon az úton......
Tehát az nemcsak sajáthangterápia, hanem mindenféle más rezgés, mozgás, légzés (pislantás is egyfajta rezgés, mozgás)..... Bevallom, az első években és is sokat röhögtem magamon. Tényleg nagyon muris dolgokkal is próbálkoztam. De sokszor meghűlt az ereimben a vér, mikor úgy istenigazából belémhasított – hogy ez tényleg valahogy hat. És akkor az ismétléskor ugyanaz az eredmény – na akkor már nem röhögtem én sem. Például azt mondom, hogy kb 35 perc alatt el lehet tüntetni a kék foltot – azt nehéz elhinni. Én sem hittem, de mikor megcsináltam vagy hetedszer is, nem volt már kétségem, hogy valahogy csak hat. Veszem csak azt, hogy minden évben volt torokgyulladásom (sokszor kettő is egy éven belül) – na most az utolsó 2007 decemberében volt. Már hiszek ezekben a dolgokban és csinálom, ahogy megtanultam és bízom benne, megnyugtat, erőt ad - hogy ilyen egyserűen kézben tudom tartani a dolgaimat......
Hát az plombás fogam már nincs, kihúzattam inkább. Vagy 5 éve (akkor voltam utoljára) a fogorvos is csodálkozott és meg is kérdezte, hogy mivel mosom a fogaimat, mert most jobb állapotban vannak, mint jó pár éve. Hát mondom én fogpasztát nem is használok, hanem így meg úgy próbálkozom. Legnagyobb meglepetésemre elég részletesen kikérdezett, hogy mikkel próbálkozom – a végén azt mondta, hogy utóbb még el is hiszi. Ismeri a fogaimat, mert vagy 20 éve hozzá tartozom és néha kellett menni kontrollra, mert ha nem megy az ember, akkor nem fizet a biztosító, ha kell valami beavatkozás. De most már nem járok akkor sem, inkább igyekszem, hogy ne is kelljen már sose fogorvoshoz mennem.......
Úgy van Ghepard. Annyi éves vagyok amennyit írtál. Köszönöm érdeklődésedet. Sajnos a szememmel is van baj. Mostanig +2,5 dioptriás olvasó szemüveget viseltem, de kezdtem észrevenni, hogy gyengült a látásom. Akartam erősebbet, és a vizsgálatok során kiderült, hogy már nem dioptriakérdés, hanem kezdődő szürkehályog. L Novemberben műtik az egyik szememet, januárban a másikat. Két hete átestem egy epeműtéten. halmozódnak a bajok, sajnos. Ennyit magamról.
Örülök, hogy Te szerencsésebb vagy, de furcsa dolgokat írsz néhol, amit én nem értek. Pl. a hallókészülékkel kapcsolatosan feltett kérdésemre ezt írod: „A hallásom meg egy cseppet se javul ettől. Pont úgy, minthogy szemüvegben se javult a látásom.” Hmmm…. ezek irreális elvárások a gyógyászati segédeszközökkel szemben, hiszen úgy a hallóka, mint a szemüveg csak mankóként funkcionál. Nem gyógyítás a célja. Leveszed, leteszed, és ott vagy, ahonnal kiindultál, de amikor felteszed, akkor jobban müködik valami.
Tegnap kicsit visszaolvastam, hogy jobban megértselek, és eljutottam oda, hogy a fogfájásodat is meg tudtad gyógyítani sajáthangterápiával. :-) :-) :-) Nevető jeleket tettem. Tetszik. Kérlek ne érts félre, nem kinevetleg, csak szimplán nevetek, mert 40 éves fogorvosi praxisomban sok alternatív gyógymóddal találkoztam; pálinkás kezeléstől a szalicilg, de erről nem. Engem is érdekelnek a természetes gyógymódok, ezért lettem természetgyógyász is. Ettől függetlenül az a véleményem, hogy nem ártana egy röntgenfelvétel arról a "plombás" fogadról. :-)
Köszi szépen, igyekszem. Próbálok ezen az úton menni továbbra is, a belső energiám megvan a sok sok gyakorlásra és próbálgatásra. Több fronton is javulni igyekszem, vagy legalább tartani a szintet - szemek, gerellyel dobás, futás, foci, bicaj, légzés stb.....
A 80-as évek elején volt az egyik fülembe, kb 3-4 évig használtam, de több bajom volt tőle mint hasznom. Az egyik az volt, hogy szinte teljesen elveszett az a képességem, hogy anélkül is ellegyek (szájról olvasás stb). Plusz állandóan mintha nyomás lett volna a füleimben, fejemben. Többször lett valami gyulladásom, csurgott az orom stb. A hallásom meg egy cseppet se javul ettől. Pont úgy, minthogy szemüvegben se javult a látásom. Azt is 9 évig hordtam telejesen feleslegesen (2009 elején tettem le). Már erősebb kellett volna, de a véletlen besegített és 3 nap alatt le tudtam tenni. Azóta rengeteget javult a látásom - és az az én látásom, nem a szemüvegé.
A hallásom nem tudom, hogy fel fog e javulni, mert az mindig rossz volt születésem óta. De az ember nemcsak a "füleivel hall". A rezgések más úton is eljuthatnak a hallóközpontba..........
Egyébként, Te hogy vagy a látással? Ha jól emlékszem írtad, hogy 64 éves vagy mostanában, ebben a korban nem sokan látnak jól (már szemcsi, kontaktlencse vagy műtét nélkül gondolom)....... Ahhoz, hogy tudjam mit mondanak elég jól kell látnom, mert a nagyon finom szájmozdulatokból kell (többek között) kiolvasni a hangot......
Lehet, hogy valahol tanították, de engem senki se tanított. Nagyon nem akartam, hogy tudják, hogy nem hallok (persze végül megtudták) - ezért valami belső erő annyira hajtott, hogy "lássam mit mondanak".......
Igen, már jó ideje kiegyensúlyozott vagyok. Sokat segített nálam, hogy 34 éve magam próbálom megoldani mindenféle bajaimat természetes úton. Sok mindent megtanultam az alatt a 34 év alatt. Mondjuk én emiatt fiatalkoromban nem voltam olyan lelkileg kiegyensúlyozott egyén, mert belül nagyon megbántottak az emberek, mikor éreztem, hogy szinte kigúnyolnak emiatt. De már jó ideje másképp látom a világot és az én világomat is. Az enyémet tanulom és csiszolom a másét meg hagyom és elfogadom. Persze bizonyos határon túl már védekezik az ember.......
Én tavalyi év elejéig nem sok hangot hallottam, de az eltelt másfél évben rengeteg mindent hallottam és ez új élményekkel gazdagít....... Én most mindennek tudok örülni. Nagy élmény számomra már az is, hogy hallom, ahogy megütik a labdát a teniszben, hogyan pattan stb. Nagyon sok hang hiányzott az életemben........ Persze már 2003-tól kezdtem saját hangommal kisérletezgetni, azokat hallja, vagy inkább jól érzi az ember. Az nagyon sokat segített nekem, mert a légzést is sokkal jobbá, hatásosabbá lehet vele tenni, ami az egész testnek jó.........
Kedves Ghepard! Ha jól tudom, a Te gyermekkorodban csak szájrólolvasással tanították a gyermekeket. Tilos volt jelelni. Ma már változott a szemlélet. Ha a környezetedben nincs kivel jelelni, akkor tényleg felesleges megtanulni, de aki siket közösségben él, annak jó, ha kétnyelvű. Most is vitatják, melyik módszer eredményesebb.
Örvendetes, hogy pszichésen kiegyensúlyozott vagy. Sokszor elgondolkodtam azon, mennyivel jobb, nyugodtabb lenne az életem, ha nem tudnám mit vesztettem. Sajnos, nem lehet kitörölni az ember agyából az egész gyermekkort. Zeneiskolás voltam, 9 évig tanultam hegedülni, szerettem az iskolazenekart, imádtam koncertekre járni, és sorolhatnám tovább mindazt, ami csak átlagon felüli hallással működik. Ha nem ismertem volna meg mindezt, akkor sikerélményként élném meg én is, ha meghallom a TV hangját, vagy egy autó zaját. Innen adódik, hogy általában a születésüktől fogva hallássérültek pszichésen sokkal kiegyensúlyozottabbak, mint a felnőttként sérült emberek.
Nekem meg se fordult a fejemben, hogy tanuljam a jelbeszédet, mert akkor csak azzal komunikálhattam volna, aki szintén tudja azt. Én elég rendesen megtanultam szájról olvasni. Mint említettem, ebből még az az előnyöm is volt, hogy az iskolában szinte mindent megjegyeztem valahogy - és szinte sose kellett tanulnom. Persze a gyakorlati nemhallásom azért sok helyen és helyzetben elég nagy hátrány - de lehúztam már 61 évet és most már jó pár éve semmi gondom (főleg lelki) nincs emiatt. Megtanultam, hogyan hallgathatok fülhallgatóval TV-t és ez nekem nyakig elég. Persze már úgy itt ott veszem észre, hogy az agy mintha itt ott hozzátenne hangokat. Mintha hallanám az autót, mintha hallanám hogyan tölt fel a WC stb.......
OK. Örvendek. Végülis nekem már majdnem mindegy az egész. négy évvel ezelőtt 60 évesen el tudtam menni öregségi nyugdíjba. Nem panaszkodni akarok, de piszokul nehéz 35 munkév + 5 év egyetem áll mögöttem. Szeretném, hogy könnyebb legyen azoknak a sorstársaknak, akiket hozzám hasonlóan derült égből villámcsapásként ér egy ilyen nagy baj, azért járatom a szám a rehabilitációról. Aki hallássérülten születik, van ideje felkészülni nehezére. Felkészíti a család, az iskola, a szakemberek. Nekünk mi jut? Egy kütyü, vagy kettő, és irány tovább, mintha mi sem történt volna. Az biztos, hogy én elmentem volna néha a németekéhez hasonló rehabilitációs szakemberhez, ha lett volna ilyen nálunk is. Ha nem egyébért, kibeszélni a problémákat, tanácsot kérni. Pszichológushoz járni nincs sok értelme, ha nem ért a hallássérültekhez.
Engem nem zavar, hogy reklámozzák a jelnyelvet, jeltolmácsolást. Áldásom rá. Van egy szűk kör, akiket érdekel. Jeleljenek. Az kényelmesebb. Érezzék jól magukat a bőrükben. Éppen a közelmúltban néztem egy amerikai filmsorozatot. Címe: Elcserélt lányok. nem egy nagy szám maga a sorozat, csak azért néztem, mert siket fiatalok szerepelnek benne, akik szeretik anyanyelvüket, ragaszkodnak hozzá. Abszolút elvárják, hogy jeleljen velük az egész halló környezet. Ők azok, akik szegregálódni akarnak, harcolnak a külön iskoláért, és fel vannak háborodva, amiért halló diákokat is be akar fogadni az iskola. Olvastam erről az irányzatról Bonnie Poitras Tucker: A csend hangjai c. könyvében
Nekem csak az nem tetszik, hogy „maszatol” a siket érdekvédelmünk. A nagyothallók nevében is nyilatkoznak úgy, mintha a nagyothallókat is érdekelné a jelnyelv, mintha nekik is az lenne a jó megoldás. Én nem hallottam olyan felnőttként hallássérültté vált emberről, aki feladná az anyanyelvét egy idegennyelvért, - a jelnyelvért - különösen, ha hallók közt él. Ugyan kivel tudna jelekkel kommunikálni? Meg kéne tanuljon az egész környezete. Nehezményezem azt is, hogy a jeltolmácsolással párhuzamosan nem reklámozzák az írótolmácsolást, ami valóban jó lenne. Sokáig hittem, hogy önzők a jelnyelvpárti siketek, de amióta belemélyedtem kicsit a siketek pszichológiájába megértem őket.
Talán csak nem fogalmaztam elég jól. Mert teljesen egyetértek veled. Legdurvább, ahogy kishazánkban "reklámozzák" a jelnyelvet, a jeltolmácsokat, egy szolgáltatást, ami egyeseknek piszok jó, stabil, kiszámítható megélhetést biztosít...
A probléma komplexitásának kérdése számomra is ismerős. Részleteire bontva túltárgyaltam már itt a fórumon. A „túldimenzionálásnak” egyszerű a magyarázata: mindenkinek a maga baja a legsúlyosabb, és mindenki igényli, hogy komolyan vegyék problémáit. Leginkább a felnőttként hallássérültté vált emberek rehbailitációja hagy kívánni valót maga után. Jobb helyen viszonylag korán felismerték, hogy a társadalom számára olcsóbb lenne rehabilitálni, visszaterelni a munka mezejére, mint szociális segélyekkel eltartani. Pl. Németország. (szakemberképzés, REHA-centrumok). Sajnos nálunk a Te gondolkodásmódod dominál még most is, bagatellizálni a hallásREHA jelentőségét, pedig százalékos arányban kimutatható, hány ember kényszerül hallásvesztés miatt rokkantnyugdíjra, segélyre annak ellenére, hogy megkapta hallókészülékét. (ráadásul TB támogatással). Hála istennek tavaly végre akadt valaki, akiben megszületett a felismerés, hogy nem célravezető ez a gondolkodásmód, és elindult végre valami jó irányba. Én reménykedek.
