Lehet, hogy már nem így van, de pár éve egy haverom a horvát-montenegrói határon szívott a fehér zöldkártyájával. Úgyis ki kell nyomtatni, én zöldre szoktam. nem mindegy?
A témához részben kapcsolódik, ne legyen másnak ilyen esete, de attól még hasznos lehet:
Boszniából hazafele egy nagyon hülye kanyarban 40-es táblába belefutottunk a rendőr szerint 72-vel, ránknézett, és mondta, hogy 250 euró lesz (két gyerekkel, közönséges családi autó). Kérte a kocsi papírjait (benne mint utólag felfedeztem, egy tavaly lejárt zöld kártya, de nem számított / nem vette észre / nem érdekelte), jogsit.
Pár perc alatt lealkudtam a 250-et 20-ra, és még bizonylatot is kaptam róla.
Régebben a biztosító postai úton kiküldte, akkor az volt a hivatalos. Ma már neked kell letölteni és kinyomtatni. Ezért már nincs jelentősége a szinnek.
Igen, köszönöm, ha sárgára, akkor sárga. A kérdés inkább az lett volna, hogy hogyan fogadják el, mert amikor legutóbb szükségem volt rá, csak zöld papíron volt hivatalos. Az okát akkor sem értettem, hogy miért nem mindegy a papír színe.
Voltunk lent, és ahogy írtam előtte, nem kockáztattam meg, hogy Bosznián keresztül vigyük a sonkát. Visszafele már üresen viszont Bosznián keresztül jöttünk. A határokon sehol nem kellett várni, max 2-3 autó volt előttünk. Többet kellett várni az autópályakapuknál, mint a határokon :)
A schengeni belépésnél a horvát rendőr is csak megkérdezte, hogy van-e nálunk valami vámolni valami, nema nista után mehettünk. Ennek ellenére, én legközelebb sem kockáztatnék, mert nagyon kellemetlen helyzetbe kerülhet az ember, ha kinyittatják a csomagtartót, és megtalálják a nyers hús, zöldség, sajt stb. tartalmú élelmiszert.
Az új Eszék-Pélmonostori autópályát már kipróbáltam korábban viszont most először mentem a Bradina hágóig elkészült új szakaszon. Ez így már kezd alakulni, hiszen majdnem a magyar a határtól Boszniáig, illetve Zenicától Bradináig végig autópálya van, ezen kívül horvát/magyar határellenőrzés sincs. Ezek azért nagyon sok időt megspórolnak nekünk (és akkor a Peljesac hidat még nem is említettem)
A parkolótól felfelé kb. 100 m-re ellágazik az út. Egy keskenyebb (az elején) murvás ösvény megy balra, az a vízesés aljához vezet, jobbra a szélesebb, szintén murvás út meg a tetejéhez. Egy cikkcakkos lépcsőn lehet föl- vagy lemenni.
Sziasztok! Júniusban megyünk a feleségemmel 5 napra Boszniába. Banja Luka--Jajce--Travnik--Szarajevó az útvonalunk (és vissza Banja Lukába). Első éjjel Jajcéban lesz a szállásunk, aztán Szarajevóban.
Kétszer jártunk korábban Szarajevóban (meg Mostarban), úgyhogy tippeket szeretnék olyan szarajevói (és környéki) látnivalókról, amelyek nem a legnépszerűbbek, mert azokat már valószínűleg láttuk. Voltunk az obligát városi célpontokon kívül a Skakavac-vízesésnél és Vrelo Bosnéban is.
Hát nem sírom vissza azokat az időket. Mindig volt az embernél valami, amibe a vámos beleköthetett, így a gyomorgörcs garantált volt.
De Boszniával kapcsolatban is voltak vicces történeteim. Amikor az apartmant rendeztem be, sok mindent itthonról vittem, itthon csináltattam. Volt, hogy egy egész asztal volt a tetőn, a vámos meg fapofával kérdezte, hogy van-e valami elvámolni valóm :). Mondtam, hogy nincs, csak személyes, használt cuccokat viszek, és csak keresztülmegyek Bosznián. Megkérdezte, hogy milyen értékben. Én mondtam egy kicsi számot, erre elsápadt, mert az már éppen vámolás alá esett (pedig nagyon szerette volna megúszni). Félreállított és fél órán keresztül közösen töltöttünk ki cirilbetűs papírokat.
Máskor megkérdezte, hogy mi járatban. Mondtam, hogy turizmus. Feltépte a hátsó ajtót, és diadalmasan felmutatta a fúrógépkoffert, ami a lábérben utazott, a csomagtartó meg tele konyhabútor elemekkel. Bekísértek a parancsnokhoz, próbáltam német-angol keveréknyelven megértetni vele (mert se németül, se angolul nem tudott), hogy én a saját horvát apartmanomba tartok, nem üzletelni, vagy dolgozni jöttem Boszniába. Mindegy, fizessek vámot. OK, mennyit. 100. Száz mi? Száz euró? No nem, akkor fordulok, és megyek inkább Zágráb felé. Na azt már ő nem akarta hagyni. Jó akkor milyen pénz van Magyarországon. Kérdezem tőle nevetve száz forint legyen? Zavarba jött, hogy kinevettem, visszaadta az útlevelem, és mehettünk.
Volt, hogy gitár volt nálam tokban. A bosnyák-szerb vámos kérdezi vigyorogva, hogy mi van benne púúúskááá? Mondom neki, hogy da, da puska. Kinyitotta, vigyorgott, jó utat kívánt.
Hazafelé a BiH/HR határon a horvát vámos is kérdezi, hogy mi van benne. Mondom neki, hogy puska. Na az akkorát ugrott hirtelen hátra, hogy azt hittem hanyatt esik. Azért átengedtek :)
Egyébként ide kicsit OFF. Régi történet. Valamikor 79 táján Csehszlovákiából hazafelé (akkoriban sportszert tilos volt behozni, sörből meg 2 üveg/fő volt az engedélyezett). A csomagtartóban volt a vadiúj Jofa korcsolyám, arra rá sem nézett a vámos, meg egy rekesz sör (3-an voltunk rá) noh azt nem akarta átengedni. Gondolom jó lett volna neki, ha otthagyjuk. Mondtuk, hogy egyikünk vezet, a másik kettő meg itt helyben megissza a rekesz sört. Addig egy tapodtat sem megyünk. Noh vagy beijedt, hogy jól berúgunk ott neki, vagy jófej volt, de azt mondta, akkor inkább menjenek és lecsukta a csomagtartót. :)
