Igen, ez is olyan sarkított üzenetféle, amit, hát, nevezzünk szubjektív dokumentarizmusnak, ha már létezik ilyen kategória. Azt hiszem, hogy ez nem lehetne sajtófotó. (Bár most ebben elbizonytalanodtam. Létezik/létezhet-e egyáltalán olyan sajtófotó, ami nem sugall semmit, csak közöl, tudósít..)
Lehet, hogy félreértettél. Én érteni vélem, hogy mit akart vele, ezért mondom, hogy rajtam nem segítene a magyarázata, mert szerintem a képen nem ez van. Vagy én nem látom.
Igen, a címek szerintem sem jók, mert nem segítenek. A Nagypapával sem tetszene. Azt a címes dolgot én mondtam? Ha én mondtam valaha, akkor már én sem gondolom azt. És igen, legyen ott.
Nem azért nem akartam a képről beszélni, mert kényelmesen el lehet mögé bújni, úgy állítva valamit, hogy közben egy szót sem szól az ember...
Egyszerűen méltóbbnak éreztem a képpel tenni valamiféle gesztust szalakota irányába, egyúttal léptéket váltani... és a szememben "sérti" az üzenet "szentségét", ha magyarázni is kell.
De ha már így alakult akkor leírom majd, hogy mire gondoltam...
az én álatalam citált képnek egyértelműbb a mondandója, mint a nakokriének ...
őnála valóban nem tudtam cím nélkül átvenni semmit, nem adott semmit a megütődésen kívül, míg utólag szállonganak a hírek ... rák ... halál ... család ...
Mindig elkeseredem, amikor egyetlen nem tökéletes, nem pontos, nem makulátlan, nem hbátlan szó miatt mindent kezdhetek az elejéről...
"magyarázat"
Ezesetben talán ez volt a mumus szó, de lényegében ugyanarra gondoltam, amire te a levezetésed végén jutottál, vagyis érdekelne, hogy milyen körülmények között, hogyan és miért születtek ezek a fotók. Mert anélkül nem tudok mit kezdeni velük, és baromira nincs kedvem beállni a dicshimnuszt éneklők sorába.
A WPP képei mellett is ilyen "kommentek", vagy mik olvashatók, jó, ne hívjam "magyarázatnak", tényleg lehet, hogy félreérthető.
"És nem a kép érdekel tulajdonképpen már, hanem azok a mondatok, amivel eljutottak idáig."
Igen, ilyesmit akartam én is mondani, ezek szerint nem sikerült. Vagyis a kép mellett elolvasnám a történetét. Mert a képben nincs benne*
(De azt nem hiszem, hogy erősebb volna a fotós instrukciója, mint a szereplők jelenléte, ennyi naív jóhiszeműség van bennem a fotós irányában. Vagyis van nálam hitele. Csalódás persze nincs kizárva.)
*ps:
Mi lenne, ha a bácsis kép címe nem Csernobil lenne, hanem: Nagyapa
(A címekről sokat beszéltünk korábban.)
Vagyis nem mondom, és nem gondolom, hogy "ha egy kép más címmel ennyire mást jelenthet, az nem is lehet jó kép", de ebből jól látszik, hogy vannak képek, amik igényelnek verbális/írott kiegészítést, kommentárt, "magyarázatot". Ami nem baj. De akkor legyen ott.
vagy inkább így, így teljesebb: jó kormányzás: http://www.bramarte.it/gotico/img/lor1.jpg http://www.bramarte.it/gotico/img/lor2.jpg rossz kormányzás: http://www.bramarte.it/gotico/img/lor3.jpg http://www.bramarte.it/gotico/img/lor4.jpg
Lehet itt válaszolni erre, beszélgetni róla anélkül, hogy parttalan vitává válna a jelenlegi itthoni kormányzásról? Ha igen, akkor válaszolnék rá valamit, és megkérnélek, hogy ha kéznél van, akkor a kép párját is szúrja be valaki. Ha nem, írok mailt. :)
Nem tudom, hogy rajtam sokat segítene-e a magyarázat. Érteni vélem azt, hogy elesett (beteg) emberek elesettségükben is erősnek mutatása a cél, mert megmutatni azt, hogy sebezhetők, vagy sebzettek vagyunk, és hozzá elszántan nézni, az már valamiféle felülemelkedés a sorson. Talán most véletlenül elmondtam azt, amit a szerző hallani szeretett volna. Viszont nem érzem a képen azt, hogy ez a szándék a szereplő szándéka volna, hanem látom mögötte a fotóst, aki megkérte, hogy most tegye ezt, mert ez szerinte ezt-és ezt jelentené. Gondolom én. És nem a kép érdekel tulajdonképpen már, hanem azok a mondatok, amivel eljutottak idáig. Vagy nem is tudom, szóval nem a szereplőről van szó, és nem is általában a nőről, vagy a férfi sorsról. Hanem valami másról, aminek szerintem nincs köze a látványhoz. Leválik a látványról a koncepció, ha nem hülyeség ilyesmit mondani.
Nem sértődtem meg ezen,- és kérlekszépen, hogy Te se sértődj meg azon, amit most fogok mondani, de kikívánkozik- inkább arról van szó, hogy ki nem állhatom a célozgatásoknak azt a csoportját, amelyeket kérésre sem hajlandók kifejteni. Ez szokott zavarni gyakran szalakota bizonyos hozzászólásaival kapcsolatban is.
Amúgy a képről, már ha a képről magáról is szó van itt egyáltalán, nem csak arról, hogy elhangozhassék a rossz kormányzás mondat úgy Tőled, hogy Neked ebben ne legyen felelősséged, mert mint címet idézed ide végülis, és értse mindenki úgy, ahogy akarja.
Szóval, a kép párján ugye a jó kormányzás szerepel, ahol mindenki teszi a dolgát, a kormányzás egyáltalán nem látszik: ettől jó. Az általad idézett képen pedig csak a kormány/kormányzás látszik, vagyis a hatalom, mint funkció: ettől rossz. A festő szerint. Ha jól értettem. Nekem erről a képről-képekről az a véleményem, hogy egy ésszerűen tervezett és már működésbe hozott rendszert lehet csak észrevétlenül működtetni, továbbá, hogy azt a rendszert annak minden elemének el kell fogadnia, és magára nézve is érvényesnek kell éreznie, és be kell tartania a szabályait. Ezért úgy vélem, nem csak a kormányzaton múlik, hogy képes-e észrevétlenül kormányozni. És még azt is hozzátenném, hogy ha észrevétlen kormányzást szeretnénk, vagy szeretünk, ezzel együttjár végülis az is, hogy mindent konzerválunk úgy, ahogy van, lehetetlenné tesszük a fejlődést, mert az szükségszerűen változással jár, az meg észrevehető. A képpár egy idealizált demagóg analógia, és ha akarom nézhetem, érthetem úgy is, hogy éppenséggel a bármikor aktuálisan hatalmomlévők érdekeit szolgálja ennek a hírdetése, mert ha jobban belegondolsz, így biztosítható leginkább a változatlanság. Szóval, szerintem ez az ábrázolás érdekes, de mint az általánosságok és az egyszerűsítések, kissé csalóka, ráadásul mindenki magyarázhatja kedve, vagy érdeke szerint. Tehát nem lehet vele önmagában mondani semmit. Szerintem. Nagyjából ez jutott eszembe róla.
Azt gondolom, hogy ezek olyan képek, amikhez magyarázatnak kell tartoznia, mint a World Press Photo kiállításain. A kopasz nő a téglafal előtt talán megáll e nélkül is, de a bácsi, Csernobil címmel (nálam) már nem. Kíváncsian várom, hogy mit ír majd Neked a szerző, de egyelőre hallgat :-)
A bácsin nem látok olyan elváltozásokat (lehet, hogy csak nem tudom, mit kéne észrevennem), amitől érteném, hogy köze van Csernobilhoz.
A fotós benne él a történetben, ő tudja, ki miért vetkőzött. Mi nem tudjuk. Szöveg nélkül ezek a képek számomra pusztán divatosak... míg a történet ismeretében válhatnak drámaivá is...
Ez a kép volt az én "hozzászólásom" szalakota beírásához, beírásaihoz. Az elmúlt hetek, hónapok, (évek, másfél évtized, negyvenév, ezerév stb.) fényében érthető kép ez önmagában is. De nem szeretnék erről vitázni... aki akarta, értette.
Más. Off. De talán közöttetek mégsem annyira. Több mint 30 éve előfelvételisként szolgáltam a seregben. A könyvtárban volt egy bakelitlemez (naná), amelyen Füst Milán Öregség című versét adták elő többen. Hogy pontosan kik, már nem emlékszem. Kivéve magára a költőre, de rá nagyon. Máig itt hallom a fejemben, ahogy szavalja (amúgy ritka kivétel, hogy valaki saját versét el tudja mondani). Nagyon szeretném megszerezni ezt a felvételt. Tudna valaki segíteni? Előre is köszönöm, Gábor
Fölkavart ez a bűntény már akkor is, mikor először hallottam. Mióta tudom, hogy a barátod volt, úgy érzem, hogy általad én is ismertem, így még jobban megráz.
