Nem látom, milyen megoldást találtál ki... remélem, nem nyújtottad meg a jobb oldali rugót, mert az nem valami jó megoldás.
Nem, nem nyújtottam meg a jobb oldali rugót. A kar mértani középpontjához közel, egy 4. rugót tettem a karbak szendvics és a Sherwood kar alá, , amely összeállítás a balza szendvicsszerkezet miatt 67 g-al nehezebb, mint az eredeti NAD5120 liftmunkahenger, csapágyház, "karcsapágy" antiskating mechanizmus együttesen össz 256 g-jától.
Közdarab ("kardeszka") ugyebár mindenképpen kell, melynek anyaga igencsak ott van a lemezjátszó hangjában. A rögzítés módja, stabilitása is számít.
Nos ez a üvegszövet plusz epoxy laminátum, balsa lemez, üvegszövet plusz epoxy laminátum, balsa lemez, üvegszövet plusz epoxy laminátum szendvics anyagú, 67g ra sikeredett. A balsa szendvicset 3 db M3-as, süllyeszett fejű csavarral-anyával rögzítettem a préselt acéllemzhez. A kart 3 db M 2,5-es csavarral-anyával rögzítettem a szendvicsszerkezethez.
Nem tudom eléggé megköszönni a szakmai segítségedet, ezért (is) maradok Tisztelettel:(P)istju.
A NAD5120 saját karjánál + annak szerelvényénél szinte csak nehezebbek léteznek, így ha másfélét szerelünk rá, a szubsasszit vízszintezhetetlenné ill. "kalimpálós" rugózásúvá tesszük. Nem látom, milyen megoldást találtál ki... remélem, nem nyújtottad meg a jobb oldali rugót, mert az nem valami jó megoldás.
Közdarab ("kardeszka") ugyebár mindenképpen kell, melynek anyaga igencsak ott van a lemezjátszó hangjában. A rögzítés módja, stabilitása is számít.
Köszönöm Neked, hogy annak ellenére, hogy láttad a munkámat, mégis foglalkozol az agymenéseimmel.
Jól van, jó úton haladsz, mert ebből a büdös életben nem lesz jó lemezjátszó
Na ez a mondatod valahogy olyan Kőszívű Ember Fiai-sra sikeredett...remélem nem a vérpad lesz számomra a végállomás, mint amit Rhidegváry jósolt a tanácsokra fittyet hányó személynek.
Határozottan jobban nézett ki, és kiegyenlítettebben is szólt az egész kóceráj, mint az eredeti szülők
Az első mondatrészben leírt tény az én lemezjátszómnál nem áll fenn...a második mondatrész pedig egyszerűen nem igaz, mert a hangkép minden, csak nem kiegyenlített...ezt megváltoztatni bármilyen irányban...valószínűleg csak pszichikailag sérült ember tudja.
Erről viszont harminc évre visszamenőleg, évenkénti papírom van.
Ez áll újmagyarul rajta:"bátor, buta, jó közelharcos h....ó szolgálatra IV-es rovat szerint korlátlanul alkalmas"!
Ez egy empirikus világ, a bőrödön érzett kudarcok nélkül nem lehet továbblépni.
Fentiek alapján elképzelheted, hogy a kudarcok ugyanúgy nem tartanak vissza, mint az alkimistákat...habár Hatvani István életművét ebben a kérdésben (is) nehéz felülmúlni.
De én meg fogom tenni.
tedd át egy másik asztalra, állványra, polcra, és rájössz, hogy az (is) szól ;))
Minden vágyam ez, ugyanis amikor "szétbarmolok" valamit az LP játszómon, akkor egy olyan acélszerkezet/üveglap asztalon van, amely egész egyszerűen szárnyakat ad az indiai nyomású Styx, Saga lemezeimnek is. Az ilyen szerelések után az egyik igen figyelemre méltó hozadék, hogy soha nem hallgatom azóta a lemezjátszómat a fedőlappal...nem azért mert ezt írták hajdan a HFM-ben is az olvasói levelek rovatban, hanem azért mert tényleg másként, jobban másként szól a hang, mint Gárdos Péter filmjében, ahol a főpoén a "mondom másképp"-en (is) nyugszik.
Válaszodat, eddigi segítségedet köszönve maradok Tisztelettel:(P)istju.
Azert le.ezjatszoepitesben nebez felvenni a versenyt parszaz szakemberrel akiknek meg mindenfele meroeszkozok is rendelkezesukre allnak. A forgalmazokban lehet biizni, eletem legjobb vasara volt egy NAD lejatszo, amit ketfele pickuppal forgalmaztak elvileg 3-5 ezer forintert, es nekem a jobb pickuposat sikerult haromezerert megkapnom. Bar par evvel kesobb amator modon vegeztem egy hallasvizsgalatot, es abbol kiderult, hogy nem tudtam volna eszrevenni a cseh meg a nyugati pickup kozti kulonbseget.
Jól van, jó úton haladsz, mert ebből a büdös életben nem lesz jó lemezjátszó, de ennek a megépítése nélkül nem fogsz tudni továbblépni, mert ezen jössz majd rá (hallod meg), hogy mit kell elkerülni a következő projektben - nem, nem lehet mindjárt a másodikat megépíteni ;Đ
Hasonló elv mentén kombináltam anno én is a NAD felfüggesztést az ős NC440-nel, azzal a különbséggel, hogy magát a vicces, giling-galangozó fémlemez NAD sasszira szendvicsszerűen ráragasztottam egy rétegelt lemezt. Határozottan jobban nézett ki, és kiegyenlítettebben is szólt az egész kóceráj, mint az eredeti szülők, de sose szólt olyan magabiztosan, mint pl. egy Rega, és sosem szárnyalt úgy a zene, mint pl. egy függesztett Systemdeck hajtányon.
Ahhoz azonban, hogy kiismerjük a lemezjátszó futóművek lelkivilágát, meg kell építeni egyet, mert a mechanikai rezonanciák világában nem lehet fejben hifizni - és tanácsokat adni sem. Ez egy empirikus világ, a bőrödön érzett kudarcok nélkül nem lehet továbblépni. Az elmélet pedig roppant egyszerű, végig kell menni az egymással fizikai kontaktusban lévő összes alkatrész vonalán, amely kiadja a "rezonáns kört", mert ennek minden egyes összetevője kölcsönhatásban van, és benne lesz a zenében, sőt, minden egyes megszólaló hangszer hangjában és persze a zenészek játékában is:
Mint mindig (még mailban is), nagyon türelmes voltál és vagy velem szemben, bármekkora marhasággal is néztél szembe akár az elküldött 5-6 kép, akár a hozzászólásaim okán.
Eddigi és jövőbeni segítségedet köszönve maradok Tisztelettel:(P)istju.
Lemezjátszómodifikálásban néha saját magunknak sem tudunk segítséget nyújtani:):)) A fülre távmoddolás legnagyobb problémája, hogy állandó visszacsatolásra lenne szükség... ismeretlen fülpáron keresztül...??
Maximum annyit tudok segíteni, hogy ha az ötlet egész biztosan előnytelen, vagy abszolút nem tűnik átgondoltnak, akkor szólok.
Istenkém, be fogsz menni a dzsungelbe, és nemtom kiaretek fog onnan majd kihozni
Remélem, hogy Te és még néhány fórumtag segítséget nyújt ebben.
Nyugodj meg, ha katasztrofálisan szarul kevert, rosszul szólónak hallod a lemezt, akkor egész jól sikerült a lemezjátszód ;ĐĐĐ
Az a bajom, hogy az átalakítások után mindig más és más LP-n jön ki, hogy milyen szarul szólnak benne bizonyos hangszerek/szólamok. Az viszont nagyon tetszik - ezért felbátorít a további átalakításokra - hogy olyan lemezek, amik eddig baromira ötperces hallgathatóságúak voltak, da capo al fine mennek. Többször oly módon hallgatom meg ezeket, hogy egy oldalt egymás után 4-5 alkalommal.
- Futómű felfüggesztés: az nem úgy van ám, hogy csak hasraütünk és nekiugrunk valaminek, hol ide, hol oda piszkálgatunk bele egy komlex rezonáló rendszerbe, és ettől majd szánkba repül a hifi sültgalamb. Lófaszt!
Rendben, nem vagyok méltó a sült galambra...habár a galambleves is jó lenne nekem...ennek a kifőzésében segítsél Te és még jónéhány fórumozó. Kérlek Titeket, Tisztelettel!
Így aztán roppant kíváncsivá tettől, hogy valójában milyen is a szerkezete a lemezjátszódnak, de hiába olvastam végig lóugrásban az összes posztodat, csak az egyértelmű, hogy egy Sherwood lemezjátszó karját aplikáltad rá a mire is? És mire is raktad rá az egész kócerájt? (Képet, ha lehet! :)
A lemezjátszó szerkezete: NAD "5120 alaplap" nem szétégetett, leharcolt tányércsapággyal, emellett lecsupaszítva minden olyan fémalkatrésztől, amik a csőkar felfüggesztéséhez, vezérléséhez tartoztak. A káva anyaga oldalt 10mm-es alul 20 mm-es rétegelt lemez. Igyekeztem egységes rendszerré ragasztani a fa alkatrészeket, ezért H285/L385 lamináló epoxy gyantából kb. 750 grammot is elhasználtam a faipari diszperziós ragasztón kívül. A Sherwood kart balza/üvegszövet(240g/qm plusz epoxy gyanta) szendvicsszerkezet segítségével, három-három M3-as illetve M2,5-es csavarral kötöttem hozzá az alaplaphoz, illetve a szendvicsszerkezethez. Csakis azoknak és csakis a jobb épeket küldtem el a "barmolásomról", akik hozzászólásaikkal sokat segítettek nekem az építésben. Szégyelltem volna egy éve kirakni nyilvánosan...a belvilága...Neked nem küldtem el képeket róla mailban... van oka, nem tudom az email címedet.
Most már ennyi munka után a szégyenérzetem kezd elmúlni...úgyhogy lehet kiröhögni, de ez tellett az agyamból, meg a 6. X-et megélt, remegő kezeimtől:
Nyugodj meg, ha katasztrofálisan szarul kevert, rosszul szólónak hallod a lemezt, akkor egész jól sikerült a lemezjátszód ;ĐĐĐ
- Futómű felfüggesztés: az nem úgy van ám, hogy csak hasraütünk és nekiugrunk valaminek, hol ide, hol oda piszkálgatunk bele egy komlex rezonáló rendszerbe, és ettől majd szánkba repül a hifi sültgalamb. Lófaszt!
Egy analóg lemezjátszó a világ egyik legbonyolultabb hangszere, amelynek minden egyes kis porcikája összefüg az összes többi porcikájával, majdhogynem egy szerves élőlény bonyolultsága szintjén. De hogy még véletlenül se sikerüljön a tökéletesség irányába akár egy kis kakaslépést is tenni, az egész hangzás létrejöttébe még a rendszeren látszólag kívülálló dolgok is belerondíthatnak a végső hangképbe. Például az a hokedli, stelázsi, kissámli, sublót, komód, polc, vagy bármi, ami mechanikai érintkezésben van a tulajdonképpeni lemezjátszóval.
Nyilvánvaló, hogy a függesztett sasszik azért jöttek létre, hogy valamiféle izolációt jelentsenek a környezettől, de ez ugyanúgy csak félmegoldás, mint az ellenkezője. Ezt bizonyítja, hogy a lemezjátszó alatti eszközökkel ugyanúgy végig lehet játszani a fix tüskézéssel való rezonancia "elvezetést", ahogy felfújt gumikon himbálódzó stelázsizást.
Így aztán roppant kíváncsivá tettől, hogy valójában milyen is a szerkezete a lemezjátszódnak, de hiába olvastam végig lóugrásban az összes posztodat, csak az egyértelmű, hogy egy Sherwood lemezjátszó karját aplikáltad rá a mire is? És mire is raktad rá az egész kócerájt? (Képet, ha lehet! :)
Elég hosszú "próbaüzem" után a következőeket gondolom...majd kijavítotok, ha nem helyénvalóan értékelek.
Sajnos van olyan lemezem, amely eddig elfogadhatóan szólt(Pink Floyd: A Momentary Lapse of Reason, EMI-GONG), de most főleg a Háború Kutyái track egyszerűen csapnivaló. Összemossa a szólamokat, zavaros a sztereó képe...ez eddig egyáltalán nem így volt. Hála Istennek azért van pozitív változás is.Egy a hetvenes években, az AMIGA által kiadott Musette de Paris c. lemez harmonikái (is) erőre kaptak, amellett, hogy a basszusszólamok dallamai is eddig nem hallott, egyáltalán nem puffogó hangon szólaltak meg. Hovatovább a Jugoton minőség sem annyira hallgathatatlan már...jó példa erre a Pink Floyd The Final Cut albuma.
Azonban a zavaros, összemosó hangképpel "rendelkező" lemez hangzásának megváltoztatásával szeretnék törődni a karácsonyi szünetben. Az jutott eszembe, hogy három, eredeti, NAD5120-as(18mm átmérőjű 11-es "menetszámú") rugóit kicserélném. Ugyanolyan átmérőjű, hellyel-közel azonos rugóállandójú (ezt a főiskola laborjában méréssel lehetne ellenőrizni), 6-8-as "menetszámú" rugóra cserélném.
Amiatt gondolom így, mivel láttam, hogy nagyon sok rugalmas felfüggesztésű LP játszó kisebb menetszámú, de akár felfüggesztési pontonként kettő rugóval "oldja meg" a rögzítést.
Bármilyen jó tanácsot - amiből szép számmal kaptam eddig Tőletek - megfogadok, csak egy kicsit lehessen a Learning to Fly hallgathatóbb...
Gárdos Péter filmjéből vett idézet teljesen illik a hangkarilag át(Isokinetik)kábelezett barkácsolt lemezjátszóm hangképének leírásához, ugyanis Ian Anderson a Stormwatch/Jetro Tull albumját hallgatva (is) egészen más erények és gyengeségek jönnek elő. Hogy hosszú távon hallgathatóbb lesz -e a lemezjátszóm, azt majd eldönti az idő és nem három LP lemezoldal meghallgatása ad majd rá választ.
Tisztelettel köszönöm minden ebben a kérdésben segítő fórumtag hozzászólását.Ami viszont a folyamatot illeti...
1; csavarlazító híján WD-40 használatával, nehezen bár, de sikerült kivennem a lemezcsavart, ami fogta a karban lévő SME-foglalatot, cserében hajszárítóval és fülpiszkáló vattával takarítottam az alumínium ötvözet csövet nem tovább, mint fél órát, de nem is kevesebbet;
2; a húzott szeműek kettő csomót is kötöttek a karban lévő kábelre...összefogva mind a négy eret, inkább nem kommentálnám ezt, ugyanis láttam már Ferrit-gyűrűs zavarszűrőt...de ez nem az volt, ráadásul a csomók eléggé kulturálatlanok (volt olyan kábelér, amelyik nagy átmérőjű, míg mások kisebbek) voltak;
3;a kábelt csak akkor szabad mérőműszerrel megvizsgálni beforrasztás előtt és után, ha előtte a vérnyomás nem magasabb, mint 100/60 Hgmm, ugyanis a nyolc-tíz alkalommal történő vizsgálatakor EGYETLEN esetben sem jelezte a műszer, hogy szakadásmentes lenne a kábel, ami miatt kezdett vörösödni a fejem...a vérnyomásomat nem mértem meg, de lehet, hogy ideges voltam, ugyanis a feleségem a hóna alatt a vérnyomásmérővel a házban járkált, miközben a torkomnál történő mérések sorozatával fenyegetett, ha nem fejezem be a káromkodást;
4; a kábeleket behúzgálni a karba az SME-csatlakozó felőli oldalon is lehet...amikor már kettőt is az eredeti kábelekből szólóban, az Isokinetik kábel nélkül húztam ki a kar alján, akkor lemondtam a behúzós/csomózós módszerről...egyébként is az én Isokinetik kábelem nem a hajlékonyságáról híres...a megoldás az volt, hogy összesodorván a kék/fehér, valamint a piros/zöld csatlakozóhoz futó új kábeleket egy-egy, eredetileg a karban lévő kábellel Loctite IS 495 szerű ragasztó és aktivátor felhasználásával összeragasztottam a három kábeleret, így már mind a négy kábel jól a helyére került;
5;a karcsőben futó, fekete színű "testkábelt" nem cseréltem ki...;
6;nem szabad feladni akkor sem, ha a bal csatornán a kábelcsere után úgy éjfél körül csakis medvetáncot lehet hallani...ugyanis minden nap 24 órából és egy éjszakából áll... egy cseppet bonyolíthatja a helyzetet, ha másnap ki kell állni a katedrára tanítani, de oda se neki;
7; a busz indulása előtt másfél órával sikerült medvétlenítenem...a bűnös az Isokinetik az RCA dugókhoz vezető ágában volt, egy-négy új forrasztás után megoldódott a szomszédok reggeli ébresztése is.
Tisztelt Uraim Ti sokat segítettek nekem a tanácsaitokkal...ismételten.
Ugyanakkor Sanyi ott a határszélen, valamint unokatestvére Lajos, ott a másik (majdnem)határszélen is elviselte, hogy vasárnap este zavarjam Őket a hülye kérdéseimmel...mi több Ők is megfontolandó tanácsokkal láttak el.
baromi régen láttam már ilyen sme-szerű kart alulról - tán igaz se vót...
A bekarikázott csavarfejet nem bírod megmozdítani?
Én (is) pöttyet szkeptikus vagyok a házi körülmények közötti furkálással kapcsolatban, többnyire rombolás a vége... Ne felejtsük el, hogy ott a furkálás közvetlen környékén 4 db drót + 4 érintkező tanyázik, egy rossz mozdulat és kuka az egész...
Na akkor végre jöhet az a projekt, hogy marad az érintkezők nélküli cső, amibe végre fixen be lehet ragasztani a shellt (a benne lévő, immár felesleges érintkezőket abból is ki lehet baxni), és a karkábel végére forrasztott csuszkák közvetlenül rádughatók a pickupra...
Ezek után nyugodtan megkönnyebbülhetsz, ha tényleg szétfúrod az egész kócerájt, végre lesz egy stabil, nem rezonáló pukifejed a karban ;)
Azért a csavarlazító mértékletes használatának hatását se becsüljük le. Remélem az tényleg csavar, láttam már olyat, hogy a drága csavar helyett csak egy stift volt beleütve...
Nos ez van a sajátkezűleg barmolt lemezjátszómon, erre volt pénzem.
A csavar(szerintem M2, vagy M1,5 lehet) nem akar kijönni.
Megoldási tervem:
10; langyos/forró vízben fejre állítva bízni a különböző hőtágulási együtthatókban (acél 1,17, alumínium 2,38 de ez 373 K hőmérsékletre vonatkozó adatsor),
20; gyilkolgatni csavarhúzóval...ha nem megy, gyémánt korong felhasználásával/Dremel-utánzat kézi marómmal levágni a csavarfejet,
30; állványos fúrógépen belefúrni 0,5 mm-rel nagyobb fúróval, mint a csavar átmérője,
40; utólag M3 menetfúrókkal "megágyazni" a jobb minőségű(5.8-nál semmi esetre sem rosszabbal) csavarnak,
50;kiszárítani a munkadarabokat;
60; keményebb damillal belehúzni a karba a kábeleket,
70; blankolni az utasítás szerint, ami csakis csiszoló vászon használatát javasolja,
80; beleforrasztani 180-200 Celsius fokon a kábeleket,
90;ellenőrizni a vezetőképesség meglétét mind a négy kábelér esetén
100; becsavarni az M3-as (ha mákom van az M2-es) csavart,
110; elhallgatni a feleségem elől a teleszart gatyámat, kimosni a fürdőszobában a többi szennyessel, hogy ne legyen gyanús;
120; hallgatni a végre az Erik Sumo Band 2010-es LP-jét nem kicsit sokszor.
Amennyiben kiegészítésetek van a fentiekhez(a "már megint hülyeséget akarsz csinálni" megjegyzéseken kívül) , akkor kérlek Benneteket, hogy írjátok le nekem olyan módon, hogy egy tanár is megértse.
Kéretik nem hülyébbnek nézni öreg agyamat annál, mint amennyire valójában vizes már...nem barmoltam szét. Hozzá sem nyúltam még a karhoz. Képeket rakok fel, adjatok nekem 26-36 órát..ma, meg holnap délelőtt meló van.
A Monty Python csapatának egy filmjéből szabadon idézve:"Felség alázatosan jelentem, beszartam!" Vagyis nem merem tibitiborkaba_new tanácsainak(amit köszönök Neki igen nagyon, nagyon nagyon, nemcsak ezt, hanem, hogy nem hülyézett le, habár kiérdemeltem) ellenére a Sherwood PM 8500 karból melegítéssel kivenni a shell csatlakozó ellendarabját.
Ez a kar nem tartalmaz az ellendarabnál rögzítőcsavart sajnos...félek, hogy meggyilkolom a csatlakozót.
Másik hangkarra nincs pénzem, talán lehet vásárolni, talán nem aranyáron ilyen csatlakozót...
De ez még messze van, egyenlőre ki sem merem bányászni a karból a csatlakozót.
Kérlek Benneteket, hogy valamilyen ötletet adjatok a probléma megoldására...másik kar vásárlására buzdítását kéretik elkerülni!
Mutass már arra példát, amikor én elsőként, megszólítatlanul írtam valakiről dehonesztálót! Egyenként léptek ki a sorból és próbáltok lökdösődni. Én pedig visszaadom. De miért próbálod ezt kifordítani 60 évesen? Minek hazudni amikor nincs sehol a tanítónéni? Ez valamiféle megszokás? Még a gyerekkorodból maradt? Mások ezt már a tinikorukra kinövik.
