Ahogy beszélgettünk a sebezhetőség témaköréről, megkérdeztem tőle, hogy mi lenne ha valamikor felfedné közvetlenül az idegességét a hölggyel akivel randizik. Kezdedtben, telejesen elutasította ezt a lehetőséget, nevetségesnek és haszontalannak tartva. Ugyanakkor, pár hónap – és pár sikertelen randi – után kíváncsi lett, és felvetette, hogy kipróbálná ezt a „sebezhetőséges dolgot”.
Egy alkalommal a következőt ismételte: „Biztosan el fog utasítani, ha látni fogja ezt rajtam. Elmondani, hogy ideges vagyok azt jelenti, hogy bevallom hogy egy nyápic vagyok aki nem tudja kezelni, hogy vele van. Egyáltalán nem fog tudni aztán tisztelni.”
Egyetértettem, hogy ez egy lehetséges kimenet, és tekintse ezt a kísérletet úgy, mint az egyik elemet a félelem hierarchiáján.
Adam az egyik ügyfelem, gyakran küszködik a randizás és a párkapcsolatok területén. Utálja, hogy mennyire ideges tud lenni amikor egy számára vonzó nővel beszélget. Bármit megtenne, hogy elrejtse ezt a szégyenteljes titkát és megtanulta hogyan tűnjön kívülről magabiztosnak.
Amíg megtanulta sikeresen elrejteni az érzéseit, felfedezte hogy ez nem tette sikeresebbé a szerelmi életét. Ellenkezőleg, úgy érzi hogy nehezebben tud kapcsolódni egy nőhöz akit igazán kedvel. Tapasztalta párszor, hogy randizott egy lánnyal aki aztán nem válaszolt a hívására a második randi után.
Tényleg? Senkivel sem? A legerősebb gyógymódja a szégyennek felfedni és megosztani azt valakivel, aki megért és azonosulni tud a küzdelmeddel. Amikor szorongsz ha valakivel beszélgetsz, megfontoltad valaha, hogy elmondod neki?
Első látásra ez teljesen az ellentétének látszik mint amit tenned kellene. Az általános bölcsesség azt tartja, hogy ha vonzódsz valakihez akivel beszélgetsz, akkor nem mondhatod el neki, hogy mennyire ideges vagy, mert azt gondolná, hogy gyenge és beteges vagy. De kipróbáltad már a valóságban?
Annak érdekében, hogy teljesen kapcsolódj másokhoz és jobban érezd magad a bőrödben, el kell merülnöd a következő folymatban:
Nézz belülre és figyeld meg mi az amit igazán érzel és gondolsz, majd fedd fel ezt másokkal akikkel biztonságban érzed magad, és akik nem fognak durván elutasítani. Ismételd meg.
Minden alkalommal, amikor küzdesz egy érzéssel vagy tapasztalattal, ahelyett hogy elrejtenéd, és bizonyítékul használnád önmagadban, hogy hibás vagy, mi lenne, ha képes lennél ezt megosztani az életedben lévő emberekkel?
Ez a gondolat általában megdöbbentő/ijesztő a szociális szorongók számára. Ezt biztosan nem tudom megosztani senkivel.
De reg jartam a forumon, de hat ez a szocfob mar csak ilyen makacs . Nem szedek semmit jo ideje, berendezkedtem vegetalasra.. Egyik nap jon a masik utan, unalom, ingerszegeny kornyezet, ertelmetlen melo ehberert, semmi tortenes. A vorosodes elojott megint total semmilyen szitukban(pl. vezetes kozben ha jonnek mogottem), komolyan nevetseges, frusztralo.. Erdekes mert minimalis heti kb 5mg! Rexetint szedve ez nem volt. De alapdolgok telefonalas, szemkontakt, vasarlas, stb..megy egy-egy folosleges zavarbajoves es vorosodessel. Szoval elvagyok, mondhatni jol is erzem magam szorongas, depresszio elkerul most hala eg. De felek csajozni, melot valtani, kijarni se merek hetvegente felek hogy ujra pialni kezdek.. Nincs vegzetsegem, se erom hogy kezdjek magammal valamit. Szoval folyamatos hianyerzetem van, valamerre pedig lepnem kene nem jo ez igy.
Merre kene elinduljak ? Gondoltam mar sztk helyett magan aterre is.
Hát "kigyógyulni" nem gyógyultam, szerintem nem is lehet, de ezt hagyjuk. Azért némi javulás tapasztalható így 10 év távlatában. Főleg ha nem hasonlítom magam másokhoz. Önmagában kell nézni az eredményt, és úgy egész tűrhető. Ha kicsit hunyorít az ember. És messziről nézi. :D
Egy jó tanács másoknak, ha esetleg úgy volnátok vele, ahogy én voltam: akármennyire is szarnak gondoljátok az életet most, próbáljátok meg kihasználni amennyire csak lehet, így szar állapotban is, mert sosem tudhatjátok, hogy az élet mikor mondja azt, hogy "nem". Hogy mikor lesz esetleg még a szarnál is szarabb, amikor úgy fogtok vissza gondolni a szarra, hogy de jó is volt, amikor (csak) szar volt. :D
Évekkel ezelőtt írtam már ide. Sajnos azóta is kűzdök a szociális fóbiával. Kíváncsi voltam mi van veletek, velünk. Rengeteg jó és rossz dolog történt velem amióta, de ez a fóbia maradt. Gyógyszerek kisebb-nagyobb adagban, javulás semmi.
Amikor valaki megkérdezi hogy vagyunk, azonnal válaszolunk, hogy jól. Ez a maszk, amit több tucatnyi alkalommal használhatunk a nap során. Ritkán fedjük fel, hogy mi van a maszk alatt, akár a valódi gondolataink valakiről, a hitünk, vagy hogy mit érzünk az adott pillanatban.
A maszk alapvető összetevője az életnek, ami segít működni a világunkban. Van valami probléma ezzel az álcával? Igen. Amikor elhisszük, hogy mindig viselnünk kell a maszkot a bírálattól való félelmünk miatt, akkor képtelenek vagyunk felfedni az igazi énünket.
Ez a szociális szorongás körkörös félelméhez vezet.
Félek hogy az emberek bírálni fognak, de ha tudnák, hogy félek a bírálattól, akkor még inkább bírálnának.
Ez a félelem megakadályozza, hogy felfedjük az adott pillanatbeli önmagunkat, a maszkunkat pedig befagyasztja.
A végső és legmélyebb formája a kitettségnek, hogy megtanulod hogyan tudod felfedni a hiteles énedet a körülötted lévő világnak. Ez azt jelenti, hogy felfeded magad ami aktuálisan vagy, nem pedig azt amit gondolsz hogy lenned kellene hogy szeressenek.
Mindegyikünk személyiségének van egy külső rétege. Ezt hívják „persona” –nak vagy maszknak, és ezt használjuk a mindennapi életünkben.
A szociális szorongás abból a félelemből ered, hogy nem vagyunk elég jók és ezért nem vagyunk szerethetőek. Ez a félelem rémisztőnek tartja annak a gondolatát, hogy lebukhatunk, bírálhatnak és elutasíthatnak, ezért az élet bizonyos aspektusait minden áron elkerüljük. Ez egy óvatoskodó élethez vezet, a kapcsolatok elkerüléséhez és bármi elkerüléséhez ami bírálatot vagy elutasítást okozhat.
Minél többször hátrálunk meg, az életünk annál kisebbé válik, a jövőnk pedig még korlátozottabnak tűnik.
A könyv által ajánlott megoldás az, hogy ismerd és tiszteld magad, fogadd el és szeresd önmagad úgy ahogy vagy, és cselekedj bátran a körülötted lévő világban. Ezen cselekedetek által megtanulod, hogy a félelmeid pusztán árnyak amelyek nem jelentenek jelentős fenyegetéseket. Megtanulod, hogy többnyire az emberek nem utasítanak el, de ha mégis, akkor is tudod kezelni a kényelmetlenséget ami ezzel jár.
A szemkontaktus gyakorlásának a módja még az, ha fenntartod miközben meghallgatsz másokat. Miközben beszélnek, nézz közvetlenül az egyik szemükbe. Miközben ezt teszed, a tudatosságod egy részét irányíthatod a talpadban lévő érzésre, hogy állsz a padlón, illetve a lélegzetedre, ahogy áramlik ki és be a tüdődben. Ez segíteni fog, hogy a jelenben maradj, miközben gyakorlod a fenntartott szemkontaktust.
A szemkontaktusban való gyakorlottságod előnyei nagymértékben felülmúlják a folyamat kellemetlenségét. A szemkontaktus az egyik legerőteljesebb kapcsolódó erő az emberek között, és minél kényelmesebb lesz számodra, annál inkább képes lesz érezni az életedben lévő emberekkel való kapcsolódás mély érzését.
Nagyon gyakori a rémület érzése és a hezitálás a gyakorlat elvégzése előtt, különösen ha éveket töltöttél a szemkontaktust elkerülve. Miközben több százszor megcsináltuk ezt a gyakorlatot, mind magam és az ügyfeleim is, azt tapasztaltam, hogy soha nem történt semmi rossz egyátalán. Valójában, ez a fajta szemkontaktus hajlamos kicsalogatni az embereket a péncéljukból, és sokszor spontán beszélgetésekhez vezet idegenekkel.
Köszönöm Ropass az írásokat, fordításokat, elkezdem olvasni az elejétől.
Viszont lenne egy kérdésem: létezik olyan, hogy valaki egyszerre szocfóbos és nárcisztikus személyiség is? Vagyis a szégyenérzethez társulhat felsőbbrendűségi érzés? (Nem tudom hogy fogalmazzam meg jobban.)
A szemkontaktus iránti félelmed legyőzésének egy erőteljes módja, hogy alkalmazod a „Smile and Hello” (mosolyogj és köszönj) gyakorlatot, ami korábban már említésre került. Ez arról szól, hogy végigsétálsz egy forgalmas úton, és szemkontaktust létesítesz annyi emberrel, amennyivel csak tudsz.
Felkeltheted a figyelmüket azzal, hogy mosolyogsz és hangosan kimondod: „Hello” vagy „hi there” – Üdvözlöm.
Azt is csinálhatod, hogy megnöveled a szemkontaktus hosszát az emberekkel a nap során. Ezt kikísérletezheted azáltal, hogy sétálsz az úton és az emberek szemébe nézel. Ha viszonozzák a tekinteted, akkor egyszerűen mosolyogj és továbbra is nézz a szemükbe ahogy továbbhaladsz.
Ennek a kísérlenek a gondolatára az elméd a következőt mondhatja:
Várj egy pillanatot - az emberek azt fogják gondolni, hogy retardált vagyok. Irritálva és sértve érezhetik magukat ettől.
Ha mégis szemkontaktust létesítünk, lehet egy azonnali, térdreflex szerű reakciónk, hogy félrenézzünk. A szemkontaktus fenntartásának a gondolata hihetetlen kényelmetlen lehet, és erős szorongást okozhat. A természetes hajlamunk az, hogy elkerüljük. Azonban mostanra felismerted, hogy az elkerülés szokása könnyebbséget okozhat rövid távon, de hajlamos több félelmet és gátlást okozni az út során.
A szemkontaktusod megváltoztatásának egy egyszerű módja, hogy tudatosoan megemelt fejjel sétálsz, a tekinteted pedig legyen a horizont szintjén. Nagyon gyakori, hogy miközben sétálunk a tekintetünk enyhén lefelé irányul, elveszve a saját gondolatainkban. Ehelyett, gyakorolhatod a sétát, hogy a szemeiddel előre nézel, megfigyelve a világot magad körül. Végül is abban, hogy színre lépj a világban, az is beletartozik, hogy megfigyeled a világot – közvetlenül a szemeiddel.
Nehéz tud lenni szemkontaktust létesíteni új emberekkel és idegenekkel, és nehéz lehet fenntartani a beszélgetések alatt. Amikor szorongsz, hajlamos vagy gyakran félrenézni, a szemeiddel lefelé tekintesz a padló felé.
Félénk Idézet:
Úgy érzem, hogy ha az emberek szemébe nézek túl sokáig, akkor ez kiakasztja őket. Azt gondolhatják, hogy bántom őket, vagy fenyegetem vagy ilyesmi.
Ezen félelmek miatt, a leggyakoribb reakció a szociális szorongóknál a szemkontaktus elkerülése amennyire csak lehet.
Annak érdekében, hogy legyen egy saját kényelmes hangerőd és meggyőző beszédmódod, javaslom hogy találj egy privát helyet a gyakorláshoz, legyen az az autód amivel ingázol, a zuhanyzód vagy a konyhád. Bármit is választasz, legyen kényelmes, és tapasztald meg a hangod kifejezését, a mondatok nyomatékosítását és erős befejezését. Minél többet gyakorlod, annál inkább elő fog jönni spontán módon a beszélgetéseid közben.
Az egyik legerőteljesebb – és gyakran figyelmen kívül hagyott – kommunikációs forma, melyeket naponta használunk, az amiben a szavak nem játszanak szerepet. Ez az amikor a szemeinkkel kommunikálunk. Ahogyan a másikra nézünk jelenthet bizalmat, bizalmatlanságot, ellenszenvet, gyűlöletet, csodálatot, örömet és szerelmet is.
Amikor mélyebb szinten akarunk kapcsolódni valakivel, majdnem mindig a szemtől-szembe interakciót választjuk. Ilyen módon, a másik szemébe nézhetünk miközben beszélünk. Amikor szerelmesek leszünk, órákat tudunk tölteni csak azzal, hogy a kedvesünk szemeit bámuljuk.
Az egyik leginkább visszatartó hatása a szociális szorongásnak, hogy drámaian lecsökkenti a szemkontaktusok mennyiségét, amibe hajlandó vagy belemenni.
Amikor először sikerrel alkalmaztam ezt az alapelvet, azt gondoltam csak szerencsém volt. De ahogy tovább gyakoroltam és minden alkalommal amikor hibáztam azt vettem észre, hogy az embereknek nem tűnt fel az elszólás, ameddig magabiztos módon fejeztem be a mondataimat. Ez igaz az összes beszélgetésre akármennyi emberrel. Még ha nem is tervezed a nyilvános beszédet, ez a kommunikációs trükk biztosítja hogy a többiek tisztán halljanak, és figyeljenek arra amit mondasz.
Ugyanakkor ez segíteni fog nagyobb megbecsülést szerezni a kapcsolataidban, akár a barátokkal vagy a munkatársakkal vagy egyéb társaddal az életben.
Jelenleg magabiztosan beszélek nagy csoport előtt, a szorongás szintem pedig az enyhétől a közepesig terjed az előadást megelőző 1 napig. Amikor az előadásom elkezdődik, általában jól érzem magam és fel vagyok villanyozva a lehetőségtől, hogy egyszerre sok embernek közvetíthetem az üzeneteimet.
A nyilvános beszéd gyakorlásom alatt megtanultam, elkerülhetetlen hogy néha téveszteni fogok, küzdöm a szavakkal, vagy valami más hibát vétek. Megrémített ez a kilátás, ez volt az egyik oka, hogy olyan mohón próbáltam elkerülni a beszédet. De aztán rájöttem, hogy nem igazán számít ha hibázok, ha alkalmazom az előző szakszban leírt alapelveket. Felfedeztem, hogy rosszul ejthetem ki a szavakat vagy olyasmit mondhatok, ami nem igazán illik oda, amíg a mondataimat meggyőzően, hitelesen és magabiztosan fejezem be.
A személyes félelem hierarchiám csúcsán sok éven át a nyilvános beszéd állt. Ez egy nagyon jellemző félelem, és neked is a hierarchiád csúcsán állhat. Nagyon utáltam. Rémült voltam már napokkal előtte, alig tudtam lélegezni az előadás alatt és utána napokig rágódtam rajta. Egy csoport előtti beszéd az egyik legrosszabb tapasztalat volt amit el tudtam képzelni. Ahogy haladtam ugyanabban a rendszerben előre amiben most te haladsz, elkezdtem afelé tartani ami megijeszt, nem pedig a másik irányba. Elkezdtem helyeket keresni a nyilvános beszéd gyakorlásához, mint a helyi Toastmasters (nyilvános beszéd klub) klub. Mentem tovább ezen az úton sok éven át, rendszeresen haladva afelé ami a legjobban megijesztett.
Amikor kommunkálsz, legyen az személyesen egy csendes kávézóban, vagy 300 ember előtt egy előadáson, akkor nagyobb hatása van annak, ahogyan beszélsz, mint amit aktuálisan mondasz. A kommunikációd túlnyomó része a testbeszédedből és a hangod tónusából származik.
Annak érdekében, hogy jóval erőteljesebben, tisztábban és direkt módon kommunkálj, a legfontosabb dolog amit tehetsz, hogy olyan módon beszélsz, amely megjeleníti ezen minőségeket.
Ez azt jelenti, hogy kissé hangosabban beszélsz, biztos vagy abban amit mondasz és a mondataidat erősen és meggyőzően fejezed be.
