Ha't Va'rkonyi Na'ndi bácsi idézi Az elveszett Paradicsomban Bachofentol... 'Mert érzékiségben felülmúlja a őt a nő, kit a gerjedelem fullánkja erősebben ösztökél, s aki tízszerte nagyobb nemi gyönyört érez, mint a férfi." Pasa gyné potheei mallon tou aneros,<< mondja Nonnosz' (Bachofen)."
(Nonnus), görög költő, az egyiptomi Panopoliszból; Kr. u. a IV. sz.-ban vagy az V. sz. kezdetén élt és nagy szorgalommal meg aprólékos gonddal és múvészettel a verselében, egy 48 könyvre osztott költeményt (Dionysiaca) irt, mely Dionysos istennek Indiába utazását tárgyalja. N. a szofisztikával és a retorika ragyogásával akarta pótolni a munkájából hiányzó vallásos érzületet és költői lelkesedést; költészete nagy hatással volt a későbbi kor irodalmának fejlődésére. Utóbb keresztény lett s versben átirta (Metabolé) János evangeliumát. A Dyonisiaca legjobb kiadása a Marcellus grófé (Páris 1856), aki a Metabolét is kiadta (Paris 1861).
Nemet professzor Ur leveleben nehany pontatlansagra i is reflektal.
''... Vagy 26, 17 vagy 26, 14, szerintem az utóbbi. Vagy rejtett vagy ejtett szavai, szerintem az előbbi. A fordításban ösztön szerepel, a kentron ösztökét jelent.. Az ösztöke ellen rugódozó állat görög szólás, így került bele Euripidész szövegébe /Bakkhai 795/, a gondolati párhuzam nyilvánvaló, a szövegszerű átvétel ellen szól a szkléron szereplése és a kentra /kb. ösztökedöfések/ helyetti kentron /ösztöke/. Véleményem szerint a héber szöveget helyettesítő görög a szólást követi.
αδελφογαμία = γάμος μεταξύ αδελφών (χαρακτηριστική περίπτωση ο Πτολεμαίος Φιλάδελφος ό οποίας κατα τον κιναιδογράφο Σωτάδη , "σε τρύπα απαγορευμένη , έχωσε το καρφί του" )
Testverhazassag, Sotadis megemliti Ptolemaeus Philadelphust ki "tiltott lyukba nyomta a szoget''.
'' Tekintsünk azonban most újabb perspektívából a kereszt ezoterikus jelentőségére. Hiszen már mondtuk, hogy a keresztény hagyomány voltaképpeni függőleges-vízszintes keresztjének jelentőségét semmiképpen sem érinti egy Y-keresztfa történelmi felállítása – ellenkezőleg. A hagyományos kereszt okkult jelentőségét csakis az a körülmény adja meg, hogy a történelmi kereszt egy kibővített ipszilon alakját mutatta. Hogy a Megváltó keze elérje a keresztgerendába előre befúrt lyukakat, úgy kötözték fel kötelekkel, tagjainak óriási megfeszítésével és megnyújtásával az Y-alakú keresztre, hogy ő maga alkotta azt a keresztet, amelyet a keresztény hagyomány teljes joggal ismert el jelképének, a megváltás jelének.''
[Az upszilon ket aga, egyik folfele, a jora, a masik lefele, az ellenkezojere mutat, keresztut szimbolika.]
Orpheusz-Krisztus:
''Sculptural group showing Orpheus. Orpheus, seated on a tree trunk, is playing the lyre, with wild and tame animals forming a perforated crown around him. On the base a lion mangles an antilope. Probably a funerary stele, symbolising Christ gathering his followers. Dated in the 4th century.''
''Bruno Snell klasszika-filológus 1953-ban "Az elme felfeldezése: az európai gondolkodás görög eredete" című munkájában részletesen elemezve az Íliász és az Odüsszeia ógörög nyelvezetét, meghökkentő felvetéseket fogalmazott meg. Szerinte az időszámításunk kezdete előtt körülbelül 1334-1150 között megesett trójai csatáról i.e. 850 körül született két eposz szerzője kora tudatelméletét is leírta. Eszerint az ókori görögök valahogy úgy éreztek és gondolkodtak önmagukról, mint ma a hipnózisba került személyek - azzal a különbséggel, hogy ők a tudatállapotukat nem tudták normál éber tudatállapot ellentéteként megélni. Hogy kicsit konkrétabb legyek: Homérosznak nincsenek szavai az akaratra, szándékra, tervezésre, gondolkodásra, lélekre, öntudatra - egyszóval az ókori görögök nem úgy élték meg mindennapjaikat, hogy "ezt és ezt gondoltam ki, ezt és ezt akarom", hanem úgy, hogy "ezt és ezt teszem". Modern nyelvezetünk még őrzi ezt a finom különbséget. Egy menekülési helyzetet leírhatunk úgy, hogy "úgy döntöttem, elfutok", de megélhetjük úgy is, hogy "késztetés támadt lábaimban a futásra", vagy "a lábak szinte mgáuktól nekilódultak". Utóbbi fordulatok azt érzékeltetik a mai hallgatóval, hogy a menekülés szinte automatikusan következett be - az Én nélkül. Úgy tűnik azonban, hogy az ókor embere számára ez nem metafóra, hanem valóság volt.
Homérosz hőseinek nem volt lelke. Volt viszont három külön szavuk arra, amit mi az elme három funkciójának tekintünk. Nekünk a lélek a testben lakó Én, aki uralja a testet. Az ógörögöknek a psziché a vérrel vagy lélegzettel volt azonos, s lám, a mi nyelvünkben is felismerhető a lélek és a lélegzet közti kapcsolat. A "kiadja a lelkét" mondat ma azt jelenti, hogy valaki, mint énnel, akarattal bíró, megszűnik létezni. Eredetileg azonban azt jelentette, hogy "utolsót lélegzett". Nincs légvétel, nincs élet. A thymos szó azt a funkciót jelentette, amit ma az én mozgató akaratának élünk meg. A mai ember tudatosítani tudja kivitelezendő mozgásterveit, késztetéseit, s mint lelki élményekről be tud számolni róluk. Az ókor embere számár a thymos "mondta meg", hogy éhes, szomjas, harcolnia kell. Akhilleusz harcolt, amikor a thymos a mellkasában arra sarkallta. Ha a thymos a lábba ment, akkor az ember futott. Aki megdermedt a rémüettől, arra úgy mondták, "elhagyta lábát a thymos". Az ókor embere tehát folyton "azon kapta magát", hogy már éppen tesz valamit, s erre született magyarázatlént a thymos. Mi úgy gondoljuk, hogy általában akarjuk azt, amit teszünk.
Az ókori ember nem volt képes introspekciókra, vagyis arra, hogy saját lelki folyamatait megfigyelje, megélje, netán másoknak elmondja. Ahogy hipnózisban is, a "kar delemelkedik" történést nem kíséri az élmény, hogy "én emelem fel a karomat", miközben valójában ez történik. Ennek ókori élménymegfelelője: "a thymos felemelkte a karomat".
Még egy utolsó példával próbálom érzékeltetni az ókori lélek sajátosságait. A "látni" szó a modern embernek mindig implikálja azt, hogy "én látok valamit ilyennek vagy olyannak", "bennem kelt ilyen vagy olyan hatást a látvány". Ám az akhájoknál a "látni" ige helyett sok-sok szó van a látásra, mindegyik azt a speciális helyzetet képviseli, amelyben a látvány valamilyen állapotba hozta az ókor emberét. Amikor Akhilleusz "görbén fölfelé nézve" szól, az mindig azt jelenti, hogy "dühösen lát". Vagyis "dühösen látni" nem egy lelki állapot, hanem egy cselekvési mód. A dühös lelkiállapot csak számunkra létezik, mert mi be tudunk róla számolni, mint belül megfigyelt lelki élményről.''
Megprobalom ujra megtalalni gorogul. Gyakran idezett peldal tole az emberabrazolasra, a maskent gondolkodasra, az eltero szemleletmodra:
''Bruno Snell (Die Entdeckung des Geistes, Göttingen 1975, 17) a következõ két rajzzal szemlélteti az archaikus görög és a mai testfelfogás különbségét:
[...]
Míg egy mai gyermek többnyire egy egésznek látja a testet, melyhez egy másik egész, a frontálisan ábrázolt arc helyeként ábrázolt fej tartozik, addig az archaikus görög vázaképek tagok sokaságaként látja a testet. A gyermek rajza, mint majd mindjárt kifejtjük, voltaképpen a Platón utáni kor látásmódjának felel meg.
Erdemes probalkozni a Sudaval, folfedezni lehetosegeit.
Irjuk be peldaul a keresojebe a Kyrene szot. Kattintsunk a gorog szovegert az 'Unicode UTF8' mezore Eztan 'Change' Es megjelennek a talalatok, ujabb ablakokat kinalva, bibliografiaval, a gorog mellett angol forditassall. De a vegen meg egy meglepetes: You might also want to look for Kyrene in other resources. Itt a legjobb forrasokban nezhetunk a keresett tema utan.
Cross Project Resource Discovery
In General Tools Bibliography Ancient & Medieval Specialized Collections
Megvan a konyvtaradban Bruno Snell A szellem felfedezese cimu konyve? Van abban egy igen erdekfeszito tanulmany az upsilonrol es a tudomanyrol, a jo es a rossz keresztut szimbolumarol. Mar reg olvastam, ha volna kedved, idod, megnezned mit mond?
Zenei tanulmanyaim ellentmondanak a ''ket kultura tisztelet'' elkepzelesnek. West a ma elo okortudosok kozt a legszentebb szornyeteg, hosszan idoz ennel a kerdesnel, oszinten elcsodalkozva, nem lelven szembenallast a zene teren a gorogoket korulvevo vilaggal, fel sem merul bennuk a megkulonboztetes gondolata, jatszi konnyedseggel adnak, vesznek a zeneben egymastol. Masfelol, a mai zenekutato iranyzat oszinten elborzad a kiskutya es nagykutya hasonlatoktol, kitiltva oket szimpoziumaikrol. Az effajta megkozelites persze nemreg meg elt a kutatok kozt, de ma mar tiltjak. Mivegre, mi okbol, rakerdezunk alkalomadtan. Az ok talan, hogy ez a szemlelet zsakutcaba vitte a kutatast.
