A Katona módszerről lenne nagyon sok negatív hozzászólnivalóm, de ez itt most off topik.
És nem a hintáztatással van a bajom egyáltalán a Katona módszerrel kapcsolatban.
A hinta fontosságát egyáltalán nem kétlem. Sőt. A nagyfiammal másfél évig vettünk részt különböző fejlesztéseken, köztük BHRG-ztünk is, és az otthoni gyakorlatok nagyon nagy százaléka hintáztatás - valamilyen módon.
De valahogy elbeszélünk egymás mellett. Én azt mondom, hogy az élet nem az óvoda, az csak egy kis része, és ha ebben a kis részben épp nincs jelen a klasszikus hintaként ismert eszöz - de pl. épp a takaróban hintáztatás, a karban körbepörgetés, ilyesmik nagyon is vannak, szóval ismétlem, hintáztatós játékokban nincs hiány - akkor nem az van, hogy az a szegény gyerek, milyen egy kevéssé felszerelt, csar helyre került, ahol nem fejlődik majd rendesen, mert bizonyos mozgásformák kimaradnak neki... Mert ahogy kijön az ovi kapuján, minden játszótéren talál hintát, amit kedvére használhat, épp annyiszor, amennyiszer a szülei odaviszik őt. Ehhez persze az is kell, hogy az oviból kijőve ne legyen letudva a nap. A Waldorf ovinál ez praktikusan nem is tud így lenni, hiszen 1-kor vége van:)
Amilyen sulit leírtál, olyanba NAGYON SZÍVESEN adnám a gyerekeimet. nagy szerencséd van szerintem, hogy ilyen helyet találtál.
És persze, hogy a waldorf sem mindenkinek jó, az a helyzet, hogy én sem tudom, az én kicsi fiamnak jó lenne-e, azt tudom viszont, hogy a waldorf ovi jó választás volt. De ezt is úgy mondom, hogy AZ a waldorf ovi, ahova ő jár. És keresem azt a családias hangulatú, nem poroszos jellegű, odafigyelős, gyerekeket szeretős, nyugis kis iskolát, ami szerintem jó a gyerekemnek, és ami nem tudom, hogy melyik.
A hintával lehet, hogy csak hintázni lehet (bár az enyémek itthon pl. pörögni is szoktak), de nagyon fontos fejlesztő funkciója van, A Katona módszeres tornában szinte csak ilyen hintáztatós gyakorlatok, lóbálások vannak.
Engem amúgy pont az érdekel, ami pacsulit, hogy miért dönt úgy valaki, hogy Waldorf, és vajon tényleg annyira beválik-e. Sejtéseim szerint azért ott is az a helyzet, mint más sulik esetén, hogy van, akinek beválik, de vannak olyanok is, akiknek nem, különben nem jelennének meg aztán más sulikban.
Nekem ugye van már sulisom is, aki, ahogy írtam egy sima, mezei, picike suliba jár (az egész suliban összesen 44 gyerek van), és nagyon szeret, mit szeret, imád járni, iszonyatosan jó tanárai vannak, én teljesen elégedett vagyok, és a gyerekben semmi féle törést nem látok, nem, hogy örök életre szóló sérüléseket. Egyáltalán nincs sok leckéje, még a gyakorlás is simán belefér és 3.15-re végzünk, úgy, hogy 2 után ér haza, akkor kicsit tökölészik, és utána áll neki. 3. 15 után szabad az egész napja, amire nagy szüksége van, mert imád maga történeteket kitalálni és azokat előadni hangosan, ez tölti fel. Persze simán lehet, hogy ez véletlen, de nem hinném, hogy ez az egyetlen ilyen suli az országban.
A gyermek fizikai agyának fejlődése érdekében elengedhetetlen, hogy az érzéki világ stimulálásával párhuzamosan a képzelőerőt is fejlesszük. Alapvetően fontos, hogy a gyermeknek csak rendkívül egyszerű játékot adjunk.
Természeténél fogva az a gyermek, aki egy gyönyörű babát kapott, mindig vissza fog térni a régi rongybabájához. Csupán a mai kor gyermekei nőnek fel gyönyörű babákon. Minek köszönhető ez a visszatérés?
A gyermeknek szellemi gyakorlatot kell végeznie azért, hogy a képzeletet átalakítva saját belső világában, azt egy valós emberi alakhoz hasonlítsa. Ez pedig egy egészséges agyi gyakorlat. Amint a testedzés a karokat és izomzatot erősítik, az ilyen gyakorlatok a fizikai agyat fejlesztik.(Rudolf Steiner: Rózsakeresztes szellemtudomány, GA 100, 1907. V. előadás, Kassel.)
Steiner milyen gyerekeket látott?? Ha a saját polgári köreiben olyan 4-5 éves kislányokat ismert, akik a drága porcelánfejű-selyemruhájú babát csak nézegethették, akkor nem csoda, ha azt látta, hogy előveszik a régi rongybabát.
De sztem. egy modern babával is meg kell dolgoztatni a képzeletét az ovisnak, ha azt játssza, hogy most a Pötyi teázni megy, meg a barátnőivel találkozik!
Amúgy abban igaza lehet Steinernek, hogy meg kell legalább néha dolgoztatnunk a képzelőerőnket.
"The room was used for the eighth grade in the morning, with fixed benches running along the walls, and heavy table-desks that could not be moved, and the floor was painted black! Luckily, it was spring and summer time, and she could be outdoors with the children most of the time. She had no toys or play materials."
E. Grunelius csekély 3-4 hónapig vezetett egy óvodai csoportot, még 1919-ben, Rudolf Steiner segítségével. A nyolcadikosok osztálytermét kapták meg délutánoként. Nem volt játékuk vagy alapanyaguk. Legtöbbször kint voltak, mert nyár volt, bent ilyeneket csináltak: agyagozás, rajzolás, mesehallgatás.
(R. Steiner azt mondta Elizabethnek, hogy a legfontosabb, hogy a gyerekek utánozhassák őt. Meg valamit a meditációról, de ezt nem nagyon értem.)
"Elisabeth tried to build up kindergarten activities out of sensing in her fingertips what the children needed, working meditatively, and aspiring to work with imitation rather than "pulling things out" of the children.
Once she invited a basket maker to come and work in the presence of the children."
Ebben a cikkben azt írják, hogy E. Grunelius, az első Waldorf-óvónő, meghívott egy kosárfonót az oviba, és a gyerekek is ki akarták próbálni a kosárkötést.
Szerintem nem igazán veszélyesebb, mint bármi más játék.
Tesómék ovijában nagyon klassz modern hinta van, olyan formatervezett: mintha régi lenne, de mégis új. Csak egy darab gumiszerű az ülőke, nincs bekötő lánc, és könnyű belőle kiugrani, alacsonyan van. (Persze gumiszőnyeg alatta.)
az óvónő a lényeg. ők pl. nem pihenőidőnek veszik azt az időt, amíg a kertben vannak. ahogy látom más ovik kerítésén keresztül, meg a saját régi tapasztalat, meg az a két hét, amikor a fiamat egyhagyományos oviba próbáltam beszoktatni, az óvónők ilyenkor leülnek egy padra
Az én "óvónőm", akinél dolgoztam, pont azt csinálta, hogy leült, és kézimunkázta az aktuális óvónői munkáját!!. Merthogy a gyerekek egymással legyenek elfoglalva, ne a felnőttel.
Én inkább ezt a filozófia részeként érzékelem, hogy semmi olyan ne legyen a gyerekek keze ügyében, aminek a funkciója "gyárilag" ki van találva.
A hintát is lehet kb. arra használni, mint a babakonyhát :), a jó barátnők összebújnak, viháncolnak, lökik egymást, esetleg a kisebbet, én legalábbis ilyet is láttam.
Én inkább úgy képzelem a Steiner filozófiáját, hogy legyenek több funkciójú, természetadta játékszerek az oviban, de azért az emberi kultúra termékeit se zárjuk ki onnan, lsd. játékedények, babák is kidolgozottabb tárgyak, mint egy faág pl.
Ez amúgy a kinti játékokra miért ne vonatkozhatna? Most nem feltétlenül a hintára gondolok, de egy libikóka, vagy hajó alakú farönkmászóka biztos megfelel a Waldorf-filozófiának is.
És ne felejtsük el!, egy sima hajas babával is nagyon jót játszanak a gyerekek, mégha annak a babának van szeme, szája, és műanyag a haja.
én annyira de anniyra osztozom abban, amit leírtál pacsuli. pont ugyanezt gondolom, és bár a gyerekem waldorf oviba jár, és ott jól érzi magát, kétségeim is vannak, és azért nem tudom biztosan, hogy pont a waldorf iskola az, ami kell a fiamnak. lehet, hogy más. kizárt, hogy a környezetünkben lévő 3-4 önkormányzati. (sajnos, hozzáteszem, mert milyen egyszerű is lenne az élet úgy. logisztikailag is, meg egyébként is...)
én nem mondtam ilyesmit, hogy nem tudják, hogyan kell egy hintát használni. de a kialakítása veszélyes volt, állandó felügyeletet igényelt, és épp azért, mert nem akartakk ott dekkolni az óvónők végig és rendszabályozni a gyerekeket, mert hagyni akarják őket szabadon csinálni a lehető legtöbb dolgot, így a leszerelés mellett döntöttek. és megnyugtatásul mondták, vagy mondtuk magunknak, hogy ezzel nincs elvéve valójában semmi, hiszen mindenhol máshol van hinta, sokféle, amivel a hintázás élményét meg lehet tapasztalni, és viszont az ovi se szegényesebb ettől... és így van valahogy szerintem a kréta dolog is. hogy az oviban épp ezzel folyik a rajzolás, nincs filctoll vagy vékony ceruza, de ettől nem szegényesebb. (megjegyzem festés az van, és ráadásul milyen papírra, milyen ecsettel, milyen festékkel!)
de nem is ez a lényeg, hanem az, ahogy te is mondod, hogy az egyfunkciójú dolgokat általában kerülik. a hintával azt lehet csinálni, hogy hintázol vele. ami szuper. tényleg, isteni élmény. de egyféle. egy körmöcskézett hosszú madzaggal ezerféle dolgot csinálhatsz. az alap persze a lovacskázás:) de van a minden összekötözése mindennel, a vad csörgőkígyókra való vadászat, stb stb stb:)
Ezt a hinta dolgot azért furának tartom. Hacsak nem egy játszótér nélküli faluban van az adott ovi, vagy egy hatalmas kertváros közepén, akkor nehezen tudom elképzelni, hogy a gyerekek ne tudnák pontosan, hogyan működik a hinta. (Pláne autógumiból, amit nem is lehet úgy meghajtani.) A nagyvárosi gyerkekek többsége a játszótéren szocializálódik - pláne hogy a waldorfra négyéves korig várnak a kezdéssel -, és ott sem állunk folyamatosan mellettük, sőt a szemünket is le szoktuk venni róluk, főleg ha több gyerekkel vagyunk. Én inkább ezt a filozófia részeként érzékelem, hogy semmi olyan ne legyen a gyerekek keze ügyében, aminek a funkciója "gyárilag" ki van találva.
Például: jártunk a fiammal a közeli W-oviba minicsoportba, ismerkedni. az ovi szobájában volt délutánonként hetente egyszer. A szoba berendezése a következőkből állt: egy kosár mindenféle méretű felhasogatott faág, kötött lovacskázó hevederek (amiket magukra húznak, a másik meg fogja, és futnak vele körbe), egy ágakból- kövekből épített kis domb, rajta pici kötött figurák, kb hat darab, asztalaok és székek, egy szekrényben rajzeszközök, egy hintaló, és egy függönyökkel leválasztott pici konyha faedényekkel, két kis faággyal, két babával és egy babakocsival. Más játék nem volt.
Én speciel egyetértek veled, ha ez vígasztal, hasonló gondolataim támadtak nekem is.
Engem érdekelnének waldorf-sulis tapasztalatok, mennyire találták meg a családok azt, amit kerestek, mennyire boldogok ott a gyerekek, illetve mennyiben találják ők (a családok) problémásnak azt, hogy teljesen más a tanterv, mint a megszokott?
Itt az összes elérhető iskola úgynevezett "erős" iskola, folyamatos versenyekkel, decemberre olvasással (egyik tanárnő szerint ez van az alaptantervben, ezt kell leadminisztrálniuk, más kérdés, hogy ha van egy kis esze a tanárnak, akkor ettől eltér egyénileg - hát ehhez nem értek, de simán el tudom képzelni), napközi utáni leckeírással, minden nap öt-hat órával, elsőben kötelező szakosodással, stb. Azt gondolom, hogy ha olyan szintű lenne az első osztály, mint harminc évvel ezelőtt volt, akkor ma sem aggódna sok szülő az iskolaérettség miatt. A harminc évvel ezelőtti első osztályra az én öt és fél évesem is simán érett lenne szeptemberre. A maira viszont nagyon nem hiszem. Őt szerintem ezek a követelmények egy hajtós versenyistállóban abszolút összetörnék, és ez az, ami miatt egy Waldorfban cserébe látatlanban elfogadnám azt is, ha netán nem hall soha a suliban membránokról vagy a spanyol örökösödési háborúról, de cserébe egy egészséges lelkű gyereket kapok. Én emiatt nem aggódnék azért, ha számszerűleg kevesebb tananyag van leadva nekik (elmondva-visszakérdezve), mint a többségnek, hogyha közben itt találnám meg azt a légkört, ami biztosítja, hogy ne törjék össze az egyéniségét. Egyelőre éppen ez a kérdés, hogy vajon itt találom-e meg :))
Nálunk is van hinta az oviban. 5 éve ovizunk, szintén ebből baleset még nem volt. Szerintem nem igazán veszélyesebb, mint bármi más játék. Az, hogy kint mi van nagyrészt óvó néni függő, van, aki csak ül és néz, és van, aki játszik (pl. labda, körjáték), vagy kihoznak (ne persze nem télen) rajzolni valót is, enni is szoktak (gyümölcsnapon megmaradt gyümiket), vagy babáznak. Télen csak délelőtt mennek ki. Van 3 kisebb diófa az oci udvarában, ősszel nagy dióevészet szokott lenni.:-)
Nálunk van az oviban hinta. 6. éve járunk ide (nyilván nem egy gyerekkel), de még nem volt baleset. Ettől még lehet. Az ovónők szókták mérni az időt, és ha lejár, át kell adni a következőnek.
Ugyan nem látom őket nap mint nap az udvaron, de az ovónők délutáni udvari tevékenysége kimerül abban, amit te írtál. Ettől még a gyerekek nem unatkoznak, de aktív foglalkozást az udvaron én még nem láttam.
de ha már kerti játékok, azért elmondom, hogy nálunk milyenek vannak. lehetne sokkal több is, de a gyerekek egyáltalán nem unatkoznak egy pillanatig sem, mondván hogy nicns mivel játszani...
kis farönk korongok: ebből építenek mindenféle utakat, vagy egyáltalán mindent.
homokozó lapátokkal vödrökkel, gereblyékkel
fa kicsi talicska hordani az eztaztamazt
nagy talicska, amiben egymást tologatják
fa teknő - ebben lehet egymást ringatni, vagy hajózni vagy ki-bepakolni
fa billenőke egyensúlyozni
az említett fára akasztott kötelek
hosszú fa padok, amiken csúszni mászni, atugrálni lehet
babzsákok
kissöprűk
és kb. ennyire emlékszem. de a kertben állandóan munkálkodnak. van, hogy fűrészelnek, csiszolnak botokat (kardot csináltak pl. hosszú heteken keresztül, nem is tudták, hogy mi lesz belőle, de csak smirgliztek ezerrel) diót törnek, ültetnek, összegyűjtik az avart (kb napi szinten mert hatalmas fák vannak). zsákokba rakják, és azokon ugráltatják őket az óvónők. hinta palintáztatják őket kezüket lábukat megfogva. a nagymelegben bevizeztek hatalmas anyagdarabokat, és permetfürdőt csináltak, mindenki aláállhatott és a négycsücskénél fogva a textilt megrázták, isteni jó. élménypályát építettek különböző anyagokból, amin mezítláb lehet végigmenni, jövecskék, vizes dézsa, farönkök, padocskák, mindenféle érzet. nagyon hosszan sorolhatnám még, hogy miket csinálnak. egyáltalán nem hiányolom pont a hintát. de ezekből igazából az látszik nekem, hogy mindegy mi az, ami van. az óvónő a lényeg. ők pl. nem pihenőidőnek veszik azt az időt, amíg a kertben vannak. ahogy látom más ovik kerítésén keresztül, meg a saját régi tapasztalat, meg az a két hét, amikor a fiamat egyhagyományos oviba próbáltam beszoktatni, az óvónők ilyenkor leülnek egy padra és egymással dumálnak. néha megdorgálnak valakit, aki "rosszalkodott". és ennyi a kinti tevékenységük.
a közvetlen környezetünkben lévő ovik egyikében sincs hinta. a sajátomban sem volt. a hinta az mennyire ovis udvar kellék? most azokat kérdezem főleg, akik ugye nem waldorfoznak hanem a hagyományos ovik terén van tapasztalatuk...
Az jó, hogy nem tartod problémának ezt a nem-rajzolós korszakot a kisfiadnál, de nem csoda, ha szeretnéd tudni, hogy miért van ez. Vajon ő mit mondana erről, ha megkérdeznéd?
Igen, egyetértek, hogyha nincs minden a gyerekek feneke alá tolva, akkor sokkal kreatívabbak, és a problémamegoldó-képességük jobb lesz felnőttkorukban. De én talán lobbiztam volna az óvónéniknél a hintáért, mert valahogy nem tudok egy ovit ilyen kinti játékok nélkül elképzelni.
Nekem az tetszik ezekben a betűkben, hogy a kis írott betűkre hajaz, amiken a leggyakrabban tanulnak írni a gyerekek az állami iskolákban.
Nagyon ötletesnek tartom a g, a, b, ö betűket, a nyúl, sárkány, szivárvány és az út is tetszik, viszont a jegesmedve, róka meg tigris kicsit ki van facsarva az eredeti formájából a cél érdekében.
Nem vagyok az ügynökük :), csak összehasonlításképpen:
A Betű-bújócska "Jean Piaget, svájci pszichológus, a Waldorf-pedagógia és Maria Montessori nyomdokain haladva" készült. A következő érveket sorolja fel a képes betűtanulás módszere mellett, ezek számomra érthetőbbek, mint Steiner indoklása:
"-eredményes tanulást tesz lehetővé, mivel a gyermek képi memóriájára épít, ...
-a különleges rajzok segítségével elősegíti a betűk formájának memorizálását, ...
-játékosan ... teszi lehetővé az ábécével való ismerkedést"
Lehet, hogy ez zavarja, de azért az nem úgy van, hogy csak foglalkozáson és csak krétával rajzolhat. Mert az életének egy része csak az óvoda, és itthon, a nagyinál, vagy bárhol máshol, ahol jár, mindenféle más dologgal is rajzolhat. Tehát ez olyan, hogy az oviban ezzel szoktunk rajzolni, ez egy olyan hely. Oké, hogy akkor ő nem rajzol. nem muszáj nekik ugyebár, egyáltalán. (Sőt, kicsit azért örülnek is az óvónők az ő esetében, amikor a rajzolás helyett inkább a szabad játékot választja.) De ez miért eredményezné azt, hogy mindenhol máshol is kevesebbet rajzol, nem annyira nagy kedvvel, és nem annyira "szépen"?
Példa, ami talán kapcsolódik ehhez: tavaly az egyik család felszerelt egy gumiabroncsból készült hintát az ovi kertjében. Az óvónők sokat tanakodtak, az elején megengedték ugyan, hogy legyen, mert a gyerekek örültek, a szülők meg büszkék voltak, hogy milyen jól kitalálták ezt, de aztán megszüntették a hintát. Az egyik fő ok persze az volt, hogy nem volt teljesen biztonságos, mint semmilyen hinta nem lehet az egy oviban, mert egész egyszerűen nem tud két óvónő figyelni 28 gyerekre, mindenkit távol tartani, aki épp nem hintázik, beosztani, ki az, aki meg igen, mennyi ideid, stb stb., úgy, hogy esetleg az egyik épp pisilni vitt fel 5 másik gyereket a vécébe... illetve ha tud is, nem akar ilyen szabályokat alkotni. abban egyeztünk meg, szülők és óvónők, és nekem ez nagyon normális indoklás is, hogy a gyerekek az ovin kívül számtalan helyen hintázhatnak, nagyon sokféle hintával, nincs elvéve tőlük a lehetőség, nincs tiltva, sőt, ők mindig mindenkit arra bátorítanak, hogy ovin kívül is a legtöbb időt a szabadban töltsék a gyerekek, mondjuk egy játszótéren. de az oviban nincs hinta. és a gyerekek 2-3 nap múltán már nem keresték a hintát is ugyanolyan vidáman játszanak a kertben. az alternatíva egyébként a fára akasztott csomózott kötél, amire fel lehet mászni, ringatózni rajta, hintázgatni, de mégsem úgy, és mégis jó.
summa summarum szerintem az, hogy az oviban a rajzolás krétával van az azért nem lehet olyan nagyon rossz élmény... én úgy gondolnám, hogy akkor az oviban rajzolást bojkottálná legrosszabb esetben. de még ez sincs, mert azért rajzol, csak nekem, hülye szülőnek tűnik úgy, hogy kvázi "visszafejlődött"...
"Rudolf Steiner igen fontosnak tartotta, hogy a gyerekek csak a teljes iskolaérettség elérésekor tanuljanak meg írni-olvasni ... s hogy ekkor ugyanazon a folyamaton vigyék őket végig, amely lezajlott az óegyiptomi, sumer-babiloni és a kínai kultúrában is, vagyis tegyék meg az átmenetet a képírástól a jelírásig."
Fejlődéslélektan c. könyv:
" A 19. sz. végén, a darwinizmus iránti lelkesedés hevében a rekapituláció gondolata (miszerint minden teremtmény egyéni életében megismétli a faj teljes evolúciójának törénetét) olyan népszerű volt, hogy szinte szólássá vált: "Az egyedfejlődés megismétli a törzsfejlődést".
Szabadságra nevelés, 34. old.:
" ... azok a gyerekek, akiket állatok neveltek. ... csak guggolni tudtak, állni nem: térd- és csípőízületeik erre nem voltak alkalmasak."
Fejlődéslélektan,M. Cole-S. R. Cole, 586. old.
"A 20. sz. elején a rekapituláció doktrínáját súlyos támadások érték a tudományos világban. ... az öröklődés mechanizmusa, amelyre a rekapituláció hívei a születéstől felnőtt korig tartó fejlődés magyarázatában támaszkodtak, azt a feltételezést követelte meg, hogy a szerzett tulajdonságok is öröklődjenek. Ezt a lehetőséget a biológia tudománya teljes mértékben elvetette."
Ceruzafogás: már oviban elsajátítható, feltéve, ha kapnak a kezükbe ceruzát. Akinek nehezen megy, annak remek vastag ceruzák vannak már.
Ebben igazad lehet, hogy nem rosszabb egy jó minőségű, puha színes ceruza, mint a postairón vagy a viaszkréta. Inkább azon rugózik a Vekerdy sztem., hogy HB-s, hegyes grafitceruzával nem kéne íratni a kis elsősöket.
Utolsó a tornasorban: inkább alkati,
Én is 6 évesen mentem suliba, mint a cikkíró, és az egyik barátnőm '79. augusztusi volt, és a legnagyobb lány volt az osztályban. :) Viszont egy szintén '79. augusztusi ismerősöm meg alattunk lévő évfolyamba járt. Ilyen is volt.
Nem azt mondom, hogy az ovi vette el a kedvét a kisfiadnak a rajzolástól, de mi van, ha tényleg zavarja az, hogy csak viaszkrétával rajzolhat, azt is csak akkor, ha foglalkozás van?
Pl. az én ismerősöm, aki jó óvónő amúgy, elég fasírtban volt némelyik gyerekkel. És ez vajon azért volt-e, mert nagyon ragaszkodott mindenben a Waldorf-szokásokhoz, vagy mert eleve túl szigorúak a Waldorf-"előírások"?
de ha véletlenül valakinek konkrét élményei, tapasztalatai vannak az óbudaival kapcsolatban, az osztálytanítókkal kapcsolatban (jövő ősszel elsősöket indító és jövő utáni), a felvételit illetően, stb stb, az azért ne habozzon írni nekem:) magánlevél is jöhet...
Ceruzafogás: már oviban elsajátítható, feltéve, ha kapnak a kezükbe ceruzát. Akinek nehezen megy, annak remek vastag ceruzák vannak már.
Utolsó a tornasorban: inkább alkati, mint életkori sajátosság abban az esetben, amikor maximum 364 nap volt a gyerekek között a korkülönbség. Van aki picike. Ezzel együtt kell élnie. Ráadásul pont a visszatartás ellen szól, mert ha vissza lehet tartani 125-130 cm-es gyereket az oviban, akkor a méretbeli különbségek nem csökkennek, hanem tovább nőnek. Szélsőséges esetben akár több, mint 2 év különbség is lehet 1 osztályon belül, bár ez tényleg a két véglet.
Tornasor: minden alkatnak, méretnek megvan a hozzá passzoló mozgásformája. Aki picike, annak is. Én elég magas vagyok, és sose tudtam úgy gerendán vagy talajon tornászni, mint aki kissebb volt nálam. Más sportnál meg előny a magasság.
Kommentek: forduljunk nemzetközi szervezethez, mert elveszik a szülő döntési jogát: ez a szabályozás teljesen Eu konform. Máshol is így van. Betöltött életkor, ha oviban marad azt szakember dönti el, nem a szülő
Azt viszont megemlíteném, hogy mikor én gazdasszony voltam, azt láttam, hogy az óvónéni elhivatott (túlságosan is), ügyes, szorgalmas, de mire minden reigelést, meg székkört, rendrakást végigcsinált a gyerekekkel, szinte semmi spontán tevékenységre nem maradt ideje.
Nem azt mondom, hogy ne legyen egy foglalkozás, meg ne csinálja az óvónő a saját kézimunkáját, miközben játszanak a gyerekek, de azért az alapvető pszichológiát tartsuk már be, hogy figyeljünk a gyerekek spontán megnyilvánulásaira!
Ezt igazából nem tudom, mire mondod, illetve, hogy valami olyasmire reagálsz-e vele, amit én írtam, mert akkor nem értem...
