Amennyiben a világegyetem olyan bonyolult mikró és makró rendszerű, ami megengedi a kétfajta energiák jelenlétét, úgy a zárt, mint a nyílt rendszerek kavalkádját, akkor mégis csak vannak rejtett (nem megmérhető) változók, amik azonnal kikompenzálják azokat a méréseket, amiket a kauzalitás é az egyenlőség és a józanész megkövetel.;-)
Ennek fuss neki még egyszer, mert a két energiád garambolozni fog egymással !
„Tehát a kettéosztott rendszer R1 és R2 része térben hiába távolodik el egymástól, az A mennyiségre vonatkozó mérési adataik között mindig érvényben lesz ez a megmaradási összefüggés. Ez nem a kvantummechanika miatt van így, ez KF tény.”
Azt is tényként kezeli a tudományos közösség, hogy univerzális szinten az energia nem megmaradó mennyiség. Ha ténykényként szeretnénk kezelni azt, hogy az univerzum egy zárt rendszer, ahhoz pontosan (hibahatár nélkül) meg kell mérni a „méretét”, anyagmennyiségét, energia (sűrűség <> tömeg) értékét. Ha az univerzum energiája nem megmaradó, akkor vagy nem zárt rendszer az univerzum, (kiszivárog az energia) vagy két „fajtája” van. Egy megmaradó és egy keletkező, majd elfogyó energiafajta. Kérdés az, melyikből van több?
„A második eset ellen pedig hétköznapi józan eszünk tiltakozik. Ha a kettéhasadás meg a mérés között az A mennyiségnek sem az R1, sem az R2 rendszeren a szó szoros értelmében nincs értéke, akkor honnan tudják ezek a rendszerek, hogy a végén mégis x1+x2=x? Akkor maguk a mérési aktusok között kell valami rejtélyes kapcsolatot feltételeznünk. Egy ilyen kapcsolat azért volna rejtélyes, mert a hasadás és a mérés között R1 és R2 tetszőlegesen messze kerülhet egymástól, úgy, hogy a két mérőberendezés fizikailag független legyen; és mégis, az eredmény mindig x1+x2=x. „
Amennyiben a világegyetem olyan bonyolult mikró és makró rendszerű, ami megengedi a kétfajta energiák jelenlétét, úgy a zárt, mint a nyílt rendszerek kavalkádját, akkor mégis csak vannak rejtett (nem megmérhető) változók, amik azonnal kikompenzálják azokat a méréseket, amiket a kauzalitás é az egyenlőség és a józanész megkövetel.;-)
Csak jelzem neked, hogy kísérletileg igazolt tény (tavaly adtak Nobel-díjat érte A. Aspect-nek), hogy az összefonódott részecskék sértik a Bell egyenlőtlenséget, s ez a tény közvetlenül bizonyítja, hogy a közöttük lévő rejtélyes távoli koherenciák nem származhatnak a közös múltjukból sem. Így teljesen meddő ezen filozofálni.
De persze tudjuk, nem származhatnak semmiféle olyan hatásból sem, amely az egyikről terjedne a másikra, hisz az azonnali távolhatást tételezne fel. Így bizony azt jelenti, hogy léteznek a természetben szigorú következetességgel teljesülő koherenciák A és B események között, akkor is, ha se A nem oka B-nek, se B nem oka A-nak, ráadásul nem áll fenn "oksági villa" sem, vagyis nem lehetséges olyan C esemény se, ami közös oka volna A-nak és B-nek. Ezt nevezik "oksági kategoriális elégtelenségnek" Bárhogy tiltakozik is ellene a mi emberi logikai érzékünk, kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy a kvantumjelenségek némelyike márpedig így működik.
Az ilyen korrelációk "miértjét" nem tudjuk ugyan az emberi ész számára is megnyugtatóan magyarázni, de a kvantumfizika matematikai apparátusa nem kap léket rajta, sőt ez esetben is pontosan azokat az eredményeket adja, amiket a természet. Olyan, mintha az apparátust valami ember felett álló intelligencia hozta volna létre. Pedig nem. Nagyon is emberek voltak, sőt a megalkotáskor még nem is tudtak erről a bizarr jelenségtípusról. Csak azokat az elveket és intuíciókat követték, amelyeket a kezdeti részecskefizikai kísérletek eredményei sugalltak. Noha e mérések között egyáltalán nem szerepeltek még ilyenféle távoli koherenciák, utólag mégis bebizonyosodott, hogy a matematikai rendszer az alkotók akkori tudásán túli körülmények között is helyesen modellezi a valóságot. Több jön ki belőle, mint amit beleraktak. Sokkal több! Ilyen egy jó elmélet! Még J. Bell is azért tette az "<" jelet olyan irányba az ő híres egyenlőtlenségébe 1972-ben, mert azt várta, hogy a kvantumfizika felett a "józan ész" fog győzni.
„nincs távolba hatás, hanem csak az van, hogy a jb és a jd miatt a közös múlttal rendelkező részecskepárnak az állapota függ a saját j részétől {a. ~ jb.} {c. ~ jd.} , épen úgy függ, hogy emlékezik a korábbi állapotára, amikor közösen léteztek egy helyen”
Ez a közös múltra való emlékezés, nagyon elviszi a dolgot az ezotériába. Ha azt feltételezzük, hogy a közös (határozatlan) állapotban is „öntudatosak” voltak a részecskék, csak ez kifelé nem mutatkozik meg, akkor a szétválással már kifelé is határozott lesz az „öntudatuk”, vagyis az entitásuk, a nevük. Így nem meglepő, ha bármilyen távolra is kerülnek egymástól, az egyik fél megismerése, detektálása, automatikusan felfedi a másik felet is. De hogyan jön közöttük létre kölcsönhatás, kapcsolat, ha eltávolodtak egymástól? (sehogy se, mert csak az újratalálkozás során „semmisülnek meg” azaz gamma fotonokká, bozonokká változnak) Ha két gamma foton közös helyen tartózkodik, az nem lehet egy neutrínó?;-)
mert ezek nem algebrai képletek voltak, hanem csak szemléltető formalizmusok:
: A¨ = a. & ie & jb. és B¨ = c. & ik & jd. !
nincs távolba hatás, hanem csak az van, hogy a jb és a jd miatt a közös múlttal rendelkező részecskepárnak az állapota függ a saját j részétől {a. ~ jb.} {c. ~ jd.} , épen úgy függ, hogy emlékezik a korábbi állapotára, amikor közösen léteztek egy helyen
„Legyen mind az A¨ és mind az B¨ részecske kicsit összetett szerkezetű,”
Legyen. Azonban minden további összetevő, csak bonyolítja a helyzetet. Ami engem illet, a (kísérteties) távolhatást próbálom megérteni, ami azonnali, mondhatni időtartam nélküli folyamat. Amennyiben a diszkrét elemekből álló téridő minden eleme a létező legkisebb időtartamú, de elfogyhatatlan struktúrát képez, akkor a legkisebb időtartam alatt jön létre kapcsolat a benne lévő entitások között. Tudjuk már, hogy milyen frekvenciával rezeg az anyagtalan vákuum? Csak azt tudjuk, hogy az EM és GR mezőkben lévő hatások nem terjednek a fénysebességnél gyorsabban. Az algebrai képleteidet meg nem igazán értem, főleg a képzetes (kitalált) tagok miatt.
Legyen 1db A¨ jelű részecske, és legyen még egy 1db B¨ jelű részecske .
Legyen mind az A¨ és mind az B¨ részecske kicsit összetett szerkezetű, így ni: A¨ = a. + jb. és B¨ = c. + jd. !
Az egyik rövid fonalad az a. és az jb. részét köti össze az A¨ részecskének, és az másik fonalad az c. és az jd. részét köti össze a B¨ részecskédnek !
És nincsen 3. hosszú fonál, ami az A¨ és az B¨ részecskét kötné össze távolba !
„A bibi ott van, hogy nem 1db hanem 2db fonál van, és e két fonál nem hosszú, hanem kvantumos méretekben rövid ! „
Úgy érted, hogy minden egységnek, (fél rendszernek) van képzetes tagja, ami a rövid fonál?
„A két részecske között nincs harmadik fonál”
Azt nem értem, mi lenne a harmadik fonál?
Odáig terjed a fantáziám, hogy az egymástól távoli két részecskét, a téridő kvantumai, mint rövid fonalak kötik össze (összefonódás) azzal a feltétellel, hogy a végtelen téridő-struktúrában egy időben (szinkronban) keletkezzenek. Az EGY, a kozmikus méretű rendszer a határozatlan, amiben lokálisan vannak jelen a határozott egységek, rendszerek. Az úgynevezett annihiláció is párosával történik egy lokális helyen. Bár én nem tekintem megsemmisülésnek, csak átalakulásnak. :-)
„ezt nem bírtam visszatartani: nem fonál hanem fonódás”
Tegyük helyére a dolgot. Az összefonódás egy esemény, ami kapcsolatot létesít két dolog között. A fonál, amit idézőjelbe tettem, egy fizikai tulajdonságot viselő dolog. Tulajdonképpen az összeköttetést, a két rész közötti távolságot kitevő dologra kérdeztem rá. (burkolt célzás a fizikai tulajdonságú téridőre )
„Igen, ott nincs szó semmiféle terjedésről. De nem is két független rendszerről. Együtt alkotnak egy rendszert, melyben a két fél(rendszer) eltávolodott egymástól. És attól, hogy külön és távol vannak, úgy tűnhet függetlenek, de nem. Össze vannak fonódva.”
Amikor a két fél(rendszer) eltávolodik egymástól a miben is? Akkor az összefonódás jelképes, hiszen távolodnak egymástól. Ha pedig a két fél (rendszer) megőrzi az egész (rendszerből) hozott adottságait, (ez lenne az összefonódás) a bipolaritást, akkor bármelyiket vizsgálva a másik ellentéte lesz a vizsgáltnak még a legnagyobb távolság esetén is. Misztikus az biztos. :-)
