Egyre kevesebb a megértés az utcai/valós helyzetek iránt. Edzőtársam hallotta a teremben a következő megjegyzést, a küzdősportolóktól: " Nézd már, milyen nagydarab taggal (értsd: társsal) gyakorol. Minek? "
És akkor próbáljam bárkinek elmagyarázni, milyen a valóság és miért olyan a rendszer, amilyen...
Nem engem kérdeztél, de ha én ott lennék, mindenképpen a belsoutak pont hu-nál néznék szét. Itt lehet, hogy kapnál egy paradigma váltást is, ami, ahogy változik az ember életkora, még gyümölcsöző is lehet.
Sejtem mire célzol és tökéletesen egyet is értek. Ezzel szemben a következő van. Nemrég kérdeztem a Holzken csapat egyik neves edzőjét, (persze nem így ahogy most írom, hanem udvariasan) hogy a Nieky miért dugja ki a seggét a combrúgáshoz mint egy nyeretlen kétéves, hát a legrusnyább tanítványom nem állna meg, amit kapna tőlem ezért. Haláli természetes a válasz, a Nieky sokat üt testre és közel sodródik, és ezért ki kell dugnia a seggét hogy lábszár alsó harmaddal elérje az embert. Igeeen? Miért nem rúg térdest, ha már olyan közel került? Vagy (kisebb korrekciós lépés után) sípcsont középpel, ekkor még erő is lenne benne? A pontozás, világítja meg nekem az edző, a pontozásnál jobban mutat.
Ühüm, hát biztos az én készülékemben van a hiba...
Azt értem alálépés alatt, hogy szerintem hiba olyan testtartásból ( lábállásból) technikát indítani ami "kényelmetlen". Vagyis az éppen kialakult aktuális láb-test pozíció döntse el, milyen technika induljon. Olyan induljon, ami maradéktalanul megcsinálható az éppen adott pozícióban.
Ha pedig egy elindított kombináció végigvitele miatt az adott, milyen kéztechnika jön rá jól az előzőre - de a lábak ehhez nincsenek jó helyen - akkor alá kell lépni a súlypontnak és úgy folytatni. Nem tudom jól elmagyarázni - de bennem van. Pl. ne erőltessünk egy hátsó kezest, ha nagyon előre kell dőlni hozzá, hanem lépni kell alá és onnan megcsinálni.
Ésszel a megszokás ellen nehéz tenni. Legtöbbször a teljesen nyilvánvaló vagy azonnal bizonyítható észrevételek is pusztába kiáltott szavak maradnak.
A védőfelszerelés kérdése nálunk is megoldatlan probléma. Beleöltem egy rakás pénzt, végigpróbáltunk ezer típust, összességében egyik sem vált be. Csak pár példa:
-testpajzsból rengeteg pénzért sem találni olyat amin nem megy át a rúgás. Amin meg végre nem megy át, az olyan vastag hogy elöl nem lehet megfelelően védekezni benne mert nem fér el a könyököd/felkarod.
-A lábszárvédők mind thaiboxos mintájúak, telitalpon álláshoz vannak kitalálva. Mi mindig felemelkedünk talppárnára, ilyenkor vagy agyonnyomja a lábujjat, vagy visszafelé a körmöt tépi meg.
-A kitűnően működő sstyle-os pusztakezes kéztartás a legtöbb MMA kiskesztyűben veszélyes, már kétszer tört vissza második ujjpercem miatta.
-Most tesztelek egy márkás, drága MMA sparring kesztyűt: gyakorlatilag lehetetlen benne a ránk jellemző kéz és csuklótartás. Csak akkor működik - akkor jól- ha zártabb a kéz, majdnem ökölben van mindig : így viszont merev és lassú a kézmunkám. Hasonló, mint edzőtermi szomszédainké: lehet hogy az ő technikájuk is jobb lenne, ha nem ezt hordanák.
Azt hiszem a jó, irányzatra szabott védőfelszerelés megtalálása akkora munka és költség, amit nem vállalnak sokan. A divat fontosabb, ennek eredményeit pedig látjuk.
Pontosan mit nevezel annak, hogy "alá kell lépni"? A mi szóhasználatunkban ugyanis így nevezzük az egyik legnagyobb hibát - ebből gondolom hogy nálad mást jelent.
"Rendkivül oda kell figyelni, hogy ne törjön ketté a gyakorló partner, ugyanakkor mégis olyan legyen a mozgás amilyennek lennie kell, hogy majd élesben is olyan legyen. Ehhez komoly koncentráció kell."
Én ezzel egyetértek. A sparringban is tökéletesen kellene csinálni a technikát, csak lágyan tartott kezekkel és lábakkal a találat pillanatában. Meg talán lassabban kell indítani, hogy a gyakorló partnernek legyen ideje felfeszíteni.
Mondom is a gyereknek, hogy páros gyakorlatoknál főleg pontosan kell a technikát csinálni. Minden mozgásnak alá kell lépni. A lábmunkából, a láb-talaj forgatásokból, a lábujjhegyen forgásokból, a súlypont emelésekből és sűllyesztésekből, a punch és a fight lábmunka különbségeit lemozgásait nem szabad elmaszatolni. Nem lehet egy jottányit sem engedni. A tökéletes egyensúlyt meg kell találni minden mozdulathoz.
Én már 15 éve is annak adtam hangot, hogy teljes védőfelszerelésben kellene sparringolni, hogy egy végigitt technikánál is elfogadhatóan csekély legyen a sérülés veszély.
Az utolsó versenyen a csapattársak szurkolása sem tetszett. Ezek a "csontozd ki" stb bekiabálások, indulatot gerjesztenek és az indulatból végigvitt technikánál általában semmi sem szokott slamposabbra sikeredni.
Az ötletem azóta sem lett népszerű sehol, ahol elmondtam. Sőt...
Van időm gondolkozni, és nap mint nap nézem a küzdősportolókat körülöttünk. Érdekes elméletem van.
Sstyleban a gyakorlást nagyon nehezíti a mozgás hatékonysága, azaz, nagyon nehéz kicsit ütni rúgni. Rendkivül oda kell figyelni, hogy ne törjön ketté a gyakorló partner, ugyanakkor mégis olyan legyen a mozgás amilyennek lennie kell, hogy majd élesben is olyan legyen. Ehhez komoly koncentráció kell.
A küzdősportoló edzeni jár le, nem koncentrálni/tanulni. De mivel ők is sparringolnak, ők kénytelenek technikailag elrontani a technikát, hogy a partner a következő edzésen is meg tudjon jelenni. Ebből kialakul a jellegzetes "magyar küzdősportos" mozgás, ami abszolút a gyakorlás/sparring igényeit tükrözi. Aztán, mikor mennek meccsre, a már beidegzett "szar" mozgást látjuk viszont (mi mást, hiszen ezt csinálják nap mint nap), csak tolják-erőltetik bele az erőt minden határon túl, hogy mégis érjen valamit. Ez rendkívül fárasztó, amit iszonyat állóképességi edzéssel pótolnak.
Vagyis, szerintem a jelenleg megszokott, mozgásában statikus és rengeteg hatástalan találatot produkáló küzdősportos mozgás , "stílus", semmi más mint a sparring nagytestvére, és nem forditva. Nem a sparring olyan, mint a bunyó(nak kéne lennie), hanem a bunyó olyan mint a gyakorlás.
Mivel az edzők is ebben nőttek fel, ezzel nincsenek tisztában. Ők csak -öntudatlanul- felülemelkedtek ezen,
versenyen letarolták a mezőnyt, aztán elmentek edzősködni, és ugyanúgy tanítják tovább a "szart" amit nekik tanítottak. Aki szintén felülemelkedik ezen (a "tehetség"), az majd megint ugyanígy továbbviszi a "szart", és így tovább.
Nem tudom hogyan lehet ebből kitörni, mert - mint itt már sokszor megbeszéltük - minőségi oktatásra nincs lehetőség, mert az emberanyag kajálja az erőlködést, hajtást, keménységet. Ezektől küzdősport a küzdősport, az eredményesség másodlagos, pontosabban, közfelfogás szerint, ez a tehetségek sajátossága.
Imádok harcművészetekkel foglalkozni! Kisgyerekkorom óta vonzanak a különböző stílusok, mint a karate, kungfu, taekwondo. Az első igazi szerelmem a karate volt, amit már 8 évesen elkezdtem tanulni. Azóta is ez az egyik kedvenc sportom. Lenyűgöz, ahogy a karate fejleszti az erőt, a koordinációt és az önfegyelmet. Imádom a formagyakorlatokat és a küzdelmeket is.
Később megismerkedtem más harcművészetekkel is, mint például a thai boksz és a brazil dzsúdzsucu. Rendkívül élvezem ezek dinamikus mozgását és technikáit. Úgy érzem, a harcművészetek nagyszerűen ötvözik a testmozgást és a szellemi fejlődést. Remek stresszlevezetést és önbizalmat adnak. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy próbálja ki valamelyik stílust! Életem részévé váltak a harcművészetek.
Az apuka sosem volt nagy thaybox harcos (se), de a srác még lehet az. Fejben ott van, a morálja is jó. Most pár év alázatos gyakorlás következik - és ki tudja mi lesz. Az is lehet, hogy közbejön egy lány...én támogatom, bármi lesz is.
Sziasztok. Nagyon büszke vagyok a 13éves fiamra. Ma Balatonbogláron 17-től végignyomta az edzőtábor edzését. Pedig eddig még közösségben sem volt bunyózni, csak a zsák volt az ellenfele.
Igazán szépen helytállt a képzettebb mezőnyben. 6-os 7-es kombinációkat kaptak kétszeri elmondással.
0 triádok, 0 titkos ütés, ami késleltetett halált okoz stb. marhaság.
Minden sokkal prózaibb.
"...Bruce Lee halálát az utóbbi hatóanyagra adott allergiás reakció okozhatta. [...]
De a hőségben valószínűleg hőgutát is kaphatott – pláne, hogy nem sokkal korábban a karrierjére való tekintettel kiműttette a hónaljmirigyeit –, ami szintén közrejátszhatott a halálos agyi ödéma kialakulásában.
Ahogy az is, hogy túl sok folyadékot fogyasztott. A legutóbbi, kutatók által elvégzett vizsgálat például arra jutott, hogy Bruce Lee valószínűleg hyponatraemiát kapott, ami azt jelenti, hogy a veséje nem tudta feldolgozni a szervezetébe juttatott folyadékmennyiséget."
2010- g , nem , nem is : 2008-ig , amikor szeptemberében bejött az a puha amerikai világválság Magyarország a 39. helyről a 89.-re csúszott le 6 (!) év alatt ˙vagyis 2002--2010 ). Képzeld el , 2010-re mi lett ( Vizi E. Szilveszter , az MTA nyugdíjba ment elnöke )... Ez a gyurcsány éra volt . Ekkor zuhantak le a vásárlóerők . Ekkor szűnt meg a sok tornatermi harcművészeti foglalkozás .
Ó! Dehogynem! Ilyen sztori nem egyszer, és nem kétszer történt meg kis hazánkban...
Hogy shirayanos nyert OB-t vagy bármilyen bajnokságot, az nem igazolja azt, hogy a stílus eredeti lenne.
Az úgynevezett Tai Qi Boxing vezetőjének lánya is megnyert mindent, amit lehetett, aztán még profi box karriert is befutott. Attól még a stílus ott is erősen megkérdőjelezhető...
By the way a Ping Kune Do-sok is kemény gyerekek voltak, nem igaz?
Na hát! Nem kell minden ilyen lakhely dolgot komolyan venni a Facen. Tele van ilyen és hasonló dolgokkal mert az illető nem igazán akar magáról mindent közhírré tenni. Bár Attila a chili dolgaival eléggé ismerhető a Magyar piacokon. :-)
Mellesleg az első Kung Fu Magyar bajnokságot még a kilncvenes évek elején Siriyan-os nyerte.
Érdekesek úgy általában a harcművészeti stílusok, és eredettörténetünk. Azt hihetnénk, hogy ez valami magyar csoda hogy meséket találunk ki,
de pl. japánban is szeretik visszavezetni a stílus történelmét olyan időkre, olyan papírokkal, amikről kiderül hogy full kamu, Szabó Balázs tartott
azt hiszem erről egy előadást.
Ha már szóbakerül a baranta. A baranta egy jó ötlet volt, csak őszintén kellett volna csinálni, lekövethető forrásokkal, tisztességesen.
Ez nem történt meg, a hivatkozott források sehol nem voltak elérhetőek, kiderült, hogy a király meztelen. A felföldiek ezért is váltak ki és csinálták meg a saját kutatásukat, és a kutatások alapján a saját rendszerüket (Dalia), ahol minden lekövethető: ott vannak a könyvek, meg lehet venni, el lehet olvasni, és aki vidékről jött, az látja, hogy igen, kb. erről lehetne szó, ezen anyagok alapján össze lehet rakni egy rendszert. Mert miből is állna egy ilyen magyar rendszer?
Valamifajta népi birkózásból vagy birkózásokból, amiről egy csomó kutatási anyagunk van, sőt, rendszert is raktak össze ami baromi jól működik (grundbirkózás). Kés, bot, és fokos vívásból. Ostorral való gyakorlatozásból. Ijászatból és esetleg lovaglásból. Be lehet vonni a néptáncot, meg dalolászást, meg akármit, és ez így alkothatna egy tisztességes népi hagyományokon alapuló "harcművészeti" rendszert.
