Ez hányban volt? A kezdő fizum 73 ban az LRI -nél mint Vételtechnikai műszerész 1800huf volt.Közben beugrott a kézi CB gyártója: Realistic.A kocsikban talán Stalkerek voltak,de azokat nem mi üzemeltettük ,hanem a service csoportunk.
Harmada, negyede? Konkrétumokra nem emlékszem. Az első és legolcsóbb CB a Midland 100M volt, 8900.- Ft-ért. A M150 már 11000 körül. De volt Tristar 727 is, 12 körül. A Stalkert csak a nagy tepsibe szerelve lehetett kapni, emlékeim szerint 22 000 körül. A második eresztés már 29 körül, kicsit átdolgozott tepsivel. Ezekben volt egy táp, LED soros antenna mérő, igen hitvány belső hangszóró és a kötelező felharmonikus szűrő. A Grant valahol 30 körül.
Ugyan nem illik ilyet kérdezni de mennyi volt az annyi ,ennél kódolónál,mondjuk egy rádió árához viszonyítva.?Bár nem ismerem az akkori árakat.Akkoriban a szolgálati cbt hordtam haza kisérletezni.Az akkori csúcsom kezi 4wattos kontra vecsési kolléga stabilja tetőantennával.Erzsébet királyné utja 15.ker a Mézeskalács tértől.A trükkje az ovoda kerítése volt aminek a sarkához hozzáfértünk.(a játszótér mindig nyitva volt.A kerítést mint sarokreflektort használva ,megkeresve a gyújtópontot ,lehetett beszélni.
Külgyé mán egy SMS-t hogy meglegyen a számod, mert itt annyira kevés ideig tudlak elérni, hogy amire kigondolnék valamit már sehol senki! Meg már lassabban is tudok gondolkodni mint rég.
Bizony ilyen IS volt a múlt. A könnyen alakítható GMK sok sötét alak és még sötétebb buli kézenfekvő legalizálási lehetősége volt. De sok vaskalapos buta hivatalnok fejében meg a romlás jelképének számított.
A lényeg, hogy ez a szelektív igazán jó volt technikailag, megfizethető volt és túlmutatott az akkori átlagos barkács kisiparon.
A kis digitális pedig egyedi volt a szinvonalával a CB világban. A mai mindendigitális korból visszanézve is.
Bármikor bárhol a biztos siker tudatában lehetett beépíteni, ajánlani.
Nagy áttörés volt ez az akkor élesen szétvált "maszek" és "állami" munkavállalás után valahol félúton.
Eleinte a gmk-sokat gyanús csodabogárnak tekintették, különösen a Tanácsokon, amelyek fő vevőink közé tartoztak.
Másik fő megrendelőink a TSZ-ek voltak. Egy hívó az irodában, a többi a főnökök autóiban meg a munkagépekben.
Volt olyan, hogy télen a kolléga egy szakadt Daciával ment ki CB-t átalakítani. Mikor elkészült, nem indult a kocsi a hidegben. Nem sikerült betolni. Elé fogtak két lovat, azok behúzták. :-)))
Később, a rendszerváltás korszakában a vállalkozó megítélése még romlott. Gyakran jelentek meg cikkek ilyen szalagcímekkel: "Kézigránáttal rendezte a vállalkozó az üzleti vitát" :-) Aztán magyarázhattuk, hogy mi nem olyan vállalkozók vagyunk.
Még később, a mobilok hajnalán, arról lehetett felismerni a vállalkozót, hogy mozielőadás közben hangosan tárgyalt bunkofonon a csempészáru meg a német márka aktuális áráról.
Annyit tennék hozzá, hogy a piacon volt számos más szelektív hívó is. Ezek döntő többsége analóg, precíz hangmagassággal volt kódolva. Akkoriban szinte csak nálunk volt megengedve az SSB. Így AM-FM módra lettek tervezve.
Az SSB üzem ezért volt nagyon kiugró. Ráadásul nagyon jól, korrekten megépített technikával igen zajos esetekben is jól dolgozott.
Az előlapon volt egy kis LED, ami beérkezett hívás esetén világított és a törlésig úgy is maradt. Evvel jelezte a visszaérkező gazdájának, hogy volt egy elszalasztott hívása. Erre szolgált a hátlapon a két saru, amit egy relé zárt ilyenkor, esetleges távolabbi jelzés kapcsolására.
Más háttér info: a GMK, a Gazdasági MunkaKözösség volt az első könnyen végezhető magán kereső tevékenyság a szocialista világban. Akár szabadidőben, más főállás mellett is. Nagy áttörés volt ez az akkor élesen szétvált "maszek" és "állami" munkavállalás után valahol félúton. Hihetetlen népszerű lett és szinte felrobbantotta a kisipari tevékenységet. (Persze visszaélésekkel is.....)
Annyival egészíteném ki, hogy hívás elött célszerű volt feloldani a vevő némítást, belehallgatni az éterbe, nem foglalt-e a csatorna. A 3 és 4 számjegyű automatikusan válaszolt ha hívást kapott. Ezért is volt érdemes nyitott vevővel hívni, mert akkor lehetett hallani ha célba ért a hívás. A kis digit 4 jegyű meg is jegyezte a hívó fél számát és könnyen vissza lehetett hívni, ki is írta a kijelzőre, azonkívül az tudott csoportos hívást fogadni és küldeni.
Ott már tetszőlegesen lehetett a saját számot betanítani, míg a 3 számjegyűbe a gyártásnál került ez be. A 2 számjegyűt a panelen diódákkal lehetett változtatni.
A szelektív hívón kellett a hívás gombot nyomni, ez adásba kapcsolta a CB rádiót. A kód folyamatosan ismétlődött mindaddig, amíg nyomták a gombot. Nagyon zajos körülmények között érdemes volt hosszabban nyomni, nagyobb eséllyel vette a hívott fél.
Vevő oldalon hangjelzést adott, ha hívták, és ezután gombbal kellett megszüntetni a némítást.
Igen, az R-142 rádióállomás kommutációs rendszere. A mai napig oktatják az altisztin - régen tiszthelyettes volt -, holott a Jahtán kívül mindent meg lehet vásárolni a hasznosító telepeken. Mint pl. az R-111-et és a többi rádiót. Jobb alsó sarokban az R-012M szelektív hívó.
Ez nem az Unitek féle család tagja. Soha nem volt olyan elterjedt. Az Unitek hibátlanul működött SSB-ben is, szemben a többiek nagy részével. Nagyon zajos, rossz viszonyok között is.
A rádióban is csak minimális beavatkozás kellett. A kis AM-eseknél és a Grantoknál se. Egy +12V, egy test, egy PTT, egy mikrofon szál és a hangszóró föld ága megszakított 2 szála. Így egy normál 5 pól. tuchel elegendő volt hozzá. Ahová nem fért el egy befúrt aljazat, ott egy 15 centis kábelen egy lengőalj volt kihozva. Ha nem akarta valaki használni, csak egy rövidzár kellett az aljazatba a hangszóró vezeték 2 pontjára.
Még néhány kérdés felmerült bennem, mivel működés közben nem láttam ilyen rendszert:
Hogyan épült fel a hívás a szelektív hívóval?
Az adó oldalon beállították a peremkerekes kódolóval a hívni kívánt állomást, majd elég volt megnyomni a kézibeszélő PTT gombját, vagy az Unitek panelján kellett a hívás gombot nyomni?
Ez utóbbi csak egyszer küldte ki a kódot, vagy folyamatosan, amíg nyomva volt a gomb?
A vételi oldalon hogyan jelentkezett a hívás? Amikor megfelelő "hívószámot" érzékelt, azonnal bekapcsolta a hangszórót, ezzel hallhatóvá téve az adást, vagy meg kellett nyomni valamit a vételi oldalon is? (Erre szolgál az Unitek előlapján a hangszóró piktogramos gomb?)
Sajnos semmi se maradt, a gmk-ból kb. 30 éve eljöttem, költöztem, felújítottam a lakást.
Érdekes volt újra látni a belinkelt képeket, könnyen lehet, hogy én forrasztottam össze a készüléket.
Ez már egy kicsit fejlettebb típus, az első két tárcsás volt, sok logikai ic-vel. Aztán hamar kiderült, hogy olyan sokat el lehet adni, hogy nem elég két számjegy. Később a logikai ic-ket kiváltottuk egy mikroprocesszorral, ebben még külön eprom tárolta a programot, meg a saját számot. Azon kevés processzor közé tartozott, amit itthon be lehetett szerezni. Már nem vagyok biztos benne, talán az Elektromodul forgalmazta.
Az utolsó verzió pedig PIC microcontrollerrel működött, ezt a mai is létező Chipcad kft-től lehetett venni. A kompatibilitást végig megtartottuk a régebbi verziókkal.
