Találtam egy pókot a lépcsőházban, ami egyáltalán nem olyasmi, amit eddig itthon láttam.
Ha valaki felismeri milyen fajta, kérem szóljon, ártalmatlan-e, vagy valami különlegesről van szó.
A képet mindjárt linkelem.
Nem hiszem, hogy most ezentul ugy fogunk rad gondolni, hogy egy szadista allatkinzo vagy! :)
En sem birtam volna igy elaludni pokkal a hatam mogott, vagy alattam... Ha ez az a pok, amire en most gondolok... fekete, viszonylag nagy, a teste messzirol olyan haromszogletunek tunik, es nagyon gyorsan fut!
Szoval, ha ez az, amire gondolok, akkor ilyennel mar sok randim volt! :( Ketszer megcsipett ejjel. Egyszer az arcomon, valoszinuleg rafekudhetett, egyszer meg a labamon... A csipese nagy volt es piros, hat alig mentem ki az utcara olyen arccal...
Szoval en sem mernek ebben az esetben elaludni. Mert amig meg egy ilyen kis artalmatlan szovogeti mellettem a halojat, azt mondom, ma meg elvezd az eleted, csak holnap lesz a kivegzes.
Ez... ez ...ez... ez... ez... ez... ez...br...brut...br..bru... ez iszonyatoooos! Abba az ágyba én addig bele nem feküdtem volna, amíg a magzatpózba zsugorodott tetemet elő nem kapartam volna a lámpafényre!
A legdurvább élményeim egyike az volt, amikor egy alumínium konténerházat láttam, bordázott fala volt, belül meg valami elektromos gépekkel tele, a fala meleg lehetett. Annak a falán négyzetméterenként átlag négy brutálnagy potrohos ült a kifeszített hálókon, annyi dögöt én egy helyen még soha... valszeg városszerte terjedt a híre a pókok közt, hogy van egy ilyen lakópark itt és itt, gyertek szőni, gyerekek...
a topik elején még súlyosan állatbarát voltam, de most ezután a plédes sztori után...
Kissé alsónemű vagyok már a pötyögéshez, de az utolsó fejbiccenéseimmel még írok pár sort.
A pókos képek egy balaton társasházban készültek, a legelső kivételével az erkélyen. Az igazi póktanya - éjjel. Kb. olyan egyedek élnek ott, mint parkban a százéves tölgyfák. :) Alulról a második egy bitang nagy pók volt, olyat még nem láttam egyébként. Egészen kecses (már ha lehet ilyet ízeltlábúra mondani) lábai voltak, szinte elnyúlva a végeik, meglepődtem rajta, mikor bölcsész bambulásomban egy ilyen állat árnyéka úszott el a vasléceken ;).
Itthon (emmár Budapest) is laknak bizarr egyedek, bár ez általában kimerül a kaszáspókokban és az időnként a kertből betévedő egyedekben. Egyszer kaptam frászt, mikor beágyaztam, s felemeltem a plédemet (a lepedőm alatt van még egy pléd), s egy fekete, bársonyosnak kinéző pók figyelt lenn, alant. S ekkor igazi etológiai jellegű megfigyelést tehettem: a megijedt pók szó szerint elugrált előlem. Pontosabban szólva négy ugrással eltűnt az ágyam mögött, ami okozott pár izgő-mozgós éjszakát (tudatilag).
Egy darabig hagytam őket, de egyre több lett és egyre inkább elszemtelenedtek. Pl. belépek a fürdőszobába, erre a fejemre ereszkedik egy pók. Ezt nem díjazom. Úgyhogy mostanában már nem kegyelmezek. Szelekciós tényezővé váltam számukra.
Eddig ugy tudtam, hogy a rovarok es pokszabasuak egy kalap ala tartoznak...
Ezen allitast a mar emlitett rovarpokkal (tevepok) tudnam alatamasztani... (ha jol olvastam es jol emlekszem). Mert olvasgattam a www.madarpokok.hu -t...
már nagyon rég volt, hogy bármelyiket is kitettem volna:-)
Ált. megtűröm a kicsiket, de ha bejön egy nagy potrohos vadállat, az nálam már puccskísérletnek minősül. "Nincs keresnivalód a váramban!" azzzal putty...
Én nagyon pókos helyen lakom, naponta kirakok 1-et 2-őt, mégis van most is egy pár bent. (Az egész környék ilyen, haverok is panaszkodnak.) Mindig kirakom őket, sose ütöm agyon. Egyszer történt egy baleset, az egyiket véletlenül megnyomtam, összehúzta magát, nem mozdult, de remélem csak az ijedtségtől.
Télire nem tudtok valami megoldást? Akkor nem jó kipakolni, nem nagyon bírják, de bent se maradhatnak, mert akkor meg még többen lesznek.
Ez is vicces egyebkent, mikor mindenki var a masik reakciojara... :)
Akkor valaszolok a kerdesemre: Nekem a kaszaspok a "legfelelmetesebb". Vele nagyon nem vagyunk joban...
Meg van ez a lakasban lakos pok, aminek nem tudom a nevet, de le tudom irni a kullemet: nem tul nagy, kb borsoszem nagysagu (ami nagy), narancssarga, inkabb olyan barnas narancsos, inkabb vanszorgos, mint gyorsan szalados. Na az nagyon nem tetszik. A szobamban, meg a furdoszobaban szoktunk talalkozni. Egyikonk halalaval vegzodik a talalkozas...
Egyebkent ti hogy vagytok ezzel? Agyonutitek, vagy megfogjatok valamivel/kezzel es kiteszitek?
Latod, en meg pont a lepkeket imadom! :) Megfigyelni, rajzolni, csodalni... "Viselni" -> van egy lepke tetovalva a hasamra, amit meg en rajzoltam, nyaklanc, fulbevalo, gyuru... persze nem lepkekbol keszultek.
Ez kulonleges egyebkent! Mert ugye egyetemen tanultam kedvenc pszichologia eloadomtol, akinek nem jut eszembe a neve... szoval hogy vannak ilyen osi, archaikus felelmek, mint pl.: a pok vagy a kigyo. Meg hasonlok. Regrol oroklodve erkeztek meg hozzank. Ehhez kepest a lepke... Szoval ez erdekes! Neked is hasonlo erzeseid vannak, mint nekem a pok lattan?
Mondjuk ezek kozul egyikkel se vagyok kibekulve (kulsoleg). Alulrol a masodik az mifele? Az kulonosen visszataszito szamomra.
Ne ertsetek felre. Nem gyulolet es nem is felelem ez. Csupan ranezek es...
Ezt az erzest ugy tudnam legjobban leirni, mikor mondjuk mesz kocsival es hirtelen kiugrik eled egy mittomen valami. Mondjuk macska. Ez az az erzes, mikor hirtelen eszbe kapsz, es abban a pillanatban vegigfut a testeden a hideg, vagy belednyilall valami. Nahat ez. De legtobbszor csak fejkornyeki az erzes. Brutalisabb egyedek eseteben a hideg is kiraz es megrazkodom es libaboros leszek...
Az emberek és állatok kapcsolata érdekel a korábbi korokból. Ebben segít a töri és vélhetően segíteni fog a biológia is - (hogy aztán elhelyezkedjek a szolgáltató iparban :)). S egyre gyakrabban ér az a meglepetés, hogy olyan kutatókkal "találkozom", akik már boncolgatták ezt a témát, netán művelik is, így most lelkesen hiszek abban, hogyha elég nagyra növelem a valagamat, egyszer majd én is közéjük fogok tartozni. Valamelyik reinkarnációmban :o).
Pókok: nehezen tudnék ronda állatot mondani, mert mindegyikben van valami csodálatos. Pontosabban szólva bonyolult. Már az egysejtűek "működésénél" hamuvá omlott az agyvelőm, a sima földi gilisztánál hápogtam, mi volna a pókoknál...
Persze van a hideglelés kérdése, pl. hajnali ötkor télen, hidegben, mikor kibújik meztelen combom a takaró alól, s érzem, hogy valami határozottan masírozik tova rajta, na, akkor nem jut eszembe a biológia csodálatossága.
Egyébként én inkább az easy fokozatú pókokkal barátkozom, amiket a szél is elfúj, olyan picik még ;). A nagyokat pedig meglesem s megfigyelem, - bár ehhez hozzá kell tennem, hogy valami miatt én a lepkéktől irtózom, de nagyon, s ehhez képest a pókokkal puszipajtási viszonyban vagyok.
Elolvastam a bemutatkozodat! :) Aranyos. A biosz, meg a tori milyen osszekapcsolasaval szeretnel foglalkozni?
Melyik pok kulsore a legnekteknemtetszobb? Szoval melyik az, amire meg a pokspecialistak is azt mondjak, hogy csunya? Vagy undorito, vagy visszataszito, vagy hasonlok...
Én se érzek melengető szeretetet a pókok iránt, de az, hogy megismerjem őket jobban, az hajt és motivál. Igaz, ez mindenre igaz nálam, ami a természettel kapcsolatos. S ha az ember megismer valamit, szerintem mélyebb felelősség alakul ki benne az adott dolog iránt, mintha csak úgy lenne a szeme előtt, de nem foglalkozna vele. Szóval semmiképpen sem haszontalan egy ilyen topikot olvasgatni, s én is örülök neki, hogy van! :)
(Kissé akadoznak a szavaim egymás után, de remélem, ki tudjátok szűrni belőle a kb. három szóban összefoglalható értelmet ;). Nem hívna meg valaki egy kávéra...? :))
Meg a fobiasoknak... Kulonben annak remenyeben csatlakozom hozzatok, hatha azaltal, hogy tobbet megtudok ezekrol a soklabuakrol, csokken a retteges foka. Szerintetek?!
Azt írja az Értelmező kéziszótár, hogy csel(lengő) + pók, s kész a cselőpók. Ez meglepett, én eddig azt hittem, a cselezőből jött a neve... :-o
Idézet: „Legnagyobb pókfajunk a diónyi nagyságú szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis). Kopár területeken él, sáskákkal, szöcskékkel táplálkozik. Hálót nem készít, hanem a talajba függőlegesen lyukat váj, annak szájából lesi áldozatát. Petéit, majd az azokból kikelt apró utódait a nőstény a hátán magával cipeli. Marása fájdalmat okoz, egyébként nem különösebben veszélyes.” (Endrédi Lajos: Biológiai vizsgálatok)
Szóval én a leselkedés után hittem, hogy cseles egy pókfaj ez, s innen a neve is. Mik vannak! De akkor miért csellengő? ;)
1et értek, én is meglepődtem, hogy amikor eredetileg be akartam írni a "pókos" fórumba, kiderült, nincs ilyen. Legalábbis a kereső nem dobott ki semmit.
Emiatt kellett indítanom ezt a topicot, én is örülnék neki, ha továbbfejlődne, használjátok(juk) egészséggel!
nem rossz! hogy konkrétabb legyek, én azt hallottam, UV-fényben valami virágmintát látnak bele a rovarok.
és hogy milyen rafinált dögök: a 3-as hsz-ban lévő volt az egyetlen a sok közül, amelyik a hátát mutatta, a többi mind a teljesen jellegtelen hasát. Megjegyzem a hálók olyan "egyirányúak" voltak, olyan helyre szőtte, pl gizgazok közé, hogy a háló mögött már növényzet volt.
Nade mindegyik a hasát mutatta, egyik se a hátát. Utólérhetetlenül zseniális gondolatmenet végén reájajöttem, hogy a hasa az rejtőszín, de a háta az a természetben riasztónak minősítendő élénk sárga - fekete csíkos. Kíváncsi volnék, van -e jelentősége itt ennek a színnek, mert ha ráfújunk, villámgyorsan a mélybe veti magát.
Matula bácsival csak egyetérteni tudok.
*
Megjegyzem, méltó topikja lehetne ez mindenfélepók-fanatikusoknak.
