Bocsika a sajtó hibáért. Én is észrevettem,de arra gondoltam,hogy egy +t mint hozzászólás nem mutat jól a topicban. Mentségemre szóljon az időpont és az a tény,hogy nagyon gyorsan meg akartam osztani amit találtam.
Sajnos én sem tudok semmi biztosat. Legutóbb márciust ígértek, de lehet, hogy csak április lesz belőle. Annyi biztos, érdemes kivárni, mert igazi gyöngyszem. Másik hír: az Európánál augusztus tájékán akarják kihozni a Best of Wodehouse-t, amit Révbírónak hála ugyancsak én ferdíthettem magyarra. Ebben az angol Wodehouse társaság által legjobbnak vélt írások, részletek olvashatók. Zömében olyanok, amik nálunk még nem jelentek meg.
Rossz hír: A Vígszínház vezetése mégsem szánta el magát arra, hogy a színház bemutassa az Öröm az ürömben színpadi változatát. A darab most a Vidám Színpad dramaaturgiáján van. Milyen is szép lenne a Mester 125. születésnapján egy magyarországi ősbemutató...
hétfőn nézzétek Vágó vetélkedőjét. A mai műsorban kezdett, és legközelebb folytatja a játékot egy bizonyos Ürödgi Ferenc. Birtokomban van egy regény, P. G. Wodehouse: Fred bácsi csúcsformában (Sport kiadó, Unicum könyvek, 1990). Fordította Ürödgi Ferenc. Jópofa, sok leleménnyel megoldott fordítás. Lord Ickenham van benne.
A harmadik évad közepén járok. A második Gussie Fink-Nottle és a harmadik Madeline Basset jelent meg a képernyőn. Még jó, hogy Woostert és Jeeves-t nem cserélgetik.
December elején Londonban járva potom 30 fontért sikerült szert tennem a teljes Wooster & Jeeves-re DVDn.
Mivel nem jön semmilyen adás otthon, a tévében lemaradtam róla, így kezdtem az elején, és lassan adagolva néztem az epizódokat.
Újabban a másfél éves lányom odaáll a készülék elé, rámutat, majd azt mondja "woowoo". Ilyenkor Woostert szeretne nézni. Volt már, hogy egy teljes részt végignézett velem, igaz, akkor láztól kókadt állapotban volt.
Thibi, nagyszerű a tipp, köszönöm. Jól meg lesz rendelve, és jól meg lesz nézve a film, legföljebb nem fog tetszeni. Tizenöt évvel ezelőtt beszereztem már (csak a poén kedvéért) kuryakiképzési videót is, mert azt, aki csinálta, úgy hívják: Barbara Woodhouse...
Eredeti cím: Pigs Have Wings Terjedelem: 252 oldal
Fordító: Kiss Marianne Illusztráció:
Kötészet: Kartonált, ragasztott Kiadás ideje: 2005.
ISBN szám: 963 9574 35 x
Több könyvesboltban is rákérdeztem erre a Rézbíró dologra, hogy nem egy sajtóhiba a fordító? Egy eladó sem tudott semmit sem mondani, csak bámultak, mint tehén a répára, hogy egy klasszikust idézzek.
Rossz hír: a Megőrült Jeeves? úgy tűnik elcsúszik január-februárra (sajnos Wodehouse túl jó, így karácsony után is el lehet adni, míg sok könyvtől csak a karácsonyi őrületben tudnak megszabadulni).
Félek, hogy az előbbi gyászos hírrel hosszú időre elvettem az emberek kedvét a hozzászólástól, ezért most egy műhelyanekdotával igyekszem oldani a hangulatot.
Az Öröm az ürömben c. regény rajongói jól tudják: a cselekmény egyik fontos mozzanata, hogy az amerikai filmmogul, I. Llewellyn összetéveszti Ambrose Tennysont, az Admiralitás tisztviselőjét, amatőr tollforgatót a Viktória-kor legnagyobb költőjével, Alfreddel, Lord Tennysonnal (1809–1892), és alkalmazni akarja forgatókönyvíróként. A félreértés tisztázása során többször szóba kerül a híres verssor: „Ki áll amott a szirttetőn?”
Wodehouse az összetévesztésen és a belőle fakadó bonyodalmakon kívül egy másik, fedettebb viccet is beépített a szövegbe. Az eredeti regényben ugyanis a verssor így hangzik: ”The boy stood on the burning deck”. Ez pedig egy Casabianca című, 19. századi költemény legismertebb, talán egyetlen közismert sora. Ezt a verset a művelt angol közönség egy része, állítólag elég nagy része Tennyson művének tartja – tévesen. Valójában ugyanis egy Felicia Dorothea Hemans (1793–1835) nevű hölgy műve, akinek munkássága e sor kivételével már rég feledésbe merült.
A regényben külön pikantériája van tehát az efféle részleteknek:
– ... Ikey most jött rá, hogy nem ő írta azt, hogy „Ki áll amott a szirttetőn?”.
– De miért írta volna? – értetlenkedett Monty.
– Mert Ikey azt hitte, hogy azt a Tennysont veszi meg – a nagyágyút, akit mindenhol emlegetnek.
– Nem is Tennyson írta azt, hogy „Ki áll amott a szirttetőn?”.
– De igen, azt is ő írta.
– Arra a Tennysonra gondol, akit latinra kellett fordítanunk az iskolában?
– Nem tudom, mire fordították az iskolában, de egy dolog biztos, hogy nem Ambrose-t fordították, és Ikeyt ez bőszítette fel.
– Shakespeare írta, hogy „Ki áll amott a szirttetőn?”.
– Shakespeare még hasonlót sem írt. Hanem Tennyson. És különben is, mit számít? Az a lényeg, hogy van egy igazi Tennyson meg egy nem igazi Tennyson, és Ambrose a nem igazi...
Mármost, mivel a fordításban ezt a rejtett poént is át kellett menteni valahogy, keresnem kellett egy magyar verset, amelynek kezdetét mindenki ismeri, de a szerzőjét csak kevesen tudják. És az eredetiben szereplő ”stood” szó segítségével nagyon hamar rá is találtam a megoldásra. A ”Ki áll amott a szirttetőn?” egy Hunyadi Jánosról szóló költemény első sora. Megkérdeztem néhány barátomat, ismerősömet, hogy ki írta a Hunyadit. A sort mindenki ismerte, de a szerző személyére csak különféle tippek érkeztek, Kisfaludytól Vörösmartyn át Aranyig. Senki, egyetlenegy ember sem mondta ki a helyes megfejtést, Czuczor Gergely nevét.
Szép nap volt, amikor erre a megoldásra rájöttem. Ilyen, amikor a fordítónak szerencséje van.
