Engedd meg, hogy feltegyek egy kérdést: nem tartasz attól, hogy visszaélnek a fordításoddal és miért nem véded le azonnal ezt a szerzői jogoddal (IBSN stb.) és rendelj belőle sok-sok könyvet, biztosan venni fogjuk :)
Értsd jobban: pl. a Facebook nem Zuckerberg ötlete volt, hanem egyetemi társáé, Zuckerberg ellopta tőle. Ne engedd, hogy egy Zuckerberg féle ellopja ezt is tőled :)
Valahogy biztos ki lehet cselezni az elmét, amikor szenvedünk, hogy "nincs energia". Ha belegondolok, szokott működni az ilyen nemszeretem munkáknál, hogy "gyorsan elkezdek takarítani, mielőtt rájövök, hogy már megint takarítani kell". Mire észrevenném, hogy szenvednem kell a takarítás miatt, ki van takarítva. De olyasmivel kapcsolatban alkalmazni ezt, amit elvileg szeretek, és hosszú távon?
Ha nincs ereje, miből szedje össze magát? Mi az, ami magától jön? Én ezt hallgattam egész életemben, hogy csak elkezdeni kell, szinte soha nem jött be. Mindenért meg kell dolgozni, kivételes ajándék az élettől, ha mégsem. Ajándék... hosszabb távon kibaszás.
Mi van, ha az új melóban is megtalálja az értelmetlenséget? Lehet, hogy azt keresi, még ha tudatosan nem is ezt akarja.
Nálam is ez a helyzet, azzal társulva hogy nem is vagyok könnyű eset, és emiatt nehezen szerzek haverokat, és alig van, de igazi nincs... De hát bartátság ugye csak suli korszakban van, később kinövi ezt a legtöbb ember. (?)
És nincs olyan hogy merre lépj mert ez ilyen, esetleg ha egy szórakozóhelyen van esélyed, akkor próbálj ott ismerkedni.. Csak én az ország keleti részében élek, ahol a pusztulat az úr.
Én hiába nem vagyok szoc fób, ha most kivándorlás van.
Ez az ajtó nem fog örökké nyitva maradni. Miután letetted ezt a könyvet, könnyen el lehet felejteni a bátorítást, hogy legyél kedvesebb magadhoz vagy próbálj ki valami újat. A régi propaganda kampány lassan befolyásolni fog, hogy egy idő után elhidd a dolgok nem változtathatóak meg és beragadtál oda ahol vagy.
Ez az ajtó csak egy rövid ideig lesz nyitva és meg kell hoznod a döntésedet, hogy átugrasz rajta a másik oldalon váró ismeretlenbe. Amíg a lehetséges esés ijesztő lehet, a körülötted lévő világ fenn fog tartani. Több ezer ember van kinn, akik a barátaid szeretnének lenni, és még ezren akik randiznának veled, aludnának veled, házasodnának és családot alapítanának veled. A világ vár rád, hogy megmutasd a teljes, hiteles énedet. Ne várakoztasd tovább.
Miután elolvastad ezt a könyvet, egy új ajtó nyílik meg számodra. Megvan a lehetőséged arra, hogy átlépj rajta egy bátor életbe, amiben megkérőjelezed a régi eszméidet, kipróbálsz új dolgokat és megmutatod a hiteles énedet a körülötted lévő embereknek. Ez az élet azt igényli, hogy haladj afelé ami megijeszt, hogy lépj a pályára a lelátóról és nézz szembe az elkerülhetetlen kudarcokkal és elutasításokkal a siker felé vezető úton. De ami a legfontosabb, ez az élet hajthatatlan bátorságot igényel, hogy a saját oldaladon állj bármi történjék is. Hogy újra és újra válaszd azt, hogy szereted és elfogadod magad és hajlandó vagy újra próbálkozni. Hogy újra odatedd magad, kérj újra találkát, szeress újra és ajánld a világnak újra azt aki vagy.
Ennél a pontnál megvan a választásod, hogy milyen életet szeretnél élni. Habár mindig megvan ez a választásunk, némely pillanatokban tisztább ez a választási lehetőség mint máskor.
- Olvastál a szociális szorongás okáról – ami egy régi hit arról, hogy valahogy nem vagy elég jó és ezért nem vagy érdemes a szeretetre.
- Megtanultad milyen módokon stabilizálja magát ez a hit, beleértve az éles belső kritikádat.
- Azt is megtanultad, hogyan szabadítsd fel magad ezen korlátozó eszme alól.
- Megtanultad hogyan azonosítsd hogy ki vagy igazán, mit akarsz igazán és mit tudsz nyújtani a körülötted lévő világnak.
- Megtanultad hogyan kezeld magad kedvességgel, törődéssel, együttérzéssel és tisztelettel.
- Megtanultad, hogyan cselekedj többet a világban, ami segíteni fog eloszlatni azt a régi hitet, hogy senki sem fog szeretni azért aki igazán vagy.
„Miközben randiztunk azt mondta nekem, hogy nem tudja eldönteni kedvelem-e őt és hogy nem tűntem érdeklődőnek, amitől feszült lett. Valójában igazán kedvelt engem, de azt feltételezte, hogy ez nem kölcsönös!”
Ez egy nagy fordulópont volt Adam számára. Képes volt beleugrani a sebezhetőségbe, aminek következtében csak azt fedezte fel, hogy a legrosszabb félelmei alaptalanok. Ahelyett hogy éles elutasítást vagy gyúnyolódást tapasztalt volna, kedvességet és kölcsönösen megosztott sebezhetőséget kapott. És ami a legjobb, az izgalom és a kapcsolódás élményét érezte a hölgy iránt, s ez olyasmi amit nem érzett az évek során melyeket a maszk alatt töltött.
Adam tágra nyitott szemekkel meredt rám és lassan rázta a fejét balról jobbra. A szája tátva maradt egy kis ideig miközben hallgatta a kifejezéseket melyeket ajánlottam neki a sebezhetőséghez. Majd összeszedte magát és mondta hogy tesz egy próbát, egy olyan tónussal ami nem tűnt különösen meggyőzőnek egyikünknek sem.
Nagy meglepetésemre amikor a következő óránkra jött, sugárzó mosollyal lépett be az irodába. Azt mondta nekem, hogy összefutott egy korábbi ismeretségével aki nem válaszolt a hívásaira, és úgy döntött, hogy „megpróbálja a sebezhetőség dolgot”.
Talán mást fog tapasztalni, mint amitől tart. Meggyőzve, de kétségbeesetten úgy döntött, tesz egy próbát.
„De van még egy figyelmeztetésem,” – mondtam az óránk vége felé. Várakozóan nézett rám.
„Sebezhetőnek lenni azt jelenti, hogy tényleg megosztod amit érzel – és nem csinálsz szarkasztikus viccet belőle, vagy nem mondod, hogy mennyire betegnek tarthat most. Annyit jelent, hogy tényleg egyszerűen és őszintén csak annyit mondasz: „Tényleg ideges voltam, hogy találkozni fogunk. Hát, 30 percet töltöttem azzal, hogy kitaláljam hol együnk. Azt hiszem valamilyen szinten reménykedem, hogy elfogadsz majd engem”.
Ahogy beszélgettünk a sebezhetőség témaköréről, megkérdeztem tőle, hogy mi lenne ha valamikor felfedné közvetlenül az idegességét a hölggyel akivel randizik. Kezdedtben, telejesen elutasította ezt a lehetőséget, nevetségesnek és haszontalannak tartva. Ugyanakkor, pár hónap – és pár sikertelen randi – után kíváncsi lett, és felvetette, hogy kipróbálná ezt a „sebezhetőséges dolgot”.
Egy alkalommal a következőt ismételte: „Biztosan el fog utasítani, ha látni fogja ezt rajtam. Elmondani, hogy ideges vagyok azt jelenti, hogy bevallom hogy egy nyápic vagyok aki nem tudja kezelni, hogy vele van. Egyáltalán nem fog tudni aztán tisztelni.”
Egyetértettem, hogy ez egy lehetséges kimenet, és tekintse ezt a kísérletet úgy, mint az egyik elemet a félelem hierarchiáján.
Adam az egyik ügyfelem, gyakran küszködik a randizás és a párkapcsolatok területén. Utálja, hogy mennyire ideges tud lenni amikor egy számára vonzó nővel beszélget. Bármit megtenne, hogy elrejtse ezt a szégyenteljes titkát és megtanulta hogyan tűnjön kívülről magabiztosnak.
Amíg megtanulta sikeresen elrejteni az érzéseit, felfedezte hogy ez nem tette sikeresebbé a szerelmi életét. Ellenkezőleg, úgy érzi hogy nehezebben tud kapcsolódni egy nőhöz akit igazán kedvel. Tapasztalta párszor, hogy randizott egy lánnyal aki aztán nem válaszolt a hívására a második randi után.
Tényleg? Senkivel sem? A legerősebb gyógymódja a szégyennek felfedni és megosztani azt valakivel, aki megért és azonosulni tud a küzdelmeddel. Amikor szorongsz ha valakivel beszélgetsz, megfontoltad valaha, hogy elmondod neki?
Első látásra ez teljesen az ellentétének látszik mint amit tenned kellene. Az általános bölcsesség azt tartja, hogy ha vonzódsz valakihez akivel beszélgetsz, akkor nem mondhatod el neki, hogy mennyire ideges vagy, mert azt gondolná, hogy gyenge és beteges vagy. De kipróbáltad már a valóságban?
Annak érdekében, hogy teljesen kapcsolódj másokhoz és jobban érezd magad a bőrödben, el kell merülnöd a következő folymatban:
Nézz belülre és figyeld meg mi az amit igazán érzel és gondolsz, majd fedd fel ezt másokkal akikkel biztonságban érzed magad, és akik nem fognak durván elutasítani. Ismételd meg.
Minden alkalommal, amikor küzdesz egy érzéssel vagy tapasztalattal, ahelyett hogy elrejtenéd, és bizonyítékul használnád önmagadban, hogy hibás vagy, mi lenne, ha képes lennél ezt megosztani az életedben lévő emberekkel?
Ez a gondolat általában megdöbbentő/ijesztő a szociális szorongók számára. Ezt biztosan nem tudom megosztani senkivel.
De reg jartam a forumon, de hat ez a szocfob mar csak ilyen makacs . Nem szedek semmit jo ideje, berendezkedtem vegetalasra.. Egyik nap jon a masik utan, unalom, ingerszegeny kornyezet, ertelmetlen melo ehberert, semmi tortenes. A vorosodes elojott megint total semmilyen szitukban(pl. vezetes kozben ha jonnek mogottem), komolyan nevetseges, frusztralo.. Erdekes mert minimalis heti kb 5mg! Rexetint szedve ez nem volt. De alapdolgok telefonalas, szemkontakt, vasarlas, stb..megy egy-egy folosleges zavarbajoves es vorosodessel. Szoval elvagyok, mondhatni jol is erzem magam szorongas, depresszio elkerul most hala eg. De felek csajozni, melot valtani, kijarni se merek hetvegente felek hogy ujra pialni kezdek.. Nincs vegzetsegem, se erom hogy kezdjek magammal valamit. Szoval folyamatos hianyerzetem van, valamerre pedig lepnem kene nem jo ez igy.
Merre kene elinduljak ? Gondoltam mar sztk helyett magan aterre is.
Hát "kigyógyulni" nem gyógyultam, szerintem nem is lehet, de ezt hagyjuk. Azért némi javulás tapasztalható így 10 év távlatában. Főleg ha nem hasonlítom magam másokhoz. Önmagában kell nézni az eredményt, és úgy egész tűrhető. Ha kicsit hunyorít az ember. És messziről nézi. :D
Egy jó tanács másoknak, ha esetleg úgy volnátok vele, ahogy én voltam: akármennyire is szarnak gondoljátok az életet most, próbáljátok meg kihasználni amennyire csak lehet, így szar állapotban is, mert sosem tudhatjátok, hogy az élet mikor mondja azt, hogy "nem". Hogy mikor lesz esetleg még a szarnál is szarabb, amikor úgy fogtok vissza gondolni a szarra, hogy de jó is volt, amikor (csak) szar volt. :D
Évekkel ezelőtt írtam már ide. Sajnos azóta is kűzdök a szociális fóbiával. Kíváncsi voltam mi van veletek, velünk. Rengeteg jó és rossz dolog történt velem amióta, de ez a fóbia maradt. Gyógyszerek kisebb-nagyobb adagban, javulás semmi.
Amikor valaki megkérdezi hogy vagyunk, azonnal válaszolunk, hogy jól. Ez a maszk, amit több tucatnyi alkalommal használhatunk a nap során. Ritkán fedjük fel, hogy mi van a maszk alatt, akár a valódi gondolataink valakiről, a hitünk, vagy hogy mit érzünk az adott pillanatban.
A maszk alapvető összetevője az életnek, ami segít működni a világunkban. Van valami probléma ezzel az álcával? Igen. Amikor elhisszük, hogy mindig viselnünk kell a maszkot a bírálattól való félelmünk miatt, akkor képtelenek vagyunk felfedni az igazi énünket.
Ez a szociális szorongás körkörös félelméhez vezet.
Félek hogy az emberek bírálni fognak, de ha tudnák, hogy félek a bírálattól, akkor még inkább bírálnának.
Ez a félelem megakadályozza, hogy felfedjük az adott pillanatbeli önmagunkat, a maszkunkat pedig befagyasztja.
