A Napot nem, de azért látunk. Ahogyan a napelem is termel szórt fényben is. A koncentrátoros viszont nem, az tűző napsugárzást igényel. Magyarország éghajlatán azonban magas a felhőfedettség, ritka a tűző napsütés... mint most éppen. :-)
Ezt én harminc évvel ezelőtt úgy oldottam meg, hogy amikor a "NEM_SUT_A_NAP" szenzor "1"-et adott vissza, akkor a csillagászati atlaszból vett koordinátákra állt rá. Az "irányzócső is jelentősen egyszerűsíthető a camera obscura elv alapján.
Ha nem látható a Nap a diffúz sugárzás akkor is ad 20% -nyi energiát
Elvileg sem lenne jó. A tükörnek mindig a tükör, mint csúcstól mért Nap és kazán által bezárt szöget kell felezni a Nap/kazán/tükör háromszög alkotta síkra merőlegesen.
-Ki kellene szerkeszteni a rendszer kinetikáját, hogy alakul, szerintem ez egy pontra fókuszálásnál a párhuzamkos napsugarakból nem lehet azonos mozgással - mégha rácson keresztül is történne - előállítani a kívánt egy pontba irányítást. A zsinóros mozgatás kis erőket feltételez, de tükröknek a 90-120 km/h -széllökéseket is bírniuk kell, nem csapkodhatnak. Továbbá a fókuszban a zsinór erős hőnek lenne kitéve, csak acél, vagy hasonló lehetne. A zsinór egy irányban tud csak húzni, hogy állítanánk vissza a tükröket az ellenkező irányba, irányokba ha két tengely mentén mozoghatnának?
Szerinte, ha elvileg jó is lenne ez a fajta megoldás, gyakorlatilag komplikáltabb költségesebb lenne a sok is szervósnál.
Én úgy indulnék neki a tervezésnek, hogy fölvenném mekkora hibaszázalékkal kell együtt futniuk az egyes tükröknek. A hibahatáron belülieket egy-egy csoportba fognám, azokat mozgatná egy motor, nem kell feltétlen léptető, megoldható egyszerűbben is. Igyekeznék egy tengely menti mozgatással megoldani a problémát: Kiszámolni a várható hőtermelést, üzemidőket, bekerülést és a fajlagos költségek + üzemeltetési költségek ismeretében dönteni róla. Kell ám tisztítani is a tükröket, különben romlik a hatásfok. Profi mezőkön ezt önjáró robotokkal oldják meg. Szóal sok tényező van.
A lényeg a hőtükör, ami ma már a legtöbb többrétegű abblak része, felgőzölögtetnek valamilyen fémgőzt az egyik felületre.
A napkollektoroknál elég bonyolult módon próbálják a hőt benntartani. Vákuumos "termoszba"... amiket ugyancsak féligáteresztő bevonattal látnak el, hőcsöveket helyeznek. Ezzel lehet ugyan valamit csökkenteni a sugárzó veszteséget, de azért csodák nincsenek, a mi éghajlatunkon még a HMV-hez is nagyon sok csőre van szükség téli időszakra.
Nagyban ez egy gyakorlati elrendezés, mert nem lehet elég nagy tányért egyben forgatni de rendkívül gyenge hatékonysággal használja a tükröket, mert egy jelentős része sokat oldalt, vagy éppen háttal van a napnak.
Kicsiben ezért jobb a parabola, illetve a legköltséghatékonyabb a parabola vályú, ahol csak az évszakos mozgatást kell megoldani egytengelyes mechanikával.
Elvileg elég egy processzoros és elektronikai egység. Minden tükörnek kiszámolhatja a szükséges állást. Léptető motorból viszont sok kell. Minden mérlegelés kérdése. Ki mit tud, akar megvalósítani.
"Nem, az összes egy rúddal nem megy, mert mindegyiknek más a szöge a középponti fekete kockához. Tehát sok kis mozgató kell(ene). "
Meg lehet szerintem oldani mechanikailag többféleképpen is. Mondok egy ilyet gondolat ébresztőnek. Ha pl. a talaj közelébe tennénk a tükröket egymás közelébe egy minden irányba elmozdítható gömbcsuklóhoz rögzítve. Szerintem be lehet úgy állítani őket, hogy minden tükör közepébe teszünk egy kis görgőt. Minden görgőn átfutna egy zsinór. A zsinórok egyik vége egy a tükrök fölötti rácshoz lenne rögzítve. A rács rácspontjai a tükrök közepének felelne meg. Minden tükörhöz tartozó egyik zsinór a megfelelő rácsponthoz lenne rögzítve. A zsinórok másik vége a fókusz közepébe azaz a hőelnyelő napkollektorhoz lenne rögzítve. Csak egyetlen dolgot a rácsot kéne mozgatni a napnak megfelelően egy napkövető elektronikával, programmal. A nap sugarai pontosan párhuzamosan futnának a zsinórokkal. Lehet esetleg tovább gondolni, hogy jobb legyen.
A fűtő üveg nem új találmány, maga a technológia már hosszú évek óta rendelkezésünkre áll. Itthon a Rákosy Glass által kifejlesztett HELIO Heating fűtő üveg már megjelenésekor felkeltette a szakma figyelmét, 2013-ban Construma Nagydíjat nyert, 2018-ban pedig bekerült a TOP10 Legérdekesebb Magyar Innováció közé. Pár évnek mégis el kellett telnie ahhoz, hogy megismerjük a benne rejlő valódi potenciált.
Kezdjük az elején: hogyan fűt a fűtő üveg?
A HELIO Heating fűtő üveg fűtő rétege egy láthatatlan, nanotechnológiával felvitt fémvezető bevonat, amely elektromos áram hatására hőt termel. Ez a bevonat minden esetben a belső térhez legközelebbi, laminált üvegréteg belsejében kap helyet. Fűtése infrasugárzás jellegű, kiemelkedően jó élettani hatásokkal bír, és a komfortérzetet alacsonyabb léghőmérsékleten is biztosítja, ami azt jelenti, hogy 18-19 °C-on olyan hőérzetet nyújt, mint hagyományos fűtéseknél a 22–24 °C.
Azért a 30°C -os víz is alkalmas, ha a külső hőmérséklet nálunk +1 - (+2)°C, akkor a fűtési rendszer elmegy 23-31°C -os előremenővel, amiből a padlóé is le van osztva. Most ugyan 42°C -al megyünk, dehát egyszer van Karácsony.
Szerintem azt kell hogy beadni a készüléknek, programnak, bármi az aktuális időt és GPS pozíciót. Ki kell adjon két szöget. Az egyik a vizszinteshez képest a mási az észak déli irányhoz képest. Talán ez elég?
Napra fordulásra a vezérléses jó szerintem. Tehát ami tudja számolni a föld állásából, az időből, hogy miképpen kell álljon. Ott nincs mese az mindig a nap felé áll, ha süt ha nem.
Több külön tükörlapra gondoltam. Azt el lehet helyezni a földön falon, kerítésen. Egy közös felületre tükröznének. Nem lenne túl forró, a vízhűtés miatt, így szerintem nem sugározna sokat el. Üveg mögé lehetne tenni a fekete felületet. Mint a napkollektor. Csak sokkal nagyobb lenne a teljesítménye. Koncentráltan menne rá a fény. Jól kell hűteni a keringő vízzel, hogy ne forrjon fel. Nem hőerőművet kéne építeni ahol a nagyon magas hőmérséklet az előny.
