A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Az emberi magzat, a születést követően vesz levegőt, amikor felsír. A kifejlődött tüdejében nincs már magzatvíz, mert akkor nem kapna levegőt. Hogyan történik ez a váratlan, vagy nagyon is várt fordulat?
Vagy pedig az űrhajós tüdejét kicserélik kopoltyúra.
Nem szükséges kopoltyú. Olyan kísérlet már volt, hogy egy búvár egy 11 atm nyomású tartályban 37°C -os 1%-os sóoldatot "lélegzett" be és kb 10 órán keresztül kutya baja sem lett. A gond a nyomás fokozatos csökkentésénél van, hogy ne kapjon keszonbetegséget. Na egy ilyen nyomású tartály tele vízzel, azért elég nehezen képzelhető el egy űrhajóban....
Nekem a kismanók dörömböltek, hogy valami nem jó. Milyen mélyre tud lemerülni egy bálna és egy ember?
Tegyük fel, hogy az ember 1 méterre van a víz alatt. Aztán egy potméterrel a gravitációt felcsavarjuk a százszorosára. Nem fog tudni lélegezni izomerővel. Másrészt a nagy nyomású oxigén már eléggé korrozív. A mélybúvárok héliummal kevert levegőt kapnak.
Szépen beleteszed az űrhajóst a víztartályodba, az egészet a rakétába, és indítod nagy gyorsulással.
Szerinted mi fog történni pl. a belső szerveivel, szuperfizikus ?
Erre vonatkozó kísérletekről nincs tudomásom, de valószínű, hogy akár 10 ÷ 20 G gyorsulást is túlélnének. A gond csak az, hogy a tüdejüket is 37°C-os egy százalékos élettani sóoldattal kellene feltölteni kb 11 atmoszféra nyomáson. Ezt az állapotot fenttartani az űrutazás során eléggé regényesnek tűnik.
„De ha az űrhajóst vízbe merítjük, akkor bármekkora gyorsulással indítható.”
Arról hallottam, hogy az asztronautákat egy mély medencében gyakoroltatják a súlytalanságban ( gyenge gravitációs mező) végzendő feladatokra. De arról nem tudok, hogy ott a víz alatt, gyorsulásnak teszik ki őket.:-(
Végre egyszer sikerült rávilágítanod egy tudományos érdekességre, amit még a hivatásos fizikusok sem nagyon tudnak.
A bálna súlya azért nulla a vízben, mert ugyanannyi vizet szorít ki, mint a saját térfogata. Vagyis a vízben nem számít, hogy mennyi a bálna szárazföldi súlya.
Eddig érted?
Hogyan függ ez össze az űrutazással?
Az űrhajós nem visel el akármekkora gyorsulást, ezért az űrhajók csak néhány g gyorsulással indíthatók. Így sok idő kell, hogy elérjék a tízszeres fénysebességet.
De ha az űrhajóst vízbe merítjük, akkor bármekkora gyorsulással indítható.
„De nem látom, hogy törnéd a fejed a jó válaszon.”
Ez volt a kérdésem. Mindegyikre más módon hat a gravitáció. Ez is egyféle szimmetriasértésnek számít?
Erre te visszakérdeztél.
„Talán az egyiket vonzza, a másikat taszítja, a harmadikra meg nincs is hatása?
Vagy hogyan képzeled?”
Mire én is visszakérdeztem.
Ha szárazföldre kerül egy bálna, az a saját súlya miatt elpusztul. A levegőben lévő albatrosznak meg tudod mérni a súlyos tömegét?
Erre te kioktatsz, hogy… „Biztosan hallottál már Archimédeszről. A bálna súlya a vízben gyakorlatilag nulla, mert a fajsúlya nagyjából megegyezik a víz fajsúlyával.”
„ Sőt, Ciolkovszkij rájött arra is, hogy ha a kétszer nagyobb lenne a földi gravitáció, a bálna súlya akkor is nulla lenne a vízben.”
Ha szárazföldre kerül egy bálna, az a saját súlya miatt elpusztul. A levegőben lévő albatrosznak meg tudod mérni a súlyos tömegét? Csak ilyen dolgokon agyalok. Viccen kívül.
