Nagyon élvezetes volt a pécsi koncert első része: az LPO megmutatta precíz, mondhatni feszes, tökéletes. az angolban egyszerűen és magyarul félreérthetően solid-nak nevezett előadásmódját, amihez a Hebridák nyitány igen alkalmas volt látványos természeti képeivel - hangokban kifejezve. Karmesterük nem teátrális, és kitűnően fogta össze nagyszerű zenészeit.
Utána jött Kristóf, akit a műsorközlő Bősze Ádám tévesen a különben nem is annyira érdekes bachtrack.com -statisztika szerint a tavalyi évben legtöbbet foglalkoztatott hegedűsnek mondott, de ez tévedés, hiszen 2015-ben nem is adták közre ezt a hegedűs statisztikát. 2014-ben volt a hegedűsök és más hangszeresek stb. azon kiértékelése, amelyben ez a helyzet érdekes volt, de ez mindössze egy összegzés, különösebb jelentősége nem volt és nem lesz, ahogy akkor és azóta is többen kifejeztük. Hátha ezután ez már nem lesz a bemutatók része, hiszen van bőven minőségi jelző Kristóf játékára is: a felsőfokú kritikákból idézhetően, a nagyszerű versenygyőzelmek, díjak, mert kimagasló játékához ez jobban hozzátartozik.
Baráti most is különleges volt ebben a tőle is többször hallott versenyműben, habár a kitűnő zenekar a Mendelssohn e-moll hegedűverseny első tételében még kissé erőteljesebb volt a kelleténél, de a kádenciában már egyértelműen hallható volt Baráti remek stílusérzéke, majd a bensőséges lassú tételben teljesen egységes volt a két fél hagzása, a zenekar kellően visszafogta magát karmestere jelzéseire, amit aztán a varázslatos, mozgalmas igen gyors zárótételben is végig tartottak, vagyis a magasabb hőfokon is igazi concertálás volt a zenekar és a nagyszerű szólista között. A kiváló akusztikájú termet teljesen megtöltő közönség nagyon hálás volt tapsaival, amire Kristóf két ráadással is válaszolt: Bach d-moll partitájának sarabande-jával, és a lidércnyomásos (Obsession) tétellel Ysaye II. szólószonátájának elejéről. Mindkettőt számtalanszor hallottam már ilyen esetben is, most is meggyőzően tökéletes volt, a zenekar valamennyi tagja is önfeledten tapsolta meg, vagy jelezte vonójával elismerését.
A szünet utáni Bruckner-IV. szimfónia a romantika tökéletes megtestesítője volt, a barokk burjánzó dallamaival, de a túlzó romantika szinte már csömörré fajuló hosszúságával, ismétléseivel, néha érthetetlen, a zenészeket és a közönséget is próbára tevő terjengősségével. Társaságunk profi zenész tagjai is nagyon várták már a végét, mert igaz a mondás: amit el lehet mondani negyven percben, arra nem kell hetvenet szánni, mert egy ilyen szép szimfónia mégiscsak a közönségnek (is) készül.
A későromantika már ilyen: mértéktelen. Pedig a jelentősen megerősített vonóskar (52: 16, 14, 8, 8, 6) volt már ekkor a pódiumon) igazán kitett magáért és értünk, igazolva hírnevüket. Gyönyörű kürtszólókkal, a brácsaszólam többszöri sziporkázó előtérbe helyezésével élvezetes volt az egyik legjobbnak mondott Bruckner-mű, de kevesebb is elég lett volna :-)
Ismert persze, hogy a Beethovent nagyon tisztelő Bruckner - szimfóniáinak hosszával legalábbis - messze túlszárnyalta korszakos elődjét. A többségében többször is átdolgozott kilenc szimfóniájának átlagos időigénye több mint 66 perc, köztük a nulladiknak mondott első mindössze 45, míg a VIII. (c-moll) átdolgozása közel 100 perces.
Beethovennél az átlag úgy 38 perc, hogy az első nyolcnál 34 alatt van, hiszen a varázslatos IX. eléri a 70 percet is. Schubert esetében az átlag csak 28 perc az utolsóig, és a kétszeres időigényű nagy C-dúr szimfóniával is csupán 38-ra nő, pedig sokan (zenészek és hallgatók) a mennyei hosszúságú és szépségű C-dúrt is túlzottnak tartják.
A most hallott eredeti Bruckner (IV. Esz-dúr)-szimfónia átlagosnál valamivel hosszabb mű, és a fentiek miatt is volt fárasztóan gyönyörű. Bruckner másik nagy mintaképe Wagner volt, akinek hatása ebben a műben és a neki legmélyebb tisztelettel ajánlott, kb. egyórás III. szimfóniájában, de a már említett fenséges VIII. esetében is érezhető/élvezhető. Utóbbi az "apokaliptikus" alcímet kapta, ajálása I. Ferenc Józsefnek szól.
E szimfóniákat a legtöbb nagy zenekar játszotta, játssza, lemezre is, amelyek között magyon jó a Celibidache-által dirigált Müncheni Filharmonikusokkal rögzített sorozat 7 darabja, mivel csak a III.-tól vették lemezre azokat.
Amíg nem lesz elérhető a hétvégi koncert, ajánlom az alábbi nagyszerű felvételt:
A képen látható - negyed százada Németországban élő - orosz Владимир Михайлович Юровский (Vladimir Jurowski) idén volt 44 éves, és a már hosszabb ideje tartó vezető karmesteri megbizatását 2018 végéig is meghosszabbították az LPO-nál (Londoni Filharmonikusok).
Holnap a pécsi Kodály Központban lesz a magyarországi turnéjuk első fellépése, majd másnap az Erkelben ugyanezzel a műsorral szerepelnek az Erkelben:
A honlapokon hirdetett jegyvásárlásra már alig van lehetőség, mert a pécsi ezer darab 9.900-13.900 Ft közötti jegyekből már csak 6, míg az Erkel 5.900-15.900 Ft-os kétezer jegyéből csak 37 eladatlan van pillanatnyilag.
A Kodály Központ a tópartról nézve :-)
Ízelítőül egy felvétel, ahol viszont Vladimir édesapja, Mihail Jurowski dirigál egy másik zenekart.
Akkor (2011.12.17-én) is tetszett a Csajkovszkij-hegedűversenyBarátival és a Pinchas Steinberg dirigálta Budapesti Filharmonikusokkal, majd meghallgattam a 2012. április elejei első leadását a felvételnek. Azóta még háromszor voltam hazai koncerten, ahol szintén ezt a művet játszotta Kristóf, és volt rádiós közvetítés is ezek közül.
2015.01.24-én az Erkelben a Pletnyov vezette Orosz Nemzeti Zenekarral,
2015.08.09-én Veszprémben az egyetemi alulában az Auer Fesztivál Zenekarával (km: Csaba Péter)
2016.05.28. a zuglóiakkal (Horváth Péter dirigálása mellett) a Müpában.
Közel ebben az időszakban volt fellépése a Csajkovszkij-hegedűversennyel külföldön is:
2011.05.19. İş Sanat Kulturális Központ, Istanbul a Vengerov dir. varsóiakkal,
2015.06.14. A szentpétervári Mária-Színház zenekarával (km. Gergiev),
2016. 08.27. szabadtéren (a Párizsi Botanikus Kertben); dÎle-de-France Nemzeti Zenekar - Enrique Mazolla
A Bartók Rádió Hangtárában tegnaptól 3 hétig, majd az október 4-i újabb ismétlés és a rákövetkező három hét alatt is ajánlható!
Nagyon élveztem a Kristófék wartburgi koncertjét, mert minél többször hallom ezeket a remekműveket ilyen ihletett előadásban, annál jobban megismerem őket, nem beszélve az alig ismert Capriccio-betétről és a ráadásként játszott Grieg-elégiáról (talán a Két elégikus dal 2. tétele volt).
xxxxx
Egy újabb jó hír a Bartók Rádióból::
2016.09.22-én 19:35-től
Ismétlés. 2016. október 4., 12.36
A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának Csajkovszkij hangversenye Vezényel: Pinchas Steinberg Közreműködik: Baráti Kristóf- hegedű - Hegedűverseny
Kiegészítésül - vagyis hogy teljes legyen az élmény!
Az ottani rtv jelenti, hogy a 383. Wartburg-koncertet ma este meghallgathatjuk Baráti Kristóffal és a Magyar Kamarazenekarral a DeutschlandradioKultur jóvoltából!
A tájékozatlanságom miatt hiányolt Prussia Cove IMS-műsorokhoz:
"A 40 éves nemzetközi szemináriumot minden év szeptemberében rendezik meg és hétvégi koncertjeiken a tanárok tanítványaikkal szerepelnek, ahogy Végh Sándor annak idején elképzelte, és ahogy más hasonló kurzusokon is van ilyen gyakorlat. A szeminárium heti résztvevői a meghívottakból és a tavaszi mesteriskolák legígéretesebb hallgatóiból kiválasztott negyven muzsikus. A hétvégi három koncertjükön a közösen gyakorollt hatvan műből nyilvánosan játszanak Nyugat-Cornwall egyes helyszínein, templomaiban. Az említett művekből a koncertek előtt közvetlenül választják ki a leginkább kiérlelt darabokat. Ez a gyakorlat nyugodtabb körülményeket teremt az új kamarazenekari repertoár kialakításához és előadásához.
A Baráti Kristófot érintő héten az alábbiak lesznek a koncertek helyszínei:
A legutóbb említett londoni két fellépése előtt közvetlenül ugyanott tölt el nyolc napot (szeptember 18. és 25. között) Baráti Kristóf a háromhetes Nemzetközi Zenész Szeminárium (IMS) résztvevőjeként.
Az alábbi honlap bevezetőjéből idézem a nálunk is jól ismert kiváló csellista, Steven Isserlis, a szeminárium művészeti vezetőjének szavait:
"Legmeggyőzőbb zenei élményeim némelyike az IMS-hez kapcsolódik. A szemináriumnak már a kezdete óta fő célja a pazar környezet, a szoros személyes barátságokat elősegítő közvetlen együttélés és a tiszta zenei idealizmus érzetének összekapcsolása, aminek eredménye egy sor varázslatos és egyedi élmény. Az IMS életem fontos része, és hiszem, hogy a szemináriumon részt vevő legtöbb embernek is."
.
Isserlis-szel itthon legközelebb a Várjon Dénes és Simon Izabella és a Zeneakadémia által szervezett kamarazenei fesztiválon találkozhatunk (november 17. és 20. között). A Fordulópontok című sorozat 5 koncertjének műsora innen, benne visszatérő remek muzsikusok és énekesek, pl. Isserlis többször is (18-án, 19-én és a 20-i zárókoncerten).
.
Írhattam volna mindezt a Kamarazene témába is, de ez csak előzetes Baráti Kristóf e hó végi programjaihoz.
Az idei IMS nyílt kamaraszekciójátSchiff András szavai indítják:
"Igen sokat jelent a muzsikusoknak az IMS Prussia Cove-on való részvétel. Eddigi tapasztalataimból kijelenthetem, hogy ez a világ vezető zenei fesztiváljainak egyik különlegessége. Itt - távol a nyugtalan zenei üzleti élettől - csak a zenére összpontosíthatunk."
Az idei mesteriskola tanárai és diákjai között több magyar is van, miként a 9+7 hgv. valamelyikén is lesznek magyarok (az első héten Fejérvári Zoltán, a másodikon Rohmann Ditta és a zongorista Palojtay János, az utolsón, már az ún. Őszi túrné részeként pedig Várdai István). A második hét Őszi koncertek Cornwall-ban c. 3 koncertjének műsora még nem ismert. Baráti valószínűleg akkor fog játszani (09.23-25.).
A katarzisért meg kell dolgozni interjú Baráti Kristóf hegedűművésszel
Ezzel a címmel kezdődött Gozdits Hahó közel öt hónappal ezelőtti beszélgetése a
-ban, de csak most jutott eszembe, pedig az ott említett május 10-i kamarakoncertről már szinte mindent felidéztem.
Ki is a kérdező? "Kitalált, de létező személy, aki mindenkori, széllel szembeni helyzetétől függetlenül nagy elszántsággal kutatja a transzcendens humorérzék immanens-abszurd páráinak árnyékát, s közben tudva tudja, hogy mindennek rendelt ideje van... vagy mégse!"
Kristóf pedig azóta is járja a világot, elvarázsolva hallgatóit, köztük a kritikusokat is.
.
Miközben már sorra jelennek meg a beharangozók a hó végi Marinszkij- és LPO-s fellépéseiről (Gergievvel a két Prokofjev-hegedűverseny és Jurowskival az e-moll Mendelssohn), szeptember első felében Indiában szerepelt kamara- és zenekari koncerteken. A londoni koncertekről magyarul!
E hó 7-én és 9-én Mumbai-ban (a 13 milliós volt Bombay-ben) és Poona-ban szólózott, és MarouanBenabdallah zongoristával a következő műsort adták elő.
.
Csajkovszkij: Souvenir dun lieu cher (Egy kedves hely emléke; op. 42) J. S. Bach: 2. partita (d-moll, BWV 1004) Brahms: 3. Hegedű-zongora szonáta (d-moll, op. 108) Paganini: La Campanella Saint-Saëns: Bevezetés és rondo capriccioso (a-moll, op. 28)
.
Az utóbbi hgv.-ről már rövid értékelés is megjelent, képekkel:
A hétfői teltházas koncerten a két művész abszolút látványosan (hall-ványosan:)szerepelt! (A szeptember 12-i közvetítésről sajnos lemaradtam)
.
Szeptember 12-én pedig Mumbai egy másik koncerttermében, az 1100 fős Jamshed Bhabha Színházban, a fennállásának 10. évfordulóját több napon át muzsikával is ünneplő Indiai Szimfonikusokkal (SOI) a Beethoven-hegedűverseny volt az ő száma (Martyn Brabbins dirigálása mellett).
Az eredeti képen a Kristóf is látszik, amint a Bach-versenyt játssza; a csembalónál Bánfalvi Zoltán. Az átmásolt képet a program eltorzította a szokásos és többnyire bevált nagyítás során :-(
Az igazán sármos 383. Wartburg-koncert - Uwe-Jens Igel (Deutschlandradio) beszámolója Eisenachból.
Baráti Kristóf és az általa dirigált Magyar Kamarazenekar a Wartburg Nagytermében
A magyar zenészek a ritkábban játszott repertoár nagy műveinek egy különösen szívhez szóló válogatását mutatták be a koncerten - mindenek előtt a fiatal hegedűs Baráti Kristóf.
A Magyar Kamarazenekar 2011-ben alakult, de már az eddigi rövid idő alatt is jó hírnevet szerzett. Ezen a koncerten megismerhettük széles repertoárjukat. J. S. Bach egy magasztos barokk művével kezdve, a korai és a késői romantikusokon át (Mendelssohn és Richard Strauss) egy itt is otthonosan modern Bartók-műig terjedő műsorában a Kamarazenekar biztonságosan érzékeltette az egyes zenei korszakokat, minden esetben megtalálva a "megfelelő hangot".
Különösen örömteli volt a hegedűs Baráti Kristóf és a Magyar Kamarazenekar együttműködése. Baráti a fiatalabb generáció egyedülálló és nagyon ígéretes előadói közé tartozik. Hangvétele és hengszerével közvetített művészete, muzsikája összetéveszthetetlen. Az 1042-es Bach-hegedűversennyel és Mendelssohn "kis" (d-moll) hegedűversenyével egy bájos "névjegyet" hagyott a wartburgi palotateremben. Bartók vonószenekari Divertimentójában viszont nem a báj, hanem a komolyság és a természetesség voltak a fő jellemzők, hiszen ez az a mű, amelyet az ilyen zenén szocializálódott magyar művészek a legodaadóbban tudnak közvetíteni a hallgatóságnak. A Magyar Kamarazenekar nagyszerűen játszott ebben a műben.
A műsorban (az említett két hegedűversenyen és a divertimentón kívül) Richard Strauss "Capriccio" című operájának (op. 85, 1942) szextettjéből készített vonószenekari átirat volt.
A németországi FonoForum is kritikát közölt az itt már többször említett Mozart-albumról (Baráti Kristóf és a Magyar Kamarazenekar) - röviden, de nagyon dicsérően: a szólistát és a zenekart, illetve a pécsi Kodály Központban felvett művek körülményeit! A szeptemberi számból:
A portálról kigyűjtöttem a BK-val kapcsolatos eddigi 13 írást, amelyek között a fenti beszámoló írója korábban is közölt kritikát.
Baráti Kristóf szeptember 3-án Eisenachban lép fel a Bánfalvi Béla vezette Magyar Kamarazenekarral az ottani szezonzáró hangversenyen. Műsorukon két hegedűverseny is lesz: az E-dúr J. S. Bachtól (BWV 1042) és a d-moll az alig 13 éves Mendelssohntól. Számtalanszor játszották már együtt, de sajnos éppen több száz kilométerrel arrébb leszek az országban, bár szívesen meghallgatnám őket újból.
és innen a további tételek..., és akkor is Bánfalvi volt a koncertmester.
.
A továbbiakról innen! A Deutsclandrundfunk Kultur szeptember 18-án 20 órától adja le a koncertet!
A GMT nálunk azon a napon 1 órával későbbi időt jelent!
A bruchsali kastélyban tartott 2016. április 15-i kamaraesten Baráti Kristóf és Würtz Klára kápráztatták el a közönséget, köztük az akkor már ide beírt kritikák szerzőit:
Bruchsal, 2016. április 15.: a műsor két Beethoven-szonáta /op. 12/2 (A-dúr) és a Kreutzer/, és egy-egy szóló (Schubert B-dúr impromtu és a Bach-chaconne) az előadóktól.
"Dieser leuchtkräftige Ton, klar und intonationssicher bis in die feinsten dynamischen Verästelungen - das ist betörend. Mit ihrem hellen, metallischen Klang ist die Stradivari "Lady Harmsworth", die Kristof Barati spielt, zwar mitunter eine herbe Schönheit. Doch der ungarische Geiger, der jetzt gemeinsam mit der Pianistin Klara Würtz (ebenfalls aus Ungarn) bei den Bruchsaler Schlosskonzerten gastierte, beherrscht sie mit einer technischen Brillanz, die schlicht atemberaubend ist."
Ez a nagyon fényes, tiszta és a legfinomabb dinamikai változatosságokban is magabiztos intonációjú hang, egészen észbontó. A Baráti által használt Stradivari (Lady Harmsworth) világos és fémes hangzása viszont néha hüvős szépségű volt. Mindazonáltal a magyar hegedűs, akinek zongorapartnere a szintén magyar Würtz Klára volt a Bruchsali Kastélykoncerten, tökéletes és egyszerűen lélegzetelállító technikai tudásával meghatározóan játszott,"
"Bach d-moll partitájának chaconneját Baráti a Beethoven-szonáták ellensúlyaként választotta. A hegedűművészet ezen mesterművét Baráti határozott vonalvezetéssel adta elő, közben viszont mindig érezhetőek voltak a mélyrehatoló dinamikai árnyalatok is, mintha a finom hangok a távolból szóltak volna. Baráti futamai csillogóak, a finom vonalak nyomatékosak és kristálytiszták a legvégső pianissimóig. A tételvégi átváltás dúr-ba egészen fenséges volt."
......................
A Kreutzer-szonátához is hasonló jelzőket használt a kritikus: a darab "teljesen más atmoszférát teremtett: nem könnyed, elegáns kamarazenélést, hanem egy nagy színpadra szánt izgalmas drámát. A mélyen átgondolt adagio kezdet után az energiák besűrűsödtek, miközben mindketten szinte mozdulatlan feszültségben játszottak, aztán belevetették magukat a virtuóz passzázsokba. Időnként a finom hegedűhúrok szinte átemelődtek a zongorára, különösen a második tételben volt érezhető a bensőségesség és melegség, majd a fináléban lobogott a presto-tűz, de mindig tisztán és szabatosan, egyben mesés összhangban. A közönség nagy lelkesedéssel fogadta a produkciót, ők pedig szintén Beethovent idézték a ráadásban." (az op. 12/3 szonáta rondójával)
xxxxx
A BNN (Badische Neueste Nachrichten),Karlsruhe rövidebben, de hasonlóan dicsérően írt a koncertről, BŐSÉGES VIRTUÓZITÁS címmel.
Bei schnellen, vorantreibenden Sätzen wie dem zugegebenen Rondo-Finale aus Ludwig van Beethovens Es-Dur Sonate op. 12/3sind der ungarische Geiger Kristóf Barátiund seinelangjährige Klavierpartnerin Klára Würtzganz inihrem Element:hier können sie ihrer Rasanz und Spielfreude, dem virtuosen Überschwang fast hemmungslos frönen. Bei den Bruchsaler Schlosskonzerten setztedas Duo ein Ausrufezeichen mit Beethoven, wie auch bei der A-Dur Sonate op. 12/2, bei dem das unterhaltsam-witzige Wechselspiel von Geige und Klavier schon im Kopfsatz lustvoll ausgekostet wird. Die stupende Übereinstimmung verwundert nicht, haben die beiden aus Ungarn stammenden Musiker doch sämtliche zehn Sonaten für Klavier und Violine Beethovens schonauf CD eingespielt. Bei der Kreutzer-Sonategehen Baráti und Würtz dynamisch in die Vollen. Dank der hervorragenden Technik vor allem des Geigers, dessen Intonationssicherheit frappierend ist, gelingt dies auf hohem Niveau. Wäre die Kreutzer-Sonatenur ein Virtuosenstück, könnte man von diesemSpiel schon begeistert sein. Im ausverkauftenKammermusiksaal des Bruchsaler Schlosses präsentierten sich die beiden Instrumentalisten auch mit solistischen Beiträgen: Klára Würtzmit Schuberts Impromptu B-Dur op. 142/3 ganz diesseitig strahlend, hell, mit forschem, aber durchaus klar moduliertem Klavierton und gelungenen Nuancen. Die Ciaccona" aus der d-Moll Partita von Bach gilt als Prüfstein für jeden Geiger. Dank seiner exzellenten Technikentlockt Baráti seiner Stradivari Lady Harmsworth" wunderbare Töne, aber bei den sehr harsch genommenen Akkorden kommen interpretatorische Zweifel auf: Manuell ist Baráti makellos, aber trotz mancher sehr klar gestalteter Details fehltes seinem Spiel an Zwischentönen, an Nuancen. Der große gestalterische Bogen will sich trotz der Kraft seines Zugriffs bei der Chacone nicht einstellen.(Thomas Weiss)
"A gyors és lendületes tételekben, miként a ráadásként választott Beethoven-rondóban az op. 12/3-as Esz-dúr szonátából, van igazán elemében a magyar hegedűs, Baráti Kristóf, és a vele hosszú évek óta játszó zongorista, Würtz Klára. Ilyenkor érvényesül elsöprő lendületük és játékosságuk, a bőségesen virtuóz részekben szinte korlátlanul. A koncerten Beethovenre tették a hangsúlyt, és már az első szonáta (A-dúr, op. 12/2) nyitótételében is szellemesen és végig élvezetes vidámsággal tele felelgetett egymásnak a két hangszer. Ez érthető is, mivel a két magyar muzsikus már lemezre vette mind a 10 Beethoven-szonátát. A Kreutzer-szonáta előadásakor dinamizmusuk tökéletes volt. Hála kiváló játékuknak, különösen a hegedűs intonációs biztonságának volt magas szintű az előadásuk. Ha a Kreutzer-szonáta csupán egy virtuóz darab lenne, már ettől is elvarázsolódhattunk volna. A teltházas koncertre mindkét művész egy-egy szólódarabbal is készült: Würtz Klára Schubert B-dúr impromtújával (op. 142/3),amit egészen e világian sugárzóan, világosan és bár erőteljesen, de mindenképpen tisztán modulált zongorahanggal és hatásos árnyalatokkal adott elő. Bach d-moll partitájának chaconne-ja minden hegedűs játékának próbaköve. Baráti - tökéletes technikájának köszönhetően - varázslatos hangokat produkált Lady Harmsworth nevű Stradivarijával, de a túl erőteljesre vett akkordok hallatán kétségessé vált az interpretáció: Baráti kézügyessége tökéletes, de - a néha nagyon tisztán megformált részletek ellenére is - köztes hangjai, a finomságok hiányoztak. A chaconne-nál - erőteljes fogásai ellenére - sem érződtek a nagy alakformáló ívek."
amelyben Baráti Kristóf és a Magyar Kamarazenekar brilliantos Mozart-albumáról ír a szerző. Nem tudok portugálul, így csak a pontosság kedvéért teszem elérhetővé az eszembe jutott anyagot.
Az első bekezdés csak a szokásos felvezetés (tanítómester, hangszer, versenyen való részvétel), majd néhány értékelő mondat a szólista játékáról...
Baráti Kristóf honlapján egyelőre 19 koncertről olvasok, kezdve egy újabb fesztivállal, és átnyúlva már a következő naptári évre is.
Egyedül, kamarapartnerekkel és zenekarokkal itthon, Európában és azon kívül gyönyörű programokkal, néhol nekem is újdonsággal (pl. a Dohnányi-hegedűverseny Szombathelyen, ahova már foglalok is szállást :-)
A fentiek előtt még Ravel-lemezfelvétel:
augusztus 23-25. között a Brilliant Classics lemezcégrészére: Hegedű-gordonkaszonáta
1. hegedűszonáta (g-moll)
a-moll zongoratrió
Majd itthon még Pécs és Budapest az LPO-val (szeptember végén), október közepén a Café Budapest a Zeneakadémián, november 8-án a 70 éves Körner Tamást köszöntő koncert a Pesti Vigadóban Várjon Dénessel és Várdaival, no meg a szintén KT által menedzselt Hamar Zsolt dirigálta BFZ-vel együtt, majd november 20-án a belgrádiakkal a Zeneakadémián.!
A fenti honlap nyitóoldalán pedig a remek zenei minta Würtz Klárival: az op. 108-as, 3. Brahms-szonáta III. tétele egyre gyorsuló érzelmes előadása.
A lejjebb említett és csak idézett David Rowe-írás Kristófék Mozart-albumáról a következő:
Miként már említettem BarátiékBrahms-szonáta-felvétele kapcsán, ez a fiatal hegedűs egy aranybánya a kiadó Brilliant Classics számára. Hasonlóan szenzációsak az ő Beethoven-szonátái is (az album készítésekor szintén Würtz Klára volt a zongorista). Viszont csalódtam a "brilliantos" első élő-koncertes versenymű-felvételében, amelyet visszavetett a felvétel kiegyensúlyozatlansága, és talán a zenekarral sem volt elég idő próbálni. Most viszont örömmel számolok be erről a Mozart-albumról, amelynek versenyművei teljesen más tartalmúak.
A Korngold-lemezhez hasonlóan ezek a Mozart-hegedűversenyek is élő koncerten készültek, amelyen Baráti maga vezényelte a Magyar Kamarazenekart, amellyel egységes értelmezést és előadást ért el. Egyfajta frisseséget éreztünk. és ritkán volt hallható spontaneitás ezekben a darabokban. A zenekar gyakran lép fel, és nyilván hegedűsökkel is sűrűn játszik, így túl sokszor válhatnának rutinossá. Ezeken a felvételeken viszont nagyon üdítő volt hallani egy fiatal, friss és életteli megközelítést. Baráti brilliánsan játszik (és nem a szójáték kedvéért mondom ezt), de ugyanez vonatkozik a zenekarra is. Tempóik fürgék, artikulációjuk tiszta és olyannyira pontos, hogy előadásukat történelmileg is "hitelesnek" éreztem. A lassú tételekben - például - sokkal gyorsabbak a megszokottnál, de olyan természetes bájjal játszanak, hogy elképzelhetetlen, miként játszhatnák ezeket másként. Valamennyi remekül szól. Visszatérve a többi, inkább a "jó öregfiúk" hagyományos megközelítéseihez: előadásaik hirtelen földhözragadtnak és öröm nélkülivé válnak.
Itt viszont valamennyi hangot áthat a felfedezés és a kétségtelen örömteliség érzete. Ezek az értelmezések bájjal itatódnak át, érezni, hogy valamennyi muzsikus örömmel játszik. A Brilliant szerencsére most jó felvételt készített, és a katasztrófa-közeli Korngold-lemez után ez az album csodálatosan hangzik. A szólista természetesen a zenekar előtt helyezkedett el, de nem ő volt a reflektorfényben, miáltal a zenekar kiváló lehetőséget kapott jelentősen közreműködni a tiszta és pontos együtműködésre, amit meg is valósított. Egyetlen kifogásom, hogy az egyes művek utáni tapsokat nem vágták meg, és ez csak azért zavaró, mert olyannyira lenyűgöző és magával ragadó, hogy minden alkalommal váratlanul jött a taps.
A felvétel annyira kiváló, hogy nagyon remélem, a Brilliant tervez egy újabb Mozart-lemezt ezzel a briliáns hegedűssel és egy hasonló felfogású brácsistával a varázslatos Sinfonia Concertante és a két hegedű-brácsa duó kiadására. Milyen fantasztikus folytatása lenne ennek az albumnak. Kedves Brilliant Classics, hát csak tessék!
xxxxx
Kicsit korábban, az 1781. beírás alatt említettem a Német Lemezkritikusok Díjának rendszeres jelöltjeit a számtalan kategóriában, ahol a zenekari művek között a fenti album is szerepelt, egy másik, ugyancsak Mozart-műveket tartalmazó szimpla lemez és további felvételek társaságában.
- Bernd Alois Zimmermann: 1-tételes szimfóniája stb. (WDR Szimf., New Arts International) - Frank Peter Zimmermann K 211 és 219, és a Sinfinia Concertante (Antoine Tamestittel): Bajor Rádió Kamarazenekara/ Radosław Szulc (Hänssler Classics)
S miközben az előbbit beírtam, eszembe jutott a Magyar Narancs legújabb számában megjelent kritika ugyanerről a Mozart-albumról:
BARÁTI, MOZART - Csengery Kristóf írása
Baráti Kristóf hosszú ideje példás tudatossággal építi hanglemez-életművét, a hegedűrepertoár alapműveire koncentrálva. Bach összes szólóhegedű-műve, Paganini-hegedűversenyek, Beethoven és Brahms összes hegedű‒zongora-szonátája, Eugène Ysaÿe szólószonátái ‒ a teljesség igénye nélkül néhány szerző és cím felvételei közül, melyeknek túlnyomó többségét a holland Brilliant Classics cég adta ki. Bölcs döntés volt a lemezkiadó részéről, hogy fölvállalta Baráti művészetének propagálását ‒ tegyük hozzá: olyankor, amikor (néhány évvel ezelőtt) Baráti már a mostanihoz hasonló nemzetközi klasszis volt, de még nem tekintették világszerte a földkerekség egyik legjobbjának, ehhez kellettek az azóta megnyert, igen rangos nemzetközi versenyek. Megjósolható: a Brilliant Classics Baráti-felvételi iránt, amíg létezik komolyzenei lemezpiac, mindig lesz érdeklődés.Most Mozart összes hegedűversenye és három zenekari kíséretes szólóműve (B-dúr rondó, K. 269/261a; C-dúr rondó, K. 373; E-dúr Adagio, K. 261) került sorra Baráti életre szóló hangfelvételi tervében. Hogy a harminchét esztendős művész jelenleg milyen párját ritkító biztonsággal hegedül, mutatja, hogy merte a 125 percnyi zenét élő hangversenyen rögzíteni. Olykor egy-egy mű után felharsan a taps, ‒ ebből és csak ebből vesszük észre, hogy a felvételek koncertteremben, közönség előtt készültek. Sehol semmi hangszeres gyarlóság, esetlegesség, sehol egy hamis vagy salakos hang. A tónus dús, gazdag és engedelmesen változékony, a ritmus feszes, de mégis rugalmas. A gyors tételek tempója energikus és sodró, a lassúké a vallomásos hangvételhez illőn békés és lélegző. A műértelmezések végsőkig letisztultak, nincs felesleg, az előadó mélyen meghajol az alkotó előtt. Ez a kongeniális interpretáció titka: megértés és szolgálat. A Magyar Kamarazenekar, amelyet a felvételeken Baráti maga vezényel, eszményi partner. (Mozart: Complete Violin Concertos. Kristóf Baráti, Hungarian Chamber Orchestra. Brilliant Classics)
akinek szakírója, a maga is előadó (és zenetudós) David Milsom, és ezt rögtön le is fordítottam, gyarapítva a legteljesebben talán itt ismertetett írásokat és beszámolókat Baráti Kristóf meredeken felfelé ívelő pályájának utóbbi tíz évéről, remélem mások örömére is!
2016. augusztus 11.
"Természetesen bármikor is közhely kijelenteni, hogy hiányzik a hegedűsök bármikori aranykorának változatossága, és ezt az is gyengíti, hogy Baráti a manapság elfogadott stilisztikai elvárások ellenében játssza magabiztosan Mozartot. Az album valamennyi felvételén játéka hajlékony energiát sugároz - miként a Magyar Kamarazenekaré is, amellyel nyilvánvalóan azonosak művészi elképzeléseik.
A felvétel élő koncerteken készült, és figyelemre méltó a következetes előadói megközelítés, kivéve néhány esetet: az A-dúr verseny I. tételének pár éles hangjában, vagy a B-dúr versenymű I. tételének inkább túl-játszott részletében. A lassú tételek mind jó tempójúak és távol maradtak a kenetteljes hangzástól. legjobban a "Törökös"-nek nevezett A-dúr hegedűverseny tetszett, amely színekkel teli és szenvedélyes, máshol is jól páldázva ezen művek lényegének megközelítését (csillogó hang, általában szorosan ellenőrzött vibrátók, élénk artikuláció és jó értelemben vett szórakoztatóság). Kissé "szokatlannak" érezni ezeket a különben magas színvonalú és élvezetes előadásokat. A Brilliant Classics hangtechnikája is igen tetszetős. A modern Mozart-játék egy nagyon megnyerő albumáról írtam."
xxxxx
A közel öt hete megjelent másikat szintén egy Dávid, egy korábbi zenész és bankár írta, David Rowe. Óriási CD-gyűjteménye és szaktudása adja az alapot, hogy nyugdíjasként komolyzenét hallgasson és blogjában írjon is az arra érdemes lemezeiről.
Megyek a Kaposfestre, most nincs időm ezt és a hivatkozott másik kritikát teljesen lefordítani, de a lényeg: a szerző ismeri a korábbi brilliantos Baráti-felvételeket, és a Korngold-lemez kivételével nagyon elismerő a véleménye róluk és Kristófról. A Würtz Klárival felvett Beethoven- és Brahms-szonátákat mostanában elemezte is(Brilliant Classics has certainly struck gold with these two artists,...a két művész, mint az aranytojást tojó ....k :-), míg a tárgybani Mozart-albumról a legmagasabb szinten ír (This set is so excellent,...), remélve a kiadó következő Mozart-rögzítését is, ahol a Sinfonia concertante is lemezre kerülhet.
Érdekes, hogy ez a kritikus éppen zavarónak tartja a Mozart-művek élő koncerten való rögzítése során felvett tapsokat, vagy inkább lekeverné a végüket, míg mások hiányolják az ilyen spontán elismerések elhagyását, ami viszont sterillé teszi a felvételt. Magam is együtt érzem igazán élőnek az ilyen lemezfelvételeket, és nem az én kihallható hujjogásom miatt :-)
Közben néztem a medici.tv egyéb közvetítéseit is a Verbier Fesztiválról, és rátaláltam a július 31-én délelőtt egy ugyancsak templomban (Verbier station) tartott szólókoncertre, amelyen az idén 50 éves múlt Christian Tetzlaff nagy sikerrel játszotta Bach C-dúr szólószonátáját is, az 1. Ysaÿe-szólószonáta és a Bartók-szonáta közt.
Mivel mindhárom művet sokszor hallottam már Kristóftól, a gyönyörűséges largót ráadásokként is, és az első kettő felvételeit is, meghallgattam és másoknak is érdemes meghallgatni a felvételt: azonos zeneművek másféle előadása, az ismert rádiós sorozatból idézve.
Elképesztő a Bach-szonáta záró tételének tempója, közel 10 %-kal gyorsabb az allegro assai, mint Kristófnál, és ez óriási tapsot váltott ki. A Bartókot még nem hallgattam meg.
Tetzlaff holnap Ligeti hegedűversenyét játssza a fesztiválon.
"A zene olyan, mint az imádság" - olvastam előbb a Fidelón az egyedülálló Dresch Mihállyal folytatott beszélgetésben, és utána ezt ennyivel egészítette ki a kiváló saxofonos:
"Az, hogy közönségnek játszhatok, egy csodálatos dolog, ugyanakkor egy óriási kihívás is, mert érzed, hogy valami szépet várnak tőled. Nekem megvan az eszközöm a széphez: ez a zene, ami által egy emelkedett állapotba kerülhetek."
Közben eszembe jutott, hogy a medici.tv betöltötte a tubusba a Verbier Fesztivál egyik kiemelkedő koncertjének egy tételét, amikor is július 26-án d.e. Baráti Kristóf játszotta a három Bach-szólószonátát, és ezekből hallhattam megint a g-moll (BWV 1001) zárótételét, a pergős prestót. A helyszín a helyi templom, ahol ütős volt az előadás, és jól ül annak jellemzéséhez Dresch megállapítása. Templomi imádság, a Baráti-féle zenei eszközzel, a jeles előadó által mélyen megértett és teljes odaadással és áhítattal előadott művekkel. Lenyűgözött most is a szólólemezén másodpercre azonos hosszúnak mért és hasonlóan mennyeinek ható tétel, ami után ugyan nem hallhattuk az elismerő tapsot, mert azt már lekeverték.
A felvevő medici.tv viszont elérhetővé tette a teljes előadást, amit érdemes újból meghallgatni, ha valaki szintén a zene nyelvén szeretne imádkozni, feltöltödni az ilyen, a zeneóriáshoz emelkedő és minket is oda emelő tökéletes médium által közvetített muzsikával.
Egy nap alatt márközel 180 hallgatója volt a csodálatos tételnek!
Magával ragadó volt a koncert, és irígyeltem azokat, akik a helyszínen hallgathatták a három Bach-szonátát, azokat még inkább, akik a kora délutáni partita-előadást is élvezhették.
A szonátás matiné elején érezni lehetett a közönség érdeklődésének fokozódását, ami aztán az első udvarias tapsok után a harmadik szonátára való visszatéréskor fokozódott szívből jövő elismeréssé, végül a záró - igen gyors - tétel után azonnal robbant a taps, és csak a felvétel lekeverése miatt nem észlelhettük annak hosszát.
A négytételes és közel azonos felépítésű szonáták legbájosabb tételei a fúgák, amelyek hosszúkban is kiemelkednek a többi közül, és a C-dúr (BWV 1005) esetében a közel 20 perces darab felét teszi ki ez a legösszetettebb és barokkosan fodrozódó csodazene. Nekem a chaconne súlyával megegyezőnek tűnik, és mindezek miatt is érdemes újra és újra meghallgatni e műveket, főleg Kristóftól!
xxxxx
A fent említett jelenlévők közt volt Inge Kjemtrup, a vonósok magazinjának (Strings) szakírója, aki az alábbi beszámolójában azzal a most 68 éves kiváló koreai hegedűssel, Kyung Wha Chunggal együtt említi a Baráti szólóelőadásokat, aki kétszer is fellépett a fesztiválon (a nyitókoncerten a Brahms-hegedűversenyben, majd Kevin Kennerrel az 1. Fauré-, Prokofjev- és Franck-szonátákkal), és akinek karrierje még Baráti születése előtt kezdődött. A világsikerek utáni, közel 10 évvel ezelőtti ujjsérülése után újból játszik és jön a cikkben is említett Bach-szólólemeze is, két másik lemezzel a nyomában.
Baráti Kristóf Bach-szólójátéka Verbierben
2016. július 27.
Bach szólószonátái és -partitái a hegedűsök repertoárjának legkiemelkedőbb csúcsai. A legtöbb professzionális hegedűs bizonyos esetekben meg is hódítja ezeket, amit lemezfelvételeik rendkívüli száma is bizonyít. Ugyanakkor csak kevés hegedűs vállakozik ezeknek az összetett és mélyreható daraboknak egyetlen napon belüli előadására.
A koreai Kyung Wha Chung és a magyar Baráti Kristóf voltak a jelenlegi kiválasztottak, akik testvériesen megosztották ezt a feladatot, ráadásul itt a Verbier Fesztiválon, ahol meginterjúvoltam Chungot, meghallgattam Baráti Bach-interpretációját, miként lehet ezt a sorozatot egészen másképpen előadni.
Idén októberben hozza ki a Warner Classics Chung szóló Bach-lemezét, amelyen ő számsorendben vette lemezre a darabokat, tehát az első szonátát kis szünettel az első partita követi stb. Verbierben viszont Baráti délelőtt játszotta el a három szonátát, míg aznap délután a partitákat, legutolsóként a varázslatos chaconne-zárású 2. partitát.
Baráti tökéletesen kontrollált hangokat csalt elő az 1703-as, Lady Harmsworth nevű Stradivarijából, és a verbieri templom magas terében lenyűgözően visszhangzott az ő Bach-értelmezése. Ezáltal ugyan leveszett a részletek egy kis része, de ezt bőségesen pótolta szenvedélyes játékával és a darabok alapvető (belső) szerkezetének megértésével.
Amikor a harmadik szonáta záró - allegro assai, nagyon gyors - tételét játszotta, a templom harangjával kellett "versenyezzen", amire mosolyogva reagált, majd ezt a tételt ismételte meg ráadásként.
Barátit nem nagyon ismerik az USÁ-ban, mivel karrierje főleg Európára szorítkozik, ahol Valerij Gergiev is favorizálja. Remélem, hogy találkozni fogok vele Londonban, amikor két egymás utáni napon el fogja játszani a két Prokofjev-hegedűversenyt a Gergiev-dirigálta Marinszkij Zenekarral (09. 26-27.). Életteli játéka miatt érdemes őt meghallgatni.
Nem győzném felsorolni, hányszor és hol játszott Kristóf Európán kívül, de nem ez a lényeg: ami késik, nem múlik!
A Strings következő számában olvasni a koreai hegedűsnőről a fenti szerzőtől, de ezt már nem fordítom le.
Aki nem látta a medici.tv adását, annak a helyi modern templom belseje, Kristóffal
Azóta lement a szentpétervári Beethoven-hegedűverseny is Gergievékkel (07.27.), augusztus 11-én még egy pécsi kamarázás Várdaival és a Fejérvári Zolival (Ravel: hegedű-cselló szonáta; Schubert C-dúr hegedű-zongora fantáziája és a B-dúr Brahms-trió első változata), bizonyára a kaposvári előadások főpróbájaként (ott az előbbiek sorban: 08.14-én d.e., 08.13-án este és 08.19-én d.u. hangzanak el).
Minden műsor, közvetítés változhat a rendezők jogán, így most várhatunk néhány órát az alább jelzett Bach-szonáták leadására Barátival; a medici.tv-n.
Az új időpont: ma este 8 óra!
xxxxx
Legutóbb nagyon sajnáltam pl. Fenyő László zenével is illusztrált előadásának előrehozását a Zeneakadémián, mert nagyon érdekelt a Kodály-szólószonáta témája, hiszen ez a csellista hatott rám leginkább ezzel a remekművel. Mintha a szerző ismerte volna és neki írta volna a darabot. A hétvégi programban még utána is a több mint 3 órával későbbi kezdés szerepelt :-(
A tárgybani esetben legalább nem előre, hanem hátrébb tették az adást, ami a tegnapi - Verbierben két részletben eljátszott teljes sorozat - szonátáiról szól.
"A Bach-szonáták és partiták meghallgatása kivételes esemény egy napon belül, de ha valaki csak az egyik koncertre megy, az sem baj. Ha pedig a magyar Baráti Kristóf, a fiatal hegedűsgeneráció egyik legjelentősebb tagja az előadó, akkor megbizonyosodhatunk arról, hogy az ő interpretációja a zene lényegi igazságát a legtisztábban és legizgalmasabban jeleníti meg."
Miként a múlt vasárnapi(július 3.)Hangfogó végén, a Bartók Rádió szerkesztője ma is Baráti Kristóf és az Új Magyar Kamarazenekar új Mozart-albumából idézett. Egy hete a K 219-est, ma a K 216-os hegedűversenyt. A hangtárban az adásoktól 21 napig hallgathatók vissza a művek.
A mait is megcsodáltam, egyedülálló ihletettséggel előadott tökéletes játék, hasonlót csak Pécsett hallottam a Kodály teremben :), és örömteli, hogy a koncertfelvételhez az őszintén kitörő tapsot is bevágták, szemben a nyolc évvel korábbi Kavakos-albummal, amely a 4000 személyes athéni Megaron-teremben bizonyára hasonlóan nagy sikert aratott.
Meghallgattam a G-dúr másik friss felvételét (Frank Peter Zimmermannal), hogy érezzem az ő stílusát, felfogását: Nagyon jó, de nekem a Kristófé jobban tetszik :-)
Mindekettejük albumát jelölték a német lemezkritikusok az esedékes megjelenések díjazásához a versenyművek kategóriájában.
2016. július 10; 06:05 Hang-fogó
Benne: Lemezújdonság - Baráti Kristóf (hegedű) Mozart-műveket játszik. Közreműködik az Új Magyar Kamarazenekar 1. Rameau: Nais - részletek (XVIII. Század Zenekara, vez. Frans Brüggen), 2. Purcell: Te Deum (Oxfordi Christ Church Katedrális Kórusa, The English Concert, vez. Simon Preston), 3. Mozart: B-dúr hegedűverseny K. 207., 4. D. Scarlatti: f-moll szonáta K. 466. (Yuja Wang - zongora), 5. Boccherini: A-dúr szimfónia Op. 35. No. 3. (Le Concert des Nations, vez. Jordi Savall), 6. Händel: F-dúr orgonaverseny Op. 4. (Matthew Halls, Sonnerie, hangversenymester: Monica Huggett), 7. Bach: Was willst du dich betrüben - 107. kantáta (Agnes Mellon - szoprán, Howard Crook - tenor. Peter Kooy - basszus, Genti Collegium Vocale Ének- és Zenekara, vez. Philipp Herreweghe), 8. Mozart: B-dúr rondó K. 269., 9. Beethoven: Esz-dúr zongoraötös Op. 16. (Friedrich Gulda és a Bécsi Filharmonikusok Fúvósegyüttese), 10. Vorísek: D-dúr szimfónia (Skót Kamarazenekar, vez. Charles Mackerras), 11. Verdi: A lombardok - Giselda és Oronte kettőse, IV. felv. (Sass Sylvia - szoprán, Kelen Péter - tenor, Magyar Állami Operaház Énekkara, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vez. Lukács Ervin), 12. ifj. Johann Strauss - Cziffra: Kék Duna-keringő (Cziffra György - zongora), 13. Liszt: I. Mefisztó-keringő (Budapesti Fesztiválzenekar, vez. Fischer Iván), 14. Kodály: Lírikus románc (Szabó Ildikó - gordonka, Lénárt Ágota - zongora), 15. Puccini: Edgar - az I. felv. előjátéka (Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara, vez. Riccardo Chailly), 16. Schumann: Pillangók Op. 2. (Dejan Lazic - zongora), 17. Haydn: Te Deum Hob.XXIIIC:2 (Tölzi Fiúkórus, Tafelmusik Zenekar, vez. Bruno Weil), 18. Mozart: G-dúr hegedűverseny K. 216. A mikrofonnál: Schaefer Andrea Szerk.: Bánkövi Gyula
A szerkesztőnek és a műsorvezetőnek üzenem: a (Jan Václav) Voříek nevű cseh szerző nevének kiejtése: vorzsisek, mint dvorzsák a hasonló írásjelek miatt.
A teljes lista a Pressenbereich alatt, a Longlist 3.2016 címen olvasható.
Baráti Kristóf és a Magyar Kamarazenekar Mozart-albuma mellett a Frank Peter Zimmermann nevéhez köthető hasonló albumot is jelölték, és ezt az albumot is említi az 1780. alatti beírásban idézett Jean-Charles Hoffelé-kritika.
Az egyik esélyesről ezt írták:
"Baráti Kristóf dupla lemeze, melyet a német kritikusok jelöltek a díjra, a holland Brilliant Classics kiadásában jelent meg. Baráti a Magyar Kamarazenekar élén Mozart hegedűversenyeit rögzítette két korongon. A Magyar Kamarazenekar 2011. októberében alakult Bánfalvi Béla Liszt-díjas hegedűművész vezetésével. A tizenhat tagú együttes otthonosan mozog a különböző zenei korszakokban a barokktól a kortárs művekig. A zenekar állandó szólistája Baráti Kristóf."
Kétségtelen, hogy a Mozart-hegedűversenyek szerencsés helyzetben vannak! A fiatal hegedűsgeneráció tagjai nagy örömmel fordulnak újra a szonáták és versenyművek felé. Alig jutottam túl a Frank Peter Zimmermann nevéhez kötődő Mozart-sorozat második lemezén (K 211 és K 219, ráadásként a Sinfonia Concertante Antoine Temesittel a brácsaszólamban, valamint a K 269-es Rondo és a K 250-es Haffner Serenade; megjelent 2016. február közepén. Egy évvel korábban adta ki u.csak a Hassler a másik három hegedűversenyt, a K 261-es Adagiót és a K 373-as Rondót) és máris megkaptam a hasonlóan nagy örömet okozó új albumot, rajta mind az öt hegedűversennyel és az előbb említett két rondóval és az adagióval.
Baráti Kristóf fennkölten, szerényen, heroikusan és lendületesen kezeli hangszerét, mindvégig fantáziadúsan és bizonyos részletekben jól fűszerezett játékkal. Vonójával maga dirigálja a barátaiból álló Magyar Kamarazenekart, akik egy-kettőre a szórakoztató Mozartot idézték meg a nosztalgikus helyett. Előadásukban inkább kis operákat, mintsem pusztán gáláns zenéket produkáltak az első két hegedűversenyben, valamint a Rondóban és az Adagióban: szinte bármilyen előzetes nélkül adagolják a poézist, a rendkívül élénk tempó ellenére is.
A második lemezen lévő három nagy hegedűverseny hangja viszont mindvégig zseniálisan szemtelenül szól, erőtől duzzadó, többször csúfondáros, megtetézve a bájos adagiókkal. A "törökös" hegedűverseny (K 219) újból zseniális, egy háromrészes operát brilliánsan megkomponálva, ellenállhatatlan effektusokkal, tiszteletlen kádenciákkal és egy kiviruló fináléval: a törökös jelzőre utaló nosztalgiázás alig érződik, de mit számít az! Baráti viszont igazán táncol!
Fogadni mernék, hogy Mozartnak tetszett volna ez az előadás. És most ennek a fiatalembnernek kellene egy partnert találni a Sinfonia concertantéhoz és a kettősversenyhez! El is felejtettem, hogy a felvételt élő koncerten készítették! Ünnepélyes volt az érzésem!
Nem, nem a Verbier Festivallal kapcsolatban szólok hozzá(m), hanem az 1777 alatti jelzéshez, hogy a Kritikus füllel elemző kritikusok mit is mondtak Baráti és a Magyar Kamarazenekar új Mozart-albumáról.
Miket is mondtak?
Először a Mediaklikken 60 napig is elérhető felvétel felvezetőjét idézem:
"Amint beérkezik a Bartók Rádióhoz egy új lemez, kritikusaink azonnal rávetik magukat és ízekre szedik: ezt a nem éppen mindennapi diskurzust hallgathatják meg hallgatóink vasárnaponként, amelyben az ítészek nyelvi leleménye birokra kel a zenei nyelv finomságaival."
Mellette pedig a tegnapi adás felvétele, és rögtön felhívom a figyelmet, hogy az a június 23-i is, amelyben a mostaniban többször említett "Virtuoso" című Kavakos-lemezt elemezték, amelyben Enrico Pace volt a zongorapartner. Minderre azért hívom fel a figyelmet, mert érdemes a két anyagot és bennük a zenei mintákat, illetve ugyanazon kritikusok véleményét kritikus füllel hallgatni, hiszen egy nem zenetudós számára szokatlan dolgokat lehetett hallani.
A fentieken túl a Spotify-on elérhetők a lemezek, tehát a kevés számú bejátszás bővíthető a teljességig, ha valakinek nincs(enek) meg a lemez(ek). De elérhető az a Kavakos-album is, amelyen a Barátinál néhány évvel idősebb hegedűs ugyancsak lemezre játszotta - a szintén maga dirigálta Camerata Salzburg közreműködésével - a Mozart-hegedűversenyeket,egy hasonlóan élő felvételen az athéni Megaron teremben. A lemez végén egy Mozart-szimfóniát is vezényelt, míg Baráti lemezére további három hegedűre és zenekarra írt Mozart-darab került, amit nem is említettek tegnap.
Mindezt azért részleteztem, mert a kritikusok erről a Kavakos-lemezről nem beszéltek, viszont hosszasan próbálták a kétféle anyagot játszó két kitűnő hegedűs zenei mentalitását összevetni. El voltam képedve, amikor az alábbiakat hallottam a körte és az alma összevetésének vissza-visszatérő görcseiben:
Mácsai: "Kavakos néhány évvel idősebb Barátinál". Egy hete jól mondta, hogy közel van az ötvenhez, vagyis 11 és fél évvel idősebb, de a 2006. májusi Mozart-felvétel idején valóban néhány évvel volt idősebb, pontosan másféllel. Kézenfekvő lett volna inkább a két közel hasonló életkorú világklasszis Mozart-lemezeit összehasonlítani!
De nézzük a másik lehetőséget! Nem sokkal korábban Baráti is felvett a Hungarotonnál egy ilyen ráadás-lemezt (Farkas Gábor volt a társa), és véletlenül két olyan szám is van rajta, amit Kavakos is beválogatott (Sarasate Andalúz románca és Wieniawski Legendája). Ha tehát mindenképp egy adásban hoznak szóba zenészeket és zenéket, próbálták volna meg a körtét a körtével vagy az almát az almával összevetni.
Most már a két adásról alkotott véleményemben keverni fogom az időrendet, és az érthetetlen további furcsaságokra hívom fel a figyelmet.
Nem baj, ha Fazekas Gergely még sohasem hallotta az említett Sarasate-románcot, bár illett volna, hiszen nem csupán a hazai lemezen, hanem itthoni koncerteken is számtalan alkalommal hangzott el Barátival, és mivel ezeket hallottam, nekem éppen a Kavakos-féle interperetáció hatott kevéssé ihletettnek, kevéssé spanyolosnak. Barátinál olyan hangsúlyokat, váltásokat (komtrasztokat) hallani, amit a Mozart-játékában hiámyoltak. A hallgatók sem egyformák...
Mácsai és Fazekas is maximálisan elismeri Baráti tökéletes játékát, (F.G.: "leborulok Baráti hegedűlésének nagyszerűsége előtt...", a múlt század legnagyobbjaihoz hasonlítja (pl. Heifetzhez), de kissé egyszínűnek tartja, szemben Kavakos színesebb játékával, amihez hozzáteszik: két homlokegyenest ellenkező mentalitású hegedűsről van szó. A fentiek alapján. tehát két merőben más zenei anyag összehasonlításával.
Majd jött az egyik csúcs Mácsaitól: "Leonidas Kavakos intenzívebben, sokkal magasabb hőfokon szólaltatná meg ezeket a műveket (értsd!: a Mozart-versenyeket). Ilyet nem mondhat egy kritikus, és ha meghallgatta és idézte volna a 10 évvel ezelőtti Kavakos-lemezt, akkor nem kell a feltételes mód.
A kétféle tökéletesség többszöri hagoztatása és az e mögötti kétféle előadói filozófia emlegetése ("Baráti erős zenei viágképe, visszavonultsága, kevesebb érzelmi töltete, ...pedig azért van élet ezekben a darabokban bőséggel..., a zeneszerzőt helyezi előtérbe, őt közvetíti, és persze senki sem tudhatja, hogyan játszották ezeket a műveket évszázadokkal ezelőtt stb.). Kavakosnál pedig a virtuóz számokban érzett másféle karakter, a nem mély zenék kifogástalan megszólaltatása.
Fazekas "túl tökéletesnek " tartja Baráti játékát, de a nagyobb kontrasztokat hiányolja, és ez egy igazi kritikusi vélemény, de amikor azt várja, hogy "húzza már meg egy kicsit a szerző fülét, verjen a hátára, kis botladozásokkal jusson A-ból B-be, akkor eszembe jutott a világbajnok toronyugró, aki 10 méterről,. tehát igen rövid idő alatt kell A-ból B-be jusson, ahol még a vízfogást is értékelik, vagyis minden mozzanatot a legtökéletesebben kell végrehajtson, de sorolhatnám a példákat máshonnan is. Bach vagy Beethoven fülét is meg kellene huzogatnia egy hegedűsnek, vagy csak bizonyos tételekre értette a kritikus?
Máshol Mácsai egy hajszálnyival lassabbnak érez egy frázist, és ekkor már mosolyogtam. Egekbe dícsérnek, de finoman fanyalognak, és mindezt rossz alapon, felkészületlenül hasonlítgatva. Nemrég említettem a Fazekas Gergellyel is sokszor hallott Egy zenemű, több előadás című sorozatot, ahol logikusan nem keverik a dolgokat.
Az említett 2006-os Mozart-lemezről írták anno:
"...Kavakos szinte időtlenül, szívbemarkoló gyönyörűséggel játszik", és szerintem egy versenyműveket tartalmazó kiváló lemez esetén az időtlenség sokkal fontosabb az akárcsak időnkénti fülhuzogatásnál. E lemeznek a borítója is visszafogott, ahogy célszerű.
Az alábbiakban további zenei minták is vannak Kavakos ráadáslemezéről, és itt a CD első borítójának megfogalmazása is mutatja az említett különbséget a két kitűnő muzsikus és az eljátszott darabok között:
Enrico Pacével kapcsolatban azért megemlítettem volna Mácsai helyében, hogy kivel játszott Budapesten, mert éppen Barátival kamarázott óriási sikerrel, igen komoly műsorral (2014. áprilisn 30.)
A többi most érdektelen, mert beszéltek persze a zenekarról, a teremről stb., ahogy illik egy ilyen műsorban. Szerintem rövid is az alig fél óra alaposabb elemzésre.
,
