Gyakorló anyáknak kisebb-nagyobb gyerekekkel, és kellő lila köddel. A fő téma a gyereknevelés persze, de azért jöhet némi irodalom és zene is..... Közös blogunkat megtalálod itt:
http://lilaanya.freeblog.hu
Közben rákérdeztem én is krisssznél, azt mondta, az Üllői úti hobbyművész még mindig tud valamit etéren... Remélem. Nincs kedvem rajzolgatni. Vagyis időm nincs :)
Abban tudtok nekem segíteni, hol kapok szép betű, szám és egyéb matricákat, amiket scrapbookhoz lehet használni? Régebben az Árkád KeS kreativ boltja is tele volt szebbnél szebbekkel, most mintha kiment volna a srcapbook a divatból... Talán mindenki digitálisan csinálja, nem tudom...
nem biztos,csak annak a "tudasnak" igen kis hanyadat,amit belevertek a suliban,mert mindenki masfele orientalodik..Megnezem egy nyelvesz professzor hogy tudja a periodusos rendszert,vagy forditva
Azt elismerem,hogy kell egy alap tudas az altalanos muveltseghez,de egy csomo tok felesleges dologgal IS terhelik a nebulokat
El. Akár még le is érettségizett. Pontosan azzal a mentalitással, hogy "minek nekem a kovalens kötés (logaritmus, német főnévragozás, aranybulla, akármi), a büdös életben nem fogom használni!" Hát nem. Akárcsak az agyát...
"vagy legalábbis jó részük" - igen, biztos. Kinek-kinek választott foglalkozása szerint.
És hidd el, nem árt példnak okáért némi kémiai és biológiai alapműveltség sem az áltudománnyal hasbaakasztó sarlatánok, deutérium mentes vízzel, pi-vízzel és társaival az emberek tudatlanságát és (hiszékenységét) kihasználók ellen.
Irodalmat, törit, nyelveket némi szorgalommal meg lehet tanulni. Nem készség, legfeljebb érdeklődés, szeretem-utálom kérdése. Na jó, nyelv esetében érzék kérdése is, de pont a férjem a jó példa rá, hogy 0 nyelvérzékkel, de jókora szorgalommal is lehet két nyelvvizsgát szerezni. Matek már közelít, azért ahhoz kell némi készség, aki nehezebben fogadja be, annak elég kínlódás, de nem lehetetlen.
De: akinek nem jó a kézügyessége, a büdös életben nem fogja tudni lerajzolni azt a köcsög köcsögöt élethűen, akinek botfüle van, ritmusérzéke nuku, sosem lesz még kórista sem, hiába akarja megtanulni (mellesleg a szolmizálást, kottaolvasást meg lehet). És nem fog tudni felmászni a kötélre, ha pálcika karjai, vagy éppen nagy feneke van, és nem tud 12 percet lefutni, ha már a 2. perc végén kifullad és majdnem elájul.* És ebben az esetben jó lenne, ha nem a teljesítményét, hanem az igyekezetét értékelnék.
És míg az első bekezdésben felsoroltak - vagy legalábbis egy jó részük - fontosak lesznek majd pályájuk során, a köcsögöt és a szolmizálást vélhetően nem kérik majd számon.
* Csak 20 évesen derült ki, hogy egy szívbillentyű-hiba miatt a terhelhetőségem finoman szólva szar, ráadásul tilos is.
Nálunk egyik évben volt tesiből bukás, mivel egész tanévben nem volt hajlandó a gyerek átöltözni az órára és nem csinált semmit. Nem tudta a kolléga értékelni. Pótvizsgázott.
Ez a kötélmászás egy borzalom! Azt hittem már kiment a divatból. Engem 1947-ben azért mentetett fel az anyám tornából, mert ugyan akkor már évek óta jártam tornára külön, de a kötélmászás miatt intőt kaptam tornából!
Az akkori maradi ifelfogásba a felmentés előbb belefért a világképbe, mint a korrepetálás kötélmászásból.:-)
Szerinted a lányom tudott kötélre mászni? De ötös volt, mert normális volt a tanár és azt mondta, hogy mindenkit aszerint osztályoz, hogy dolgozik-e órán vagy sem. Csak ez egy másik tanár volt (na és férfi).
És a kötélmászás olyannyira fontos, hogy ismerek egy anyukát, aki kötélmászás-korrepetálásra vitte a lányát, mert olyan nincs, hogy ne kapjon mindenből ötöst. Mondjam, hány pontot írt most a felvételin? (97-et.)
