majd kisteleki edzőbá meglátja a hasonlóságot az '53-as Öcsibácsi, meg a 2006-os torghellesanyi között.
úristen, hova süllyedtünk: Öcsibácsiékra haragudtak az '54-es berni döntő után ithhon, mi meg örömködünk azon, hogy megvertük Kanadát itthon egynullra úgy, hogy összesen nem volt három futballra emlékeztető jelenet a pályán, miközben a magyar drukkerek legmerészebb álmaik között sem említik a focivébére jutást.
2006. év csapás a magyar futballra (is): előbb történelmi vereség Máltától és ezzel soha nem látott mélységbe csúszik a hazai foci, majd néhány hét múlva, elmegy a valaha volt legismertebb, legnagyobb magyar labdarúgó.
Engedelmükkel, ez az első alkalom, hogy bemerészkedem a foci barlangjába.
De a mai nap reggel nem csak egy (meglehet, gyarló) ember távozott közülünk, hanem egy olyan sportoló, akinek a neve világszerte egyet jelentett Magyarországgal és a Sporttal.
Olyan nevekkel emlegetik együtt, mint Mark Spitz, Muhammed Ali, Carl Lewis és a többi nagyság.
Az Egyetemes Sportvilág gyászol.
Mi miért nem tudunk csak csendesen fejet hajtani....
Neked is igazad van, ilyenkor az ilyen faszagyerekek kulonosen frusztraloak.. de tudod en ugy vagyok vele, hogyha senki nem reagal ra, akkor nem faraszt minket tovabb a hulyesegevel, es nem tartom meltonak arra, hogy bemocskoljunk vele itt barmit, es reagaljunk ra. Ugy hogy szerintem menjunk el mellette csondben. Es hagyjuk ra.. ne degradaljuk ezt a topikot!
A fact that is not readily known in Europe is that Puskas went on to a very successful coaching stint at South Melbourne Football Club where he won the league and the cup with Australia's most famous football club. I know the great man more than enjoyed his time at the club and 1 star on the South Melbourne shirt will forever be dedicated to the man we called the "Boss".
RIP Ferenc Puskas on behalf of all South Melbourne FC fans.
Csak olyan nehéz ienkor elfogadni, hogy vannal igazi faszagyerekek, akik olyankor a legokosabbak, amikor hallgatniuk kellene. Nem kell, hogy mindenki szeresse Öcsibácsit, de a halála napján ne azzal kelljen má foglalkozni, hogy ki és miért nem szerette.
Én se szerettem Knézyt anno, de meg nem fordult a fejemben, hogy halála napján ezt mondogassam. Akkor is, és most is annyit kellene mondani: pótolhatatlan veszteség ért bennünket.
Interjú Puskás Öcsivel, a leghíresebb magyarral
addToShelf("20061117_puskasocsi","Interjú Puskás Öcsivel, a leghíresebb magyarral","/itthon/20061117_puskasocsi/page2.aspx");
2006. november 17. 09:09 Utolsó módosítás: 2006. november 17. 14:42
Puskás Ferenc, Öcsi bácsi, a Föld alighanem legismertebb magyarja egy 1997-ben készített HVG-interjúban mesél életéről.
Szidták az anyánkat2|2
– Igaz, soha nem politizált, mégis olyan rezsimekben volt ünnepelt sztár vagy keresett edző, mint Rákosi Magyarországa, Franco Spanyolországa, a tábornokok Görögországa vagy Pinochet Chiléje. Nagy diktatúra, nagy focimánia?
– Engem soha nem érdekelt a politika. Sem a politikusok. Nálam mindig a futball volt az első, mindig csak erre és a családomra gondoltam. És soha nem ártottam bele magam semmibe. A magyar politikai vezetők közül is – Farkas Mihályt kivéve – kevéssel álltam kapcsolatban.
– Majdhogynem diplomatikus válaszai mögül aligha sejlik fel a legendák egykori nagyszájú vagánya. Lehet, hogy nem is focizott össze a hírnevéhez méltó vagyont?
– Viccelnek? Higgyék el, én akkoriban még viszonylagosan sem kerestem annyit, mint a mai focival itt, most egyesek.
– Szóval kezdődhet a jótékony célú gyűjtés?
– Nincs nekem gondom a megélhetésemmel. Amikor kedvem van egy jó ételre vagy italra, soha nem tagadom meg magamtól. De keveset iszom...
– Akkor úgy kérdezzük: ezt miből finanszírozza?
– Anyagiakról a feleségemet kérdezzék, ő tudja, hogy állunk. Van egy lakásom és két házam Magyarországon, az egyik Kispesten, a másik Zuglóban, és van egy Budán az első kerületben, meg egy házam a spanyolországi Benidormban is. Magyar nyugdíjam viszont nincs.
– Pedig „száguldó őrnagyból” mára ezredessé léptették elő. Van egyenruhája is?
– Van, de nem hordom. Lehet, hogy egyszer majdcsak rám szólnak, hogy vegyem föl.
– Minek hordaná, hiszen már annak idején sem kellett. Sőt, akkor ment be miniszteréhez, a futballmecénáláson kívül sok haszontalanságot elkövető Farkas Mihályhoz, amikor csak akart. Élvezte, hogy huszonévesként, pajtáskodó hangnemben beszélgethetett olyasvalakivel, aki előtt sokan a szó szoros értelmében összecsinálták magukat?
– Nekem nem voltak ilyen problémáim. Persze ha valaki csinált egy marhaságot, volt galiba. De minden gyorsan el lett simítva. A Városi Gyurit annak idején például kitették a katonaságtól, mert sváb gyerek volt. Akkor elmentem Farkashoz, és mondtam: legyen kedves, ezt azért ne, mert akkor viszontlátásra... Az öreg nyomban elrendezte a dolgot. Persze ezekről akkoriban soha senki nem tudott, nem adott hírt róla a sajtó sem.
– Önhöz ezek szerint jó volt?
– A legmesszebbmenőkig. Tudtuk persze, hogy mekkora a hatalma. De mit tehettünk? Nekünk ő volt a főnökünk. Mi bármit kérhettünk tőle. Nagyon kedvelte a futballt, nem volt meccsünk, hogy ne lett volna ott. Egyszer Czibor Zolinak valami balhéja volt éjjel az EMKE-ben, mire bevitték. Sikerült kihoznom. Farkas másnap hívatott. El kell tiltani – mondta. Mire én: „Jó, főnök, de akkor ki játszik vasárnap balszélen?” Már szombaton jött Zoli a tréningre...
– És a világbajnoki döntő után nem ingott meg a trón? Hiszen még párthatározat is született a szereplésről: „A magyar csapat a döntő mérkőzésen a szokottnál sokkal gyengébben játszott. Ennek fő oka, hogy fizikailag és idegileg fáradt volt... Súlyos hiba, hogy Puskás helyére nem tudtak megfelelő értékű tartalékokat állítani...” Mit érzékelt ebből?
– Szidták az anyánkat. A focistának az ilyesmit meg kell szokni. De más semmi. Végül is nem akarattal kaptunk ki. Minden csoda három napig tart. Négy napra rá már játszottunk is.
– Volt Grosicsnak egy kellemetlensége, amikor állítólag kémkedéssel vádolták...
– Erről csak mostanában értesültem.
– Hogy lehet az! Ejtett már szót erről vele?
– Nem, még soha. Pedig ha akkor megtudtam volna, biztosan elsimítottam volna azt is...
– 1956 után, a sokféle szorongás mellett, mindennapi téma volt, hazajönnek-e Puskásék, avagy sem. Még az aranycsapat kiagyalója, a politikailag elkötelezett Sebes Gusztáv is megpróbált a lelkére beszélni. Emlékszik, mit mondott?
– Egy belgiumi meccs után beszéltünk. Azt mondta, hogy állítólag Nagy Marcell, az MLSZ akkori elnöke küldte, vigye haza a csapatot. De már zsebünkben volt a meghívás a dél-amerikai túrára. Kértem, jöjjön velünk, aztán hazamegyünk. Nem jött. Igaz, én sem mentem vele.
– Ámulva néztük nemrég a legendás 6:3-as mérkőzés BBC-változatát, és döbbenten állapítottuk meg, mekkorát változott a foci. A magyar szép lassan megszűnt, a többi meg igencsak felgyorsult. Spanyolként láthatta néhány közvetlen utódát. Volt-e az önt követő nemzedékekből olyan, akit bevett volna az aranycsapatba?
– Tichy, az Újpestből Bene, Göröcs, aztán az a nagydarab center, akinek a bátyja is focista volt, azt hiszem, Dunai. Meg egy sor kapus, ezek mind befértek volna.
– Valószínűleg véletlenül felejtette ki Albert Flóriánt?
– Jó futballista volt, csak kicsit lassú.
- Szegény Fradi. Most még ez is. Ha manapság egy labda száll ön felé, hogyan reagál? Visszarúgja, dekázgat egyet? Kézbe veszi?
– Egy biztos, kézzel nem nyúlnék hozzá. Ha elérném, visszarúgnám! Vagy ha úgy szállna, akár fejjel is megpróbálnám.
December 9-én, szombaton, Budapesten lesz Puskás Ferenc gyászszertartása - erről a Puskás Ferenc Kegyeleti Bizottság tájékoztatta az MTI-t.
A bizottság család által felkért vezetője, Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke egyeztetve a családdal, valamint a többi taggal jelölte ki a péntek reggel elhunyt Puskás Ferenc gyászszertartásának napját.
A szertartás pontos részleteiről a bizottság később ad tájékoztatást.
A részvétnyilvánításokat a MOB címére lehet küldeni, (1146 Bp. Istvánmezei út 1-3.) vagy a létrehozott részvétnyilvánító e-mail címre: puskas.ferenc@mob.hu.
A Kegyeleti Bizottság tagjai:
Lamperth Mónika, önkormányzati és területfejlesztési miniszter, a kormány képviseletében
Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke
Joseph S. Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) elnöke
Lennart Johansson, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) elnöke
Kisteleki István, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke
Ramón Calderón, a Real Madrid elnöke
Buzánszky Jenő és Grosics Gyula, az Aranycsapat játékosai
A bizottság és a család szóvivője: Szöllősi György.
