Keresés

Isten Szava érvényes az egész mindenségben

Így amit mond, azt úgy vedd, neked mondja, és az úgy van

És attól kezdve, hogy annak veszed, amint mondja, kinyílik az értelmed

És amint befogadod az engedelmességben, megnyitja az a szívedet, és attól kezdve saját magának lesz az Igaz Tanúja

Így az a kérdésem, hogy hol van az Isten? - attól kezdve értelmetlen

És amikor kérdezem, az ellenem tanúskodik, azaz magam tanúsítom a nyomorúságomat

És más nem tesz értetlenné engem, hanem az a nagyságom

Bár az értelmem fog megérteni, de mégis az alázatom lesz az, aki megérteti az értelmemet

Hiszen minden előttem áll fehéren, és feketén

Az egyszerűségében

Annál nincs nagyobb tévedésünk, mint amikor azt gondoljuk, nincs bennünk tévedés

Mint ahogy a puszta jóakaratunkat jóságnak gondoljuk

Mert ugyan a tisztaság valóban akarattal kezdődik, csakhogy nem az önös akaratunkban folytatódik

Mert a jószándékban ott van az önös, az Isten akaratában viszont nincs benne

Így a jószándékunk is abban válik tisztává, hogy vizsgálunk, elsősorban önvizsgálatban vizsgálunk

Hiszen a látszólag tiszta tetteink is fakadhatnak önösségből

Sőt válhatnak a dicsekvéseink tárgyává

Így jobb, ha azokat nem látja senki, sőt ne is értse senki, nehogy kísértésbe essünk

És jobb is, ha majd amikor tesszük, elsietünk azoktól, nehogy elkezdjük fényezni magunkat

Hogy azokban se lássunk mást, mint az alkalmatlanságunkat, mint aki dicsekedne

És amikor valaki dicsérne minket, itt az ideje, hogy az arcunk borura forduljon

Hogy felismerhesse ő is abban a helytelent, amint megkísért minket

A hála pedig egészen más, mint a dicséret, az okai is mások

Hiszen a hála amit kelt bennünk, az a hálánk

Így az egyik legszebb szó, ami megörvendezteti az Istent, mint ahogy az az örvendezésünk, az a köszönöm

És máris találtam abban egy kötődést az Istenhez

Abban máris élhetjük a jelenlétét, úgy, hogy valóban jelen van

Igazán nem nehéz hozzá kapaszkodókat találnom, s találnod

Minden nap megtörténik, és minden nap egészen gyakran megtörténik, hogy akik nem ismerik egymást, megítélik a másikat

És persze ez önmagában nem hír, hiszen mi is részesei vagyunk annak

Hanem amikor megismerik egymást, akkor egészen megfordul a véleményük

És ebben mi is részesedünk

És amint így vagyunk egymással, mennyivel inkább így leszünk az Istennel a Fiában

És amint mi megpróbáljuk megvédeni magunkat az első gondolatban, és az első gondolattól, Ő kiáll, és fogadja az ítéleteinket, tudja, amint megismerjük, megfordulunk

Elküldte hozzátok a hasonlót, aki erre nem lehet büszke, hogy felismerjétek, nem lehettek büszkék

És mégis a megismerésben méltókká váljunk

Hogy a felismert szégyeneinktől megfoszthassuk magunkat a megismerésben

Ugyan ki teszi érted a legtöbbet, nem sokat kell töprengened, hogy válaszolj

És Ki az, Aki hűséges hozzád, akkor is, amikor még hűtlen vagy Hozzá?

És Ki vesz a tenyerére, amikor már mindenki más elhagyott?

És ki fog elviselni majd téged, amikor elviselhetetlen vagy, hiszen csak magadra gondolsz?

Amikor majd dicsekszel, és akkor, amikor ok nélkül csak panaszkodsz?

Ugyan úgy jön hozzád, mint egy koldus, és mégis minden meghajol előtte

Tehetné, hogy úgy lásd meg, amint van, ehelyett megengedi, hogy magadat gondold a középpontba

Megengedi számodra a mélységet, hogy annál inkább elérhesd a magasságot

Aki türelmes a türelmetlenségeinkben

Aki nem hatalommal jön, és se nem erővel

A királyok Királya jön közénk a Szavával

Aki meghagyja az érdemtelennek a lehetőséget, hogy a segítségével érdemessé váljon

Aki jön, sőt már kijelenti, itt vagyok

Hogy felismerhessük a Királyt a méltóságában

Ahogy a mennyben meghajol előtte minden térd, úgy a Földön is megtörténjen a felismerésben

A Bölcsesség jön, hogy dicsőségben érkezhessen, az épülésünkben

Aki megrepeszti a köveket, és megmozdítja az állót

A Szavával teszi

Hogy is gondolhatnánk a különbségeket bennünk, nyilván, hogy felismertünk, vagy nem

De valójában a különbség bennünk az irgalom, hogy tesszük, vagy nem tesszük

És aki felismert, az is jó, ha azt tudja

Ugyan mondja az Isten, hogy gyertek hozzám, és élő forrást fakasztok bennetek, de valójában nem vesszük komolyan

És az a komolyan vevés az nagyobb, mint a felismerés

Szembeállítalak magaddal, hogy komolyan vedd, amit mondok

Addig a pillanatig, meg hagyom, hogy úgy legyen veled, ahogy az íjász megfeszíti az íját a szenvedésedben

Én adom, megengedem, hogy az történjen veled, amint a másikkal cselekszel

Elháríthattad volna, és el is háríthatod még, ami történik veled

Most azt mondom el neked, amit nem tettél

És amikor megtörténik, hogy komolyan veszed a szavamat, akkor megengedem, hogy választhass, hogy hű maradsz a komolysághoz, vagy visszaesel

Ugyan mondod, hogy nem kérdeztek téged, és megszülettél, de az nem úgy van

Ugyan emléked érted nem lehet, de azért értelmed lehet

Mert senki sem születik a testébe az ő beleegyezése, sőt saját akarata nélkül

Mint ahogy senkinek sem más kovácsolja a sorsát

Mert a téged befolyásoló sors nem más, mint egy lehetőség, hogy felismerd az életet, és a részesévé váljál

Értelmezd magadat, és értelmezd az Istent, hogy helyére kerülhessenek benned a gondolatok

És értelmezd a földi életet, mert annak nincs köze a véletlenhez

Isten egy gondolata vagy, amelyik méltó, hogy önálló és szabad életet éljen

Úgy vagy a gondolata, hogy szabadságot adott

Értsd meg a felelősséget, amit a Föld hozott

Ugyan az úgy mutatkozik előtted, mint egy éden, mégis abban lesz a legnagyobb jótevőd, hogy valójában tisztítótűz

És az a döntésed, hogy úgy éld, mint egy édent, vagy úgy, mint egy tisztítótüzet

Ha úgy éled, mint egy tisztítótüzet, akkor valóban édenné válik, de már nem a testnek, hanem a léleknek

Ha elfogadom a keresztjét, akkor bőtermő földre lépek

MINDEGYIK nemzetet egyazon törvényed szerint szereted és ez igy helyes ! Hozsanna.

Kelet és Nyugat közé helyeztél egy nemzetet, hogy kibékítse Keletet és Nyugatot

Az engesztelés koronájával koronáztad

Öt sebe, mint az öt Szent Sebed mutatja a szándékodat

Hogy kibéküljünk magunkkal, a másikkal, és az Istennel

Nem a nagyot hívtad meg, hanem a kicsit

És az rendben van, hogy a másik szándékát keresed, de ugyan felismered az Isten szándékát benne

Hogy megtörd jeget, amit magad, és az Isten Szava közé helyeztél, hogy végre felujjonghass

Hova is gondolok, amikor a föld bölcsességébe burkolózok, dicsérve magamat

Mikor elém teszed a Szavadat, és a Szavadban magadat

Hogy felismerjek, és már ne én legyek magamnak minden, hanem Te tölts el felismerésekkel

Ugyan még nem tudom, mit hoz el hozzám a Tanításod, de majd megismerlek abban Téged

És már nem az lesz, hogy azt hallgatom, amit mások mondanak Rólad, hanem én leszek az, aki mondja, itt van az Úr

Ugyan jössz rácsodálkozni, abban, amint mondasz, de arra ébredsz, amint neked mond

És hova is tehetnéd a gondolataidat, amikor majd egy tőről fakadnak

Nyilván nem fog elférni egy edényben

Ha egy lány sóvárgó karjának nem tudsz ellenállni, hogyan tudnád megállni, hogy megismerd

Amikor eléd helyezi a vágyait, amikor Szava édesebbé válik a bensődben a méznél

Eddig elfordultam, és nem volt bennem tűz

Most Rá nézek, és felébreszti magát bennem

Szava hozta, Szava tette, életet adott a haldoklónak

A Szeretet egy és ugyanaz, és a Tanítása is egy, miközben az értelmezésünk annyi, ahányan vagyunk, abban, akik vagyunk, és amire nemigen lehetünk büszkék

Hogy magamat megkülönböztetem abban, hogy jónak gondolom magamat, az a gonoszságom, hiszen megkülönböztetek, sem magamat nem látom, sem azt, akit éppen hasonlítok

A Tanítás egy, és az értelmezése is egy a Lélekben

Ugyan a gondolatom lemarad, de a szívem helyére teszi az értelmezésemet, amikor rám tekint a Lélek

Minden megosztottságom azt mutatja, nem kértem a Lélektől, miközben panaszkodok Neki

Így az értelmem azt gondolja, helyén van, miközben megoszt

Rosszul gondolom, ha az értelmemre bízom a sorsomat, miközben a Lélek az alázatomat várja

Egy a Tanítás, a számos értelmezéssel mutatjuk, mik vagyunk

Egy a Tanítás, az értelme is egy, amint egy a Lélek

Hogy azzal gyötörjem magamat, hogy megértsek, miközben engem vár a Lélek, távol bolyongok

Ugyan megkeresztelkedek vízzel, de az nem más, minthogy megkeresztelkedjek Lélekkel

Az pedig a szeretetemből fakad, amit igazolok irgalmammal

A türelmem meg megvár engem, hiszen hátul vagyok

És hogy úgy értsek meg, hogy közben elutasítom a Lelket, az a lázadásom, ami pontosan az, mint az angyalok lázadása, siratni való az állapotom, nyugodtan felvehetek a földről egy követ, hogy abban szemléljem magamat, az értelmem sem több, mit a kő értelme

Hogy nincsenek véletlenek, azt magunktól is kezdjük felismerni, az évek bennünket felvilágosító áramlásában

De hogy mért nincsenek, azt nemigen akarjuk megérteni, hiszen feltűnik abban a felelősségünk kérdése

Sokkal inkább azon vagyunk, hogy mást ismerjünk fel, mint a valóság, mintha irányítanánk fotelből a sorsunkat

Miközben áldozatokká válunk

Minden mást próbálunk felismerni, ami babonaság

Pedig úgy van, amint felismerünk valamit, amit nem tudunk megmagyarázni, nem akarunk oda eljutni, hogyha van lelki, akkor Isten is kell hogy legyen, aki értünk tevékeny

Inkább azon vagyunk, hogy ragaszkodjunk olyan dolgokhoz, aminek nincs értéke, és az babonaság

Holott amikor felismerjük mindenben, amit véletlennek is gondolhatnánk, az összefüggéseket, akkor mehetnénk tovább az összefüggésekért

Abban meg nem hoz más világosságot, mint az Isten Szava

Ami felkelti bennünk a gondolatot, hogy keressek

Ha elzárom magam a kereséstől, akkor a megtalálástól is elzárom magamat

Igaz a keresés megnyitja a szememet a felelősségemre

Magammal és másokkal szemben, mint ahogy az Istennel szemben is felismerem a felelősségemet

Ugyan az igaz, hogy a Kegyelem akkor jön, amikor akar, és ahhoz, akihez akar, de az úgy van, hogy ahhoz nem akar, aki maga nem akarja az igazat

Így ugyan várom, hogy jöjjön, de a vágyammal, hogy jöjjön, ki is eszközlöm az eljövetelét

Így az ébredésem, ami az ébresztésem, megelőzi az eljövetelét

És bár az szép lenne tőlem, hogy már elsőre a Szavából megértsek, de valójában abban kezdek el megérteni, amit értem kapok

És az meredeken szemben áll azzal, amit elvesznek tőlem

És az a nagy fordulásom, hogy amikor elveszek másoktól, ráébredjek az igazságra, és másokhoz is úgy kezdek igazodni, ahogy magamhoz

És a ráébredésem az, amikor önzetlenül kapok

Így nem mondhatom, hogy nincs feladatom, mint ahogy nem mondhatod, hiszen várnak ránk az utánunk érkezők

És az nem lehet a büszkeségem, hogy előbb értek, hisz abban az egyedüli érdem a Kegyelemé

Aki megelőzte az értelmemet azzal, hogy kaptam

De az, hogy a szemem meglát, az még nem akarat, hanem a kezemben van az akaratom, hogy már lemondok arról, hogy elvegyek, és inkább megosztom azt, amivel bírok

Lelked menekül a hazug nyelvtől, az ártatlan vért ontó kezektől, a gonosz terveket szövő szívtől, attól, aki belső kényszert érez arra, hogy rosszat tegyen, a hamis tanútól, aki minden lélegzetvételével hazudik, aki széthúzást szít felebarátai között

Hogy milyen célból alakulnak ki a háborúk, az önösségünk érdekeiből alakulnak ki

És abban az egyik első csoport, amikor Isten nevében, támadjuk az Istent

Amikor vak kényszeríti a látót

És ugyan azt gondolod, hogy az teszi, akinek hatalma van, de sokkal inkább az teheti, aki a mások önösségében hatalmat kapott

Azaz mégsem a látót kényszeríti

Azaz nem másnak van lehetősége lekötözni a háború akaratát, hanem neked, és nekem is

Ugyan a föld azt gondolja, hogy hatalma van, de csak annyi, amennyit megenged az akaratod

És a tényleges akaratod, az nem a vágyad, hanem a cselekedeteid

Amiben az első az imádság, és az irgalom

Így a háborúban nem azt láthatom, amit tettek, hanem azt, amit nem tettem

És az nem úgy van, hogy ne értsd, hanem úgy van, hogy meglássad

Előtted az eszköz, és elém jön a megértésem, hogy felvállald az áldozatot, aminek hatalma van a békétlenség felett

És előttem a kényelmem, aki önmagának követel

Miközben azt várod, hogy meghallhasd, hogy mi fog történni, az fog történni, ami az akaratod

Ugyan megjövendölték az eseményeket, de mégis abban nincs úr

Mert azé a hatalom a békétlenség felett, aki felvállalja az áldozatot, így képes a megjövendölt sorson is fordítani

És az hiába való gondolat, hogy annak meg kell történnie

Hanem az az igazság gondolata, hogy az történik meg, amit megengedsz

Amikor közömbös vagy, ami azt jelenti, nem teszed meg azt, amit megtehetnél, akkor az történik meg, ami megszenvedtet

Ajánljátok fel magatokat a két Szent Szívnek

És ne feledjétek, hogy félelemből felajánlani magatokat, abban nincs érték

Ezért ha félelemből tennétek, álljatok meg, és kezdjetek el szemlélődni, mert a szemlélődés az egy kérdés is

És akkor már tapasztalhattok, és az majd elűzi a félelmeteket

És akkor a távoltartás akarata szertefoszlik, és a helyét átveszi a vágy, hogy megismerjetek, hiszen amikor megérzitek a lány illatát, és meglátjátok a szemében a tükröt, az már vonz titeket

Mikor meglátjátok, hogy rész vagytok az egészből, hogy az egészben érkezik el hozzátok az érték

Majd amikor magával ragad téged a buzgóság, és azon leszel, hogy tetszését találja benned az Úr, és elkezdesz böjtölni

Gondolj arra is, hogy a böjtnek is megvan a jó mértéke, mert a túlzott böjt is válhat bűnné

És ne hanyagold el az egyéb feladataidat

És ne essél a másik kelepcébe, hogy másokkal kiszolgáltasd magadat

Mert akkor mélyebbre kerülsz, mint ahonnét jöttél

A kapcsolatod nem jogosít fel arra, hogy másoknak a terhére legyél

Hanem sokkal inkább az járjon vele, hogy másoknak enyhítsd a terheit

És a segítséged se váljon mások számára teherré

Az istenkapcsolat nem merev, hanem rugalmas, folyamatos mérés, és alázat

Nagyon egyszerű, hogy mi fog történni a Földön, mert az egyrészt az akaratod, másrészt az, amit kérsz az Istentől

Csakhogy az akaratodat legkevésbé sem ismered, mert az nem a tested vágya, hanem az, amit cselekszel másokkal, hiszen lélek vagy

Így az a leggyakoribb eset történik veled, hogy azt gondolod, hogy jó vagyok, ami köszönőviszonyban sincs azzal, amit cselekszel a másikkal, és amit érzékel tőled

És ha nem engesztelnének érted, imádkozva érted az Atyához, már egyáltalán nem biztos, hogy még élnél

És az nem lenne az Isten akarata, sőt nagyon nem, sőt ellentétes az akaratával, hanem az a cselekedeteid következménye lenne

És ugyan mondhatod, hogy ne beszéljünk arról, ami nem történt meg, de nem tetteid miatt nem történt meg

És gondolod, hogy mért is imádkozzak, mért is kérjek az Istentől, amikor alapvetően minden rendben van

És mit is fogsz cselekedni, amikor ez a minden rendben van elmúlik nálad?

Hogy kérjek az Istentől az engem szolgál, mint ahogy arra vár, hogy szolgáljon téged

Mert abban ismerem meg, mint Irgalmat, a valódi lényegében ismerjük meg

És abban belépsz oda, ahol lélek szerint a legfőbb vágyad, hogy legyél

Csakhogy azt nem tudod kívülről felismerni, hanem csakis közvetlenül, ami pedig abban kezdődik, hogy kérek, ami pedig nem más, mint imádság

És ugyan nem tudod meghálálni az érted imádkozóknak az áldozatait, de mégis megszolgálhatod imáddal azokban, akik még úgy gondolnak magukra, mint mondják, hogy jó vagyok

És ha belegondolsz, az okos elé megy a bőségben az eseményeknek az imáival, hogy azok bőségből  bőségbe torkoljanak

Isten juhai, Benned keressétek és találjátok meg örömötöket, sehol máshol. Szegezzétek Rá a tekinteteteket! Ne forduljatok se jobbra, se balra!

Istennek nincs tanúra szüksége, hanem a szükségetek, hogy Benne találjatok

Emlékezzetek meghívástokra, arra van szüksége, arra a mérlegelésetekre van szükségetek

Isten önmaga tanúsít, mindazoknak, akik belépnek véres lábnyomába

Hogy melyik a nagyobb lépésem, hogy felismerjem az Istent az Ő Szavában, vagy felismerjem élő jelenlétét a Szavából, és elkezdjem az igazodásomat

Ugyan aki nem ismer fel, az olyan, mintha testbe sem öltözött volna, hogy elérhesse az életet, és így amit mond, és amit gondol, annak sincs semmilyen értéke, hiszen maradt a lekötözésben, ami valójában nem több mint az állatok szabadsága

Ugyan a sors megpróbálkozott vele, de semmibe sem vette a sorsot

És ugyan amikor felismerem az Istent, de annál maradok, hogy magam távol tartom magamat Tőle, ugyan mit lehet rám mondani, amikor karnyújtásra vagyok, de mégsem veszem el, a nekem szánt ajándékokat, hiszen a sorsom azon van, hogy elárasszon engem felismerésekkel

Felmentem, de fentről nem néztem körbe, nem vettem ecsetet, hogy lefessem, amit látok

Felmentem, és lejöttem, és nem érem fel, hogy én jöttem le

Inni kértem, és nem poharat tartottam, hanem a kezemet, és kifolyt mindaz az ujjaim közül, amit kaptam

Isten Szava ott van a prófétákban, és a szentekben, és az evangélistákban

Ahol nincsenek szentek, ott hiány van, ahol sok szentet találok, ott van a bőség

Hogy a szentektől várok, végül is várhatnám azt magamtól is, hiszen oda lettem híva, ahova beléptek a szentek

Isten pontosan ott áll veled szemben, ahol szentek előtt várta őket

Isten eléjük ment, és felismerték, most pedig eléd lépett

A szentek azt mondják, hogy én hűtlen és rest szolga, azaz felismerték önmagukat a test lényegében

Én meg ajnározom a testemet, a hűtlent

A testemet tartom magam és az Isten közé, nem csoda az, amit nem gondolok

Ugyan csodát várok, amikor csodát tehetnék, hogy közvetlenül az Istenre nézzek

Még akkor is, ha egyáltalán nem gondolsz Istenre, és nem gondolsz magadra úgy, mint Isten gyermekére, akkor is be kell látnod, hogy a mindenségben nincs más, mint egy gondolat

Azaz semmi sem két különböző gondolat szerint tevékeny

Mint ahogy Isten Tanítása is egy, a tartalmában is egy, egy benne a gondolat

Hogy a gondolataid csaponganak, attól magad nem vagy másban, mint egy gondolatban

És ha az időt nézem, az semmit sem változtat azon az egy gondolaton, hanem szolgálja azt

És amikor megosztjuk az Isten egy gondolatát, amit nyilván szolgálnak a gondolatok, attól az a gondolat egy

Így, hogy megtaláljuk a különbséget, amiben mi vagyunk, amik mi vagyunk, ahhoz megnézzük a célt, ami egy, hogy onnét visszanézzük, mi az, amit elferdítettünk

Ami pedig nyilván az első két törvény, ami valójában egy törvény

Amit átformálhatunk a lényegében megmaradva, és mondhatjuk úgy is, hogy hűség és barátság

Ami láthatóvá teszi, mit rontunk el

Hogy mi is beléphessünk oda, hogy egy lehessünk az Atyában, barátságot kötve Vele, ahol magam vagyok az, aki abban a képletben a változó

Azaz magam vagyok a sorsom kovácsa

Nyilvánvalóvá kell tennem magam előtt, hogy a megosztottságom bűn

Ami a mindenséget átölelő egy gondolatban teljesen idegen

És az érésem sem más, minthogy befogadom az egy gondolatot, és elkezdek abból építkezni, lemondva arról, hogy az önös gondolatok tömegében csapódjak minden irányba

Hogy erőszakkal fogod legyőzni az erőszakost, és nem a hit erejével, az már eleve egy vesztett csata

Hogy a világban a világ az uralkodó, az nem úgy van, hanem meg van engedve a világnak, hogy a saját kárán is tanuljon, ha nem hallgat az igazságra

A hegyeket ledöntő erő, az a hit, ami világosság, ami népek világosságává válik

Ugyan a vizek, a világ vizei, amik gondolatok, azok erőszakosak, de csak erőszakkal szemben tud erőszakkal fellépni

A hitedet meg megkérdezem

És a válaszom nincs másban, az igenlő válaszom az az engedelmesség

Ugyan nyilvánvalóan benne van egy kérdés a Tanításokban, ami ugyancsak hit, csakhogy Jézus jelen van, és kérdez, és soha sem lépett el az Ő Házától

És nyilván a kérése nemcsak egy egyszerű kérdés, hanem választ váró kérdés

Ami egyben cselekvés

Ugyan az, hogy az Isten mindenben cselekvő, az ismert

De a felismerésem az, azaz az a felismerésed, hogy az életedben azt várja, hogy léptesd eléd cselekvővé

Ami pedig azzal kezdődik, hogy kapsz egy kérdést, és feladatot

Aminek a folytatása pedig barátság, mert az a kapcsolat egy barátság, amikor felnő a gyermek, és barátjává válik a szüleinek

Isten Lelke lebeg a vizek felett, amik kavargó gondolatok

Itt vagyok, és megkérdezlek

Amikor egyesek szája rágalmat szór rám, akkor a Te adományaimat rágalmazzák, melyeket Te adtál nekem

És bolond lennék megmaradni a tanítvány tanúságánál, amikor megtudhatom a Tanító akaratát bennem

Hogy mellé léphessek a tanítványnak, mint tanítvány

Hiszen azon van, hogy mellém lépjen

Nem igen kerülhetem el, hogy a szívemben kezdjek el keresni

Ó mit tett az én bűneimmel, először is megmutatta nekem azokat, nekem a vaknak, és süketnek

Majd azt mondta, add azokat nekem

És amikor fellélegeztem, eltöltött az Ő Fényével

Ezt tette, és ma is ezt teszi

Házának meg ezt mondja:

"Megízlelte-e valaki ott a mi Urunk édességét és jóságát? Van-e valaki itt, aki tudásban felülmúlja Istent?"

Olyan gyakran vagy azt mondjuk, hogy sújtsál le a bűnösökre, és láthatóan nem teszed

Vagy olyan gyakran azt állítjuk rólad, haragtartó és bosszúálló Isten

Miközben nem fogalmazódik meg bennünk, hogy erőszakkal nem lehet szabadságra senkit sem nevelni, hiszen az erőszak gépeket nevelnek, önálló döntés nélküli robotokat

Mi az igazság ebben a kérdésben

Nyilván nem az erőszak, és nyilván nem a magunkra hagyásunk

Hanem Isten szeretetének, és elhatározásának a komolysága, amelyik el akar minket vinni a szabadságba, az örök és boldog életbe, ami nem történhet másban, mint az önálló döntésünkben

Komolyságát beleszőtte a Rendbe, ami a Földre vonatkozik

Hogy amit adok, az beleszőve a hosszantűrésbe visszahat

És beleszőve abba, aki megszólítja az Istent, az választ kap

Hogy aki komolyságban keres, keresve az igazságot, az találjon

És abba, hogy aki tisztaságot ad, az megérezhesse Isten átölelő jelenlétét, tanúsítva az Igazat

Amikor visszatér a tisztaságba a nemzedék, azzal megszüntet háborúkat, betegségeket, járványokat és ínséget

Mert ezek mind azok, amiket adtunk

Kezünkbe rakta, hogy uralkodjunk a sorsunk felett

Amikor hiába mondod nekem, hogy éljek, és azzal fenyegetőzöl, hogy meghalok, ugyan ha meghalok, mégsem történt velem semmi, hiszen az történt, hogy nem léptem ki a halálból

Nem értettem, hiszen nem is érthettem, mert nem érintett meg engem az élet, hiszen elfordultam az élettől, számonkérésem sem lehet az ismeretemből

Viszont amikor életre keltesz, és abból lesz a halálom, hogy visszafordulok a halálba, százszoros és ezerszeres a vétkem, hiszen amit tettem, tudatosan tettem, és amit nem tettem, tudatosan nem tettem

Mert úgy akarom megőrizni az életem, hogy nem teszek semmit, nehogy amit teszek, az a halálommá váljon, és ezzel választom azt, hogy visszafordulok a halálba

A halál egy küzdelemmentes állapot, az élet az küzd az életért

És abban nincs olyan, hogy megszereztem, és megvan, hanem minden nap kiküzdöm

Mint ahogy az imádás nem egy passzív állapot, hanem elsősorban figyelem, majd megértés, és mozdulat

Mint a szeretet sem egy passzív állapot, hanem lemondásokban megkérdezett és válaszolt állapotom

Nem a kőfalat ébresztetted arra, hogy maradjon kőfal

Hanem a kőből formáltál mozgó életet

Kőből, amelyik azon van, hogy magamért

A szeretetem nem passzív, hanem kutató, kutatja a nap kérdéseit

És mint ilyen, találó, és a válaszokra is válaszol

Mint ahogy egy rózsafüzér sem passzív, és egyáltalán nem unalmas

Az ismétlés benne az a kötél, ami állva a tart, a gondolat meg azon van, hogy megértsen, hiszen minden nap az újabb közlés

Mint ahogy a bűnbánat sem passzív, hanem sokkal inkább a hátamon izzadó

Ha a bűnbánatom nem talál, az azt jelenti, passzívvá váltam, hogy szükségemmé vált a bűnbánatom

Az élet egy kötél, és egy teher, hiszen küzdök a halállal

Aki él, annak az egyik szeme sír, de a másik nevet, a bensője meg kacag

Aki halott, az azon van, hogy kifelé nevessen minkét szemével, miközben az egész bensője zokog

Mit szólsz majd akkor, amikor az Úr a legrosszabbak szemét nyitja ki az igazságra

Mint ahogy azokat hívta elétek tanúknak

Akkor is forgatod majd a szemedet előtted?

Miközben bizonygatod hűségedet, és továbbra is megkülönbözteted magad és elítéled őket

Mit szólsz akkor, amikor eléneklik neked az énekek Énekét

És amikor meglátod a hálát csillogni a szemeikben

Eléd tette a vámost, azért, hogy felismerd magadat

Mikor saját csodálatosságomban gyönyörködök, és még dicsérem is a saját szépségemet, egyetlen emberben bízok, és az magam vagyok

Üresek maradnak a kezeim

Amiért még nem esett rám az, aki vagyok, az elsősorban a türelmed

Engesztelő sereg próbálkozik velem, hogy szelídségedben ismerjem meg a Szent Nevedet

Nem engedek semmilyen más lehetőségnek, hát rám esik a találkozásom magammal

Ezért ne siránkozzak, és legkevésbé se panaszkodjak, mert annak nincs jogalapja

Hogy értelmem helyre jön, de vajon majd mit akarok?

Tanúságot teszek az Igazságról, a Szeretet éltető Lángjáról

És a tanúságom igaz

Bár amíg nem ismerem, azt várom, úgy érzékeljem, ahogy az ujjaim megfognak egy pohár vizet

De annál sokkal többet kapok

Mert amíg a poharat te fogod meg, addig a jelenléte az, hogy ő ölel át a szeretetével

És azt mindennél többre nézed

És attól kezdve máshogy látsz, és máshogy értesz és érzel

Jézus megnyitott oldalából kifolyó víz mos tisztára téged

És az oldalából kifolyó vér adja az életét neked

És ahogy kaptad, adhatod

És minél többet adsz, annál több marad nálad

Az adja a Szeretetének a Lángját, Akihez érdemes közelítenem

Mikor egy földet megjárt lélek kilép a testéből, többé már nem törődik avval, még csak rá sem igen tekint, hiszen az itt hagyott teste az enyészeté

És mivel úgy lát amint van, ezért semmi vagyon sem érdekli, amit itt hagyott

A bukott lélek meg egészen máshogy van, nem tudja felfogni, hogy elhagyta a testét, és még azon van a tudata, hogy a testében él

Látása megfelel az ő állapotának, csak annyit lát, ami megmutatja magát neki, és nem a helye szerinti állapotot látja

Mikor szenvedésében inkább azon van, hogy meghaljon, rá kell döbbennie, hogy nem tud kárt tenni magában, hiszen az örök halálban kell élnie

Amit a Földön egy pillanat alatt elérhetett volna a bűnbánatában, megszabadulva avval a haláltól, azt most a sötétségében ugyan hogyan tehetné? Senki sem mondja neki, ne tedd

A tisztítótűzben szenvedő lelkeknek a legnagyobb fájdalma Jézus hiánya

Kinti áldozatom semmit sem ér a bent áldozata nélkül

Mint ahogy kint keresni az teljesen eredménytelen

Majd amikor bent találok, akkor találok kint is

És aki azt gondolja kint talált, anélkül, hogy bentre nézett, az eltévedt

Hogy az értelmem felismer, az nem több, mint egy irányjelző

De honnét is ismernék fel az értelmem nélkül?

Ugyan a szívem megelőzheti az értelmemet, de mégis az értelmem segít az úton

A Kegyelem úgy jön, ahogy akar, és ahhoz, akihez akar

És ha azt gondolod, felismered, rosszul gondolod

Mert először ösztönzésekkel közelít, hogy vedd a Szavában

Majd megmutatja neked a világ lényegét

És az tele van szenvedtetésekkel

Hogy felismerd, amint szenvedtetsz, és megundorodj attól

Ha nincs részed szenvedésben, az azt mutatja, szenvedtetsz, és abban nem vagy méltó a kegyelemre

Hogy nem ismered fel azokat, az mutatja, hogy teljesen érzéketlen lettél

Az már egy szeretetben magasabb állapot, ha már szenvedhetsz a világ szenvedtetéseiben

Ha már nem begubózol önmagadba zárkózva, hanem kinyílsz az igazság keresésére

És amikor a tested még ragaszkodik, de az akaratod már a tisztaság felé törekszik, akkor majd panaszkodsz, hiszen nem kis fájdalommal jár legyőzni a világot magunkban

És hogy az mennyi idő alatt megy benned végre, az az engedelmességedtől függ az Isten Szavához

És ami megerősít és vonz téged, az az Isten békéje, amiben részesít

És a békétlenségeddel szemben a legjobb gyógyír a bűnbánat

Hogy megszabadulj az éjszaka rád szakadó, felébresztő keserű gondolatoktól