Nekem a többi számot nem kellett végigszenvedni, nem tartom kizártnak, hogy azokhoz képest jó volt. Pár éve eluralkodott a popzeneben egy énekstílus, a szavak elején az énekes vesz egy nagy levegőt, amitől olyan az előadás, mintha folyamatosan lihegne, vagy sóhajtozna. Nekem nem tetszik, viccesnek, modorosnak tartom. Igaz, hogy nem is én vagyok a célközönség. :-)
"Hogy hogy tudott az egyik csörömpölős zenekar közönségszavazatokkal továbbjutni egy olyan adón, amit jellemzően az 50 pluszos korosztály néz, az számomra rejtély"
Ezek a csörömpölős zenekarok szerintem az AWS berobbanása óta szaporodtak meg ennyire. És képesek is menetelni ebben a műsorban. Itt van most ez az Escapes csapat, de volt korábban Tortuga, vagy Fatal Error néven is hasonló. Az, hogy leginkább milyen korosztály nézi ezt a műsort, azt nem tudom, de ezekkel a zenekarokkal kapcsolatban az az elméletem, hogy el tudom képzelni, hogy rendelkeznek akkora baráti, ismerősi körrel, akik hajlandóak áldozni, és összefogni a továbbszavazásuk érdekében.
Érdekes, nekem ez a lihegés, küzdelem a levegővel egyáltalán nem tűnt fel, de visszanézem majd. Modorosságot szintén nem feltételezek róla. Pont, hogy nagyon is önazonosnak, és őszintének láttam.
Köszönöm az élvezetes beszámolót, ez számomra tökéletesen pótolja magát az adást. Azt hiszem a csörömpölő zenekar arra az időre emlékezteti a törzsközönséget, amikor még mindig két forint volt ez a dal:-)
Nagyon nagy dilemma volt, hogy szánjak-e bő két órát az életemből az első selejtezőre, aztán, mivel nem volt jobb dolgom, megtettem és megnéztem felvételről. A vége felé már bele-beletekertem, azok a páholyos beszélgetések annyira erőltetettek és bénák, hogy szekunder szégyenérzetem támadt tőlük, a műsorvezető csaj is hozza az általános m1 színvonalat, amikor szellemes akar lenni, az erőltetett és kínos, a dalok utáni átkötőszövegeit meg valószínűleg egy közhelyszótárból kukázza ki. A srác meg úgy ott van mellette, az első adás alapján nem tudtam még rájönni, hogy minek, azon kívül, hogy valami másik műsort vezettek már együtt, ha jól figyeltem.
Én se értettem, hogy mi a bajuk Szirtes Dávid dalával, nem volt túl bonyolult, de legalább élvezhető volt. Viszont az kész csoda, hogy a másik jó dalt, ráadásul első helyen, továbbjuttatták. Ilyen is ritkán van.
Nekem még elsősorban a The Anahit és - kövezzetek meg - Azorka dala tűnt legalább valamilyennek, olyannak, amit esetleg hajlandó lennék még egyszer-kétszer meghallgatni.
Varga Zsuzsa izéjét nem tudtam értelmezni, de hát én nem vagyok olyan tanult ember zeneileg mint a zsűri, ők csak tudják mi a jó. Mondjuk egyébként azt se tudom hova tenni, amikor valakit agyba-főbe dicsérnek, aztán lepontozzák (lásd pl. Ferenczi és az Anahit esete, akiknek a továbbjutása rajta csúszott el).
OliverFromEarth dala nekem nem jött be, de legalább az még valamilyen volt, a többi szerintem a 12 egy tucat kategóriába tartozik.
Hogy hogy tudott az egyik csörömpölős zenekar közönségszavazatokkal továbbjutni egy olyan adón, amit jellemzően az 50 pluszos korosztály néz, az számomra rejtély (kivéve, ha mondjuk a teljes nézettség a béka feneke alatt van, és 100-200 szavazat kell a győztesnek)...
Szirtes Dávid dala nem lenne rossz, bár ez a szimpatikus fiú kifejezetten ellenséges viszonyban van a levegővel, küzd vele, mint malac a jégen. Nagyobb baj, hogy szerintem ez a borzalmas lihegés nem technikai probléma, hanem modorosság.
Megnéztem a Kovács Áront. A többiekhez képest biztos jobb, de azért nem a Bazsarózsa vagy a Tánc a hóban. A kissrác szépen játszott hegedűn, neki a szólama is tetszett.
A tavalyi széria nagyon felejthető volt. Most visszanéztem a tegnapi adást. Az első 10 dalról a benyomások:
Szirtes Dávid: Tetszett a felvezetés a gitározó kisfiúval, aki aztán kész előadóként lépett a színpadra. Apró bizonytalanságok voltak, de összességében ez egy jó szám. Szimpatikus, motiváló szöveg, lendületes dallamvilág. Pozitív élményt okozott.
HolyChicks: Negatív képként él még bennem a 2020-as szereplésük, amikor idejöttek azzal a disco fesztiválos szörnyűségükkel. Most azért jóval vállalhatóbb dalt hoztak. A refrén kifejezetten fülbemászó. Ami probléma, hogy a frontember nőci még mindig nem tanult meg énekelni, és megjelenésben is disszonánsak. Kellemetlen látni, hogy ezek a 30 pluszos nők 16 éves tininek akarnak látszani.
Varga Zsuzsa: Tinédzser koromban több dalát is szerettem a Venusnak. A Régi nyár kifejezetten nagy kedvencem volt. Ez a dal nem lesz az, sőt. Ez olyan se füle se farka volt. Monoton, darabos, néha mintha szavalás lett volna. Az értelmezhetetlenségén nem segített az a furcsa kamerarángatás sem az elején.
Mirror: Közepesnél valamivel jobb, de túl sok egyénit, és egyedit nem mutató, egyszeri meghallgatásra alkalmas zúzás volt ez. A hörgős rész tetszett, azt jól eltalálták. Az ének többször erőtlen maradt.
OliverFromEarth: Patocska Olivért anno a ByTheWayban egy érdekes színfoltnak tartottam, aki ugyanakkor nem egy jó énekes. Ez a véleményem most sem változott. Ez egy egyedi, autentikus dolog volt. A színpadkép is tetszett. De Olivér megint csak egy figura volt, és hiányzott belőle a zeneiség.
Szebényi Dániel: Megjött az ügyeletes modoroskodó vendéglátós énekes. Idegesítően vinnyogta végig az egészet, közhelyekkel, és sablonokkal is tele volt pakolva. Rém erőltetett volt.
The Anahit: A frontember csajnak szép hangszíne van. Emlékszem, valamelyik X-Faktorban is indult, csak nem jutott el az élő adásokig. A dalt untam. Igazából csak annyi maradt meg bennem, hogy ismételgeti, hogy "bírom még" Egy ilyen alter beütésű formációhoz nem illenek az ilyenek mainstream, sablonos dolgok.
Escape My Shadows: Ők meg az ügyeletes gyenge, csörömpölős garázsrockbanda. Akik kb ugyanolyanok, mint a korábbiak akik az AWS farvizén próbáltak evickélni (Tortuga, Fatal Error, és társaik), vagyis élvezhetlenül jellegtelenek, és energiahiányosak. A szöveget konkrétan nem is értettem.
Azorka: Unalmas, semmilyen dal volt. A csajszinak nincs semmi előadói vénája, színpadi jelenléte. Max a hintázós színpadkép érdemel meg talán fél pontot.
Kovács Áron: Eddig inkább csak névről ismertem. Nem nagyon néztem egyik műsort sem, amiket korábban vezetett/szerepelt. Most egy igazán igényesen hangszerelt, szépen hangzó dalt hozott minőségi szövegvilággal. Áron pedig magabiztosan, és ízlésesen építette fel az egészet. Egyértelműen nyerte az estét.
Kár, hogy Áront csak ennyi idősen ismerhetjük meg énekesként/szerzőként (én legalábbis eddig nem nagyon hallottam énekelni, azt tudtam, hogy foglalkozik a zenével). Műsorvezetőként már az évtizedekkel ezelőtti Popdarálóból ismerem, nagyszerű, szimpatikus fickónak tartom, nem értem azt sem, miért nem alkalmazzák olyanok helyett, mint pl. Istenes Bence, vagy Miller Dávid (....de akár Balázst is írhatnám). Áronnak remek a humora, jó a beszélőkéje, külsőre is jól néz ki.
Varga Zsuzsa semmije hogy juthatott tovább? Mondjuk Szirtes helyett, akinek messze a legjobb dala volt? Namindegy, csak a szokásos. Legalább Áront nem dobták ki a kukába, nagyon klassz volt. Csányi Ritáékat is sajnálom valahol. Nem annyira kedveltem a dalukat, de profi volt, róluk elhiszem, hogy zenélésből élő előadóművészek.
Közben belehallgattam a 10 dalba, csak háromnak jutottam a végéig (Kovács Áron, Szebenyi Dániel és Szirtes Dávid). Ez utóbbi messze a legvitálisabb ezek közül, egész jó a refrénje, Áron dala pedig kellemes, és a harmadik is tűrhető, bár ugyanolyan, mint Ároné. A többiek, a reszelő csapatok és a női előadók rémesek.
Pedig milyen jó dalok születtek. A győztesek közül nekem a Viszlát nyár volt a kedvencem. Nagyon szerettem. Nagyon szívesen emlékszem Keresztes és Köteles Nem akarok többé játszani számára, a Legnagyobb hősre, a # Háttérzajra, a Világító toronyra, Dallos Bogira, a Parno Gastra. Sok jó dal volt. Emlékszem, hogy a Háttérzaj, vagy Deniz és Orsovai duettje akkor nem érintett meg, de néhány év múlva nagyon megszerettem őket, szívesen hallgatom őket vissza.
