első emberei, előző, következő, megint (újra) következő ... a hatalom megszerzése és megtartása után jön csak a többi érdek ... noláne a népé...
a mai orvostudomány sokat segít az egyénnek ... talán mégsem annyit a fajnak, a különböző kisebb-nagyobb hibával születettek felkarolásával, továbbörökítésük -emberhez méltó életük- biztosításával
Nehéz összehasonlítani egy régi kor "humanizmusát" egy mai, vagy időben távol eső más koréval. Minden kornak megvolt a maga "humanista" eszménye, a görög rabszolgatartásnak éppúgy, mint más esetekben, pld. a reneszánsz világban. Én nem erre kívánok utalni. Inkább arra, hogy ma, amikor már olyan sok lehetőség adódna az állatias indulatok elfojtására, miért nem fojtódnak el? Kinek, kiknek jó ez, hogy a felszínen maradhatnak? Ki az, aki szinte táplálja ezeket a végletes indulatokat? Tudom, lehet mondani: dogmák, körülmények szerencsétlen alakulása, az emberben rejtőző eszeveszett indulat - de miért ez az indulat?
Sajnos, az az érzésem: ez egyeseknek mindig jól jön, hogy ilyesmi a felszínen maradhat. Addig sem esik másról szó. És most nem politizáltam, hanem megállapítottam: a zavaros víz nem minden halat és halászt bánt. Világosabbá téve: az ilyen emberek állítólagos védelmét ellátóknak - nem ügyvédekre gondolok elsősorban - megnyilvánulási lehetőségeik adódnak. Ahelyett, hogy kimondanánk: ez égbekiáltó bűn, ennek megfelelően kell eljárni, és nem elmaszatolni a dolgokat. Maszatolásban mi, a mi országunk világelső lehetne.0
hmm, hmm, én valahogy nem tudok szabadulni pl. az asszírok -majdhogynem aranykori- bestiálisan kegyetlen megnyilvánulásaitól ... ha tudja valaki mire gondolok (a fővezér joga-tiszte a szemek tízezrével való kiszúrása pl. ...)
"ott valóban nincs értelme az emberekbe vetett hitnek"
Szerintem a hit nem ertelem vagy logikus dontes kerdese. Vagy van valakinek, vagy nincs. Egyfajta kepesseg. Az "emberek" pedig olyan kifejezes, amely ebben az esetben tul laza. Konkret emberekben nem hiszel? Vagy a "nep"-ben nem hiszel? Vagy az emberi termeszetben csalodtal altalanosan, a sok gyengesege miatt?
Szerintem kar lenne feladni. A hitbol fakado motivacio es ennek kapcsan az ujabb es ujabb kihivasok elfogadasa illetve celkituzese szerintem sokkal jobb meg nagy csalodasok aran is, mint az elefantcsonttorony.
Nem tudom szalakota, az ördögi nem a levegőben van, hanem mindannyiunkban, ilyen az emberi természet. Minden jóságával és rosszaságával együtt. Az indulat, a kegyelem, a kegyetlenség, könyörület velünk született, vagy hogy is mondjam, bennük élő tulajdonság, ezt tudni kell, és így vigyázni magunkra és egymásra is.
Jól van, tehát te ismerted a képeket, én meg nem, hanem utánanéztem, és így lett most(anában) véleményem róla.
Vekerdi konkrétan két képpel foglalkozik, az ördöggel a trónon-t ábrázoló képpel, és a békés városképpel. Ezekre tesz konkrét utalást, ezt a kettőt kapcsolja össze, és ebből jutott a mitcsenkovnak is szimpatikus láthatatlan kormányzás előnyeihez: a békés munkavégzés boldogságához. (és aztán fejtegeit, hogy a nagy munkanélküliség, és az akkori kormányok felelőtlensége (amikor ész nélkül privatizáltak fontos gyárakat, sőt iparágakat -például konkrétan a textilipart említi- miképpen fosztotta meg éppen ettől a boldogságtól az egyént, sőt, a társadalom jelentős részét.) Szóval, a képek közül azokkal, és olyan vonatkozásban foglalkozott, ami alátámaszotta -az egyébként érdekes és figyelemreméltó- mondanivalóját.
Mert ha említette volna a másik két képet is, ahol a jó kormányzás allegóriája látszik a télapó szerű fazonnal, akkor nem mondhatta volna(úgy, hogy ne vegyem észre:), hogy a jó kormányzás észrevétlen, hanem azt lett volna helyes mondania, hogy a jó kormányzás már ránézésre is nagyon bájos, és csupa erény veszi körül, mint mértéktartás, igazságosság, az emberek vígan élnek(ez a hatás képen látszik), satöbbi, ellentétben a rossz kormányzással, ahol az ördög trónol például bujasággal övezve, és háború, meg halál jár a nyomában. Ez pedig igaz is, meg nem is. Nem mondtunk vele semmit. A festő nem mondott vele semmit. Csak éppen azt. Biztosan szépen van lefestve, ezt nem vitatom, de ez most engem nem érdekel. (most utána kéne nézni máshol is, hogy mit akart ezzel a festő, milyen körülmények között festette, esetleg kinek a felkérésére, milyen események hatására, mit gondoltak róla a bármikori művészettörténészek, és akkor lehet, hogy tovább változna a véleményem is)
Az igazság, meg az igazságosság is olyan dolog, mint a képértelmezés, rengeteg szubjektív nézete lehetséges, egyéni igazságok vannak, vagy érdekcsoportok igazságai, meg igazságtalanságai, ezek mind egymás mellett igazak, és érvényesek, és leginkább a mesélő személyétől, és meggyőzőerejétől függően változhat, hogy most éppen mit gondolunk többen...igazságnak. Ezt most mire is mondtam? Hát talán arra, hogy nem kedvelem a másvéleményen lévők ördögi színben való feltüntetését, mert abból automatikusan következik, hogy minden egyéb, az igazság, meg a jóság csakis a másik oldalán állhat. Ez pedig egészen biztos, hogy nincs így.
XXI. századi szempontból vizsgálom, -illetve a saját szempontomból, más szempontom nekem nem nagyon van, amit hitelesen képviselhetnék- mivel egy aktuálproblémára reakcióként jelent meg itt ez a kép.
Szóval, a híres festmények nem nagyon tetszenek, amit Vekerdi felvetett egy részükkel kapcsolatban az igen, amiért és amilyen értelmezésben ez a kép általad idekerült, azt nem tartom szerencsés következtetésnek, még ha ezerévre visszamenőleg is gondoltad értelmezni, éppen azért, mert erősebb ennél az akutálpolitikai vonatkozása, és nem tettél hozzá semmilyen megjegyzést. Röviden, ez egy kultúrális beszólás volt szerintem. (közben nevetek, hogy milyen jókat találok ki:)
De tényleg nagyon érdekelne, hogy ki értette pont úgy a képet magyarázat nélkül, ahogyan elmondásod szerint szántad. Ezt persze nem rajtad kérem számon, csak úgy érdekelne, hogy ki mire gondolt vajon amikor meglátta.
Sajnos, nincs sok időm írogatni-olvasgatni, pedig nagyon jólesik a sok szép szavatok - bennem mindez csak lassabban csendesül el. Hiába vagyok annyi idős amennyi (58 év) - néha még most is azon kapom magam: szentimentalizmus, végletekbe eső érzésvilág, hol abszolut érzékeltelneség, hol hiperérzékenység - mint afféle kamasznál. És még mindig tart a vonzalmam pld. a romantika iránt, még mindig a klasszikus szépet keresem. Tudom, javíthatatlan vagyok, ezért (sem) zavarom a Ti sokkal okosabb megnyilvánulásaitokat. Sőt, enyhén szólva irigykedem - de ne értsétek félre, mert ez inkább tisztelet. Nem akartam aktualizálni az eseményt, általánosságban érzem azt, valami elromlott e világban. Ez a szegény ember megállt, mert ilyen volt: humanizmusát irigyelni lehetne. De tudom: CTDI is megállt volna, béem is, mitcsenkov is - és én is. És mi jártunk volna így. Mi vezetett el idáig? Ez a nagy kérdés - és a válasz is ott van CTDI beillesztett képében. Valami ördögi rossz van a levegőben.
Számomra helyenként meglepő, hogy mennyire irtózunk a demagógnak vagy naívnak nevezett igazságok, mondatok kimondásától. Majdhogynem szalonképtelenné válik az, aki bizonyos mértékig naívan szeretne közelíteni a világhoz, vagy bizonyos kérdésekben demagógnak hangzó irányelveket mond ki, melyeket elérni ugyan nehéz, de közelíteni azért lehet hozzájuk.
Számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy mint minden szélsőség vagy túlzás, ez is egy ellenkező irányú szélsőség túlkorrigálása, de ettől függetlenül ugyanúgy hibásnak tartom. Könnyen vezet innen tovább az út a mindenféle értéket, tekintélyt megkérdőjelező, modern, ámde számomra egyáltalán nem követendő hozzállás, magatartás irányába...
A festményeket igen, láttam is őket Sienaban, talán még fényképeztem is bamba túristaként. Ezek legendás képek, ha valaki arra jár, biztosan megnézi.
Mielőtt válaszoltam, futottam egy kört a guglén, találok-e mást is a képekről, mint a webgalériás linket, a cikket ezek szerint ugyanúgy találtam véletlenül, mint te.
De örültem, hogy megtaláltam.
Vekerdi az egész sorozatot tekinti allegóriának, nem csak a két valóban allegorikus alakokat felsorakoztató képpárt, ráadásul a köztudatban is a jó és rossz kormányzás hatását bemutató képek élnek, tehát ő ámblok utalt a képekre...
... és valóban, a Mitcsenkovot is megragadó gondolatok az övéi, nem triviális olvasat.
A képek lesajnálásával és demagógnak titulálásával persze nem értek egyet, sőt, nem is értem, hogy miért huszonegyedik századi realizmussal közelítesz feléjük, holott a képsorozatnak éppen a tizennegyedik századi realizmusa az egyik értéke (...nem a régi híres képeknek járó tekintélytiszteletet várom el).
Sajnálom, ha magyarázat nélkül nem volt érthető az idézet.
A láthatatlan vezetés és a változatlanság azért tényleg nem függ ennyire össze, hogy az előbbivel következésképpen mindig a maradiság járna együtt. Ez túlzás volt részemről. Amúgy maga a vezetés szó eleve olyan, benne van az irányítás is, így az iránymódosítás is, szóval a változás lehetősége is, de szelíden, ha már ugye láthatatlan. (Talán inkább a működtetés szó az, ami közelebb áll a változatlansághoz.) De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy valóban mindannyian ilyen láthatatlan kormányzásra, vezetésre vágynánk, de ilyen tisztán szerintem ez sehol nem található, ez egy idea. Ezért bár törekedni érdemes rá, de elvárni túlzásnak találom, a hiányát pedig a rossz jelének tekinteni, sőt, ördögi és egyéb ehhez kapcsolódó főbűnökkel összekötni, hát..minek is tartom, mondjuk szerencsétlennek. (De ezzel azt sem akarom ám mondani, hogy most minden rendben van a kormányzást illetően, csak úgy gondolom az ilyen jellegű túlzások nem vezetnek sehova.)
Én nem értettem a képet az olaszliszkai esetre reakcióként, ezért utánanézem. És valóban elolvastam a Vekerdi féle írást is, még azelőtt, hogy belinkelted volna, ahol szó van a képekről is, onnan származik a jó kormányzat-láthatatlan, a rossz kormányzat-látható értelmezés, ezen elindulva gondoltam ki a folytatást, ami saját gondolatom a hatalom érdekeiről és az ezt szolgáló demagógiáról.
De! Tovább nézelődve a képek után, felfedeztem, hogy ez nem egy képpár, hanem összesen 4 kép, ahol kettő szól a jó és rossz kormányzás allegóriájáról(ahol a trónuson ül társaságával egyik esetben a szarvakkal felszerelt gonosz, a másik esetben egy jóságos, ősz, öreg) , és kettő a jó és rossz kormányzás hatásáról.(itt szerepelnek a városképek, ahol a jó esetben minden békés és folyik a maga medrében, a rossz esetben pedig harcosok, katonák és valami halott is látható) Tehát nem is úgy van, ahogy Vekerdi mondja, mert a látható és láthatatlan kormányzás jelentőségének felvetése nem a festő zseniális lényeglátásából következett, hanem Vekerdi egyedi észrevétele, ami szerintem figyelemreméltóbb, mint az egész festménycsoport együtt. (okosabbnak tűnt volna a festő, ha csak azt a két képet festi meg, így szerintem inkább naiv és demagóg -továbbra is)
Arra gondoltam, hogy Te a kép felvetésével eleve Vekerdi látható/láthatatlan-ra vonatkozó véleményét gondoltad tolmácsolni szó nélkül. Konrétan arra gondoltam, hogy ezt cikket olvasva jutott eszedbe ez a kép, és így került ide.
Nem gondoltam, hogy ugyanoda kellene kilyukadnom, ahová Vekerdinek, csak gondoltam onnan indulok, ahonnan szerintem Te indulhattál, és meglátjuk, hogy hová lehet még eljutni azon túl, hogy párhuzamot vonunk az aktualitással. (mert én így értettem a hozzászólásod)
Szóval, én továbbra is azt gondolom, hogy nem volt érthető magyarázat nélkül a kép, de ez biztosan az én hiányosságaimból is következik. Kíváncsi lennék, hogy hányan értették az üzenetedet abban a formában, ahogyan most kifejtetted. Köszönöm, hogy elmondtad!
És elnézést, hogy miután megfeszegettem a témát, nem nagyon tudtam olvasni, válaszolni - pillanatnyilag kb. 12 órázom az egyetemen, és még mindig több van előttem, mint amennyit megoldhatónak érzek... :(
"a zsarnok - ördög képében - ül a trónján, körülötte a főbűnök, lábai előtt az igazság földbe tiporva hever.
Nagyjából ennyi."
Igen, első ránézésre, az ismert szimbólumokat lebontva igen.
Mégis, a gondolat, aminek kapcsán a témát kezdtem érdekesnek érezni, az egy másik hozzászólás volt, mely a jó és rossz kormányzás allegóriáját jelentő képek különbségére hívta fel a figyelmet. Jelesül arra, hogy az egyiken látszik, hogy valaki irányít, kormányoz, a másikon nem. És az azt követő okfejtésről, miszerint a változatlanság a mindenkori hatalom érdeke.
Mert egyrészt a gondolat, miszerint a jó vezetőn nem látszik, hogy vezet, tetszik. Kis méretekben, nem országos szinten, de átélek és átéltem ilyet, sőt, van, ahol igyekszem így is tenni. Másrészt a gondolat, miszerint ez valamilyen vészes maradisághoz, a változtatási képesség elvesztéséhez vezet, zavar. Mert valahol belül nem értek egyet vele, de nem tudom megcáfolni. A megoldást részben az országos méretek - kisebb közösségek működése közti különbségekben keresném. Illetve: a jó vezetőt meg lehet győzni változások szükségességéről, nem akar bebetonozni semmit. Ha naívnak hangzó mondatokat akarnék megfogalmazni, annyit mondanék: a jó vezető addig jó vezető, amíg nem gondolja azt, hogy nélküle rossz irányba mennének dolgok, mondhatni: amíg nem veszíti el a lemondás képességét.
Részemről nem támogatom a polgárháborús hangulatot, tehát régen rossz (lenne), ha nem lehetne okosabban beszélni a körülöttünk zajló eseményekről, tartamasabban, mint ahogy a politikusok teszik. Vagyis mindaddig szívesen beszélek bármiről, amíg mentes marad a dolog a hisztériától és a túlzott elfogultságtól (lsd. zen-taxi).
Nem vártam el, hogy bárki, aki a hsz.-t olvassa, rendelkezzen művészettörténeti ismeretekkel és azt sem, hogy utánanézzen a képsorozat egészének. Vagyis nem összefüggéseivel együtt citáltam a képet, hanem csak kiragadva, önmagában: a zsarnok - ördög képében - ül a trónján, körülötte a főbűnök, lábai előtt az igazság földbe tiporva hever.
Nagyjából ennyi.
bm hosszas elemzése, ami vagy saját kútfőből (elismerésem), vagy Vekerdi László tanulmányából származik, másról szól, a képsorozat egészéről szól... amibe nem akartam volna belebonyolódni... vagyis a mai magyarországi gazdasági és társadalmi állapotok, illetve a freskók lehetséges párhuzamai... bár érdekes volna, én feltehetően nem a demagógiára és semmitmondásra lyukadnék ki... ahogy VL az 1997-es, meglepően időszerű, a Bokros-csomag idején írott tanulmányában sem oda lyukad ki... érdemes végigolvasni, nem csak a festményre vonatkozó részt.
Az, hogy Magyarországon a cigányság-magyarság kérdése permanensen és reménytelenül megoldatlannak látszik, az, hogy ilyen indulatok létezhetnek, az túlmutat azokon akik a történet részesei voltak... a tizenhét éve dúló hatalmi harc nem csak a gazdaság működtetését teszi lehetetlenné, hanem a társadalmi feszültségek feloldását is. Ez a kormányzat, a kormányzatok felelőssége, hatásköre. (Lehet, hogy az olaszliszkai önkormányzaté is.)
Ezét jutott eszembe a festmény, hogy részvétnyilvánítás helyett inkább ezzel reagáljak szalakota bejegyzésére. Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy ő kiket lát a Tyrannus képében... de azt gondolom, hogy az allegória elég általános és elvonatkoztatott ahhoz, hogy bárki a meggyőződése szerint helyettesítse be, ha egyáltalán fontos ez a behelyettesítés... a korábbi kormányzatok sem tettek semmit ezügyben...
Szalakota bevállalta a "célozgatást", én nem vállalom be, sajnálom, ha belőled "kikívánkozott". Nem célozgatok. Ezt gondolom, egészen pontosan... szerintem érthető magyarázat nélkül is... még akkor is, ha az aktuális Tyrannusokat én is szívesen emlegetném múltidőben.
Látod, ilyen a célozgatás természete. Én sem mondtam meg konkrétan, hogy melyek voltak a bizonyos hozzászólások, és Te másra gondoltál. Így megy ez. Nem Szögi Lajos tragédiájára gondoltam. Borzalmas, ami vele történt. Mindenkit elkeserített, engem is.
A korábbi hozzászólásaidban előfordult célozgatásokra gondoltam, amiket sosem sikerült megbeszélni. Például a tilosnak tartott nemzeti összetartozásról, a bűnösnek mondott nemzeti jelképek használatáról. De sosem mondtad el, hogy konkrétan mire gondolsz, csak lebegett felettünk kollketív szemrehányásként. Pedig talán jó lett volna. Mert ezeknek a szándékoknak nyilván nem minden fajtája tilos, és nem minden jelkép bűnös, viszont amit így tartunk számon, annak nyomós oka lehet. És úgy tenni, mintha ezek az okok, a jelképek felelevenítésével nem lehetnének elég fenyegetőek újra mindannyiunk békéje és élete szempontjából, az olyan vak és felelőtlen köz- és önámítás, amit én tűrhetetlennek gondolok.
"A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve." (CTDi-nek mondom)
Az emberekbe vetett hitről és a csalódásról jut eszembe egy újabb Fodor Ákos haiku:
Metagnoszeológia
én soha másban nem csalódom, csak saját ítéletemben
Lorenzetti képeivel kapcsolatban ajánlom az alábbi linket, ahol magyarázatok is olvashatók a képekhez, képrészletekhez, így az általam beidézett képhez is:
béem írta: "Nem sértődtem meg ezen,- és kérlekszépen, hogy Te se sértődj meg azon, amit most fogok mondani, de kikívánkozik- inkább arról van szó, hogy ki nem állhatom a célozgatásoknak azt a csoportját, amelyeket kérésre sem hajlandók kifejteni. Ez szokott zavarni gyakran szalakota bizonyos hozzászólásaival kapcsolatban is."
Igen. Célozgatok, mert kavarognak az érzések. "Elvesztettem a hitem..." - vajon változni fog-e valami szegény barátom halála után? Vajon egyfajta tett elkövetését hányféle bűnnek fogják elismerni? Vajon eljutunk-e addig, hogy nem számít a származás, az indíték, csak bűn és méltó büntetés legyen? Vajon nem tapasztaljuk-e manapság újfent mindennek az ellenkezőjét? Vajon nem érzékelhető-e máris a mentegetések sorozata?
Több gondolatot nem írok le, mert innen is kitiltanak... de megjegyzem: ahol a bűn, bármiféle, lett légyen hazugság, ámítás is, nem kapja meg méltó büntetését, ott valóban nincs értelme az emberekbe vetett hitnek... ott csak az elefántcsont-torony létezik, ahonnan megtört szívvel, de egyféle gőggel szemlélhetjük a külső világot.
Nem hiszem, hogy jobb lett ez a fajta magyarázat, mint az egy-két szavas célozgatás.
igen, az valami romantikus dolog, ami valójában nem létezik azért érdekes, hogy az ilyen illúziók megsértése is milyen bosszantó tud lenni senki nem hiszik abban, hogy létezik, de azért elvárjuk az úgycsinálást, én legalábbis szívem szerint elvárnám
Igen, de én sajtó alatt eredetileg valami független hírközlő dologra gondoltam, aztán innentől jött az elbizonytalanodás:) Jól van, tehát lehetne akár sajtóban megjelenő szubjektív d. fotó is.
