Meg lehet venni, azb én Gitane-om világklasszis. Csak vállalni kell a kockázatot, hogy ugyanúgy kukát is kifoghatsz. Nyilván megfelelő mennyiségű forgótőke kérdése (vagy, hogy mennyire kedvező az ára a hangszernek, mert ha nagyon olcsó az általános árához képest, akkor egy próbát megér).
Ez így van. Ettől függetlenül, ha vacak volt a hangja, amikor elkészült, az vacak is marad. Látatlanban kockázat, ha megveszed, és nem jó, el kell valahogy adni, leginkább hasonló módon, mint ahogy vetted.
"A vintage acoustic guitar produces deeper, more resonant tones. As the wood (or woods) of a vintage acoustic guitar ages, the sound will mature and improve. Some say that mahogany guitars peak at 25 to 30 years of age, while maple and rosewood sound their best after 35 to 50 years."
Minden hangszer hangja változik az idő függvényében. Minden számít: hogyan tárolod, hol, hogyan, mennyit használod, sőt ha sokáig nem játszol rajta, akkor meghallatszik az is. Egy rutinos, jófülű akusztikusgitáros már meghallhatja egy új hangszerben is a jövőt, de kevés ilyen van.
Hja, és még valami ami a kézbevétel mellett dönt: pár éve volt a kezemben egy Yairi gitár. Vadonat új volt, a hangja is nyers volt (ez összehasonlítva mondjuk egy 5 éves hasonló darabbal akár hátránynak mondható), de benne volt a hangban hogy ebből még lesz valami, ha az ember bejátsza pár év alatt.
Kézbe kell venni. Ha ilyen évszámokról beszélünk, akkor a hangszerek hangja egyedi lehet (értsd azonos évjáraton belül is más hangjuk van az egyes hangszereknek), és ez is döntő.
Egy nagyon jó új hanszer jobb, mint egy vacak vintage. Ha jó a hangszer, az már akkor kiderül, amikor elkészül. Ha viszont újonnan vacak, abból a kor sem csinál jobbat soha.
Az egy kedvelt hangszerkereskedő duma, hogy majd "beérik" a hangja. Annak, aminek nincs, nem is érik be. És lehet az bármilyen márkás. Ha nekem kellene döntenem a 3, 25, 40 éves hangszerek között, a legjobbat választanám, függetlenül a korától.
25 vagy 40. Utóbbit azért nagyon meg kell nézni, mert ott már sok probléma előjöhet(ett). De minden hangszert ki kell próbálni és le kell csekkolni, az életkor és a márka sem garancia. Csak lehetőség :-)
Hát, azért van még pár paraméter. Alapvetően bármilyen hangszer hangja javul az idővel, ha vigyáznak rá, játszanak rajta. De ha valamiben újként nincs benne hogy lesz belőle valami, akkor abba nem is fog belekerülni.
Persze nyilván az a jó, ha nincs odacsavarva, de mégis könnyebb szívvel fúr meg az ember egy olyan részt, amin amúgy is rajta van fél centi mahagóni, mint egy olyat, amin nincs.
ja, ilyen nagy fúrás-faragást egyáltalán nem terveztem. oly sok év villanygitározás után nagyon örülök annak, hogy végre van egy rendes akusztikus gitárom. nem akarom bántani.
Nem rossz az, de tényleg nem szabad bántani miatta a hangszert.Különösen ezek a DG 255-ök olyanok valahogy. Az enyémnek is annyira jó a hangja, hogy semmiképpen nem szívesen bántottam volna komolyabb beavatkozással, különösen a fedőlapot. Mert egy normál akusztikus gitár az más, ott oda van erősítve (általában csavarral is) egy vastag húrláb, ahova fúrnak, úgyhogy akkora jelentősége nincs, itt viszont nincs semmi.
Ha viszont eredeti hangot akarsz erősíteni, és csak minimálisan fúrni (tehát fedlapot semmiképpen), akkor nagyon javaslom ezt a Schattent. 100 della (a szerszámmal együtt, amivel beteszed), belül gyurmával megy föl, nem bánt semmit, passzív, és nagyon jó hangja van. Direkt Selmer típusú gitárra van kitalálva (persze van bármilyen másra is, csak annak más méretű a pickup hídja).
A majdnem lesz az eredmény. A recés húr ebben az esetben nem számít. A Stimer pickupok tulajdonképpen hasonlók, de ott azért közelebb van az akusztikus hang. Én annak idején a D lyukas gitáromra egyszer próbaképpen fölcsiptettem egy humbukkert, de annyira jazzgitár hang volt, hogy levettem (mert pont nem jazzgitár hangot kerestem).
igen, pont ez a cél. mikrofonnal kierősítve maradjon az eredeti hang, pu-val meg jazzgitár. mondjuk a nem köszörült húrok miatt valamennyire megőrzi majd az eredti karaktert. legalábbis remélem, hogy így lesz. tulajdonképpen ez csak egy kísérlet.
eldöntöttem. nem fúrok. (amúgy is hangszerész csinálta volna, mondjuk) túl drasztikus beavatkozásnak érzem. egyben van így nagyon a hanszer. az egésszel úgyis csak az a cél, hogy a pu egy pillanat alatt kivehető, betehető legyen. maradjon meg a hangszer akusztikus gitárnak a mezőn, a margit szigeten, vagy bárhol, ahol éppen a szabadban próbálunk.
csak egy-egy koncertre kell majd a pu, ahol nincs rendes kontroll és bedugom az erősítőmbe, hogy halljam magam. egyébként egy mini humbucker lesz, jeti mester keze alól. kíváncsi vagyok hogy fog szólni. kicsit fedettebb, jazz-gitár szerű hangzást várok tőle.
Szia. Adott az én DG 255-öm. Nyáron megfúrtam hátul, tőkénél, és belehelyezem egy Schatten aljzatot, belülre egy bordára ragasztható pickuppal. Konkrétan hangosabb lett a hangszer, de szerintem ez nam a fúrás miatt van, hanem merr összekötöttem a húrláb alatt a két bordát egy mahagóni híddal (ez a pickup).
Úgyhogy szerintem fúrd, de csak akkor, ha elég jó vagy famunkában, mert nagyon vékony az anyag, és a tőke is.
Én mondjuk dobozkát nem tennék rá, mert szerintem baromi ronda lesz és kényelmetlen, de ez csak szubjektív vélemény. Hamár aktívat akarsz, akor olyat, ami belülre megy, de az én Schattenem passzív, és szól, mint az álom.
Hangban ott nem hiszem hogy nagyot módosítana. Én a helyedben a Fishmannál néznék körül, nekik van egy erre a helyre tehető előfokuk. Csak egy lyuk, ellentétben az általad vázolt nagyobb barkácsolással. Annak a híve vagyok, hogy minél kevesebb fúrás legyen a hangszeren (én péel azért nem tudok elektronikát cserélni a gitárban, mert Rodrigez bácsi beletette a kévéba a böszme nagy preampot).
