nem bosszankodom, mert ezt már korábban megtettem tom wolfe írások kapcsán...
A regényeit sztem túlcirkalmazza, óh, az a stílus.. A non-fictionben időnként felszínes, még többször handabandára hajlamos, és a tartalmi igazságai (pontosabban sugallatai) sokszor kétesek.
azt nem állítom, hogy rossz író volt (Az igazak-at egyébként kifejezettem kedvelem), de túlértékelt.
Érdekes könyv akadt a kezembe. Igaz, nem regény, még csak nem is novellagyűjtemény, de szellemes, legalábbis szerintem. A címe: Hodgkinson – Van der Berg: A művelt társalgók könyve. Valamiféle lexikon, az ún. híres emberek ismertetése, röviden, szellemesen. A bevezető történetet leírom, mert nagyon jópofa. Egy társaságban Rimbaud-ról beszélgettek. A háziasszony, aki eddig nem nagyon szólt bele a társalgásba, a név hallatán felkapta a fejét, és boldogan ismertette a Rambo-film hatásait a popkultúrára. Elég soká figyelt fel a kínos csöndre, majd némi torokköszörülés után megtudta, hogy kissé félrehallotta a nevet! A nevek nem kor vagy betűrend szerint sorakoznak, hanem a szokásaik alapján. Alkoholisták, különcök, öngyilkosok, kávékedvelők, divatbolondok és így tovább. Töredelmesen bevallom, hogy sok nevet eddig nem ismertem, és gyanítom, hogy gyorsan el is fogom felejteni. Sebaj, szórakoztató olvasni róluk. Nem egyfolytában lapozgatom, napi tyz-húsz oldal bőven elég számomra.
Zimányi József, református lelkipásztor életrajzi könyvét olvasom, amiben leírta, hogyan élte túl Sztálin munkatáborát a Gulágon a hite erejével. Sokkoló, megindító és elgondolkodtató könyv. Ingyenesen olvasható, illetve letölthető Zimányi József hivatalos oldaláról, ahol hanganyagok is találhatók tőle.
Befejeztem. végig élvezhető volt. Kiderült a nagy titok, hogy Mr Darcynak Fiztwilliam a keresztneve, és soha még bizalmas együtlétkor sem röviditett az iró Fiztre , vagy Willire.
Most az Üvöltő szeleket hallgatom hangoskönyvként. azért mert már a 2. sorozatban olvassa egy pasi pont ezt, amit Bronte nővér irt, és azt hittEm érzelmEs lányoknak való regény.
Eddig amit hallgattam inkább borzongató, rejtélyes történet.
Bár kissé zavaró hogy a főszereplő egy ffi és aki felolvassa fiatal lányhang.
Akkor ez a szerencsés kivétel. egy-két folytatással próbálkoztam, de sehogy nem stimmeltek, annyira más a mai szóhasználata, hogy sehogy nem sikerül ráéreznem a történetre. Az egyik BB folytatást már a harmadik mondatnál letettem, mert valami olyasmi írt, hogy Elizabeth többször sírva fakadt Lady Catherine szavai hallatán. Lizi még nem volt férjnél, de már helytállt Lady Undokkal a szópárbajban.
Hétköznapiság már már abszurdba hajlóan, de nem, ezek az emberek és történeteik köztünk vannak. Mondtam magamnak, köszönöm nem, ezt én nem kérem. De úgy voltam, na még egy írást, na még egy utolsót elolvasok, mint egy mazoista, csak a végére értem, a végén vannak amúgy a legdurvábbak.
A kőszívű ember fiai-t nagyon szerettem, amikor fiatalon olvastam.
Lehet meg kell próbálni most újra elolvasni :-)
Most olvasom Balzac-tól A szamárbőr-t. Hát...jól indul, de amikor a lakomához érünk, olvashatatlanná válik. Mondjuk annál unalmasabbat mint amikor egy rakás részeg ember a politikáról okoskodik...jaj
Az irodalomban sablonok, azaz bizonyos helyzetek ismétlődnek. Csak a feldolgozás más, a konfliktusok szinte ugyanazok. Már Odüsszeusz bizonyítékot hamisított, és koncepciós per kertében ítéltette el az ellenségét, ez sem éppen új találmány. A hatalommal való szembenállás vgy behódolás, a szerelem, a barátság, a szülő-gyerek viszony alig változott, csak éppen nem azonos nagyságrendű, ha azért, mert nem kedvelnek, kirúgnak az állásodból, vagy lefejeznek.
Elismerem, az egyéni ízlés sokat számít, és nem mindenki kedvel minden klasszikust, ahogy minden modern írót sem. Attól, hogy én nem kedvelem X írót, attól még nem biztos, hogy tényleg rossz, csak én nem tudok összebarátkozni vele. Ha pedig Y írót szívesen olvasom, attól sem biztos, hogy ő a legjobb a szakmában.
Igen, én és szinte mindent! Már vagy hatvan éve teszem, és mindig tud valami újat és meglepőt nyújtani. A legtöbb könyve meg is van, de vannak új felfedezéseim, például az Utazás egy sírdomb körül. Ebben a felesége halála utáni helyzetről számol be, lidércálmok, magányérzés, a fájó hiány érzékelése. Manapság úgy mondanák, hogy a gyászmunkát el kell végezni.
a legtöbbek mellett egyszerűen elment a világ, a történelem, a lélektan, de maga az irodalom is -- utóbbinál arra gondolok, hogy az irodalomban éppúgy létezik fejlődés, mint pl. a tudományban.
dehát koestler pl. jól látta ezt, maga is bevallotta, hogy száz aktuális olvasóját adná tíz olyanért, aki 50 év múlva olvassa, illetve egy olyanért, aki egy évszázad múlva forgatja az írását... így valahogy.
Ki olvas Jókaitól, és mit? Remélem legalább egy ilyen fórum látogatói olvassák a honi klasszikusokat.? Nos , előre a patriotizmus frontján! Persze nem csak azért mert magyar, hanem mert valódi klasszikus is!
