Mindegyiküknek (legtöbbjüknek) nem is lehettek horvát őseik, ez teljesen biztos. Írtam is, hogy szerintem miért.
Csak arra gondolok, hogy az ismert és 19. században élt Horváth családnevű felmenőm és az ő ősei közel laktak a horvát határhoz, azon a vidéken éltek/élnek horvátok is, és az ő paraszti ősei valószínűleg nem véletlenül kapták/kaphatták a Horvát(h) családnevet valamikor.
Gondolom teljesen más eset, ha pl egy nagyvárosi 20. századi kereskedő/polgári család viseli a Horváth családnevet. Nekik vélhetően tényleg semmi közük a horvátokhoz.
Érintett vagyok ezzel a kérdéssel, nem értek hozzá, de ennek minimális esélye van, márcsak azért is, mert a Horvát(h) a leggyakoribb horvát és szlovák név, és az ötödik leggyakoribb magyar, és nem gondolnám, hogy ezek mind horvátok voltak valamikor, de csak filózok.
Elméleti és teljesen egyértelműen talán nem is megválaszolható témáról kérdeznék.
Tudom, hogy a Horváth és a Tóth családneveink benne vannak az első öt leggyakoribb hazai családnévben. Számos ember esetében névmagyarosítás eredményei ezek a nevek, illetve az adott népcsoportra utaló tulajdonságokról is kaphatta így valaki régen a családnevét.
Úgy sejtem, hogy a szegényparaszti, fölművelő réteg nemigen magyarosíthatta a családnevét. Vagyis nem olyan mértékben, mint a városlakók, nemesek, gazdagabb kereskedők stb.
Konkrétan Somogy megyei napszámos, szegényparaszti sorban élő személyekről van szó, akik az 1700-1800-as években éltek.
A kérdésem az lenne: van-e rá (jó) esély, hogy őnekik a nevükből adódóan vannak horvát (szlavón, szlovák) származású őseik?
Ad Frsko ~ Frisko ~ Fisko: A jelenkorban a Fisko (s = [ʃ]) névhez a környékről az ukrán Фишко (Fisko) és a cseh Fiška családnév áll. Ugyanakkor a RadixIndex.com a XIX. sz. végéről a Bácskából és a Szerémségből adatolja a Fisko vezetéknevet. Alapvetően tehát ez a név is szláv eredetű, és a környező szláv népek mindegyikében egymástól függetlenül is kialakulhatott. A lehetséges etimológiája is hasonló a Frisko névhez, csak a kiindulás a szláv Filip ’Fülöp’ egyházi személynév.
Annak a lehetőségét azonban fönn kell tartani (legalábbis egyes esetekben), hogy a Fisko esetleg magyar környezetben a Frisko név szókezdő mássalhangzó-torlódásának az egyszerűsödésével állt elő.
Köszönöm szépen, sokat segítettél. Közben én is nyomoztam. Az 1715-ös összeírásban Frisko és Fisko szerepel. Az 1720-as összeírás Fisko kétszer (Tisko-nak írta el a modernkori adatfeldolgozó.) Persze az összeíró is elhallhatta a Frsko-t. Végignéztem az anyakönyveket, ahogy megyünk előre az időben, a Fiskó alak valóban egyre jellemzőbb, de még a XX. sz-ban is előfordul a Friskó alak is. Frsko viszont csak ebben az 1760-tól vezetett Status Animarumban.
Családfakutatás közben találtam 19. századi református, egyházi anyakönyvi iratokban, némely vezetéknév előtt a "Vált" előtagot, melynek nem tudom a jelentését. Elsősorban az ormánságban, vajszlói hiricsi, kisszentmártoni feljegyzésekben találtam. Van valakinek ötlete mit jelenthet? (Az elvált kizárható)
Granoviter: A délnémet Kranewitter családnév német nyelvjárásias ejtésmódot tükröző, de helyesírásában magyarosodott írásváltozata. A név eredete lehet:
1. Lakóhelyi név, amely a délnémet Kran(e)witt ~ bajor-osztrák Kranawitt ’boróka’ növénynév német -er képzős származéka, és arra utal, hogy az elsőnek elnevezett a településnek egy borókával benőtt részén vagy borókásról elnevezett külterületi részén lakott.
2. Egy Kronawitten (vagy hasonló) nevű délnémet-osztrák településről történt elszármazásra utaló német -er képzős lakosnév.
Hasonló eredetű német vezetéknevek még: Kranewitter, Kranebitter, Kranevitter, Kronawitter, Kronawetter, Granovetter.
Ui. A növény nevének irodalmi német szerinti formája Wacholder, a Kranewitt változat jelentése ’darufa’, vö. német Kranich ~ angol crane ’daru (madár)’ és ófelnémet witu ’erdő, fa’.
Frsko: Ha ez az elsődleges forma, akkor ezt leginkább a szláv fonotaktika felől lehet értelmezni, úgy, hogy az <s> betűnek magyaros [ʃ] olvasatot tulajdonítunk. A szlávon belül a szerb-horvát-szlovén, illetve a szlovák nyelvben képzelhető el ilyen hangalak. Ugyanakkor a jelenkori helyesírás szerint várt Frško írásformát nem lehet családnévként adatolni, és köznyelv felől sem lehet értelmezni. Viszont mindkét nyelvcsoportban ismert a friško szó ’frissen; gyorsan; hamar’ jelentésben, de ebből személy-, majd családnév kialakulása nehezen várható. Az viszont ennek kapcsán talán fontos lehet, hogy a régi szlovénban a németből átvett friš ’sebesült; fiatal, friss’ szó frš alakban is előfordult. Ez utóbbi miatt, valamint azért mert a Friskó nevet a RadixIndex.com Zala megyéből adatolja, a nevet szlovén (vagy Mura-vidéki horvát) eredetűnek vélem.
A név talán a német eredetű szlovén Friderik ’Frigyes’ személynév rövidülése lehet -š tőképzővel és -ko kicsinyítő képzővel. Ennek megfelelően az -i az eredeti névformában is szerepelhetett, bár a friš ~ frš analógiájára ennek az -i-t vesztett formája is lehetett az adott név esetén a kiindulás. Ebben az -i vagy az eleve létező kettős forma miatt jelenhetett meg, vagy a magyarosodás szúrta be ismét: ehhez vö. a Krka folyónév magyaros /krika/ ejtését.
Ui. Elképzelhető Ferško > Frško > (magyar) Friskó alakulás is. Csércsről (Čirč, Szlovákia) a XX. sz. elején találtam feljegyzést jéggyárat üzemeltető Ferško nevű zsidóról. Ugyanakkor a RadixIndexe.com a Ferskó nevet a XIX. sz. végén a vajdasági Temerinből adatolja. A Google találatai alapján a németesen írt Ferschko zsidó kötődésű névnek tűnik. Ez utóbbi esetén is azonban szláv közegben kialakult névről van szó.
Nem volt még a Frsko családnév. Néhol az r betűre egy pontot tesz a pap, ritkán Frisko-t is ír. Az 1760-ban készült Status Animarumban kétszer is az a feljegyzés szerepel, hogy az adott ház egy Sándor vezetéknevű családé, de a családfő neve mégis Frsko. A háznépek összeírása alapján van viszont pár olyan ezektől eltérő ház, ahol a családnév csak Sándor és olyan is, ahol csak Frsko. Azt látom még a későbbi anyakönyvekben, hogy a Frsko változat helyett a Frisko/Friskó fordul elő.
Én úgy tudom, a kollégád (édesapja?) alapos családtörténeti kutatást végzett, ami az LvT által írt Se-i eredetet erősítette meg. Ha megkérdezed, szerintem szívesen mesél róla.
A RadixIndex.com az alábbi Rn- kezdetű neveket ismeri. Ezekről a nevekről az érintett település névanyagára váltva, az ottani névkincset áttekintve nagy valószínűséggel azonosítható, hogy egy névpár kivételével félreírás vagy félreolvasás eredményéről van szó: Rng (< Ring), Rnjiz és Rnisz (? < Riesz), Rnogyos (< Rongyos), Rnsenfeld (< Rosenfeld), Rnsu (< Rusu); illetve hangtani egyszerűsödéssel: Rnjak és Rnyak (< szb-hv. Hrnjak).
Én ezen a vonalon nézném át pl. a RadixIndex.com névlistáját, hátha rátalálok egy olyan névre, amely ilyen változást feltételezve a Rnosoi névalakot adná. Ezt én most csak gyorsan pörgettem át, de a Russoi nevet lehetséges jelöltnek gondolom. Ez voltaképpen a Russói lakosnév magyar helyesírásban járatlan kéz által rögzített írásformájának vélhető, amely pedig valamelyik Russó < Hrussó településnévhez alkotott magyar lakosnév lehet. Ilyenek pl. Hrušové (m. Russó, ma Bzince pod Javorinou / Botfalu része, Szlovákia), Hrušovo (m. Balogrussó < Hrussó, Szlovákia), Hrušov (m. Magasmajtény < Hrussó, Szlovákia). Ezek a településnevek a magyar Körtvélyes megfelelői, vö. szlovák régi hruša > mai hruška ’körte’, azaz arról kapták a nevüket, hogy a környéken jellemző növény volt a vadkörte (vackor).
A magyar -i lakosnévképzőt én leginkább csak a magyar nyelvűek által ismert településneveken tartom elképzelhetőnek: Ranošov nem ilyen*. Az innen származók vagy szlovák környezetbe integrálódnak, és akkor szlovák Ranošovský lesz a nevük, amelyből ezt követően magyar Ranosócki alakulhat, vagy közvetlenül magyar környezetben a tágabb láthatárú Tóth, Cseh, Morva stb. nevet kapják. (Igazából ez az azóta ki is halt falu annyira világ végi hely volt, hogy cseh-morva nyelvterületen sem adott [a jelenkorig túlélt] családnevet.) — * És ezért is hagytam ki a fenti listáról azokat a településneveket, amelyeknek a szlovák neve ugyan Hrušov(…), de volt önálló magyar nevük (rendszerint Körtvélyes), mint pl. Spišský Hrušov ~ Szepeskörtvélyes.
Sey: A RadixIndex.com ismer Séy változatot is. Így – ha eltekintünk a nem magyar etimológiáktól – én úgy gondolom, hogy a Vas megyei Sé településről történt elszármazást, az oda való kapcsolatot, esetleg az ottani birtokot jelző magyar -i (-y) képzős lakosnévről van szó.
Nem dobtam sutba a megfejtésed, köszönöm szépen! Közben kiderült, hogy a Suth feleségének a vezetékneve Rnosoi. Próbáltam *Rnoso nevű települést lelni, eléggé szerény (összesen 0 db) eredménnyel. Találtam viszont Ranošov-ot Csehországban, a Szlovák határtól nem túl messze.
Mi lehet a név értelmezése? Esetleg ez egy elírás? Kétszer is így szerepel.
Baukó: Alföldi szlovák családnév, amely a szlovák Balko családnév nyelvjárási ejtésmódját rögzíti a magyar helyesírás hatása alatt. A Szlovákiába átkerült családok Bauko és Bavko alakban írják a nevet. A Balko családnév képzőtlen apanév, amely egy azonos személynevű felmenő leszármazottait jelöli. Az alapnév a Baltazár egyházi személynév rövidülésének és a -ko kicsinyítő képzőnek a kapcsolata.
Ad Volent: A szlovák népi Valent < Valentín ’Bálint’ név mellett megfontolandó még a német Volland névvel való összefüggés annak ellenére, hogy ez utóbbi kezdő f-fel ejtendő. Ez utóbbi név egyrészt a német Volknand (< Volk ’nép’ + -nand ’merész, vakmerő’) összetett személy alakváltozata, és ekként apanévi családnév. Másrészt ragadványnév a középfelnémet és középalnémet vālant, volant ’ördög, sátán’ közszóból. Ez párhuzamához vö. magyar Ördög ~ Eördögh családnév. (Irodalmi folytatásához pedig Goethe Faustját, valamint Bulgakov Mester és Margaritáját.)
>> Valentra semmi példa a faluban attól eltekintve, hogy Kopacsek György apját latinosan Valentinusnak írták az összírásban. <<
Úgy nézem, hogy a faluban a szlovák Valentín egyházi név köznapi alakját nem a Valent, hanem az – ebből a magyar Bálint névhez részben hasonult – Balent név képviselte. Ez utóbbiból lehetett az apanévi ragadványnéven keresztül az új vezetéknév, amely a későbbi magyarosodás után lett Bálint.
>> Van viszont Volentir/Volentér vezetéknév, de eddig nem gyanakodtam, hogy köze lehet a Bálintokhoz <<
A hasonlóság még nem jelent kapcsolatot. Adott esetben a francia volontaire szóból átvett szlovák volontér ’önkéntes; (fizetés nélküli) gyakornok’ szóból lett foglalkozásnévről van szó. A köznévnek is voltak a régiségben volentér és volentír alakváltozatai.
>> volt egyetlen példa a Belan változatra […] És volt egy Belankova Katalin <<
A különböző kicsinyítő képzők egyik szerepe az volt, hogy az amúgy azonos nevűeket elkülönítsék. Így a Belan, Belanka (amely a Belanková női név valószínű férfi alakja) és a Belancsik, bár összetartozónak tűnnek (és akár össze is tartozhatnak), de lehet, hogy éppen a különböző családokat jelölik.
>> Úgy tűnik akkor, hogy a Kopacsek->Bálint átmenet az megtörtént, de a Bálint-Belancsik azonosság nem valószínű, igaz? <<
Ez nagyon kimerítő volt, köszönöm a részletességet. Azon igyekszem, hogy az összes betelepülő család eredetét kiderítsem, mondjuk az első 50 évet lefedve, mert sokáig elég nagy volt a jövés-menés. A nehezen olvasható anyakönyvek miatt saját kis excel-táblába tképp indexelem magamnak az összes bejegyzést, hogy kialakuljon egy átfogó kép. Pelikán-családból biztosan csak egy volt, és Pelikán Annából is ebben az időben, viszont eszembe jutott végre a legkézenfekvőbb dolog: kikerestem az 1744-es összeírásban a Kopacsek Györgyhöz feltüntetett 1 éves gyermek keresztelési bejegyzését: ott a József nevű fiúhoz Balent György és Pelikán Anna szülők tartoztak. Pontosabban Georgius Balent és Ana Pelikan, az anyakönyvezés latin nyelve szerint, nyilván ők tótul nem így szólították egymást, és gondolom, a György sem helyes, de könnyebb magyarul gondolkodnom róluk.
Pelikán Anna újraházasodását kizárnám: 1714 körül született, 1736-ban ment hozzá Bálint Györgyhöz, mint hajadon, és még 1757-ben is született közös gyermekük. Az 1744-es népességösszeírásban sem a Bálintnak, sem a Belancsiknak semmilyen változata nem fordul elő, az anyakönyvekben a Balentot eddigre említik (pl. Pelikán Annával való hk. 1736-ban), a Belancsikra az első példa 1759.
A Balent-Belancsik azonosságnál viszont részben benéztem, részben hibázott az anyakönyvező. Van egyszer egy Belancsik János + Ország Mária házaspár jópár gyerekkel, az egyik viszont, akit hozzájuk tartozónak véltem, Balent Mihály + Ország Mária szülőkkel áll, tehát a férj keresztneve nem stimmel. Ilyen házaspár viszont nem volt, csak egy Balent Mihály + Súgár Mária, és így már nem egyértelmű, hogy melyiküké ez a gyerek.
Ha ez érdekes lehet, volt egyetlen példa a Belan változatra, Belan Katalin meghalt 1739-ben, 40 éves korában. Családi kapcsolatait vagy származását nem részletezték. És volt egy Belankova Katalin, 1763-ban született gyermeke, a házassági bejegyzését majd előkerítem, ott vajon milyen névvel szereple. Valentra semmi példa a faluban attól eltekintve, hogy Kopacsek György apját latinosan Valentinusnak írták az összírásban. Van viszont Volentir/Volentér vezetéknév, de eddig nem gyanakodtam, hogy köze lehet a Bálintokhoz.
Az anyakönyvezést Komarek Péter plébános végezte, a neve alapján őt is tót származásúnak gondolom, de vele még részletesebben nem foglalkoztam. Az anyakönyvvezetése eléggé hümm, a latinja gyenge, a ragozások esetlegesek, szórend jóformán nincs, és a bonyolultabb neveket gyakran különböző módokon írta le, például a Gajarszki-t vagy tíz változatban szerepel, ez később egyébként Garajszkira változott. Emiatt az összevisszaság miatt nem lógott ki a sorból, hogy a Belancsikokat is zavarosan írja, például cs helyett ts-sel is, de nem találtam példát Belanczik változatra, pedig más nevekben gyakori volt a cz, van pl. Horczik, Muraczik, Kovaczik, Forczik, illetve -czek név.
Ami a használt nyelvet illeti: a vizsgált időszakban még csak a Sári falurész települt be, Dabas pusztaként volt nyilvántartva, és max. egy-két család lakta. A Sári lakosok közt túlnyomóak a tót nevek, de van pár magyar is, pl. a Pelikán (ezt is leírja Pelikány verzióban is), illetve 1695-1718 közt Sári a sváb Dunaharaszti fíliája volt, talán onnan jött át pár német név, pl Nájman, Nímed. A származásra utaló megjegyzések szórványosak az anyakönyvekben, de főleg Trencsén, Árva és Nyitra megyei falvakra mutatnak. Sáriban még a mostani idős generációban is vannak, akik tótul beszélnek egymás közt, egy helytörténeti könyv szerint pedig 1831-ig anyanyelvi oktatás volt, legalábbis ekkor kötelezte a földesúr az iskolát, hogy magyarul tanítsanak. Úgy gondolom, a 18. század elején többnyire tótul beszéltek Sáriban, de valahogy szót kellett érteni a kisebb számú magyarokkal is. A közéleti szereplőkről annyi az összes információm, hogy 1779-ben bizonyos Bálint Márton kántortanító volt.
Úgy tűnik akkor, hogy a Kopacsek->Bálint átmenet az megtörtént, de a Bálint-Belancsik azonosság nem valószínű, igaz?
Kortye, Kortyé: A Mezőbándi által leírt elterjedési mintázatot én is meg tudom erősíteni, de én a román keresztneveknek és a hosszú é-re végződő névformának is jelentőséget tulajdonítva román névnek gondolom, és a jelenkorban Curte alakban családnév román név alakváltozatának gondolom. A ty-t viszonylag könnyű megmagyarázni, mivel a nyugati román nyelvjárásokban a t hang e előtt könnyen palatalizálódik. Az u > o hangváltozást nehezebb indokolni, de elképzelhetőnek tartom, hogy a (tágabb) magyar környezet hatására a korty, kordé szavak hasonító ereje alatt alakult ki. (De talán a román cort ’sátor’ szóval való egybecsengés sem zárható ki.)
A román név közszói eredetű, vö. román curte ’udvar; kastély, palota’ szóból ered. Vélhetően jogállási névről van szó, az elsőnek elnevezettnek vagy nagyobb jobbágytelke volt, vagy a földesúrnál szolgált az udvarházban, kastélyban.
Ez a román curte szó egyébként azonos jelentésben és kurtye, kurtyé hangalakban magyar tájszóként is előfordul.
Mersich: Én a meglehetősen ritka szlavóniai horvát Meršić családnévvel vetném össze. Ez utóbbinak köznyelvibb változata a Maršić, amely már volt Jugoszláviában szerte előfordul. Mindkét névforma legeredetibb alakjának azonban az összehorvát-szerb-bosnyák-montenegrin Mršić családnevet gondolom, amelynek szlovén Mršič változata is van. Mindezek mögött egy olyan Mršo ~ Mrša ~ Mrše személynév / ragadványnév állhat, amely a horvát-szerb mršav ’sovány, vézna, gyenge, vékony’ melléknévből keletkezett, és amelyet a leszármazottak a felmenőtől az apanévi -ić ~ -ič képzővel megtoldva örököltek. A Mersich névalakban az e hang lehet eredeti, ebben az esetben horvát eredettel számolhatunk. De lehet a magyar környezet hatására beszúrt ejtéskönnyítő hang is: ekkor a horváton kívül a közép-délszláv térség többi etnikuma is szóba jön.
