Végre! Azt hittem, eztán már csak magammal fogok társalogni.
Bocsánat, de mi köze van a kiadó életkorának a borító stílusához? Vagy már megint szarkasztikus, Jó Lordom? Megtekintette a linket? Vagy már ismeri? Én aléltan néztem azokat a gyönyörűségeket!
Talán azért, mert egyik kiadó múltja sem nyúlik vissza a szecesszió koráig. Hegedűs István motívumaiban, kompozícióiban azért bizonyos értelemben visszanyúl az edwardiánus kor grafikai világába.
Ettől a szellemtelen és méltatlan megjegyzéstől hátrhőkölt mindenki. Szó bennszakad...
Jogos. Megkövetem a Tisztelt Társaságot, különös tekintettel a címzettre. Ha megígérem, hogy nem írok be azonnal minden marhaságot, ami az ujjbegyemre tolul (fujj, micsoda randa képzavar), visszajöttök?
Ajjaj. Ha ilyen kiművelt emberfők közé keveredik az ember, akkor többé nem fog munkahelyen két kereset és három szerződés megírása között csak úgy kutyafuttában hozzászólni... Azt hiszem fityula007 az én hozzászólásomra reagálva lamentált magányosan, mint ahogy én is. Legközelebb igérem, mindig páratlan számú szótárral körülvéve fogok nekiállni. Nem kívántam ilyen pengeváltást előidézni, bár határozottan élvezetes volt követni.
No tessék. A főutcán lévő könyvesboltban elfogyott Jill, the Reckless, a főtéren lévő boltban nem is volt. Mindkét helyen ígérték, hogy a jövő hétre rendelnek belőle. Így költözzék az ember vidékre.
Ugyanakkor fontoljuk meg, olyan emberről írták, hogy hosszasan évődött, aki - ezt tőle tudjuk -, éveken keresztül dimenzionált, tőle pedig az is kitelik, hogy valóban évődött.
Így képzelem:
- Te, Révész, mi lenne, ha feloszlatnám a Piramist?
- Ne má'!
- Lehet, hogy feloszlatom.
- Nem lehetsz ilyen szenya, kell négy-öt évenete az a búcskoncert lóvé.
Érdekes a hír, de súlyosan megkésett. A Piramist 25-30 évvel ezelőtt kellett volna feloszlatni, amikor S. Lajos először játszotta aranycsempészi minőségében a Becsület című táncdalt. A Velvet szerzőinek egy ideig még dolgozniuk kell, mire a Pulitzer-díjat nekik ítélik.
Az Idegen Szavak és Kifejezések Kéziszótára (Bakos Ferenc, Akadémiai Kiadó, 1994) a magyar nyelvben használatos idegen szavak (például a lamentál) magyarnyelvű definícióját illetve szinonímáit közli (az adott esetben: hosszasan siránkozik, sopánkodik, sírósan panaszkodik). A kifejezni kívánt tevékenységnek inkább a spekulál szó felelne meg (a szótár szerint: töpreng, töri a fejét, gondolkodik, latolgat, habozik, bizonytalankodik).
Sajnos nem vagyok otthon, nincs a közlemben egyetlen használható referencia sem. De utána fogok nézni. Addig elégedjék meg azzal a - talán - tévhittel, ami bennem is él: gondolkodik, tűnődik, latolgat, fontolgat, elmélkedik...
Sanálom, ez az igazság. De értékeld, kérlek, hogy az első adandó alkalommal felfedtem magam. Nem tartottam volna helyesnek sokáig inkognitoban maradni.
Az angolban lehet, de a magyarban...Nem ez az egyetlen szó, amelynek a magyarban más hangulati tartalma vagy még inkább jelentése van, mint az angolban.
Magyar szinonímákat mutasson, Lord Emsworth. És főleg, ne legyen morcos, ha nem veszi tolakodásnak. (Bár úgyis annak veszi)
