Nem csak a megszépítő messzeség teszi, mem használtak ennyiféle pótszert. Szóját, tejfehérjét, glutént, vérplazmát, hidrolizált lószart tesznek a párizsiba, nem csoda, hogy nem ízlik...
Sziasztok! Egyszer már kisegítettetek hülye reklám-ügyben... A gyerekem - igen, tudom, nem kéne - súlyos reklámfüggő, egyébként éppen beszélni tanul :) A mosógép szó kapott tőle egy állandó jelzőt, ami tuti, reklámból van, viszont nem értem... Méretes? Tökéletes? Ígéretes? Bérletes? Nem tudok rájönni, hátha valaki közületek érti :)
Szerintem egyszerűen a nosztalgia szépíti meg őket. Vagy még az sem; nekem sokminden gyerekként sem ízlett, amit pedig mások könnyes szemmel sírnak vissza.
halihó! tény, hogy a reklám nagy fegyvere arra hivatkozni, hogy x márka már mióta létezik, hány generációt "kiszolgált" már, de úgy gondolom, hogy ezeknek a régi márkáknak is változniuk kell az idővel, nem lehet ugyanolyan íze a traubinak, márkának, krumplisziromnak, mint 20-30 éve volt, hiszen az emberek ízlése is változik a konkurens termékeknek köszönhetően. szerintem ha megkóstolnánk egy 30 évvel ezelőtt palackozott kólát, az sem lenne teljesen olyan ízű, mint a mostani :)
Elnézést, ha esetleg politikai töltetű a hozzászólásom, de mindennemű identitásbéli hovatartozást félretéve nekem valami olyasmi jutott az eszembe, hogy egy kisfilmbe először bevágni a bácsi mondatát: "Azért kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi...", aztán meg <a href="http://www.youtube.com/watch?v=R6_oBPpUkrg" target="_blank">EZT</a> a kis videót (legalábbis egy kis részletet), majd pedig EZT a másikat, miután a bácsi boldogan elmosolyodik, hogy "jóvannakkó..." :)
Egyébként a Chio a közelébe nem jön annak. Végülis, ha jól belegondolok, meg tudom érteni az öreget, mert az "átkosban" - legalábbis a nyolcvanas években - bizonyos élelmiszerek sokkal jobbak voltak, mint most. Pl. túró rudi, Medve sajt, parizer (ma az 1500 forintos arany hagyományos füstölt prémium párizsi is sokkal szarabb, mint az az egyféle, amit anno kapni lehetett), stb.
(Mielőtt félreértenétek: még véletlen sem sírom vissza azt az időszakot...)
Mondjuk ha valaki nekem megmutatja, hogy "régen", a tata korában hol volt ilyen sonkás-tormás (vagy milyen) ízű sültkrumpli(nak hívott akármi) zacskózva, azt megtapsolom...
Más: Mátyás király öltönyben? Mennyire szar már...
Nekem meg az tetszik, hogy tata ott nyammog, hogy bezzeg az én időmben, erre anya szó nélkül a kezébe rk egy chipses zacskót. "Nesze, egyél, addig se magyarázol."
Abban a reklámban speciel van egy igencsak jó mozzanat :) Fölöslegesen erőlködtek sztorival meg színjátszással, inkább mutatnák végig anyuka fenekét, legfeljebb a csiócsipsz rá lehetne tetoválva (lemoshatóval, naná), csak ne túl nagyban!
Az agymosás hatalma: tegnap néztünk vmi westernt Kevin Costnerrel, egy cowboy nagy nehézségek árán kiment egy kutyát az árvízből és magyarázatként közli a közönséggel, hogy "ez a kislányom kutyája". Egyszerre kiáltottunk föl a feleségemmel, hogy "Apu, Buksi kiszökött!" :)
Klapka esete jól példázza az igénytelen, de sikeres reklámot.
Na de ha a Coca Cola aki a világ legismertebb márkáját képviseli, kiad egy saját magához és saját reklámjaihoz képest igénytelen munkát, azzal az égvilágon semmit nem fog nyerni.
Nyilván a jó reklám a legjobb. :-) De egy szar reklám is jobb, mint egy középszerű, felejthető. Ott vannak pl. Klapa György reklámjai. Azoknál igénytelenebb kevés van. Mégis sok ember fejből vágja, hogy hol van az üzlet, nekem is rögtön beugrott a cím. Ha egy reklám annyira érdektelen, hogy a potenciális vásárlók meg sem jegyzik a termék nevét, az a legrosszabb. De ha elég szar a reklám, közbeszéd tárgya lesz/lehet, mint ahogy ez a kólás, az még mindig jobb az előző változatnál (persze gondlom a CC-nél nem kifejezetten vacak reklámot akartak gyártani/megrendelni).
Nyilván ebben a kontextusban a "szar reklám" alatt azt értem ami a célcsoportjának nem tetszik. Pl ha a Spar S-Budgetes iszonyatos förmedvénye behajtja a célcsoportot (gondolom a csórók és az ízlésficamosak) az üzletekbe akkor nyer. Ha nem akkor nem.
Másik kontextus egy abszolút minőségi mérce, ahol a céltől függetlenül elbírálható, hogy egy reklám, mint kreatív alkotás mennyire nívós.
Amikor itt szarnak nevezünk egy reklámot akkor gyakran nincs kifejtve, hogy nívója vagy a cél elérése/el nem érése alapján gondoljuk szarnak, de tessék kreatívan értelmezni :D
Szerintem ez a legnagyobb tévedés a reklámokkal kapcsolatban. A reklám végső célja a bevétel növelése. Attól még senki se lett gazdag, hogy beszéltek róla, főleg nem ha szidták vagy kiröhögték. Gazdag attól lesz ha megvesszük a termékét.
Persze lehet relativizálni hogy a szar reklám is tudatosítja a termék nevét meg stbstb, de a vége akkor is az, hogy szar reklám hatására kevesebb forgalom fog létrejönni mint jó reklám hatására, tehát a szar reklám szar :D
