Figyuzzatok, van egy közismert könyv Aronsontól, a Társas lény, én csak most olvastam teljes egészében. (lentebb említettem egy kísérletet, most döbbentem rá, hogy az is éppen ebben a könyvben van leírva) Csak azért hívtam fel rá a figyelmet, mert baromira érdekes laboratóriumi kísérletet (és életből vett események, pédákat is) ír le, ami az "emberi működést" elemzik. Többek közt az elfogultság, előítéletek, befolyásolhatóság, énvédés kérdéskörével (is) foglakozik.
Az elfogulatlanság tartalmi tényezői lényegesek(ezket említettem volt), de szerintem sokat mond a hangnem is, mert aki elfogult, általában harcias is(persze nem mindig, ez igaz). Az irónia jó, de itt nem annyira jött össze, mert tényleg nem tudjuk sok "ketyeréről", hogy azok károsak-e vagy sem.
Az elfogulatlanság szerintem tartalmi jellemzőkön múlik, nem modor kérdése, bár az is. A mobiltelefontémával csak ironizáltam, lehetett volna mikrosütő is.
Az elfogulatlanságra következtettem: nyugodt hangnem, tényszerű beszédmód, pontos említése a hivatkozott konferenciáknak, írásoknak, stb(utána lehet tehát nézni). Amúgy fogalmam sincs, a mobiltelefon okoz rákot, vagy sem, mint hogy - felteszem - neked sincs, gondolom, hogy sem pro sem kontra nem olvastál te se (mint hogy én se)erről meggyőző tudományos bizonyítékot. ha igen, bocs!
Végre egy (szerintem) Feldmár-szellemiségű műsor, méghozzá az m1-en! A közbeszéd című műsorban csupa fontos dologról volt szó, ami itt, Magyarországon agyonhallgatott tabutéma. Például, hogy a betegséget érdemesebb megelőzni, mint aztán kikúrálni, hogy a természetes gyógyszerek, gyógynövények hatásosabbak (és mellékhatás nélkül), mint a kemikáliák, hogy a gyógyszerek mellékhatásai számosak, súlyosak, soxor maga az alapbetegség is szerepel köztük( köhögéls elleni szer pl köhögést okoz...), hogy a szimpla almaecet számos betegségmegelőző hatással bír, hogy a hiperaktivitás nem bizonythatóan betegég, hanem a gyógyszergyárak találmánya, hogy a nehezen kezelhető gyerekeket droggal(kvázi kokainnal) állítsák félre( gyógyszergyár jól jár, szülő is jól jár: nem kell azzal szembesülnie, hogy "rossz szülő"). Tudtátok, hogy ma hazánkban a negyedik vezető halálok a gyógyszerek mellékhatásaként bekövetkezett szövődmények?! Értelmes riporter-műsorvezető, két értelmes, elfogulatlan orvos volt a műsorban...alig hittem a szememnek.
Azért egy öcsi se lehet rossz (mondjuk aki issza a nővére bölcs szavait...:) A DVD-nél szerintem kár volt, hogy a kérdés-válaszokat kivágták, meg a Valóság, képzelet... vége szerintem értelmetlenné lett vágva, mintha csak azért mondaná F., hogy "sz@r", hogy legyen benne valami trágár, és nem azért, mert egy gondolatmenetbe beletartozik. (holott az egészből nem lógott ki ennyire) Az elixires cikk nekem is tetszett F. oldaláról, de a cikkeknél is attól félek, hogy a "vágások" sokat rontanak azon a különleges Feldmár-esszencián.
jó neked...bezzeg nekem csak egy öccs jutott olvastam az elixír-beli interjút, az öreg jókat mond, a kérdező kritikán aluli, mimtha egy szappanoperában élne...
A Soteria Alapítvány kiadásában december 15-től kapható lesz a "Feldmár: A valóság" című DVD, ami a két szeptemberi előadást tartalmazza. Azaz a "Szeretet, vágy, akarat és szex" illetve a "Valóság, képzelet, nyelv és emberi kapcsolat" című előadások összesen másfél órás, vágott változatát vásárolhatod meg 2200 forintért. A nyomott ár a korlátozott technikai lehetőségek miatti hangrögzítésnek köszönhető. A DVD megvásárlásával a Soteria Alapítvány közösségi pszichiátriai szolgáltatásait támogatod, amelyeket Feldmár András szellemisége inspirált.
A "Feldmár: A valóság" az alábbi könyvesboltokban lesz kapható:
Édesvíz Kuckó: 1053 Budapest, Városház utca 6-10. (hétköznap 10-18-ig) Művész Mozi könyvesbolt: 1066 Budapest, Teréz krt. 30. (minden nap 14-22-ig)
Köszönöm a bíztatásokat, de nem a megkeseredettség beszélt belőlem. Hanem mintha egy kirakós játék hiányzó felét kaptam volna meg az anyaság tapasztalatával, ami saját anyám felöli néha előforduló értetlenségemet tette helyre, amolyan AHA élményként. Megtanultam rettentően hálásnak lenni azért a "mindent megadtam neked" című gondolatért, amit mi lelkisebb "gyerekek" hajlamosak vagyunk lenézni, bagatellizálni. Ellenben megtanultam nem evidensnek, jogos elvárásunknak venni az "önzetlenül, elfogadóan, okosan szerető stb. anyát", amit mi lelkisebb "gyerekek" hajlamosak vagyunk hiányolni, nagyra értékelni.
ha magaddal jóban vagy, és magaddal tisztában vagy, de legalábbis törekszel rá: a legtöbb, amit az ember megtehet, akár szülőként, akár "szingliként":)
/a legnehezebb feladathalmazt tartalmazó puttony! ha már teso is lesz akkor hatványozottan, mert a testvérféltékenység kivédése szvsz lehetetlen feladat! ama vádpont h. a másikat jobban szeretted időskorban is visszacseng, tehát jóanya teljesíthetetlen létállapot szvsz. és sajnos/
törekedni mindig érdemes rá!sikertelenségek esetén depihullámnak nem engedni!:-)
Sokáig hittem, az én gyerekemnek lelkileg nagyon jó dolga lesz. Most, hogy fiatal anyuka lettem, már tudom, anyának lenni is éppen elég nehéz, nem hogy még jó anyának. És a "feldmári" jó anyáról már nem is beszélek...
Mondjuk hogy probléma az mint olyan, nem létezik. Csak a mi felfogóképességünk, tudatunk határai teremtik meg. Én el tudom képzelni, hogy egy-egy ember különféle dolgokkal kapcsolatban más-más tudatosságú, és ezért az emberek képesek egymásnak segíteni a problémájuk felismerésében. És talán az a cél, hogy minden egyes ember baromi tudatos legyen. (de ezzel ugyanazt mondtam el, mint az előbb)
Volt régebben egy szociálpszichológiai kísérlet. Megfigyelték, hogy különböző etnikai és/vagy társadalmi helyzet szerinti csoportokban klikkesednek az iskolában a gyerekek. Lenézték egymást, de inkább utálták is. És egyszer olyan feladat elé állították az egyik osztály diákjait, melyben egy szöveg, -a tananyag- részletekben volt szét osztva megtanulásra, de mindenki az egész szövegből vizsgázott. Amolyan vegyes kis csoportokat alakítottak ki mesterségesen a gyenge és jó tanulók között. A lényeg az volt, hogy az egész tananyagot csak úgy tudta mindenki elsajátítani, ha odafigyelt arra, amit a másik mondott, a "jobbaknak" segíteniük kellett a "gyengéknek" , hiszen ez az ő érdeke is volt (hogy tudja az egész tananyagot), a "gyengéknek" meg fel kellett kötnie a gatyót. Ezek a gyerekek végül összebarátkoztak, együtt játszottak, megszűnt az előítélet, tanulmányi eredmények javultak stb.
Ilyen az én világképem is. Szerintem minden embernek megvan egy pici részlete a valóságból, amit csak ő tud, és az egész emberiség érdeke, hogy odafigyeljünk egymásra, tudjuk a magunk részét, osszuk meg, mert csak így sajátíthatjuk el az emberiség-léptékű leckét.. Bocsi ha nagyon off voltam
szóval azért van a problémánk, hogy segíteni tudjunk mások problémáin. és nekik miért van? akkor már inkább ne legyen senkinek, mert ez így hülyeség :)
Hozzáállás kérdése, szerintem ehhez Istennek semmi köze, de tökigaz, hogy amit kaptál, kaptál, és abból kell kihozni a legjobbat, így válhat egy nehézség vagy hátrány végül is az előnyödre
hatszor mondta ki, hogy fasz?! nem látens meleg ez a Feldmár?!:)
Objektíven nézve khm...hatszor mondta ki a f@sz-t az első előadásán, a másodikon egyszer se, nekem az a 6 fel se tűnt, talán anyukám nyelvhasználatának köszönhetően...:) (nekem jó anyukám van, szeretem) Különben talán nem véletlen, hogy kinek milyen az anyja. Talán a sorsunk beteljesítésének elengedhetetlen feltétrele, hogy olyan legyen a környezetünk, amilyen. Ha Feldmárt igazán szerette volna anyukája, akkor hogy tudna segíteni annyi emberen, akiket szintén nem szeretnek? Ülne bárgyú vigyorral a terápián, és azt se tudná, miről beszélsz, amikor nagynehezen ki bírod nyőgni "engem az anyám nem szeretett..." Ha ő nem egy "fűben vergődő hal" lett volna, sose megy Kanadába, és itthon talán az LSD-s (és egyéb) kísérletei miatt sitten ülne. Szerintem a sors nem hülye, és talán naív hit, hogy "Istennek mindenkivel, és minden problémával célja van", de ez a hit élhetőbbé teszi az életet. Azok az emberek, akiknek van egyfajta problémájuk, sokat tudnak segíteni egymáson, és végső soron a világon. Persze lehet, hogy egy hülye idealista vagyok...:)
én nem védtem az öreget - szerintem megvédi ő magát - csak leírtam a tiédtől némileg eltérő véleményem...:) én se tartom tökéletesnek ( mondjuk akkor nem is lenne ember!) én a szervezőkre (Soteria) voltam kicsit ideges,, mert köszi, hogy elhozták ide, meg megszervezték, de a jegy ára magyar viszonylatban kissé sok volt...és ég van képe a csávónak kiállni, hogy köszihogytámogattátoka jegyárávala sotériát...Hát, nem jószántamból tettem
de én pl nem emlékszem, hogy öt percenként kimondta volna, hogy fasz, és azt se érzem, hogy külön állatfajnak tekintené a nőket
lehet, h ez a kettő összefügg?;)
a másik hsz-edhez is kapcsolódva: én nem támadtam F-t, nekem is sokat adott, egyszerűen nem minden tetszik, amit csinál. szóval feleslegesen véded tőlem.
Sziasztok! Örülök, hogy kicsit pörög a topic!:) Én először Feldmár könyveit olvastam, aztán rohantam megnézni a filmet, végül a két előadásra is elmentem. Tény, hogy sokat nem készülhetett rájuk, nem volt összefogott, csapongott, stb., de azért érdekes volt. A könyveivel viszont nagyon meg voltam elégedve, biztos kell egy bizonyos élethelyzet is( hiszek abban, hogy egy könyv "megtalálja" az embert, pontosabban épp akkor vagy rá nyitott), de nekem igen sokat adtak az írásai. Nagyon jó embernek tartom, toleránsnak, elfogadónak, szerénynek, jó a humora is, és bátor - és hát tényleg a saját személye és élete teszi hitelessé amit mond. Nyilván ő se tökéletes, de én pl nem emlékszem, hogy öt percenként kimondta volna, hogy fasz, és azt se érzem, hogy külön állatfajnak tekintené a nőket - ebből is látszik, mindenkinek mást mondhat ugyanaz a dolog.