Az 50-es években készült fekete-fehér filmre gondolsz? Én nem emlékszem nagy eltérésekre (őszintén szólva kisebbekre sem, de elég régen láttam a filmet.)
Különben érdekes ilyen szempontból A két Lotti német filmváltozata. Igen nagy mértékben eltér a regénytől a cselekmény. Ezen pedig alapjában véve felháborodnék én is, csak van egy különbség: a forgatókönyvet Maga Eric Castner írta. És a film ugyanolyan frenetikus humúr, mint a regény. Viszont ha a film átírat bűnrossz, lásd. pl. A három testőr Afrikában, az már tényleg nem menthető.
A Meztelen diplomata jó film, de hasonlítsd össze, mennyi mindent meg kellett változtatni a regényhez képest. A film jó szándékkal is maximum 60%-ban tükrözi a könyvet. Vagyis Rejtő sztorijából írtak egy filmet. Épp csak az veszett el, ami rejtőben zseniális: a humor, a szófordulatok. Persze ezeket nem is lehet filmen visszaadni, épp ezért kár Rejtőt megfilmesíteni. Pontosabban a regényeit. A darbajai közül van, amit lehet, ő is írt forgatókönyvet a harmincasévekbens aját alkotásból.
Ügyed egy lépéssel máris közelebb van a megvalósuláshoz, mert KMG olvtárs az imént becsöngetett, és elvitte a lemezt. (Kölcsön!) A többi rajtatok múlik.
Nem tudom, mi az oka annak, hogy amikor regényeket (méghozzá kedvelt és ismert műveket) visznek vászonra, miért akarnak önmegvalósítani, amikor a nézők nagy része azzal ül le megnézni filmet, hogy viszontlássa a kedves regény alakjait és történetetit. Ha kihagynak részeket azt még éppen meg lehet indokolni, de, hogy miért tesznek hozzá és miért változtatnak meg neveket, jeleneteket, azt soha sem értettem.
Ezt úgy lehet majd lebonyolítani, hogy KMG olvtárs másol egyet magának, egyet pedig neked, mert én fölvenni tudok ugyan (kivéve a HBO-t), de másolni nem. A masterlemezt én eljuttatom, valahogyan, valamikor. Le fogjuk levelezni.
Ma az ebédnél sikerült végre megnéznem a Piccadilly Jimet — meglepően cselekményes kis hülyeséget állítóttak össze néhány regényből, számtalan Wodehouse-tól teljesen idegen cselekményelemmel telitömve. (Hogy mást ne mondjak, amikor Jimet először megpillantjuk, három lánnyal ébredezik az ágyban...) Meglepetésként ért, hogy szerepel a filmben Allison Janney, aki a The West Wing című sorozatban a Fehér Ház szóvivője majd személyzeti főnöke, C. J. Cregg szerepét játssza. (Itt ő Jim anyukája.) A színészek igyekeznek szerepet játszani, alakításuk nem merül ki pofák vágásában, de a film egészében véve nem ostromolja a filmtörténet csúcsait. Mostanáig senkinek sem sikerült megcáfolni, hogy Wodehouse-t nem lehet filmre vinni. Jól nem lehet.
Azonos személyről van szó; a szakirodalom (David A. Jasen: Bibliography and Reader's Guide to the First Editions of P. G. Wodehouse) a Cocktail Time-ról szólva említi is, hogy Peasemarch korábban stewardként szolgált.
A szócikk tetején van egy Szerkesztés nevű tab, arra kattintva megkapod a szöveget editálható formában, a végén meg a Lap mentése gombot nyomd meg, oszt jónapot.
