Nagyon kedvesek vagytok, hogy külön-külön megköszönitek a filmet, de mint már említettem, magam is csak postás voltam az ügyben. Ezzel együtt persze örülök, hogy örömet szerezhettem.
Köszönöm a komprehenzív elemzést, a legtöbb ponton egyet is értek, kimagaslóan a nyitó jelenetek Wodehouse-szerűtlenségében, meg abban is, hogy a látvány igen magas színvonalú. (Nem tudom, hogy a 15 millió dolláros költségvetés soknak számít-e vagy kevésnek.) A filmen kívüli összefüggések (például általam nem ismert zeneszámok és autótípusok) feltárásáért külön is hálás vagyok.
Amiben nem értek egyet, az nem kapcsolódik ehhez a filmhez. Hugh Laurie-t már a Jeeves-sorozatban sem fogadtam el Bertie Woosternek. Dr. House-ként kb. az első hat részben én is elkezdtem kedvelni, majd megint ugyanaz az eltúlzott viselkedés és mimika uralkodott el rajta, rányomva bélyegét az egész sorozatra; látható, hogy a partnerek is mind nehezebben viszonyulnak hozzá, beleértve szegény Szakácsi Sándort is.
Megkaptam és megnéztem a filmet, köszönet érte Ildikónak, Emsworth-nek és KMG-nek.
Kicsit utánanéztem a neten, a film rettenetes kritikákat kapott, bár a Jimet játszó Sam Rockwell-t dícsérik, ám a női főszereplőt és a rendezőt porig alázzák.
A filmet filmszínházakban nem is vetítették, egyenesen DVD-re adták ki.
Mielőtt Hollywood őt is felszippantotta, Rockwell független filmes szerepeivel komoly kult-státuszt vívott már ki magának, amúgy én ezek egyikét sem láttam. Egyetlen emlékem róla a Veszedelmes elme vallomásai c. film, amiben nekem személy szerint borzasztóan nem tetszett. (Persze ez szigorúan csak egy magánvélemény, ettől még lehet remek színész.)
Én remekül szórakoztam a filmen, mondhatni a címszereplőt alakító Sam Rockwell dacára, akit Jimként kizárólag Görög László kiváló szinkronja tette legalább elviselhetővé számomra. A női főszereplő erre szerepre ugyan kissé túlkorosnak tűnt (37 éves volt a forgatáskor), annyira rossznak nem találtam alakítását, mint amit kapott érte.
A film 15 millió dollárba került és minden cent látszik is rajta. Remek, pompás díszletek, nagy statisztéria, sok helyszín. Szépen, élénk színekben fényképezték. Mivel a karakterek eleve kétdmenziós karikatúrák, úgy is játsszák őket és ez így van rendjén szerintem. Ami kicsit sok volt, az az autó a fa tetején rögtön a nyitójelenetben.
Az pedig, hogy a film elején Jimet 3 luvnya közül szedik elő és a takarítás közben még az egyik kamrában is találnak egy szorgosan kopuláló párocskát - ez a két jelenet ordítóan távol áll Wodehouse idilli, ártatlan világától.
Jópofa vicc, hogy egy bárjelentben a Soft Cell által 1980 táján híressé tett Tainted love c. számot énekelik szvingesítve, és később még felhangzik a Joy Division Love will tear us apart c. dala is. Mindkettő anakronisztikus, mint ahogy a film végén szerepeltett, a kilencvenes évek közepén gyártott Chrysler Prowler kocsi is, de szerintem Wodehouse-t olvasni és nézni is csak annak szabad, akibe szorult némi humorérzák.
Kerekes József szokásos ultraripacs szinkronja és az elképesztő frizura mögött viszont nem ismertem fel a német kém szerepében Hugh Bonneville-t , aki a Sztárom a páromban tündérien alakította Bernie-t, a balfék brókert.
Összegzés: öt csillagból nálam négyet megérdemel és ha akcióban elkapom a DVD-t 2,000 Ft környékén, akkor be is szerzem.
utóirat: A Dr. House c. sorozatot kizárólag azért kezdtem el nézni, mert Laurie korábban nagyon tetszett a Jeeves és Wooster-ben. Rockwell filmjei viszont továbbra sem fognak érdekelni.
Szerintem a plebejus nem plebejus ellentét a műfaji különbözőségen alapul. Sajnos én is tapasztalom, hogy hiába tűzdelném tele a kabarétréfáimat szépirodalmi utalásokkal, a kutya nem érti, egyrészt, mert az élő közönség átlagműveltsége olyan amilyen, ráadásul ezeknek a poénoknak sokszor idő kell, hogy "felszívódjanak". Például egy Lord Emsworth által nem kedvelt humorista műsorába megírtam a Hamlet nagymonológ fogyasztótársadalmi változatát (Venni, vagy nem venni, stb...) Mindenki szerint nagyon jó volt, de a közönség alig röhögött - nem ismerik az eredeti szöveget eléggé, hogy értsék a párhuzamokat.
A Monty Pythonnal is ez lehetett.
Wodehouse ugyanakkor, mivel könyvet írt, jobban operálhatott ezzel, hisz az olvasás eleve megszűri a közönségét. Aki olvas, arról feltételezhető már egyfajta műveltség.
Én akkor döbbentem rá, mennyire igaz ez, amikor egy jelentben leírtam:
Ezeknek fogalmuk sincs, ki az az Angyali Doktor, csak a Vadangyalt ismerik.
Aztán rájöttem, hogy ez túlságosan igaz, épp ezért nem fog senki nevetni, mert tényleg nem tudják, ki az az Angyali Doktor.
Szerintem pedig nincs olyan az ún. angol humorban, semelyik válfajában, amit ha megnézel, és nem tudod, mit nézel, akkor is azt mondod: ez tuti angol. Mint ahogy szerintem nincs tipikus magyar humor se.
Sok mindent lehetne mondani az angol humorral kapcsolatban, sokáig lehetne úgy is beszélni róla, hogy az ember csupa érvényes dolgot mond. De ha arra gondolunk, hogy az angol humor legnagyobbjai közül jó néhányan írek voltak, sőt akadt köztük nagyon pesti is (George Mikes), akkor lehet, hogy nem érdemes ezt feszegetni.
Ha például kimondjuk a kétségtelen igazságot, hogy az angol humor jellegzetesen plebejus, mint a Monty Python, akkor azonnal ott az ellenpélda, Wodehouse, aki tekintélyes műveltségi arzenált használt, a Bibliától Edgar Wallace-ig. (Közben persze ki is figurázta az iskolázottságuk miatt rátarti sznobokat.)
Úgy gondoltam, veletek is megosztok egy érdekes dilemmát, ami heves vitát váltott ki a Beatles fórumon, de bizonyos szempontból Wodehouse-t is érinti. Még pedig annak kérdése, hogy van-e értelme tipikus angol humorról beszélni. (Ott konkrétan a Hard Days Nightról mondta valaki, hogy tipikusan angol humor, de olvastam én már ezt a Monty Pythonról is.)
Szerintem pedig angol humorról csak annyiban beszélhetünk, hogy minden humor, amit angolok írnak, mondanak, az angol humor. De mint stílus ismérv, jelző nincs értelme. Az abszurd humor se jellegzetesen angol, hiszen ismerjük Mrozeket, Ionescut, Örkényt, stb...
Állítsuk egymás mellé Wodehouse-t, Benny Hillt, Mr. Beant, Chaplint, a Monty Pythont, és a Folytassa sorozatot. Melyik a tipikusan angol? Vagy mi az, ami mindegyikben megvan, és azért, mert angol? Elég, ha csak Rowan Atkinsont vesszük, aki egymaga többféle humorstílust képvisel mint stand upos, mint Mr. Bean, és mint Feketevipera.
Az imént azt hittem, Wodehouse-film megy az RTL-en. Angol vidéki kastélyban játszódott, Stephen Fry komornyikot alakított benne, és a cselekmény megködött és felbontott eljegyzések körül bonyolódott. Aztán kiderült, hogy ha nem is Wodehouse, de a cimborája: Noel Coward volt a szerző. Ez volt a film:
Nagyon szívesen, bár igazából a köszönet egy barátom feleségét illeti, mivel végül én is csak postás voltam. emsworth elismerését már továbbítottam neki.
Kedves KMG és Youwine, örvendenék, ha a filmet megtekintvén elmondanátok benyomásaitokat. És ne feledjük, hogy köszönet illeti lildikót, aki a film megismerését számunkra lehetővé tette.
Kedves KMG! Gratulálok a Dr. Dolittle és a madárposta fordításhoz. Szívesen hallanék a további tervekről Dolittle ügyében ezen a fórumon: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9156828
A Két lotti - és általában a Kästner regények - gyermekkorom nagyon kedvelt olvasmányai voltak. Ezért mindig nagy izgalommal vártam a feldolgozásokat, amelyek általában csalódást okoztak. Nemcsak azért, mert szinte kivétel nélkül mai korba és környezetbe helyezték a történeteket (pedig a kor sztem fontos ezekben a regényekben), hanem mert - kevés kivételtől eltekintve - indokolatlanul módosítottak a cselekményen és a szereplőkön (nevükön, foglalkozásukon stb.) is.
Bocs, amikor először olvastam ezt, azt hittem, még mindig a Meztelen diplomatáról van szó. Egyébként pedig számos eltérés van. Sajnos most nem tudom megnézni, mert bedobozolva várja a költözést. de a regényt elolvasom, abból is beugrik majd pár eltérés.
Hát, a regényt kb. 20x olvastam, ebből kb. 5x németül. A filmet csak kétszer láttam, de akkor sem emlékszem eltérésre. Még a kislány lázálmát is szinte betűhíven vitték filmre. Szerintem nem ugyanarról a filmről beszélünk.
1950-ben készült, a rendezője magyar volt, Báky József. A forgatókönyv írójaként valóban Erich Kästner van feltüntetve. (És, bármennyire is szerettem volna, nem a híres Kessler nővérek játszották benne az ikreket, mert ők akkor már 14 évesek voltak.)
