gazságok , Varga Béla--i,platóni szempontból történő összegyűjtése , hogy ontológiailag látottabbak legyenek . Egyes igazságok horizontálisan mellérendelőibb , mások alá--fölérendelőibbek .Gondolatainkat kicserélnikívánjuk . cseresorozat.hu és far severö sapirico
Az emberi természet , az emberi átlag közelebb van az állathoz , mint az istenihez . Az emberek nagy többségetermészettől fogva tökfilkó és naplopó : az ilyen ember mindenféle rendszerben a fenékre süllyed , s állami hozzájárulással támogatni annyi , mint vizet töltögetni lyukas edénybe .
" ennek a világnak arra van szüksége , hogy a legbölcsebb emberek kormányozzák . A mi dolgunk , hogy ezt a gondolatot a magunk idejéhez , és korlátaihoz alkalmazzuk ."
Az élet olyan, akár a dió. Az embernek fel kell törnie a kemény héjat, hogy a finom húshoz jusson. Erőszakkal. És közben az is megeshet, hogy a csonthéj megsebzi az ember kezét.
(Le Renard - eredeti nevén Szántai Zsolt, magyar író és műfordító)
Nagyon fontos , amit a you tube clip készítője mondott . Vajon hogyan volna le7séges fölvenni Vele a kapcsolatot ? Nagyon klassz az a kifejezés is , amit arról az együtt6óról ír , be is írnám a Magyar--magyar magyarázó IV-be , lehet , hogy alkotói név nélkül is .
Azt gondolom , hogy az , hogy a Rossz nagyobb mértékben potens maga felé vonzani a figyelmünket , nem is rossz , mert ez is azt bizonyítja , hogy a Rossz a kivétel ,s hogy ezexerint a Jóból van több .
Pedig nem annak szántam elsősorban. Inkább görbetükörnek. Fájhat ami történik, nem bánom, de legalább jó irányba történjen. Várom a további véleményed.
"Nem önként, csak kényszerből, a haláltól visszahőkölve megyünk végig az úton. És mindig be akarjuk csapni önmagunkat, és úgy igyekszünk elérni a folytonosságot - amely a korlátok áthágását feltételezi -, hogy nem lépünk ki a megszakított élet korlátai közül. Úgy akarunk túlra kerülni, hogy nem tesszük meg a végső lépést, és bölcsen az innenső oldalon maradunk. Mindent csak saját életünk korlátain belül tudunk felfogni, elképzelni, úgy hisszük, azon túl minden szertefoszlik. A halálon túl valóban a felfoghatatlan kezdődik, amellyel nincs bátorságunk szembenézni. Ez a felfoghatatlan pedig a tehetetlenségünk kifejeződése: tudjuk, hogy a halál nem töröl el semmit, érintetlenül hagyja a lét teljességét, de a saját halálunkon túl, vagy azon túl, ami meghal belőlünk, nem tudjuk a maga teljességében felfogni a lét folytonosságát. Nem tudjuk elfogadni, hogy annak a lénynek, aki meghal bennünk, korlátai vannak. Mindenáron túl akarunk lépni ezeken a korlátokon, túl is lépnénk, és fenn is tartanánk őket.
Amikor meg kellene tennünk a döntő lépést, a vágy kifordít bennünket önmagunkból, tehetetlenné válunk, a minket hajtó indulat azt követelné, hogy darabokra törjünk. De túlcsorduló vágyunk tárgya, a szemünk előtt, ahhoz az élethez köt, amelyből ki akartunk törni. Milyen édes dédelgetni a kitörés vágyát, életben tartani magunkat a vágyban, anélkül hogy elmennénk a végsőkig, hogy megtennénk a döntő lépést! Milyen édes dolog hosszasan elmerülni vágyunk tárgyában, a vágyban életben maradni, ahelyett hogy elmennénk a végsőkig, s meghalnánk, engednénk a heves vágy túlságának. Tudjuk, hogy képtelenség birtokolni e tárgyat, amely eléget minket. Vagy elemészt bennünket a vágy, vagy nem éget többé vágyunk tárgya. Vagy az egyik következik be, vagy a másik. Csak egy feltétellel birtokoljuk vágyunk tárgyát: ha elapad iránta a vágyunk. De inkább a vágy haljon el, mint hogy mi haljunk meg! Beérjük egy illúzióval. Ha birtokolnánk tárgyát, az megadná nekünk azt az érzést, hogy beteljesült a vágyunk, és nem haltunk meg. Nemcsak hogy leteszünk arról, hogy meghaljunk, hanem a vágy tárgyát, amely valójában halálvágy volt, a hosszú élethez kapcsoljuk. Gazdagítjuk életünket, ahelyett hogy elveszítenénk."
Az igazi dráma ---, mint műalkotás --- az , ami folytonosan teszi föl nekünk a kérdést , hogy mink kik is vagyunk . Ha ezt komolyan gondoljuk , akkor szakítani lehet egy új drámaelméletben azzal a régi fogással , hogy az író a mű végére kinyír pár személyt , akikkel az olvasó szimpatizált .
Az egyén nem tehet semmit a saját egzisztenciális boldogulása ellen ( ezt úgy értem , csinálsz önvezeklésből vagy bármi másból egy olyan projektot , hogy 185 napig csak 3-naponta eszel meleget , és csak a párosszámú napokon fogyaszthatsz zöldséget , gyümölcsöt , azt ugye pocsék megélni . Ámde , amikor a dolog lejár , s túl vagy rajta , azzal válsz magad előtt többé , hogy "lám , lám , én ezt bizony meg tudtam tenni" !)
