Tippek és tanácsok a Jáva, Szumátra, Kalimantan (indonéz Borneó), Sulawesi (Celebesz), Nusa Tenggara (Kis Szunda-szk), Maluku és Pápua (indonéz Új-Guinea) iránt érdeklődők számára. Mivel a csak Balira utazóknak már van egy régóta pezsgő téma, arról inkább oda érdemes írni!
Úgy tűnt a leírásból, hogy elegem volt Indonéziából? :O)))) Ez volt a negyedik utunk, és biztosan megyünk még, eddig is a visszatartó erő csupán a rendelkezésre álló szabadság és a keletebbi részekhez minimum 2 nap oda, 2 nap vissza utazás volt.
A helyszínen történt élménymegosztások (helyiek, nyugati turisták) alapján jó döntést hoztunk, hogy nem erőltettük Észak-Sulawesit bármennyire is logikus lett volna Tana Toraja után. Több turistával, helyivel (Manadoból, Gorontaloból érkező emberekkel találkoztunk a temetési szertartáson) beszélve hatalmas esőzések voltak abban a régióban június végén. Az egyik srác orr lógatva mesélt Malukuról valamint Baubauról is - sokat ült a szállodában és nem volt azúr tenger, fehér homok, harsogó zöld pálmákkal szegélyezve...
Ezek helyett, mi Pulau Merah-ot választottuk, ami -egyéb uticéljainkat is figyelembe véve- jó döntésnek bizonyult.
Szövegkörnyezet nélkül számomra nem világos, hogy közúti hídról,vagy a túraösvény hídjáról van szó. Az utóbbi esetében nem túl nagy a jelentősége, előbb-utóbb bele kell menni a vízbe, így a szóba jöhető két híd közül bármelyiknél is át lehet gázolni a vízen, vagy ki lehet hagyni (ez esetben a létrán lemászást kell elfelejteni, mert onnan leérve a folyócskához az első feladat át is kelni rajta).
Na ez tök jó, kár , hogy nem találtam rá erre az útvonalra, pedig W.L. is írta itt, hogy egyik oldalon le, másikon fel, de ezek szerint nem kerestem alaposan a neten:-)
Mi a panoráma kilátóhoz mentünk először, onnan séta a Goa Tetes feliratú bejáratig, onnan le a vízeséshez. A kocsi a panorámához vitt, és vissza a Goa Tetes parkolónál vett fel.
Solot beáldoztam a Tumpak Sewuért. Eredetileg 2 éjszaka lett volna ott, a két templomos túrára és a városra, de ezek kimaradtak, amúgy is este nyolc körül érkeztünk a városba. Yogyaban meg nem néztem meg a nyitvatartást, eszembe se volt, hogy délután nincs nyitva a palota:) de ott is csak másfél napunk volt. Nekem bejött Yogya, szóval Kelet-Jávára is kellett volna még 3-5 nap igazából (teaültetvények, túrák, biciklizés) és Balira is még 3-5, ott is tudtam volna még mit csinálni. Bali is nagyon tetszett, pedig azt hittem nem fog. De van egy sajátos, kellemes hangulata, ami megfogott. Van miért visszamenni majd.
A következőt nem tudom még pontosan, de Sumátrát már egyszer terveztem:)
Es akkor en is hozzajarulok kicsit a topikhoz egy ujabb vulkan leirasaval. A Solotol keletre levo Lawut leginkabb a nyugati kejtojen fekvo Sukuh es Ceto templomokig szoktak felkeresni, de komolyabb turak kedveloinek a csucs is viszonylag konnyen elerheto egy egynapos meredek maszassal. A csucs tobb iranybol megmaszhato, pl a Ceto templomtol is, de a legrovidebb es es legkonnyebb utvonal a Kozep- es Kelet-Java hataran 1800 meteren fekvo Cemoro Sewu falucskabol indul. A faluban csak 3 egyszerubb szallashely van, de a kozeli Tawangmangwuban boseges a valasztek.
Cemoro Sewubol a csucs 4-6 oras tura, reggel kell nekivagni.
Tiszta idoben fantasztikus kilatas nyilik mindket tartomany hegyeire, egeszen a Bromotol delre levo Semeruig.
A csucs koruli taj erdekes modon a Mount Kenyat idezte!
A csucson levo kerek krater mar kihunyt, a vulkanbol most lejjebb tor ki a fust es lava, egy masik osvenyrol megkozelithetoen. A 3300 meteres csucs kozeleben Java legmagasabban mukodo warungjai varnak kajaval es husitokkel.
A lentebbi írás szerint kerestünk 2*40 E IDR-t, az két vacsora ára :O)))))
Igazad van a helyesírással. A Mapsme Kobannnak írja és annyira figyeltem, hogy pontos legyek a hely megnevezéssel, a késői órára tekintettel bevéstem ide a K betűset a HELYES COBAN SEWU helyett.
Bocs -elfogadva a rajongásodat ezen kis templomok irányába- a Jago sem érte meg számomra a rászánt időt. Sőt a Kidálnál megdöbbenve álltam egy felirat előtt, amit belevéstek az egyik eredeti sarokkőbe, hogyasszonggya: Restaurálva 1978 (az évszámot csak ideírtam, de amúgy skandalum).
Illetve személyes élmények többet adtak a naphoz: a sofőrrel beszélgetés, mangosztán gyümölcs, az áldozati kecske karámok, illetve maga az áldozati ünnep körüli sertepertélések.
Ami nem tiszta, hogy Soloban egyaltalan megneztetek valamit? Mert minimum a Mangkunegaran palotat azert illik. Yogyaban pedig a nagy palotat.
Bromonal jo helyen voltarok. A nap persze nem a Bromo mogott kelt soha, igy szinezi szepre a hegyeket es innen latszik egyutt az osszes vulkan. Alairom, hogy 1 teljes nap ott jobb, es persze a hetvegek es helyi unnepek lehetoleg kerulendok.
Tumpak Sewunal azert van 2 belepo alapbol, mert a vizeses 2 "megye" hataran fekszik, igy mind Lumajangnak, mind Malangnak fizetni kell. A kilatoert korabban nem kellett fizetni kulon.
Örömmel olvastam, hogy másnak is volt része nem rég a Tumpak sewu vízesést megcsodálni.
Adalékként leírnám, hogy mi hogyan csináltuk.
Mi Surabayából Malangba utaztunk busszal a röpcsi érkezése után azonnal (Bromo korábban már megvolt). A reptéri Damri busz 30 E IDR/főért bevitt a Purabaya busz terminálra (A kedvenc csemegénk itt is kapható, mint minden nagyobb vont/busz állomáson: Roti'o 350-500 Ft/db, csak forrón szabad megvenni), onnan 50 E IDR/főért Malangba gurultunk kb. 2 óra alatt. Egy külvárosi butik hotelt választottunk főhadiszállásnak COZY Boutique Guest House 11 000 Ft/éjért Bookingon keresztül foglaltam be egy éjszakára, majd a helyszínen hosszabbítottam 9 500 Ft/éjért. Ezt a taktikát máshol is használtam...
Első este a szállás közelében lévő "tészta bárban" vacsoráztunk nevetséges 800 Ft-ért, ketten, DIMSUM és egyéb tészta féleségeket...
1 nap Malangban kóricáltunk a színes negyedben (Kampung Warna Warni), majd Coban Rondo vízesést és WL által javasolt kis templomokat néztük meg bérelt autóval, mely túrát az előző estii Grabes pasival csináltuk meg 450 E IDR-ért (Graben kívüli egyezség). Sok szépet láttunk már a világból, Prambanan, Borobodur után már nem tudott fellelkesíteni Kidal, Singosari és Sumber Awan sem, bár utóbbi legalább szépnek mondható környezetben van. Biztos az is baj volt persze, hogy a Sulawesi túrák után az egzotikus növényzet itt már nem annyira ütött. A vízesés felejthető, egyetlen említésre méltó esemény, hogy nagyot takartam a kiépített útról letérve, hogy a tömegtől eltávolodva élvezhessem a vízesés látványát és jobb fotót csinálhassak, az amúgy kiépített természeti látványosságról. A kiépített, szó szerint értendő, a vízeséshez vezető út mellett beton és gipsz farönk korlátokat, sziklákat helyezett el a mű megálmodója. A trópusi éghajlat viszont nem kíméli ezeket a "csodákat, és az igénytelenül kivitelezett gagyiságokból, így sok helyen kilátszik az acél váz... Ettől egyébként herótot kaptam. Valahogy az indonézek úgy gondolják nem elég az a természeti látványosság csak úgy magában, amit a jó Istentől kaptak, valami titokzatos kényszerük van hatalmas színes feliratokat és egyéb kiegészítőket eszkábálni, ami ugyan kétségtelenül elrondítja a tárgyi látványosságot, és alig lehet úgy ránézni, normális fotót készíteni,hogy az épített környezet kimaradjon a képből. Persze számukra éppen ez a cél, ahogyan elnézegettem őket: a színes feliratok, műsziklák előtt fényképezgették magukat, egymást, miközben egy hatalmas vízesés morajlott mögöttük, amiből nem sok került a képekre. Bocsánat, biztos velem van a baj.
Így utólag, nem sokat vesztünk volna, ha ez a nap kimarad. Este a muszlim sofőrünk segítségével sikerült az áldozati ünnepük alkalmával készített különleges kecske sültet ennünk, az állítólag legjobb éttermükben. Árban dupláját fizettük a tegnapi tésztáknak, de számomra élvezeti értéke is legalább a kétszerese volt... Magunk közt szólva a 3 adag ételért fizetett 2 EFt is nevetséges összeg.
Másnap ugyan csak ezzel az emberrel mentünk a Tumpak Sewuhoz. Biztos a tegnapi vacsi meghívásunk miatt alacsonynak gondolta az árat (pedig én csak a jó tipp miatt gondoltam, hogy belefér), így mindenféle indokkal sikerült neki feltornásznia nálam a napi díját 500 IDR-re. Útba ejtettük a Tiban masjid-ot. Hogy megfelelően fitogtassam idegen szó ismeretemet idehalmoznám organikus és ornamentikus az épület, mely az előzőekben vázolt Mekk ELek megoldásokkal manipuláltak az alkotók. Ennek ellenére egy igen impozáns épülethalmazt raktak össze -mint megtudtuk- teljesen adakozásból, melynek formája, a mindenki hozzáépített valamit a szakmája szerinti vélt, vagy valós tudással. Igen figyelemre méltó, hogy valószínűleg tervek nélkül, hozzáragasztgatva egyes elemeket, mégiscsak értelmezhető -még ha nehezen is-, továbbá meglehetősen terebélyes épület együttes jött létre, illetve épül, merthogy ez történik folyamatosan. Ennek megfelelően van is a mecsethez tartozó hiedelem, melyet a sofőrünk mesélt el, hogy egyrészt aki túlságosan rácsodálkozik milyen szép az épület, az elveszti a vagyonát, illetve az építési "módszer" miatt labirintus jellegű épületben, ha eltéved valaki, örökre rabszolgává válik. Azt nem sikerült tisztázni, hogy kinek a rabszolgája lesz az eltévelyedett, de az ember többször felszólított, hogy szorosan fogjam a feleségem kezét és tartsam magam mellett, mert a tehenek elbolyonghatnak (ezen ugyan a nejem felháborodott, de a később megkapott fentebbi magyarázat némiképp enyhítette a helyzetet, bár a jelzőt érthető okokból, továbbra is savalta :O)))). A sofőr igen nagy beleéléssel és körbe-körbe pislantva adta elő a sztorit, miután megkérdeztük szabad-e, illik-e beszélni a korábban csak nagyon különleges/misztikus helyként hivatkozott háttéranyagra. Kétségtelenül hitt az épületre ragasztott babonában.
Összesen 2,5 órás autózás után (a mecsetnél tett kitérőt nem számolva) következett, amiért tulképp visszajöttünk Kelet Jávára, a Tumpak Sewu vízesés. Hosszas utána olvasás és mérlegelés alapján mi a Koban Sewu megnevezésű hely felől közelítettük meg az objektumot. Ez Malang felől közelítve a félköríves fő vízesés nyugati oldalán található, a főútról a völgy előtt jobbra kanyarodva egy kis utra, majd kb 500 m után szedik be a fejenkénti 20 EIDR-t, mondván 20 percre van a látnivaló. Ez kb. igaz is, ha nem rólunk lett volna szó. 20 perc az első kilátó pontig, meg vissza. Mi jeleztük a vezetőnknek, hogy most nyugodtan alhat egyet, mert legalább 2 órára elmentünk túrázni. Ezen az oldalon gyakorlatilag 75°-nál meredekebb, több tagú létra soron lehet leereszkedni -a fentebb hivatkozott koca túrázóknak való kilátó után- a völgy aljába. Szerintem ez az irány kényelmesebb körtúrát jelent, mintha itt kellett volna kimászni. Szóval az útvonal: Koban Sewu bejáratnál (-8.230252748429338, 112.91446175997076) lelétrázni, végig a völgyön, ahol a sziklafalba torkollik az "alig" nedves ösvény, a sziklfalat a folyócskában körbe kerülve folytatódik, sőt igazán itt kezdődik az igazán érdekes rész, majd az "Air Terjun Tumpak Sewu" színes feliratos másik oldali bejártnál (-8.230304031651853, 112.92001134645838) kijönni a völgyből. Azért írtam ide a GPRS koordinátákat, mert egyébként az ösvényt nem jelölik sem az általam használt offline térképek, sem a Googlemaps, hátha hasznosítják az utánam jövők. Szóval így egyszer kell fizetni és biztos az élmény. A félköríves vízesés, alulról, felülről grandiózus, a völgyből kivezető út pedig vizes, megéri felmászni a Goa Teteshez is. Nekünk a sok bámészkodással 3 órát sikerült eltöltenünk itt, rengeteg élménnyel gazdagodva, majd a kimászási pontra hívtuk a kocsinkat. Az esti visszaút 3,5 órára sikeredett. Nagyon jó szolgálatot tett a Grab (majd minden pilótánkat így szereztük: előző rövid, Grabes fuvarnál megalkudtunk a napi túrára) SayHi applikáció -a Grabes pilóták közül elvétve találkoztunk angolul beszélő emberrel. Persze kell hozzá mobilnet, amit mi 10+23 E IDR-ért vásároltunk és regisztráltunk (SIMkártyát) még Celebeszen. Amikor szigetet váltottunk szükséges volt újra tölteni rá pénzt, de ezek is hasonlóan vicces összegek voltak 7 napokra, viszont a Telkomsel mindenhol szolgáltatott 4G-t, csak az Ijennél voltak 3G, EDGE bejelzések rövid időkre. Ezúton is köszönöm az itt begyűjtött infókat, remélem vissza tudtam adni belőle valamit a fentebbi írásommal. Egyelőre ennyi, majd még írok, ha lesz rá időm...
Sziasztok, visszaértünk a szuperül sikerült nyaralásból, köszi a tervezéshez a segítséget. Leírom az útvonalat, bár mi csak az elsőutazós kört tettük meg Kelet-Jáván. Biztos írok olyat, amit már sokan leírtak, de legalább nem kell visszagörgetni.
1. Baliról (ez végül 4 nap Ubud és 2 nap Amed lett, plusz a repülés előtti éj Kutaban a reptér mellett) repültünk Surabaya-ba, onnan taxival a Madakaripura vízeséshez mentünk. Az autóparkolótól gyalog lehet menni a bejáratig (jó kis emelkedőkkel,lejtőkkel kb 2km) vagy a parkolóban várakozó ezer ojek egyikével elviteted magad (nekünk 20000 IDR/út/fő volt). Van kajálda a bejáratnál, ha vki úgy ér oda (nasi goreng 10000 IDR), esőkabát 10000 IDR, és flipflopot is lehet venni, ha vki szeretne:-) Vagy a legjobb a vízhatlan túraszandál már eleve, akkor nem kell vacakolni. Mindened csupa víz lesz a vízesésnél, érdemes vinni papucsot, hoyg a séta után a vízesésnél átvedd s váltás ruhát vagy esőkabát. Nekünk mondjuk szinte mindegy volt, mert esett az eső is közebn:-) NAgyon szép és népszerű hely, sokan voltak, de guide-ra semmi szükség (ajánlkoznak a bejáratnál), egyenesen kell menni a bejárattól a vízesésig.
Innen továbbtaxiztunk CemoroLAwangba, a Bromohoz. Itt aludtunk (Bromo Daddy's homestay, basic, de tiszta és kedvesek, a fürdőben nincs mosdókagyló:-))) és másnap hajnalban mentünk a jeepes túrára (négyen egy jeepben 500eIDR, plusz a belépő a nemzeti parkba). Mi a King Kong hillhez mentünk hajnali 2:30as indulással, megnéztük a napfelkeltét, és utána vissza a vulkán lábához, fel a kráterhez. Ez lett volna a terv, csak a lefelé úton a kb 200 jeepből az egyik lerobbant, pont egy szerpentin kanyarban, így két óra alatt sem jutottunk le a hegyről, úgyhogy kiszálltunk és legyalogultunk, majd fel a kráterhez és vissza a jeep parkolóba a völgyben.
A napfelkelte szép volt, hideg volt, rengetegen voltak (nemzeti ünnep-hosszú hétvége). Megdöbbentő volt a hegyről nézni a völgyben kígyózó jeep sort, ahogy a lámpáik világítottak a sötétben, ahogy a különböző kilátópontokhoz vitték az embereket. Ezernél is több autó lehetett a hegyeken. Egy nemzeti parkban. Az tudtam, hogy sokan vannak, de ez sokkoló volt.
Fotózásilag a King KOng Hill nem a legjobb választás, mert nem a Bromo mögött jön fel a nap, de ettől még szép volt, de ha már a narancssárag hátteres Bromót akarja vki fotózni, akkor a másik irányban lévő kilátóhoz kell menni, ha jól gondolom. A séta a völgyben szuper volt, gyönyörű a Bromo. A kráterhez lépcsőn kell felmenni, én megizzadtam, a család többi tagja felszaladt:-)
Szerintem a kilátókhoz a jeepesek levonulása után is érdemes felmenni, akkor is megvan a kilátás, és nincs ezer ember, nyilván napfelkelte nincs:-)
Gyalog is jöttek fel többen is a sötétben, van a kilátókhoz túraösvény. A kis falu hangulatos a sok jeeppel és túrázóval, 2200 méteren (este hideg van), itt maradtam volna még egy napot, csak túrázni a közelben vmi másik kilátóhoz, avgy akárhova a nemzeti parkban.
Surabaya-Madarakipura-Cemoro LAwang taxi 900eIDR.
Jó kis kajálda: Kusuma Kitchen, hangulatos rooftop kávézó hintás székkel: Parama Bromo cafe
2. Bromos túra után taxiztunk a Tumpak Sewuhoz. Jó késve indultunk a lerobbant jeep miatti késés miatt. 4,5 óra út után megérkeztünk a D'Corner homestaybe (basic, nagyon kedvesek, tiszta) kb 10 percre a vízeséstől, egy kis falucska, itt aludtunk egyet. A környéken van 3-4 homestay és egy komolyabb szállás az Artha Cottages (ez teltházas volt a hosszú hétvége miatt). Egy warung van a szálláshoz közel, és kb 5 perc autóútra is van egy nagyobb, ott kajáltunk, a homestay tulaj barátaié volt, szuper kedevesek voltak és finom volt minden. Reggel 8kor (reggelit kaptunk, finom volt)elvitt minket a tulaj a vízeséshez, ami a család egyöntetű szavazata szerint a nyaralás fénypontja volt, úgyhogy nagyon örülök, hogy addig sakkoztam a napokkal, amíg belefért! Előtte napokig esett, óriási szerencsénk volt, hogy aznap már nem. Nem tudom, h egyébként is ennyi víz lett volna a patakokban, vagy csak a sok eső miatt, de volt h térdig gázoltunk a vízben. Eszméletlen szép volt, megéri lemenni és utána felküzdeni magát az embernek, óriási élmény. Kisgyerekkel vigáyzni kell, van, ahol csúszik és van amikor elég magasan kell menni, onnan nem lenne jó lecsúszni. A mi 12 és 15 évesünknek adrenalin fröccs volt, pedig amúgy óvatos kölykök, szóval ez tinikkel 100% telitalálat program. Felfelé azért izzasztó, lefelé pedig akinek a térde nem bírja, annak is megerőltető lehet. De azt mondom mindent megér:-) Belépőt 3 helyen kellett fizetni, ügyesen elosztják:-) A panoráma kilátónál (20e IDR), a bejáratnál (20e IDR) és végül magánál a vízesésnél (20eIDR).
Mindenünk csupa víz lett és esélyed sincs, hogy ne legyen:-) A legjobb választás itt egyértelműen a vízálló túraszandál. A guideok flipflopban voltak, de láttunk strandcipőben is embereket. Guide ide sem kell, egyértelmű az útvonal, maximum ha kell még egy ember segíteni a mászásban, akkor jól jöhet plusz egy kéz. Lefelé kb félóra lehetett, jó meredek néhol, sok lépcsővel és sok kötélben fogódzással, vízben gázolással. Felfelé kicsit hosszabb volt nekem.
CemoroLAwang-Tumpak Sewu taxi:1.100eIDR
3. A homestayből a tulaj elvitt minket a vonathoz (15:19kor indult) a Kepanjen városkába, ez 500e IDR, 2,5 óra. Innen vonattal mentünk Soloba. És itt sokkolódtam a vonattól. A MÁV úgy tűnik 100 év múlva sem fog ott tartani, ahol az indonézek most. Igaz, h vmi executive akárhány osztályon utaztunk, de csak arra volt pár darab jegy (350eIDR/fő - 4,5 óra út). Kényelmesebb volt, mint a repülő. Dupla olyan széles lábtér, töltő, légkondi, pokróc, kajafelszolgálás, tisztaság, gyors, halk. Büfékocsi, ahonnan a helyedre is rendelhestz kaját. Le voltam nyűgözve. És értem, h nem economy, de a MÁV ennek a felét sem tudja az első osztályon. Solobol másnap Borobodur volt a terv a két vulkán közötti úton, de skippeltük, mert a kölykök besokalltak az autózástól.
4. Elmentünk Yogyakartaba Grabbel, persze félúton megbántuk, h nem az eredeti terv szerint mentünk Borobodurba. Délután Prambanan (gyönyörű), városnézés, kaja. Másnap Borobodur, ahol megszívtuk, mert csak az első 1200 emebrt engedik fel a templom felső szintjeira, és aznap már nem fértünk bele a keretbe. De a templom maga így is nagyon szép volt. Mindkét helyen sokan voltak, de jó volt:-) Yogyaban nem sikerült megnézni a kötelezőket, arra is kellett volna még egy nap, mert csak délelőtt voltak nyitva.
Yogyabol Szingapúrba repültünk Scootal, tök ok volt minden.
Szuperjó volt, egyértelműen visszamegyünk Indonéziába, nagyon kedvesek az emberek, gyönyörű az ország, én imádom a nasi gorenget és a satayt, a friss gyümölcsöket, nem untam meg egyáltalán:-) A Dadar gulung nagy kedvenc lett, csak sajnos nem sok helyen láttuk, de most pandan pastat vadászok Pesten:-)
W.L. a kis könyvecskéd jó szolgálatot tett, néha kellet használni, és értékelték még a köszönést és köszönömöt is indonézül, balinézül, jávaiul:-)
Off: W.L. : Balin az általad javasolt 3 napos köröket tettük meg, de a második nap a driver azt mondta, hogy fizessünk többet, mert ez nagyon sok egy napra:-))) Köszi a javaslatot, szinte mindent sikerült megnéznünk. A túraszervezőknél a fele van betervezve egy napra kb:)
Fogalmam sincs, mert en mindig busszal megyek, ami kb 5 percenkent indul a Bungurasih/Purabaya buszpalyaudvarrol, es az autopalyan gyorsabban ott van, mint a vonat.
Egy informális kérdés WL. Elképzelhetőnek tartod, hogy aznapra nincs vonatjegy Surabayából Malangba? Hiába töltöttem le a KAI acces appot, nincs elérhető járat szerinte. Korábban néztem, 1-2 óránként volt vonat.
Egy tipp a Javara utazoknak: Bromo es Ijen mellett Kelet-Javan meg 1 konnyen elerheto aktiv vulkant erdemes lehet felkeresni. Az utoljara 2014-ben hatalmas kitorest produkalo Kelud ugyan nem tul magas, am motorral elerheto kratere roppant festoi, vadregenyes.
A krater Kediri varosa felol kozelitheto meg, ahonnan vegig aszfaktozott ut vezet hozza. A hegy nem nemzeti park vagy rezervatum, igy a belepodij csak 10.000 Rp. Viszont sajat jarmuvel a krater elott 5 km-re le kell parkolni, onnan vagy gyalog lehet tovabb menni, vagy 50.000-ert helyi motorosok felvisznek a krater peremeig (egy kisse horror hangulatu alaguton is atkelve) majd megvarnak es visszahoznak.
Kediribol tomegkozlekedes nincs a hegyre, igy elsosorban a berelt taxival kozlekedoknek konnyu elerni, de ojekkel is elerheto a varosbol (kb 1 ora).
Az Indonesia Lp-ben van Papua fejezet, de csak azert alig erdemes megvenni. A webshopjukban megveheto PDF-kent csak az a fejezet is. Ha erdekel az orszag tobbi resze is, akkor megeri.
Malang, "tésztabár"
Malang, színes negyed
Coban Rondo
kecske nyársak
Singosari
Tiban masjid
Tumpak Sewu, ahogyan én láttam.
