Az UFF kísérleti cáfolásával mindent cáfoltam az eddigi fizikában, csak egyet nem, hogy az elektromágneses mezö c-vel terjed és hogy ezt a mezöt elemi elektromos töltések okozzák.
De azt is alátámasztotta az ejtökísérletem, hogy a gravitációt is elemi töltések okozzák (persze kétféle elöjellel ellátva, amit a fizika eddig nem vett észre) és ez a mezö is c-vel terjed.
Ki kell mondani a fizikában a hatások c-vel történö terjedését, mint egy alapvetö elvet, ami a természetben érvényes. A hatásokat meg nemváltozó elemi töltések okozzák!
Fizikai metódusokkal sohasem tudjuk pontosan a makroszkópikus testek, a részecskék, a galaxisok helyét, sebességét és gyorsulását megállapítani.
Elég együgyüség az 'inerciarendszerek létezése' feltételezése a fizikában, és az hogy ezek v-sebességgel vagy a-gyorsulással mozognak. Ezt tudomásul kell venni a fizikában.
A specrel cáfolásáról a szakirodalom informál: "95 Years of Criticism of the Special Theory of Realtivity (1908-2003)", The G.O. Mueller Research Project.
Arilou: "Szerinted az a millió közvetett bizonyíték se ér semmit, ami a relativitást támasztja alá, mert arra is csak egy bizonyíték létezhet, a szabadesés megmérése."
Egyetlen-egy 'bizonyíték' nincs, ami az einsteini relativitást alátámasztja.
Arilou: "De hát te is mindig arra hivatkozol, hogy a szabadesést csak közvetlenül szabad mérni, azt is lehetőleg csak Brémában, és csak a te módszereddel, és csak neked."
Én erre soha, sehol nem hivatkoztam.
Csak arra hivatkoztam, hogy a testek különbözö szabadesését a brémai ejtötorony 110 m-es vákuumcsövében kitünöen ki lehet mutatni és én ki is mutattam. Én végeztem el az elsö ejtökísérleteket különbözö próbatestekkel, 10^-5-ös pontossággal és evvel az eredménnyel
a(Al) > a(Pb) > a(C) > a(Li).
Én végeztem el evvel az ejtökísérlettel az eddigi legpontosabb szabadesés mérést. Úgyebár a fizika ezt eddig ELMULASZTOTTA.
Az ejtökísérletem minden részlegbe alátámasztotta, hogy ez a testek helytálló klasszikus mozgásegyenlete
(1) m(test;i) a(test) = F(e.m.) + F(grav.)
kétféle nagyságú tömeggel
m(test;i) = m(test;g) (1- delta(test)).
És azt is kifejtettem, hogy az együgyü brémai gravitációs fizikusok akadályoztak meg, maffiaféle metódusokkal, az ejtökísérleteim folytatásában és a mérési eredményeim leközlésébe a fizikai szakfolyóiratokban. Az ilyen hozzáállásnak semmi keresnivalója nincs a fizikában, ez megsérti a tudományos etika, legalapvetöbb értelmezését.
Természetese mindenki, mindenhol ellenörizni tudja a különbözö nehézségi gyorsulást, ha az (1)-re vigyáz.
De hát te is mindig arra hivatkozol, hogy a szabadesést csak közvetlenül szabad mérni, azt is lehetőleg csak Brémában, és csak a te módszereddel, és csak neked. Még az űrhajókban megfigyelt mozgásokat se fogadod el szabadesési kísérletnek, mert szerinted az nem szabadesés (pedig bizony az, ezért kérdeztem rá annyiszor, hogy szerinted mi a szabadesés, de nem tudtál válaszolni).
Szerinted az a millió közvetett bizonyíték se ér semmit, ami a relativitást támasztja alá, mert arra is csak egy bizonyíték létezhet, a szabadesés megmérése.
És akkor most azzal jössz, hogy a te elméletedre meg jók lesznek a közvetett bizonyítékok is? Nem. Akkor te is mérd ki, mutasd ki közvetlenül a negatív gravitációt.
Az a gravitációs töltésre bizonyíték lenne,de arra hogy lehet-e negatív gravitációs töltés arra vannak kísérleti bizonyítékaid?Vagyis a gravitációs taszítást közvetlenül észlelted-e?
Aurora11: "Te tapasztaltad a taszító gravitációt?Te nem a négydimenzióós Minkovszki térre gondolsz,ahola Loerntz geometria érvényes?"
Mi az hogy tapasztaltam-e a taszító gravitációt?
Két gravitációs töltés között ez a statikus gravitációs erö lép fel
F(grav.;g(j), g(k),r) = - g(j) g(k)/4pi r^2.
Ez meg taszító, ha a g-töltések elöjele NEM egyzik meg.
A négy stabil elemirészecskék négyféle elemi g-töltése
g(k) = {+ g m(e), + g m(e), + g m(P), - g m(P)}, k= e,p,P,E.
A gravitáció csak akkor vonzó, ha a g-töltések elöjele megegyezik. Az egytemes gravitációs állandó meg
G(grav.) = g^2/4pi.
'Tömegvonzásról' a gravitációnál szó sincs!
A négydimenziós Minkowski-tér meg onnan jön, hogy mindakét fundamentális mezö, az elektromágneses és a gravitációs mezö is, c-vel terjed. A tér meg nincs meggörbítve!
Vannak még olyan erők,amik hasonltanak a gravitációs erőkhőz,abban az értlemben,hogy mindig egyfélék,nincs külön vonzó és taszító változat belőlük,és nincsen az erőhőz tartozó töltésük.Szóval nem kölcsönhatáshoz tartoznak,mind például az elektromágneses- vagy magerő.Ezek az erők a tehetetlenségi erők,mint például a centrifugális-,Corolis-,Euler-,és transzlációs-erő.Ezek pszeudoerők,mert a gyorsuló vonatkoztatási rendszerünknek az inerciarendszerben érvényes mozgástörvényekből adódó erőnek az gyorsuló rendszerben megfigyelt erőtől való eltérései.Nem kölcsönhatáshoz tartoznak.A gravitáció a téridő görbületéből adódó transzlációs erő.A görbületmentes inerciarendszerből nézve az egyenesvonalú gyenletes mozgásnak,a mi rendszerünkben szabadoneső test mozgása felel meg.Ami a mi rendszerünkben egyenesvonalú egyenletes mozgásnak felel meg,az valójában gyorsul,csak a téridő görbülete ezt elrejti elölűnk a gravitációval,mint transzéációs erővel.
Ideje van megtanulnotok Szász Gyula Imre új gravitációs elméletét, ami kvantált gravitációs töltésekre épül, c-vel terjed és leváltotta Newton 'tömegvozását' és Einstein 'áltreljét'. A testek nehézségi gyorsulása függ az izotópösszetételtöl, tehát NEM EGYETEMES.
A taszító gravitációs hatás a gravitációs fizikusok orra elött volt, csak nem vették észre: Az elektromosan semleges test súlyos tömege
m(test;g) = N (m(P) - m(e)).
A gravitációs mezö mozgásegyenlete a véges Minkowski-térben
Azt is meg lehet magyarázni miért (P,e,p) felépítésü a mi anyagunk.
Ez avval függ össze hogy az (e,p) elektronneutrínó 0.703 x 10^-13 cm-es, a (P,E) protonneutrínó meg 3.83 x 10 ^-17 cm-es nagyságü. Ha befekülne egy elton az atommagban az kiesne onnan és eltávolodna.
Tanuljuk már meg, hogy a gravitáció NEM 'tömegvonzás', a gravitációt NEM is a tér görbülése okozza, hanem a stabil elemirészecskék elemi g-töltései okozzák.
És ez a testek ezreléknyi nagyságúan különbözö nehézségi gyorsulásaivál kitünöen ki is mutatható. (Amit a fizika elmulasztott ellenörizni!)
Einstein tömeg-energia ekvivalencia elve tehát nem érvényes, az elemi tömegeket m(e), m(P) nem lehet energiává átváltoztatni. A neutrínók ((e,p) és (P,E) is az elemirészecskék kötött állapotai, ezek csak azért tünnek 'tömegnélkülinek', mert az elemi g-töltések 'semlegesítik' egymást, a kétféle elöjel miatt.
Mivel az elemi töltések q(k) és g(k) invariánsok és a fajlagos g-töltések meg azonosak, az elemi tömegek m(e), m(P) megmaradnak, mégpedig MINDEN részecskereakcióban.
Csak a négy stabil elemirészecskénél, elektron (e), pozitron (p), proton (P) és elton (E), azonos a súlyos és a nyugvó tehetetlen tömeg. De az ezekböl összetett testeknél különbözik a kétfjata tömeg
(1) m(test;i) = m(test;g) (1- delta(test)).
Ha az elektromágneses hatás elhagyagolható a gravitációs hatással szemben (|F(e.m.)| << |F(grav.)|) és ha csak a statikus g-erövel számolunk akkor a testek mozgásegyenlete két test között
A delta(test) ezreléknyi nagyságrendü, ezt tudjuk az izotópok ismert tömeghiányából.
A (2)-nél feltételeztük azt is, hogy a két test g-töltése elöjele megegyezik, ami a körülöttünk lévö anyagál tényleg így isvan, mert ez csak protonból, elektronból és pozitronból áll (az elton ='antiproton' nincsen beépítve). Egy ilyen testnek, amelyik elektromosan semleges is, a súlyos tömege
m(test;g) = N (m(P) - m(e))
a nyugvó tehetetlen tömege meg
m(test;i) = N (m(P) + m(e)) + 2 M m(e) - E(kötés)/c^2 = m(test;g) (1 - delta(test)).
Az N a protonok, az M a pozitronok száma, és az E(kötés) az elemirészecskék kötési energiája az anyagban.
Aurora11: "A gravitációs fényelhajlás amiatt van,hogy a fény a téridő görbületén halad."
A téridönek NINCSEN 'görbölete'! Nem is tud emiatt a 'gravitációs térben' a fény elhajlani. Ostobaság volt a tér görbületét feltételezni, csak amiatt, mert a fizika nem ellenörizte a testek ezreléknyi nagyságrendben különbözö szabadesését.
Az elektromágneses mezö és a gravitációs mezö két fundamentális mezö, amik mindaketten c-vel terjednek, és amik kvantált, invariáns töltésekböl
(1) q(k) = {- q, + q, +q, -q} és
(2) g(k) = {- g m(e), + g m(e), + g m(P), - g m(P)}, k=e,p,P,E
erednek, de a mezök NEM folyásolják be egymást. A c-vel terjedö hatások miatt a véges tér-idö tartományoknak Minkowski metrikája van. 'Tér görböletröl' szó sincs!
A gravitáció nem is 'tömegvonzás', hanem a gravitációs töltésekböl
g(test) = (+ vagy -) g m(test;g)
eredö hatás. A gravitációs töltéseknek is két elöjele van, mint az elektromos töltéseknek. Az egyetemes gravitációs állandó a testek azonos fajlagos g-töltéséböl ered
G(grav.) = g^2/4pi,
ami viszont a négy stabil elemirészecske e, p, P és E azonos fajlagos g-töltésére (2) vezethetö vissza. Mivel az elemi g-töltések invariánsok, az elemi tömegek m(e), m(P), az elektron (e) és a proton (P) tömege, megmaradnak.
A statikus gravitációs erö két test között csak akkor vonzó, ha a két test gravitációs töltésének g(test1), g(test2) megegyezik az elöjele
A Hortobágyon az elektromágneses kölcsönhatás miatti fényelhajlás miatt van.Mert az eltérő sűrűségű levegőrétegben(eltérő a hőmérsékletük) görbe pályán törik meg a fény.Ez a teljes visszaverődéshez hasonló jelenség,csak a tényleges teljes fényvisszaverődésnél az effektus a fényhulámhossz nagyságrendjébe esik,vagyis az interferencia szerepet játszik,míg a délibábnál makroszkópikus méretű légtömegben történő görbe vonalú fénytörés zajlik le.
A gravitációs fényelhajlás amiatt van,hogy a fény a téridő görbületén halad.
