Monitor, szkenner, nyomtatas, levilagitas a szinek oldalarol. Mivel, hogyan, hol, miert (,mennyiert) es mit kalibraljunk. Elmélet, gyakorlat, szoftverek, hardverek, kelvinek, gammak, gorbek... Ez egy eleg nagy es fontos tema a képfeldolgozásban, egy haladobb szint felett mar nem lehet megkerulni.
RAW-ban még egyáltalán nincsenek színek, így csatornák sem! (ezért lenne értelmetlen RAW-ban átadni a képeket nyomtatásra: fogalmad sem lehetne róla, mi lesz az eredmény, milyen feldolgozás történne)
Elég komolyan szabályozva van a HP és Microsoft által, mert ők fejlesztették ki. Ha a Nikon készített magának saját színteret az más kérdés, de az már nem sRGB.
Az sRGB mindenképp kevés, ha komolyan akarsz nyomtatni. Ezt viszont előre kell egyeztetni. Ugyanis a default: 8 bites JPG + sRGB, és sokan nem is tudnak mást fogadni (TIFF-et még igen, de általában azt is 8 biten).
Ha komolyabb szándékaid vannak, akkor a NEF 16 bites TIFF-be kibontva, aRGB vagy méginkább ProPhotoRGB-ben. Na ez az a terület, amit egy mezei kislabor nem vállal el...
Pedig van neki sajat Nikon sRGB profilja, persze lehet, hogy ugyanaz, de mind1 is. :) RAWnal ha csatornankent van 12 bitem egy tomoritett nefnel, mar az is tobb mint amit egy tiffbe bele birok csomagolni nem? Persze lehet, hogy az srgb maga jelenti a szukebb keresztmetszetet. :)
"They are basically the same within round-off error bounds. The Nikon profile has 4096 data points vs the 1024 data points in the IEC profile. Therefore, the Nikon profile is a straight 12-bit look up table and the IEC profile interpolates to handle 12-bit data."
Olyan nincs, hogy Nikon sRGB... csak síma sRGB van, vagy aRGB. De legtöbbször utóbbit nem fogadják el (csak előzetes egyeztetés után). RAW-ot senki nem fogad el (nem is lenne értelme).
Köszönöm, a mostani célokra a digilabort talaltam en is kozben, akkor megtesztelem. (13x18ak, kepkeretbe). A nagyobbakra akkor majd a tobbi, Nikon srgb-ben vannak a kepek. Esetleg raw-t elfogad valamelyik? :)
Nem rossz, és valóban tesco-gazdaságos az én módszeremhez képest. És mivel nem is állítottam, hogy a leírt módszerem tökéletes, örömmel veszem az enyéménél pontosabbat. (Olyan voltam mint a jó angol szabó: hozott anyagból...)
Bár hiába, a Pantone Color Bridge-t is meg kell vegyem, mert nem vihetem el a megrendelőhöz Bivalypuruttyára a monitoromat, hogy színt válasszon a könyve borítójához...
Csak még annyit: nekem annyira nem lényeges a színhűség, hogy ragaszkodnom kellene a precíz műszeres megoldáshoz ( mondjuk félévenként, vagy évenként, mert az is elmászik)
A Pantone színei meg számozottak, és mind a Color Bridge-ben, mind pedig a PS-ban pontosan ugyanarra a számozott színre lehet rákeresni.
Ja, hogy a szemem téved 20%-ot? Vagy igen, vagy nem. Ha a monitorra teszem a megfelelő színt a Color Bridge-ből, talán van esélyem, hogy ne szokjam meg olyan hamar...
Figyelembe véve a mai nyomdai állapotokat (és az eszközök ottani kalibrációs viszonyait), nyugodtan tévedhetek annyit, amennyit a monitorra helyezett Color Bridge után a szemem téveszt. Még mindig elfogadhatóan jó lesz a végeredmény.
Legalábbis a saját gyakorlatomban, nem elméletileg, mérnöki precizitással.
Lenovo TFT-m van, és az OnScreen Managernél el lehet menteni profilként. De ha nem is lehetne, akkor is itt megjegyezhetem a beállításokat, és hosszabb idő után ez a beállítás rögzü a gépen. Ha nem, leírom (néhány sor az egész), és minden bekapcsoláskor beállítom. (jelenleg is ez a helyzet)
Mint mondtam, házi megoldás, nem is akar lenni más. Ez a megoldás a nyomdai előkészítés gyakorlatából jött elő, ugyanis mindig volt gondom a könyvek borítójának színmegjelölésénél. A hardveres kalibráció is elévül (elavul), egy ismerősömnek rövid egymás után kétszer is beállították, mégsem lett jó. Ha azt vesszük, akkor számomra a lényeg, hogy (nagyjából) ugyanazt lássam a monitoron (nyomtatásban) mint a valóságban.
A hardveres kalibráció cirka 20 ezer. Ha megveszed a Pantone Color Bridge-t, az 27 ezer, a szürkelap 3 ezer. Összesen harminc ezer, ráadásul ezeket az eszközöket máskor is használhatod.
Tudom, hogy az általam javasolt módszer nem helyettesítheti a hardveres kalibrációt. Azt is tudom viszont, hogy több ismerősömnél mást mutat a képnézegető, a Ps, és a valóság. Ha ezeket egy kicsit is egymáshoz közelíti, már jobb eredménnyel dolgozhat.
Szeretném, ha véleményt mondanátok a következő házi kalibrálásról
1.) PS-ban beállítani a monitor színterét 2.) PS-ban a színeknél megnyitni valamelyik Pantone színt 3.) A monitor előtt ugyanezt a színt kikeresni pl a Pantone color bridge-ben (itt van a CMYK mellett RGB is) 4.) Addig állítani a monitort, amíg a színek megegyeznek 5.) elmenteni az eredmény ICC-profilként, és ezt használni
Egy problémára keresek választ, a topik címe alapján leginkább itt kaphatom meg.
A kérdés tömören: Hogyan van nálatok a softproof és milyen értékekre kalibráljátok a monitorokat.
A kérdés nem tömören:
Szóval azt szeretném elérni hogy a monitoron megjelenő szín olyan legyen vagy legalább hasonlítson ami későbbiekben nyomdában nyomtatásra kerül. Állítólag valami ICC technológia a megoldás. Amit akarok az a pontos softproof.
Ami bizonyosnak látszik:
A színek megfelelő kezeléséhez minden résztvevő színábrázolásáról lennie kell egy azt leíró állománynak. Ez lenne az ICC profil. Alapvetően két profilra lenne szükségem, egyik a nyomdai cmyk színprofil, a másik a monitorom színprofilja. Praktikus okokból az www.eci.org weboldalról letölthető nyomdai profilokat használom. Ezeket profik készítették, szigorú szabványokhoz igazodva. Ha egy magyar nyomda szépen, színhelyesen akar nyomtatni ugyanezen szabványokhoz próbál igazodni.
A másik oldal a monitor. Műszerrel próbálom bekalibrálni és színprofilt készíteni. Csak bizonytalan milyen értékekre kalibráljam többek közt mert az is bizonytalan hogyan konvertáljam át a nyomdai cmyk színteret a monitor színterébe. A photoshop alapértelmezés szerint relatív kolorimetrikus eljárást alkalmaz feketepont kompenzációval. Ekkor a cmyk színtér fehér pontja leképeződik az monitor színtér fehérpontjába, a cmyk fekete pontja (vélhetően a 400%-nyi festékkel) pedig a feketepontjába. Választható még kétféle eljárás, az egyik ugyanaz mint az előbb vázolt csak a fekete megmarad ugyanazon feketének mint a cmyk színtérben. A harmadik – az abszolút kolorimetrikus – esetén a cmyk fekete, fehér és az összes közbenső árnyalat változatlanul kerül át a célszíntérbe. Elvileg. Az a szín ami nem ábrázolható a célszíntérben levágódik a színtér határára mindhárom eljárás esetén.
Az interneten kutakodva úgy tűnik a legtöbben a photoshop alapértelmezett ejárását használják. Így a monitor fehér színét próbálják azonosra kalibrálni a papír fehér színével, amelyet átlagos megvilágítás vagy kifejezett megvilágító eszköz fénye ér. A monitor feketéjét pedig úgy állítják hogy olyasmi kontrasztarányt kapjanak mint ami nyomtatásban várható. Sokaknak a 90 cd/m2-es fényerő, 5500 kelvines színhőmérséklet és 0,3 cd/m2-es fekete a bejövős. Jómagam kipróbáltam ezen beállítást is, azután megnéztem az abszolút kolorimetrikus megoldást is.
A monitort úgy kalibráltam hogy a cmyk papírfehér 90 Cd/m2-el ragyogjon miután abszolút kolorimetrikus eljárással a monitor színterébe kerül. Ekkor a monitor rendes fehér színe 105 cd/m2. A színhőmérséklet érdekes módon közel ugyanaz volt mindkét fehéret mérve. A cmyk fekete 1 cd/m2 körül van, miután a monitor színterébe került. A használt cmyk színprofil az iso coated v2. A kontrasztarány 90:1, ez reális? Eltérő fényerőt beállítva ez a kontrasztarány változatlan maradt. Külföldi fórumon sokkal nagyobb kontrasztarány állítottak.
Az abszolút kolorimetrikus módszerrel határozottan színhelyesebb a monitoron lévő kép ha összehasonlítom a kinyomtatott változatával (megvilágítás: napfény ~4500K és ~80 lux)
A kérdés tömören: Hogyan van nálatok a softproof és milyen értékekre kalibráljátok a monitorokat.
Bocs a hosszú és bonyolult szövegért, remélem kivehető mire vagyok kíváncsi.
Igen ránézésre állítom, de lehet hogy ezek után elgondolkodom rajta hogy CustomWBzek inkább beltérben. (Igen, a gép valóban egy 40D volt, ám semmi Canon-világuralom-kép nincs bennem :)
