"Mert ugye bemegyek egy műszaki árudába, és egyszerűen nem tudják megmondani, hogy mennyi egy készüléknek a bekapcsolt készenléti, és a csúcs teljesítményfelvétele, amiből ugye lehetne következtetni a sok hazudott Watt mögötti valós teljesítményre. Tehát a ma elérhető műszaki leírásokhoz viszonyítva is igencsak nagyot alkotott. "
Én meg ezen tűnődöm, mivel még soha nem vettem teljesítmény alapján hifi cuccot.
Hubakker, majdnem lemaradtam erről :-) Na milyen jó hogy megtaláltam az 1986-os MÉ borítójának az elejét? :-)
Az a szomorú ebben, hogy a mostani világban sokunknak megfordultak a kezei között azok a készülékek, amiről Cs. D. írt. Jómagam walkmant és rádiómagnót gyűjtök, és bizony amikor a gyűjteményembe egy olyan készülék érkezik, amit Cs. D. is leirt, akkor jövök rá, mekkora hülyeségeket irogatott. Pl a WM-DD sorozat lapmotorja, ami valójában csőmotor, vagy hogy a Grindig Beat Boy 100-as fel is tud venni, meg még millió sok hülyeség, ami abból ered, hogy ő ezeknek a készülékeknek a javát csak fotókon látta, jobb esetben prospektusokban. És ez alapján ír róla.
"Meg talán az életben nem merte volna kicserélni a kombinált fejét egy kihajított Unitra fejére, ha nincs legalább annyi műszaki leírás, amivel össze lehetett hasonlítani a paramétereket."
"Mellesleg azt a B100-ast elővettem nyolc éve, belefűztem egy cro2-es informatikai streamer kazetta szalagját, jobb híján egy CD-ről vettem fel rá próbaképpen. Hangképben nem találtam változást és hiába kerestem rajta a zajt, pedig hol van az még a félisten mesteri alkotásaként tisztelt GX4000-eshez, vagy a mégnagyobb B77-eshez..."
Meg nem kövezünk, de az így igen sarkos:"a csatornánként felvett teljesítmény 70 százalékát ismerem el leadott szinuszos teljesítménynek".
Ez mondjuk kb. igaz lehet a B-osztályú erősítőknél, de akkor hol vannak a sokkal rosszabb hatásfokú A-osztályú erősítők, az egyre terjedő D-osztályúak, a digitális erősítők, vagy a csöves-reneszánsz.
Lehet, hogy pontosabb, szemléletesebb, a valósághoz közelebb álló volt a DIN szabvány szerinti teljesítmény megállapitás, de azon nem múlik semilyen készülék jósága (gyengesége), hogy technikai adataiban miként tüntetik fel a különböző teljesítmény-értékeit.
Kedves barátom, meg ne sértődj, de -legalább is ebben a témában-, úgynevezett "egykönyves" ember vagy! Az ideírogatok nagy része -néhány villamos mérnökön kívül-, töbnnyire valamilyen elektronikai végzettséggel rendelkezik, és mivel ráadásul a kedvenc hobbijukról is van szó, van némi rálátásuk a dologra. Egyszóval csak arra akarok kilyukadni, hogy jórészt tudják miről beszélnek...
Hát pont azért kell piszkálni, mert "egy csomó dolgban tévedett", amit Te mondjuk elintéztél egy Oké-val, pedig ez nagyon nem evidens! Én kispista jankó beszélhetek hülyeségeket a sarki kocsmában, ezzel csak magam járatom le, de Ő hiteltelenné tette a hifis ismeretterjesztést-újságírást a tévedéseivel, pontatlanságaival, hibás megállapításaival. Teszi ezt úgy hogy, hogy fennen lobogtatja a vill.mérnöki diplomáját, ami jelen esetben ledegradálhatja a vill.mérnökök táborát!
Tudomásom szerint Ő is a készülékek műszaki leírásaiból "dolgozott". Most akkor miért hitelesebb Ő, mint az áruházi eladó, aki ugyanígy előveszi a készülékhez kapott technikai adatokat és ezt adja tovább? Olvasni csak mind2-en tudnak!
Bár régen volt, de emlékeim szerint az én B-100-am műszerei jeleztek lejátszáskor is nem csak felvételkor. Én a 70-es évek végén sokat hallgattam B-100-ast, sok azóta is kedvelt zenét köszönhetek ennek a magnónak, de már akkor se szerelemből hallgattam ezt, hanem azért mert ez volt az elérhető és megfizethető számomra, de hogy jó lett volna, hát ilyet a legelvakultabb nosztalgia se mondat velem! Akkor én úgy voltam tesla-huszár (meg unitra-huszár, meg vidi-huszár), ahogy a mai 18-20 éveseket most ájpodhuszárnak nevezed!
Miért kedvelem annyira? Talán mert örökség. Egyrészt a Hi-Fi irodalomé, másrészt a bátyámtól. Meg talán azért, mert jobbakat nemigen olvastam. Meg talán azért, mert az audiotechnika alapjait tőle ismertem meg. Aztán olyan mérnöki magasságokba meg mégsem merészkedtem, ahol néhány írása nevetség tárgyává vált.
Miért, valami mérésügyi vitája támadt?
Egyébként kövezzen meg bárki, első körben ma is a csatornánként felvett teljesítmény 70 százalékát ismerem el leadott szinuszos teljesítménynek, akármilyen végfokról is legyen szó. Sokkal közelebb állt a valósághoz a régi DIN szabvány szerinti teljesítménymérés, mint mindenféle DSP-s vacak után kitalált Music Power meg PMPO.
A hiánypótló szerepét mindig is elismertük, de egy "szakíró" akkor sem írhat le egy könyvben hülyeségeket. És Ő más újságokba is irogatott hifi-vel vagy video-val kapcsolatos cikkeket. (pl RTV újság)
Egyébként mi még számos sztorit is ismerünk vele kapcsolatban, pl amikor a Hi-Fi magazin megjelenésekor bement a MEEI-hez, na az sem öregbítette a hírnevét! :-)
Oké, hogy egy csomó dologban tévedett, meg azon is lehet vitatkozni, hogy az egy házba szerelt két fej az egy vagy két fej, de összességében egy akkora hiányt töltött meg a könyvsorozatával, ami ma is hiányként tátong.
Mert ugye bemegyek egy műszaki árudába, és egyszerűen nem tudják megmondani, hogy mennyi egy készüléknek a bekapcsolt készenléti, és a csúcs teljesítményfelvétele, amiből ugye lehetne következtetni a sok hazudott Watt mögötti valós teljesítményre. Tehát a ma elérhető műszaki leírásokhoz viszonyítva is igencsak nagyot alkotott.
A kijavításokat szívesen veszem, de ne mondjuk már azt, hogy agyrém. Anno az ő könyvéből alakította át bátyám a Tesla B100-asának deprez műszereinek bekötését, hogy ugyan ugráljon már lejátszáskor is. Meg talán az életben nem merte volna kicserélni a kombinált fejét egy kihajított Unitra fejére, ha nincs legalább annyi műszaki leírás, amivel össze lehetett hasonlítani a paramétereket.
Mellesleg azt a B100-ast elővettem nyolc éve, belefűztem egy cro2-es informatikai streamer kazetta szalagját, jobb híján egy CD-ről vettem fel rá próbaképpen. Hangképben nem találtam változást és hiába kerestem rajta a zajt, pedig hol van az még a félisten mesteri alkotásaként tisztelt GX4000-eshez, vagy a mégnagyobb B77-eshez...
...és maradjunk annyiban, hogy ezt hiába magyarázzuk az ájpodhuszár ratyiknak.
Csabai egyik, igencsak vitatható ismertetése. Az 1977-es könyvben ismerteti az Akai GX-400D gépet. Azt írja róla hogy bár két irányban felvevő és lejátszó, de csak 4 fejet tartalmaz. A két középső fejben váltakozva van beépítve a felvevő és lejátszó fejmagok. Így a 6 helyett 4 fej is elegendő. Még egy kis rajzot is készít hozzá a gyengébbek kedvéért. A valóság az hogy ebben is 6 fej van, de kettő-kettő szorosan egymás mellett van közös búrába szerelve. Kívülről tényleg úgy néz ki mintha csak négy fej lenne benne. (hasonló megoldású a Technics RS-1700 fejegysége is)
Ahogy mondod! Pölö: U 4407 Hangszalag a közg. szakk. isk. gyors-gépirói idegen nyelvü és külker. ügyintéző tag. II.o. számára franci nyelvhez. II. rész Kódszám: 808430242 (karakterhű másolat! sic!)
