Nem mondanam hogy senki altal nem ismertek. Nekem van Ideas es ToE lemezem is, utobbi koncertjeire is jarok ha otthon vagyok es a kozelbe jonnek. Az utobbi lemezuk nem jott be annyira, de a korabbiak elvezhetok. Dudas Ivett meg eloben is jo.
Csak napközben, gépközelben hallgatok rádiót háttérnek a melóhoz, korábban az autóban néha hallgattam a Rock FM-et ha véletlen vételkörzetben voltam, bár nem igazán tetszett az ottani kínálat de legalább hallgatható volt. Most már ez sincs, indult viszont ez: https://onlinestream.hu/rocker-radio/online/5617-1 ahogy a grafikonokon is látszik hétköznaponta, munkaidőben általában az első 10 közt van, a sugárzott rádiókat is beleértve. Mondjuk a zenei kínálat itt valamivel jobb, pl. a goth/simphonic/power vonalon olyan, szinte senki által nem ismert zenekarok is előfordulnak mint az Ideas vagy a Tales of Evening. Ettől függetlenül ez is csak alkalmilag hallgatható, minden nap ugyanaz megy.
A rockzene nem halt ki, soha nem is fog de mintha kezdene rétegműfajjá válni.
Nálam a topikkonform műfajokon belül a tavalyi év kellemes meglepetése a Sirenia volt. Korábban ilyen tizenkettő egy tucat zenekarként tekintettem rájuk, de ezzel a francia csajjal valahogy sikerült elkapni az utsó albumot.
A Within Temptationnel kapcsolatban én nem csalódtam egyáltalán, nálam a Silent Force az abszolút etalon, de azt már rég tudjuk, hogy ez a vonal már a múlté. Ha az új albumot pop-rock lemezként fogjuk fel, akkor teljesen rendben van. Sharon hangját továbbra is szeretjük mifelénk (mégha töredékét mutatja is annak, amit tud), a sound meg olyan izé, modern. A konditeremben szoktam kultúrálódni, mik most a trendi rádiózenék. Eltekintve az elborult technós napoktól, alapvetően slágerek mennek. Szerintem a Resisten olyan számok vannak, amelyeket be lehetne tenni a nagyközönségnek, mert ez már olyan... Csak hát a 2019-es közízlésbe egyre kevésbé fér bele a rockzene, ellentétben mondjuk a gagyihiphoppal, ami meg orrba-szájba megy.
Valóban Kabanen mindenképpen kiemelkedő dalszerző manapság.
Amúgy kicsit én is eljátszottam a gondolattal, milyen lenne a helyenként elég nehezen tolerálható hangú görög úriember helyett, egy hasonló tehetségű hölggyel végighallgatni ugyanezeket a szerzeményeket.
Arról már nem is beszélve, ha hagyná az egész szinti pop becsípődését a fenébe és kizárólag konzervatív nyolcvanas évek metal stílusban alkotná vég nélkül slágereit.
De hát nem kívánságműsor ez, nyilván ő így érzi leginkább otthonosan magát és persze ettől is válik egyedivé a dolog. Amíg pedig ilyen pompás szerzeményeket tesz le az asztalra, addig így van ez jól, ahogy van.
Párszor lement már nálam is, valóban kiváló. Talán 2-3 nóta közepes, vagy túl szintipoppos, de ismét vannak műfajon belül értelmezve zseniális darabok. Nekem a pergődobok ilyen 80-as eurodiscora való hangolása már nem jön be.
Sose tudok elvonatkoztatni ettől a feminin görög csávótól, és hogy vajon egyik-másik dal hogyan szólna Noora előadásában. C.C.Catch is énekelhetne, haha. Az első lemezzel egyenértékű cucc, egész hihetetlen Kabanenben micsoda zeneszerzői véna van, évente képes volna - hangsúlyozom, a műfajon belül - valami szuper lemezre. Vajon a Battle Beast hozni fogja a szintet?
Szerintem nagyon jó lett az új Within Temptation. Tetszik, hogy mernek kísérletezni és újítani, nem bánom, hogy nem erőltetik már ezt a gótos operás dolgot. Abszolút kedvencek róla a Holy Ground (dubstep ütemre rappelő Sharon, az epik! :D ), Supernova, (kurvajól eltalálták a dal hangulatát, meg előtérbe került a szinti), Mad World (jó kis ugrálós), Trophy Hunter, Endless War na meg a Firelight.
Az új Delain is ígéretesnek tűnik. Mindkét új daluk ütős, és tetszik a különbség köztük. A Masters of Destiny kicsit a régi Delainre emlékeztet, csak felturbózva. A Hunter's Moon-ban nagyon jó ez a metalcore scream meg darálás.
Az Amaranthe, mivel minden lemez és minden szám tökegyforma egy idő után elkezd idegesíteni. (Bármennyire is jól néz ki Elyze)
Amúgy a hosszú téli estéken én már ennél jóval tovább mentem. Az orosz trackerre lényegében minden olyat feltöltenek ami egyáltalán létezik és még azon is túl. Így be lehet próbálkozni pl. ecuadori powerrel ugyanúgy mint pl. perui heavyvel, olykor még female vocalist is előfordul, sőt, már olyan album is akadt amit majdnem sikerült végighallgatnom.......
Ellenben a déli vonal itt júrópában egész jó dolgokat tud produkálni (spanyol vagy olasz prog vagy folk metál pl.), az északi tökismeretlen (norvég, finn) 12 pont egy tucat kategóriában pedig bőven vannak jók és nagyon jók is.
Ivánéknál a magnet link egy ideje reg nélkül is megy, lehet nézelődni, ha valakit netán érdekelnek olyasmik, amik máshol biztosan nem érhetőek el:
(Természetesen minden orosz és ukrán megjelenés is fenn van, ezek arról ismerszenek meg, hogy cirill betűvel van a zenekar neve. Inkább nem javaslom, az oroszok ugyanis szinte kizárólagosan oroszul tolják és hát az nekünk pöppet fura. Bár vannak kiváló zenekaraik és különösen kiváló énekesnőik is. Amúgy Tarja Turunen is tolt egy vendégjátékot Valeri Kipelovval oroszul pár éve, ha jól emlékszem egy szamarai fesztiválon, helyi szinten is számottevőnek mondható 300E ember előtt.)
Mostanában a minőségi együttesek nem kápráztattak el és jobban szórakoztatnak ezek a tinglitangli mainstream cuccok. Amaranthe is jó egyébként. Elize meg hát ugye szemünknek is kedves. Ez meg van?
Arion feat Elize Ryd - At the Break of dawn
Zseniális cucc. Arion lesz az előzenekar a battle Beast előtt.
Azon kaptam magam, hogy nem Epicát meg WT-t hallgatok, hanem ilyen csajos pops cuccokat.
A Beast in Black első lemeze is szuper volt, élőben is jó a NW előtt, meg is vettem a koncertjükre a jegyet, amin ők a headlinerek. Az új albumot még nem hallottam, de zseniális volt az első is a maga nemében. Jön új Battle Beast is, ráadásul két héten belül lesz mindkét koncert :-)
Hát a kopasz csávó ugye a gyerekei apja, tehát valamilyen szinten nyilván együtt készítik a dalokat, de egyébként nekem mindig úgy jött le a nyilatkozataikból, hogy azért Sharon-on múltak a lényegi dolgok náluk kezdetektől fogva.
Én arra számítottam, hogy a szólóprojektjével kilábal az alkotói válságából és kiégéséből. Nem tudom igazán, ki írja a dalokat, azt hittem a kopasz csávó (is). Én azért nem írnám le a dolgot, ez most nem sikerült, de előtte meg majdnem mindegyik.
Kár, hogy ha nem sikerült olyan jól a pesti. Nekem a berlinivel minden oké volt, jól is szólt, setlist különösen, és nem éreztem az iparos munkát, hogy tudjuk le minél hamarabb. Na majd a WT két hét múlva :-)
Ezt a videót az elején nem igazán vágtam én se, bár elhiszem, hogy zavaró lehet, ha végig fotózzák meg filmezik a kocnertet. Én is utálom, ha az előttem lévő folyamatosan videózik feltartott kézzel. Egyébként is kicsi vagyok és alig látok. Beszereztem a koncerten ezt a "we were here" című könyvet (dedikálva :-), nagyon szép kaidvány, érdekes is. Ebben is van szó róla, mennyire utálják hogy állandóan videóznak, nem is a kalózfelvétel ténye miatt, hanem mert akkor mi a francnak megy valaki koncertre. A jó minőségű felvételt meg lehet venni utána, a Vehicle of spirit nagyon korrekt bluray cucc. Aztán meg fikázzák a minőséget a mobiltelefonos felvétel alapján, ami torzít, recseg, mozog, persze hogy szar.
Én középen álltam, a mennyezeti eredményjelző alatt. Ott konkrétan valami elképesztően sz@rul szólt az egész, talán az utolsó négy számra javult valamelyest a hangosítás.
Setlist rendben volt, de az előadás most valahogy unottra sikerült. Floor sem volt éppen a top-on, olyan "legyünk túl rajta minél hamarabb aztán húzzunk a követ érzésem volt
Ez volt az eddigi leggyengébb NW koncert, amin voltam.
Nekem meg pont a Dead Boy's Poem volt tegnapról az egyik kedvencem. :) Bár úgy láttam, mindenki lelkendezett a köreimben, szvsz nem volt olyan príma a hangosítás, mint két évvel ezelőtt, úgyhogy én ezeket a csendesebb részeket sokkal jobban éltem. Na meg az Elvenpath-t, amit szerintem soha többé nem fogunk koncerten hallani. :( Hihetetlen, milyen időtálló darab, pedig akkor még hol volt ez a komponálási mánia.
A setlist király volt, szegény DPP-t jól kihagyták a programból (én az Imaginaerum dalai után se sírtam volna nagyon). Floor produkciójában nem érzem a kvalitásbéli különbségeket, néhány dalt a maga módján énekel, de nekem ezek a verziók is tetszenek. Lehet amúgy, hogy ideje lenne elővenni a tarjás koncertlemezeket.
És a digital slaveryről még pár szót, ha már panaszkodó nép vagyunk. Nem hiszem, hogy sok hatása volt a videónak az elején. Én is szeretek mondjuk gyorsan kattintani párat (aztán jellemzően törlöm is a többségét), de az előttem két sorral toporgó figura végigvideózta a műsort, amivel semmi bajom nem lenne, ha nem a kezét és a telefonját kéne néznem az együttes helyet.
